Egy szintig igazad van, pl. a laikus képtelen egy szakember tudásszintjét reálisan felmérni, miként egy puha fémből készült műszer nem képes a gyémánt keménységét meghatározni. Ám a mesterséges intelligencia lényege, hogy a programozó tudása nem korlátozza a gépi folyamat eredményességét. Romantikus dolog az emberi felsőbbrendűséghez, szubjektív döntéseink szentségéhez ragaszkodni, de szerintem már pont elégszer kiderült a történelem során, hogy magabiztosságunk egy vékonyka lufi, tévedhetetlenségünkbe vetett hitünk pedig masszív önbecsapás.
A (vélt) valósághoz ragaszkodni az akar, aki még nem látta be, hogy az etalonok nélküli szubjektív értékítélet folyamatában a valóság értelmezhetetlen kategória. A székre állított törpe azáltal lesz tekintélyesebb, hogy a feje búbja magasabban van; nem a törpét változtattuk meg, hanem a róla alkotott benyomásunkat. A szék nem is ígért mást, mikor felajánlotta szolgálatait. Mikor western filmet, vagy sci-fi-t nézel, nem kell aggódnod amiatt, hogy lelőhetnek a szereplők, vagy beszippanthat a világűr, csak élvezed a látvány és a hangok által kreált (mesterséges) hangulatot. Ott és akkor nem aggódsz a világ kulturális pusztulása miatt? A nyári kánikulában felforrósodott aszfalton strapabíró cipőben lépkedve, vagy télvíz idején a fűtött lakásban nem hiányolod a "valóságot"?