Általában a hifiről

[chord]

A régi korokban kapásból azt mondták volna, hogy igen, ez az a Resonance.
Ma már kicsit beleveszünk a szaktudományok lehetséges magyarázataiba.

A hifiben a 'resonance', legalább ennyire fontos, és magyarázatot ad pl. a különös ízlés-szóródásokra, meg hogy néha saját magunkat sem értjük, hogy miért tetszik valami.

A fizikai(nak gondolt) része meg még egy csomó mindenre.

[cables]

Gondolatok az ismeretlenről és a megszokottról két új lemez kapcsán

Ullmann.jpg (75.08 KiB) Megtekintve 2404 alkalommal

Ezt a két lemezt találtam ma a postaládámban, két külön borítékban. Nagyon fáradt voltam rá se néztem a borítókra, csak betettem a CD játszóba azt madarasat és amikor megszólalt a zene... nem dehogy zene, megszólaltak a hangszerek akkor kezdtem el olvasni a lemezekhez csomagolt ismertetőket, és akkor láttam, hogy a zenész ugyanaz mindkét lemezen. Gebhard Ullmann szaxofonos a két lemezen teljesen különböző formációban. Az első gondolatom az volt, hogy mi értelme van ilyen zenét hallgatni? Aztán beleolvastam a borítókba és valahogy nem tudtam leállítani a lemezt. Rájöttem, hogy nekem jó ezt a hangzavart hallgatni. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért jó. Rengeteg impro jazz CDm van, de nem hallgatom őket. Viszont, ha egyikbe másikba belehallgatok mindig azt érzem, hogy ilyeneket kéne hallgatni. Valahogy jól esnek az agynak. Nem kell arra figyelni, hogy milyen számot játszanak, kitől hallottam már a számot jobb előadásban meg ilyenekre. Csak átengedni a füleimen a hangokat, bele az agyamba és csináljanak ott azt amit akarnak, vagy amit a zenész akar. Az ilyen fajta lemezeket általában nagyon jól veszik fel. Jól szólnak és ettől könnyen behatolnak a tudatba, szinte felszívja a hangokat az agy. Csak megy a zene, nem tetszik, mert nem úgy játszák, hogy az tetsszen bárkinek, az nem cél, nem arra szerződött a zenész, hogy az Önök kérték műsor slágere legyen az alkotás.

Senki ne gondolja, hogy valami zseniális Ullmann zenéje, bár lehet, hogy az, sőt szinte biztos, de nem erről van szó, nem ezért írtam ezt le, hanem az, hogy én nagyon szeretem a változatosságot, imádom a szokatlan dolgokat és mégse szoktam leülni ilyen lemezeket hallgatni. Fogalmam sincs miért. Hacsak nem azért, mert az új dolgok hallgatásánál még jobban érdekel az, hogy valami új dolgot csináljak, amitől még jobban fognak szólni ezek az izgalmas lemezek. Pedig nagyon sokszor megfogadtam, hogy esténként impro jazzt fogok hallgatni, mert az kapcsol ki a legjobban.

[tonee73]

Át lehetne nevezni a topicot az "Általában a mindenről IS" címre.

Igen, pont erre gondoltam én is...
Lehetne, hogy visszatértek a témához? (persze ez alatt nem téged értelek Shinagawa)

[Shinagawa]

Át lehetne nevezni a topicot az "Általában a mindenről IS" címre.

[avl2]

....etikailag mire helyes felhasználni a mesterséges intelligenciát... ami egy teljesen megalapozott és jogos kérdés.

és nyilvánvalóan nem meggondoltan, "emberiségkonszenzussal" történik, hanem a gyöztesnek igaza volt, van, lesz

https://www.theguardian.com/science/201 ... hannah-fry
"Mathematicians, computer engineers and scientists in related fields should take a Hippocratic oath to protect the public from powerful new technologies under development in laboratories and tech firms, a leading researcher has said.

The ethical pledge would commit scientists to think deeply about the possible applications of their work"

nem csak "altalaban a hifiröl" topicben megy erröl "csevej" ...de en szinte biztos vagyok benne, hogy nem konszenzusos döntes van/lesz, hanem van/lesz, aki a "mindent bele" oldalrol teszi ...és majd meglátjuk/elszenvedjük, mi is lesz. nem jo, de ez van.

https://alapblog.hu/a-halal-halala/
"két kutatóközpont élesben fog kísérleteket végezni mesterséges anyaméhekkel és a tökéletes magzati környezet körülményeivel 24 hónapon belül.
Másfél év múlva rendszerszerűen ültetnek be emberekbe – nem sokra rá magzatba is – a legsúlyosabb, a krónikus betegségeknek vagy az eddig halált okozó kórokozóknak totálisan ellenálló szenzorokat .
Rendelkezésre áll a technológia ahhoz, hogy mikrochipek beültetése révén kódolva lesz, milyen szakterületen, művészetben, sportban lesz kiemelkedő képességű a születendő gyermek.
Kínában és nálunk is, szabályos emberi szívet tudnak nyomtatni 3D-s technológiával."


(II. vh 2 atombombaja kapcsan sok törtenet kering, egyik varos veletlenül/akkori körülmenyek miatt lett cel, stb.)

[Aszpirin]

Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Ez már tényleg OFF, de a történészek jelenleg úgy tartják az akkori japán morál meggyengülésének ismeretében, valamint a közelgő szovjet támadás miatt, melyet már Jaltában belengetett Sztálin a német vereséget követő időszakra és később Potsdamban is megerősített, hogy Japán kapitulálása az atombomba ledobása nélkül is küszöbön állt, így az atombomba közel sem mentett meg annyi életet. Inkább a hidegháború forró előszele volt, némi képzavarral élve, semmint az a szinte "humanitárius" tett, amelynek később a populista propaganda beállítani igyekezett.

Lehet, volt propaganda, ami ezt nyomta, de nálunk biztosan nem, az atombomba mindig egy nagy mumus volt, Hirosima pedig gaztett.
Mai korunkban, pl. Teller Ede, idősen, hozta elő ezt a másfajta, kicsit szélesebb megvilágítást. Én is onnan hallottam először, nem pedig az iskolában...:)
Az, hogy a japánok mit csináltak volna, ez nagyon erősen spekulatív és nem túl erős érv. De valóban, van, ami meg ezt nyomja.

Itt állást foglalni kissé kényes dolog, inkább tekintsük úgy, mint az érme valamelyik sokadik oldalát.

Ja, pont Teller Ede véleménye mérvadó az atombomba körüli etikai kérdésekben, ugye Meg Wigneré, ugye

Az atombombákat két, civilek által nagyon sűrűn lakott városra dobták le. Biztos ez kellett a háború befejezéséhez? Nem lehetett volna egy kevésbé lakott területen megmutatni előbb mire képesek, majd azonnali kapitulációra felszólítani őket? Nem tudom, csak azt, hogy a történelmet a nyertesek írják. Szerintem simán háborús bűntett volt, ahogy pl. Drezda bombázása is (ami mindenkit meglepett, mert stratégiailag semmi értelme nem volt, cserébe rengeteg civilt megölt), de a nyertesek soha nem bűnösök, ugye.

De nem is ez az igazi kérdés, hanem hogy a tudósok, akik ezeket a pusztító fegyvereket kidolgozták... jó, a háború befejezésével morálisan indokolhatták maguknak, de később, a sokkal pusztítóbb hidrogénbomba (ami már milliók azonnali megsemmisítésére képes) megalkotása milyen morális hozzáállást igényelt, mindkét oldalon?

És akkor ezek mellett most arról vitatkozunk, hogy etikailag mire helyes felhasználni a mesterséges intelligenciát... ami egy teljesen megalapozott és jogos kérdés.

[Aszpirin]

A hangfelismerés hangulati részét modellezni szerintem kvagáz. Nem szeretném, ha ezeket gépek tudnák csinálni.

Akár szeretnéd, akár nem, ezt a gépek már ma tudják csinálni. Ez van.

Azt hogy valaki sír és felismeri az OK
De egész finom hangelváltozásokat, amit mi emberek felismerünk talán 6. érzék is lehet benne (Nem csak az állatoknak van). Na azzal mi újság?

Nem tudom, mert ennyire nem vagyok benne a témában. A "finom hangelváltozások" detektálására biztosan képesek, de nem ez a lényeg, hanem, hogy ebből milyen következtetést vonnak le... De pusztán elméletileg: ha ezeket a finom hangelváltozásokat legalább egyvalaki (ember) nagy pontossággal hangulati elemekhez tudja kötni, akkor az illető közreműködésével elméletileg meg lehet "tanítani" a számítógépeket is ezen hangulati elemek felismerésére.

[chord]

Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Ez már tényleg OFF, de a történészek jelenleg úgy tartják az akkori japán morál meggyengülésének ismeretében, valamint a közelgő szovjet támadás miatt, melyet már Jaltában belengetett Sztálin a német vereséget követő időszakra és később Potsdamban is megerősített, hogy Japán kapitulálása az atombomba ledobása nélkül is küszöbön állt, így az atombomba közel sem mentett meg annyi életet. Inkább a hidegháború forró előszele volt, némi képzavarral élve, semmint az a szinte "humanitárius" tett, amelynek később a populista propaganda beállítani igyekezett.

Lehet, volt propaganda, ami ezt nyomta, de nálunk biztosan nem, az atombomba mindig egy nagy mumus volt, Hirosima pedig gaztett.
Mai korunkban, pl. Teller Ede, idősen, hozta elő ezt a másfajta, kicsit szélesebb megvilágítást. Én is onnan hallottam először, nem pedig az iskolában...:)
Az, hogy a japánok mit csináltak volna, ez nagyon erősen spekulatív és nem túl erős érv. De valóban, van, ami meg ezt nyomja.

Itt állást foglalni kissé kényes dolog, inkább tekintsük úgy, mint az érme valamelyik sokadik oldalát.

[juliush]

azt hogy full pattern match a fejben.

Nos az biztos nem, különösen, ha figyelembe vesszük a lehetséges állások számát. Amiben a Go még alaposan übereli (persze csak azokban a városokban, ahol működési engedéllyel bírnak ), a tábla jóval nagyobb mérete, meg az egy adott állásból kivitelezhető változtatások sokasága miatt a lehetséges állások száma több, mint a világegyetemben fellelhető atomok száma.
Egyébként meg mi a fene az a "jó játék" a sakkban?

[juliush]

Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Ez már tényleg OFF, de a történészek jelenleg úgy tartják az akkori japán morál meggyengülésének ismeretében, valamint a közelgő szovjet támadás miatt, melyet már Jaltában belengetett Sztálin a német vereséget követő időszakra és később Potsdamban is megerősített, hogy Japán kapitulálása az atombomba ledobása nélkül is küszöbön állt, így az atombomba közel sem mentett meg annyi életet. Inkább a hidegháború forró előszele volt, némi képzavarral élve, semmint az a szinte "humanitárius" tett, amelynek később a populista propaganda beállítani igyekezett.

[chord]

Régi példám: az atombomba elkészítéséhez híres tudósok járultak hozzá (párukra mi magyarok is büszkék vagyunk), nekik mekkora volt a morális érzékük?

Lehet, nagyobb, mint gondolnád.
Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Azóta, hány áldozata is van bármilyen atomrobbantásnak?

Milyen energiát is használsz, amikor leírod, hogy 'mekkora morális érzékük volt?'

[juliush]

egyébként a sakk nem tisztán memória funkció?
Ott volt felállitva egy béna meccs és semmit nem tudott vele csinálni a profi játékos

Bevallom, még a kérdést sem értem, de ez valószínűleg az én hibám.

[Aszpirin]

A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A pprogramozó, lehet, nem is tud sakkozni...

Igazad van. A kérdés csak az - biztosan szép és érzelmes haliwoodoo filmet is csináltak belőle -, hogy az, amivel az AI előáll, az merre viszi a tudást. Mert amíg megmaradunk egy olyan játék keretein belül, mint a go, addig a gép nagyon tanulékony és találékony, de amint proteinek generálását bízzák rá, én elkezdek aggódni. Persze ez akkor is így van, ha nulla morális érzékkel rendelkező tudósok vágnak bele meggondolatlanul fejlesztésekbe és kísérletekbe.

Teljesen egyetértek, de itt két különböző dolgot járunk körbe-körbe.

Az egyik a gépek képesége.
A másik annak etikai vonzata, hogy ezt a képességet mire használják fel. Etikai megfontolásai ugyanis csak az embernek vannak (egyelőre).

Amit feszegetsz, az régi dilemmája jónéhány tudományágnak: a kémiának, a mikrobiológiának, a genetikának, az atomfizikának, ... és mot már az informatika mesterséges intelligenciával foglalkozó ágának is. Régi példám: az atombomba elkészítéséhez híres tudósok járultak hozzá (párukra mi magyarok is büszkék vagyunk), nekik mekkora volt a morális érzékük?

[juliush]

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

A machine learning során a tanulás nem a "hibák kijavítására" törekszik, hanem a mintázatok (és ezt értsétek általános értelemben, ne csak vizuálisan!!!) egyre kifinomultabb felismerésére és az ezek alapján meghozott döntések optimalizálására. Az AlphaGO példája elég plauzibilis módon mutatta meg, ahogy a gépi tanulási módszer az emberi játékosokétól eltérő stratégia kialakításához vezetett.

[Aszpirin]

A hangfelismerés hangulati részét modellezni szerintem kvagáz. Nem szeretném, ha ezeket gépek tudnák csinálni.

Akár szeretnéd, akár nem, ezt a gépek már ma tudják csinálni. Ez van.

[bitrograde]

A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A pprogramozó, lehet, nem is tud sakkozni...

Igazad van. A kérdés csak az - biztosan szép és érzelmes haliwoodoo filmet is csináltak belőle -, hogy az, amivel az AI előáll, az merre viszi a tudást. Mert amíg megmaradunk egy olyan játék keretein belül, mint a go, addig a gép nagyon tanulékony és találékony, de amint proteinek generálását bízzák rá, én elkezdek aggódni. Persze ez akkor is így van, ha nulla morális érzékkel rendelkező tudósok vágnak bele meggondolatlanul fejlesztésekbe és kísérletekbe.

[chord]

Ha nem értjük mi, emberek, hogy programozzuk bele a gépbe, hogy az megértse? Ez paradox vagy oximor szerinted?

Semmi ilyent nem írtam, hogy nem értjük, hogyan programozzuk bele. Javaslom, nézz utána, hogyan működnek a neurális hálózatok, és utána még beszélgethetünk róla. A lényeg: a működés nem determinisztikus, nem a programozó határozza meg, ő csak az alapokat írja meg hozzá, a többi a "tanítás" folyamata, amit már egyáltalán nem biztos, hogy a programozó végez. Ez bármilyen tanulórendszerre igaz. A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége. Megjegyzem, az ember is így tanul.

........A tanulóalgoritmust nem programozó hozta létre, ugye?

Inkább azt fejtsd ki, hogyan bünteted a szoftvert a rossz döntéséért vagy éppen hogyan tudod motiválni, hogy fejlődjön.....

(Segítek: NEM.)

Vagy DE?
A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A programozó, lehet, nem is tud sakkozni...

[bitrograde]

A (vélt) valósághoz ragaszkodni az akar, aki még nem látta be, hogy az etalonok nélküli szubjektív értékítélet folyamatában a valóság értelmezhetetlen kategória.

Ezt egyenesben állítani pedig a színtiszta relativizmus, ami ugyanolyan tarthatatlan álláspont, mint a csökönyös ragaszkodás a valóság teljes kiismerhetőségéhez.

És látszólag ennek ellentmondva: egy kis adalék meg még egy az AI képességéhez a tanulásra. Angolul nem tudóknak: az egyiknek túlságosan szexista, a másiknak túlságosan liberális az AI.

[Aszpirin]

A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége.

És pont ez a nehézsége a dolognak. Nagyon oda kell figyelni hogy tanítjuk az AI-t. Hallottam olyan példát, hogy tanították az algoritmust hogy meg tudja mondani, hogy egy képen kutya van-e vagy farkas. (lehoakonak: ez úgy működik, hogy tanulás fázisban mutatnak egy képet és azt mondják, hogy ez kutya, majd mutatnak farkast és rámondják hogy farkas, mindezt sok képpel, tehát ember mondja meg mi a helyes és az algoritmus találja ki mire is kell figyelni, hogy ha majd kap egy képet akkor ő is meg tudja mondani mi az) És egész jól is működött, de volt egy husky "portré" amire azt mondta farkas. És elkezdték nézni hogy mit is néz az AI és hát igazából azt nézte van-e hó a képen. Ha van, akkor farkas, ha nincs akkor kutya. A husky portrén pedig a sarokban lévő fehér szőrt hónak nézte. Nyilván ez egy tanítási hiba, de nagyon kell(ene) figyelni.

Igen, ez pontosan így van.

Lehoako-nak:
a fenti példa is mutatja, hogy a programozó nem tudja előre, hogy mi alapján fog következtetést levonni a tanulóalgoritmus. A tanulóalgoritmusok egyik jelemző paradigmája az ún pattern recognition (ismétlődő jellegzetességek megtalálása). A neurális hálózatok fantasztikusan hatékonyan használhatóak erre a módszerre, ezért használják őket nagyon gyakran a pattern recognition köré épített "felismerő" feladatokra. Tehát például, a mi esetünkben: adott tíz érzelemkategória, és adott egy nagy halom hangminta. A tanítás folyamán különböző valódi emberek fogják rámondani a hangmintákra, hogy melyik érzelemkategóriába sorolható szerintük. A kategóriák lehetnek diszjunktak, vagy nem (vagyis: egy hangminta hordozhat egyszerre csak egy, vagy egyszerre több érzelmet). Ha beszédre specializálunk, akkor a minták nem (csak) a PCM-ben kódolt "nyers" hangot jelentik, hanem néhány olyan, bonyolult matematikai számításokkal elvégzett "előfeldolgozás" eredményét is, amelyeket a beszédfelismerésben már használnak, végül pedig a felismert szöveget is, ha van (a beszédfelismerés csak részben számít AI feladatnak). Ha így csináljuk, akkor ezek összességében a tanulóalgoritmus keresi meg, hogy mik a közös "patternek" az egyes kategóriákon belül, a korábbi minták alapján. De a programozó azt nem fogja tudni előre, hogy mi lesz ez. Lehet emelkedő hangerő, vagy jellemző felharmonikusok, vagy bármi, ami a hangot jellemezheti, az előfeldolgozás lehetővé teszi az analízisét, és felismerhető mintákat talál benne a hálózat. Aztán, ha beadsz neki egy új mintát, akkor ő megnézi, hogy ezek a kategóriákra vonatkozó jellegzetességek mennnyire vannak jelen az új mintában, és ez alapján az új minta adott kategóriákba tartozásához valószínűségeket számol, és ezeket csökkenő valószínűségi sorrendbe rakja. A legnagyobb valószínűségűt pedig megadja válaszként. De ezt az ember jóváhagyhatja vagy felülbírálhatja. Minden új minta így bekerül ebbe a "körjátékba", és hozzájárul a rendszer "tanításához".

Ezért nem determinisztikus ez a módszer. A fenti példában a rossz "betanítás" azt okozta, hogy a "husky" kategóriához a leggyakoribb ismétlődő jellegzetességnek a rendszer a képen látható havat találta. Ez a "tanítók" hibája, de egy ilyen hibát lényegében azonnal korrigálni lehet.

De ez az egésznek nagyon az alapja. Amikor specializálnak a feladatra, akkor a speciális előfeldolgozás nagyon lényeges, plusz egyes jellegzetességeket előre programozottan súlyozni tudjuk, másokat pedig egész egyszerűen el tudunk tüntetni a tanulóalgoritmus "szeme elől", hogy ne zavarjanak be.

A módszer nem mindenre alkalmazható, de pl. ujjlenyomatok felismerésére, arcfelismerésre már telefonokban is elképesztő pontossággal működik, és úgy tűnik, alapvető érzelmek hang és kép alapján való felismerésére (kép alapján az ún facial emotion recognition) is egészen jó pontossággal működik. És ez a specializálási terület is egyre jobb és jobb lesz.

Egyébként az alapkérdés az volt, hogy "mérhetőek-e" a beszédhang-felvételekben közvetített érzelmek, és erre még mindig az a válasz, hogy igen, azokat az érzelmeket, amelyeket minden ember nagy pontossággal felismer, egy megfelelően tanított speciális neurális hálózat is nagy pontossággal fel fog ismerni, sőt valószínűségeket (tehát mérőszámokat) fog hozzájuk rendelni.

(A grafológiával mellesleg azért nem teljesen korrekt az összevetés, mert amíg az érzelmeket hang alapján bárki meglehetős pontossággal felismeri, addig az emberi személyiségjegyek grafológia segítségével való felismerése hosszas és alapos képzést igényel, és bizonytalanabb is, még a szakemberek számára is).

Na, bocs a hosszú szövegért, bravó annak, aki elolvasta

[Luxor Audio]

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

Egy szintig igazad van, pl. a laikus képtelen egy szakember tudásszintjét reálisan felmérni, miként egy puha fémből készült műszer nem képes a gyémánt keménységét meghatározni. Ám a mesterséges intelligencia lényege, hogy a programozó tudása nem korlátozza a gépi folyamat eredményességét. Romantikus dolog az emberi felsőbbrendűséghez, szubjektív döntéseink szentségéhez ragaszkodni, de szerintem már pont elégszer kiderült a történelem során, hogy magabiztosságunk egy vékonyka lufi, tévedhetetlenségünkbe vetett hitünk pedig masszív önbecsapás.

A (vélt) valósághoz ragaszkodni az akar, aki még nem látta be, hogy az etalonok nélküli szubjektív értékítélet folyamatában a valóság értelmezhetetlen kategória. A székre állított törpe azáltal lesz tekintélyesebb, hogy a feje búbja magasabban van; nem a törpét változtattuk meg, hanem a róla alkotott benyomásunkat. A szék nem is ígért mást, mikor felajánlotta szolgálatait. Mikor western filmet, vagy sci-fi-t nézel, nem kell aggódnod amiatt, hogy lelőhetnek a szereplők, vagy beszippanthat a világűr, csak élvezed a látvány és a hangok által kreált (mesterséges) hangulatot. Ott és akkor nem aggódsz a világ kulturális pusztulása miatt? A nyári kánikulában felforrósodott aszfalton strapabíró cipőben lépkedve, vagy télvíz idején a fűtött lakásban nem hiányolod a "valóságot"?

[lehoako]

Akkor lesz vége az emberiségnek, ha ezeket az "algoritmusokat" szoftverbe le lehet majd írni
Pl az érdekes lehet, hogy a humort hogy fogják matematikailag definiálni

Pont most követek egy érdekes tudományos kutatásfolyamot, ami az autizmus és az Asperger-szindróma jelenségével foglalkozik.

Ennek kirobbanóan érdekes területe a humor. Magasan funkcionáló autisták képesek a humor kódolására és dekódolására is, mert IQjukkal ELTANULTÁK a nem autista emberektől. Minél alacsonyabban funkcionáló autistáról beszélünk, annál "komolyabb" és "sarkosabb" a gondolkodása, és emiatt annál kevésbé képes a humorra.

A matematika lényege, hogy mindennek mindig egyértelműnek kell lenni. Nincs kivétel, mert ha egy esetben lehet kivétel, akkor azt vissza lehet vetíteni minden hasonló szitura és a végén kijön, hogy 0=1 vagy vmi hasonló. Emiatt a rendszersajátosság miatt nem engedhető meg sem az irónia, sem a túlzás, sem a variált ismétlés, sem a részleges helyettesítés, sem remotiváció, sem a humor többi forrása (ebből akartam/akarok PhDzni, gyűjtöttem róla nem kevés anyagot.).

A gép sem tudja, mikor mi igaz, ebből a szempontból ugyanúgy csak a szabályok, rutinok, rituálék hajtják, mint az alacsonyan funkcionáló autistákat. Náluk a rendszeren kívüli elem, hogy a jelentés lehet többértelmű.

Szvsz.

[lehoako]

Így akkor megvan a lényeg?

Mármint az a lényeg, amit Te annak gondolsz, vagy amit én tartok fontosnak?

90 másodperc pont arra elég, hogy Wikipedia cikkekre hivatkozva el lehet játszani a hozzáértést,de aztán összedől a kártyavár.

Technikai megoldásokat, szoftvereket, vagy ezek létrehozóit támadni nagyjából értelmetlen. Ezek eszközök, amik nálunk gyorsabban, precízebben megoldanak részfeladatokat, ha megkérjük rá őket, de a kreatív alkotó folyamatot az ember irányítja. Nem keverném ide az automatikákat, művi megoldásokat, amiket a lustaság és hozzá nem értés hozta létre és tartja életben. Kételkedésben és önkritikában az emberek többsége ugyanúgy nem jár élen, mint a lelketlen gépek.

Annak a lényege, amit leírtam Neked.

Kételkedésre és önkritikára tanít a tudományos igényű megismerés, meg persze a jóval okosabbak/felkészültebbek megfigyelése és az ebből való tanulás. És az úgynevezett tapasztalat, ami azt jelenti, hogy olyan is lehet, amikor nincs igazunk vagy nem sikerül valami és emiatt legközelebb máshogy kell csinálni. És, hogy a tanulásra és a tapasztalatszerzésre rá kell szánni az időt, mert ha a döntéshozatalt a gépre bízzuk, az vezet oda, amit opportunizmusnak v hit and run-hozzáállásnak tartok, nevezetesen, hogy a kaja a vegetától lesz JOBB, a csajszi a gumicicitől lesz JOBB (stb.). Nem, szvsz az igazi akkor, ha nem kell hozzá mesterséges adalék. Most adná magát, hogy ideírjam, hogy attól, hogy egy törpe feláll egy székre, nem magasabbnak látszik, csak messzebbről látszik, hogy törpe.

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

Ezzel kapcsolatban kérdeztem Aszpit, h szerinte paradox vagy oximor a helyzet. Ezt kéne tisztázni, mielőtt továbblépünk.

[Luxor Audio]

Így akkor megvan a lényeg?

Mármint az a lényeg, amit Te annak gondolsz, vagy amit én tartok fontosnak?

90 másodperc pont arra elég, hogy Wikipedia cikkekre hivatkozva el lehet játszani a hozzáértést,de aztán összedől a kártyavár.

Technikai megoldásokat, szoftvereket, vagy ezek létrehozóit támadni nagyjából értelmetlen. Ezek eszközök, amik nálunk gyorsabban, precízebben megoldanak részfeladatokat, ha megkérjük rá őket, de a kreatív alkotó folyamatot az ember irányítja. Nem keverném ide az automatikákat, művi megoldásokat, amiket a lustaság és hozzá nem értés hozta létre és tartja életben. Kételkedésben és önkritikában az emberek többsége ugyanúgy nem jár élen, mint a lelketlen gépek.

[Mathias]

A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége.

És pont ez a nehézsége a dolognak. Nagyon oda kell figyelni hogy tanítjuk az AI-t. Hallottam olyan példát, hogy tanították az algoritmust hogy meg tudja mondani, hogy egy képen kutya van-e vagy farkas. (lehoakonak: ez úgy működik, hogy tanulás fázisban mutatnak egy képet és azt mondják, hogy ez kutya, majd mutatnak farkast és rámondják hogy farkas, mindezt sok képpel, tehát ember mondja meg mi a helyes és az algoritmus találja ki mire is kell figyelni, hogy ha majd kap egy képet akkor ő is meg tudja mondani mi az) És egész jól is működött, de volt egy husky "portré" amire azt mondta farkas. És elkezdték nézni hogy mit is néz az AI és hát igazából azt nézte van-e hó a képen. Ha van, akkor farkas, ha nincs akkor kutya. A husky portrén pedig a sarokban lévő fehér szőrt hónak nézte. Nyilván ez egy tanítási hiba, de nagyon kell(ene) figyelni.

[lehoako]

Kevesen igyekeznek mélyre ásni, eredetihez hozzáférni. Potizgatunk, EQzgatunk, Photoshop, Vegeta és társai, barnítókrém, festett haj, gumimell, minden van másnapra.

Ha nem is közvetlenül a műveltség része, de a művelt viselkedésnek - az idegen szavakkal dobálózással ellentétben - mindenképpen összetevője, hogy olyan jelenségekről, eljárásokról, megoldásokról nyilatkozunk, vagy éppen kötünk beléjük, amiket ismerünk. Ahogy magad is írod, kevesen igyekeznek mélyre ásni, megrekednek a felületes kötekedés szintjén, ami pár soros fórumos kinyilatkoztatásokban még elmegy, akár népszerű is lehet, de érdemi vitákban maximum 90 másodpercig védhető helyzet.

Kilencven másodpercnél kevesebb is elég, hogy eldőljön, hogy valaki mély általános műveltséggel rendelkezik, vagy adott esetben pózoló szakbarbár. Nem minősítettem semmiféle eljárás mikéntjét, kizárólag a felszínes opportunizmust, avagy "hit and run"-hozzáállást állítottam szembe a sok időt és erőforrásráfordítást igénylő fejlődéssel és TANULÁSSAL, illetve ehhez kapcsolódóan tettem egy utalást Descartes-ra, cogitojára, és konkludáltam oda, hogy mivel sem a hit and run-hozzáállás, sem a számítógépes szoftver sem épül önkritikára és kételkedésre, sőt, látványosan azonnali és felszínes "megoldásokat" kínálgat, emiatt már per definitionem nélkülözi az elmélyültséget és a hosszú távú megbízhatóságot.

Így akkor megvan a lényeg?