Általában a hifiről

[juliush]

azt hogy full pattern match a fejben.

Nos az biztos nem, különösen, ha figyelembe vesszük a lehetséges állások számát. Amiben a Go még alaposan übereli (persze csak azokban a városokban, ahol működési engedéllyel bírnak ), a tábla jóval nagyobb mérete, meg az egy adott állásból kivitelezhető változtatások sokasága miatt a lehetséges állások száma több, mint a világegyetemben fellelhető atomok száma.
Egyébként meg mi a fene az a "jó játék" a sakkban?

[juliush]

Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Ez már tényleg OFF, de a történészek jelenleg úgy tartják az akkori japán morál meggyengülésének ismeretében, valamint a közelgő szovjet támadás miatt, melyet már Jaltában belengetett Sztálin a német vereséget követő időszakra és később Potsdamban is megerősített, hogy Japán kapitulálása az atombomba ledobása nélkül is küszöbön állt, így az atombomba közel sem mentett meg annyi életet. Inkább a hidegháború forró előszele volt, némi képzavarral élve, semmint az a szinte "humanitárius" tett, amelynek később a populista propaganda beállítani igyekezett.

[chord]

Régi példám: az atombomba elkészítéséhez híres tudósok járultak hozzá (párukra mi magyarok is büszkék vagyunk), nekik mekkora volt a morális érzékük?

Lehet, nagyobb, mint gondolnád.
Hány ember életét is mentették meg, hogy egy csapásra véget ért a háború?

Azóta, hány áldozata is van bármilyen atomrobbantásnak?

Milyen energiát is használsz, amikor leírod, hogy 'mekkora morális érzékük volt?'

[juliush]

egyébként a sakk nem tisztán memória funkció?
Ott volt felállitva egy béna meccs és semmit nem tudott vele csinálni a profi játékos

Bevallom, még a kérdést sem értem, de ez valószínűleg az én hibám.

[Aszpirin]

A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A pprogramozó, lehet, nem is tud sakkozni...

Igazad van. A kérdés csak az - biztosan szép és érzelmes haliwoodoo filmet is csináltak belőle -, hogy az, amivel az AI előáll, az merre viszi a tudást. Mert amíg megmaradunk egy olyan játék keretein belül, mint a go, addig a gép nagyon tanulékony és találékony, de amint proteinek generálását bízzák rá, én elkezdek aggódni. Persze ez akkor is így van, ha nulla morális érzékkel rendelkező tudósok vágnak bele meggondolatlanul fejlesztésekbe és kísérletekbe.

Teljesen egyetértek, de itt két különböző dolgot járunk körbe-körbe.

Az egyik a gépek képesége.
A másik annak etikai vonzata, hogy ezt a képességet mire használják fel. Etikai megfontolásai ugyanis csak az embernek vannak (egyelőre).

Amit feszegetsz, az régi dilemmája jónéhány tudományágnak: a kémiának, a mikrobiológiának, a genetikának, az atomfizikának, ... és mot már az informatika mesterséges intelligenciával foglalkozó ágának is. Régi példám: az atombomba elkészítéséhez híres tudósok járultak hozzá (párukra mi magyarok is büszkék vagyunk), nekik mekkora volt a morális érzékük?

[juliush]

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

A machine learning során a tanulás nem a "hibák kijavítására" törekszik, hanem a mintázatok (és ezt értsétek általános értelemben, ne csak vizuálisan!!!) egyre kifinomultabb felismerésére és az ezek alapján meghozott döntések optimalizálására. Az AlphaGO példája elég plauzibilis módon mutatta meg, ahogy a gépi tanulási módszer az emberi játékosokétól eltérő stratégia kialakításához vezetett.

[Aszpirin]

A hangfelismerés hangulati részét modellezni szerintem kvagáz. Nem szeretném, ha ezeket gépek tudnák csinálni.

Akár szeretnéd, akár nem, ezt a gépek már ma tudják csinálni. Ez van.

[bitrograde]

A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A pprogramozó, lehet, nem is tud sakkozni...

Igazad van. A kérdés csak az - biztosan szép és érzelmes haliwoodoo filmet is csináltak belőle -, hogy az, amivel az AI előáll, az merre viszi a tudást. Mert amíg megmaradunk egy olyan játék keretein belül, mint a go, addig a gép nagyon tanulékony és találékony, de amint proteinek generálását bízzák rá, én elkezdek aggódni. Persze ez akkor is így van, ha nulla morális érzékkel rendelkező tudósok vágnak bele meggondolatlanul fejlesztésekbe és kísérletekbe.

[chord]

Ha nem értjük mi, emberek, hogy programozzuk bele a gépbe, hogy az megértse? Ez paradox vagy oximor szerinted?

Semmi ilyent nem írtam, hogy nem értjük, hogyan programozzuk bele. Javaslom, nézz utána, hogyan működnek a neurális hálózatok, és utána még beszélgethetünk róla. A lényeg: a működés nem determinisztikus, nem a programozó határozza meg, ő csak az alapokat írja meg hozzá, a többi a "tanítás" folyamata, amit már egyáltalán nem biztos, hogy a programozó végez. Ez bármilyen tanulórendszerre igaz. A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége. Megjegyzem, az ember is így tanul.

........A tanulóalgoritmust nem programozó hozta létre, ugye?

Inkább azt fejtsd ki, hogyan bünteted a szoftvert a rossz döntéséért vagy éppen hogyan tudod motiválni, hogy fejlődjön.....

(Segítek: NEM.)

Vagy DE?
A sakkprogramok...??

(Segítek. Ma ott tartunk, hogy gép, az játszik, nem szuperszámítógép; a szabályokat be kell adni. Kb. 4,5 óra önmagával való játék után elver bármilyen nagymestert. Tehát nincs benyomva 5M parti, meg hogy Kaszparov 1985. júl. 02-án mivel nyitott. Nem itt tartunk már.)

A programozó, lehet, nem is tud sakkozni...

[bitrograde]

A (vélt) valósághoz ragaszkodni az akar, aki még nem látta be, hogy az etalonok nélküli szubjektív értékítélet folyamatában a valóság értelmezhetetlen kategória.

Ezt egyenesben állítani pedig a színtiszta relativizmus, ami ugyanolyan tarthatatlan álláspont, mint a csökönyös ragaszkodás a valóság teljes kiismerhetőségéhez.

És látszólag ennek ellentmondva: egy kis adalék meg még egy az AI képességéhez a tanulásra. Angolul nem tudóknak: az egyiknek túlságosan szexista, a másiknak túlságosan liberális az AI.

[Aszpirin]

A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége.

És pont ez a nehézsége a dolognak. Nagyon oda kell figyelni hogy tanítjuk az AI-t. Hallottam olyan példát, hogy tanították az algoritmust hogy meg tudja mondani, hogy egy képen kutya van-e vagy farkas. (lehoakonak: ez úgy működik, hogy tanulás fázisban mutatnak egy képet és azt mondják, hogy ez kutya, majd mutatnak farkast és rámondják hogy farkas, mindezt sok képpel, tehát ember mondja meg mi a helyes és az algoritmus találja ki mire is kell figyelni, hogy ha majd kap egy képet akkor ő is meg tudja mondani mi az) És egész jól is működött, de volt egy husky "portré" amire azt mondta farkas. És elkezdték nézni hogy mit is néz az AI és hát igazából azt nézte van-e hó a képen. Ha van, akkor farkas, ha nincs akkor kutya. A husky portrén pedig a sarokban lévő fehér szőrt hónak nézte. Nyilván ez egy tanítási hiba, de nagyon kell(ene) figyelni.

Igen, ez pontosan így van.

Lehoako-nak:
a fenti példa is mutatja, hogy a programozó nem tudja előre, hogy mi alapján fog következtetést levonni a tanulóalgoritmus. A tanulóalgoritmusok egyik jelemző paradigmája az ún pattern recognition (ismétlődő jellegzetességek megtalálása). A neurális hálózatok fantasztikusan hatékonyan használhatóak erre a módszerre, ezért használják őket nagyon gyakran a pattern recognition köré épített "felismerő" feladatokra. Tehát például, a mi esetünkben: adott tíz érzelemkategória, és adott egy nagy halom hangminta. A tanítás folyamán különböző valódi emberek fogják rámondani a hangmintákra, hogy melyik érzelemkategóriába sorolható szerintük. A kategóriák lehetnek diszjunktak, vagy nem (vagyis: egy hangminta hordozhat egyszerre csak egy, vagy egyszerre több érzelmet). Ha beszédre specializálunk, akkor a minták nem (csak) a PCM-ben kódolt "nyers" hangot jelentik, hanem néhány olyan, bonyolult matematikai számításokkal elvégzett "előfeldolgozás" eredményét is, amelyeket a beszédfelismerésben már használnak, végül pedig a felismert szöveget is, ha van (a beszédfelismerés csak részben számít AI feladatnak). Ha így csináljuk, akkor ezek összességében a tanulóalgoritmus keresi meg, hogy mik a közös "patternek" az egyes kategóriákon belül, a korábbi minták alapján. De a programozó azt nem fogja tudni előre, hogy mi lesz ez. Lehet emelkedő hangerő, vagy jellemző felharmonikusok, vagy bármi, ami a hangot jellemezheti, az előfeldolgozás lehetővé teszi az analízisét, és felismerhető mintákat talál benne a hálózat. Aztán, ha beadsz neki egy új mintát, akkor ő megnézi, hogy ezek a kategóriákra vonatkozó jellegzetességek mennnyire vannak jelen az új mintában, és ez alapján az új minta adott kategóriákba tartozásához valószínűségeket számol, és ezeket csökkenő valószínűségi sorrendbe rakja. A legnagyobb valószínűségűt pedig megadja válaszként. De ezt az ember jóváhagyhatja vagy felülbírálhatja. Minden új minta így bekerül ebbe a "körjátékba", és hozzájárul a rendszer "tanításához".

Ezért nem determinisztikus ez a módszer. A fenti példában a rossz "betanítás" azt okozta, hogy a "husky" kategóriához a leggyakoribb ismétlődő jellegzetességnek a rendszer a képen látható havat találta. Ez a "tanítók" hibája, de egy ilyen hibát lényegében azonnal korrigálni lehet.

De ez az egésznek nagyon az alapja. Amikor specializálnak a feladatra, akkor a speciális előfeldolgozás nagyon lényeges, plusz egyes jellegzetességeket előre programozottan súlyozni tudjuk, másokat pedig egész egyszerűen el tudunk tüntetni a tanulóalgoritmus "szeme elől", hogy ne zavarjanak be.

A módszer nem mindenre alkalmazható, de pl. ujjlenyomatok felismerésére, arcfelismerésre már telefonokban is elképesztő pontossággal működik, és úgy tűnik, alapvető érzelmek hang és kép alapján való felismerésére (kép alapján az ún facial emotion recognition) is egészen jó pontossággal működik. És ez a specializálási terület is egyre jobb és jobb lesz.

Egyébként az alapkérdés az volt, hogy "mérhetőek-e" a beszédhang-felvételekben közvetített érzelmek, és erre még mindig az a válasz, hogy igen, azokat az érzelmeket, amelyeket minden ember nagy pontossággal felismer, egy megfelelően tanított speciális neurális hálózat is nagy pontossággal fel fog ismerni, sőt valószínűségeket (tehát mérőszámokat) fog hozzájuk rendelni.

(A grafológiával mellesleg azért nem teljesen korrekt az összevetés, mert amíg az érzelmeket hang alapján bárki meglehetős pontossággal felismeri, addig az emberi személyiségjegyek grafológia segítségével való felismerése hosszas és alapos képzést igényel, és bizonytalanabb is, még a szakemberek számára is).

Na, bocs a hosszú szövegért, bravó annak, aki elolvasta

[Luxor Audio]

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

Egy szintig igazad van, pl. a laikus képtelen egy szakember tudásszintjét reálisan felmérni, miként egy puha fémből készült műszer nem képes a gyémánt keménységét meghatározni. Ám a mesterséges intelligencia lényege, hogy a programozó tudása nem korlátozza a gépi folyamat eredményességét. Romantikus dolog az emberi felsőbbrendűséghez, szubjektív döntéseink szentségéhez ragaszkodni, de szerintem már pont elégszer kiderült a történelem során, hogy magabiztosságunk egy vékonyka lufi, tévedhetetlenségünkbe vetett hitünk pedig masszív önbecsapás.

A (vélt) valósághoz ragaszkodni az akar, aki még nem látta be, hogy az etalonok nélküli szubjektív értékítélet folyamatában a valóság értelmezhetetlen kategória. A székre állított törpe azáltal lesz tekintélyesebb, hogy a feje búbja magasabban van; nem a törpét változtattuk meg, hanem a róla alkotott benyomásunkat. A szék nem is ígért mást, mikor felajánlotta szolgálatait. Mikor western filmet, vagy sci-fi-t nézel, nem kell aggódnod amiatt, hogy lelőhetnek a szereplők, vagy beszippanthat a világűr, csak élvezed a látvány és a hangok által kreált (mesterséges) hangulatot. Ott és akkor nem aggódsz a világ kulturális pusztulása miatt? A nyári kánikulában felforrósodott aszfalton strapabíró cipőben lépkedve, vagy télvíz idején a fűtött lakásban nem hiányolod a "valóságot"?

[lehoako]

Akkor lesz vége az emberiségnek, ha ezeket az "algoritmusokat" szoftverbe le lehet majd írni
Pl az érdekes lehet, hogy a humort hogy fogják matematikailag definiálni

Pont most követek egy érdekes tudományos kutatásfolyamot, ami az autizmus és az Asperger-szindróma jelenségével foglalkozik.

Ennek kirobbanóan érdekes területe a humor. Magasan funkcionáló autisták képesek a humor kódolására és dekódolására is, mert IQjukkal ELTANULTÁK a nem autista emberektől. Minél alacsonyabban funkcionáló autistáról beszélünk, annál "komolyabb" és "sarkosabb" a gondolkodása, és emiatt annál kevésbé képes a humorra.

A matematika lényege, hogy mindennek mindig egyértelműnek kell lenni. Nincs kivétel, mert ha egy esetben lehet kivétel, akkor azt vissza lehet vetíteni minden hasonló szitura és a végén kijön, hogy 0=1 vagy vmi hasonló. Emiatt a rendszersajátosság miatt nem engedhető meg sem az irónia, sem a túlzás, sem a variált ismétlés, sem a részleges helyettesítés, sem remotiváció, sem a humor többi forrása (ebből akartam/akarok PhDzni, gyűjtöttem róla nem kevés anyagot.).

A gép sem tudja, mikor mi igaz, ebből a szempontból ugyanúgy csak a szabályok, rutinok, rituálék hajtják, mint az alacsonyan funkcionáló autistákat. Náluk a rendszeren kívüli elem, hogy a jelentés lehet többértelmű.

Szvsz.

[lehoako]

Így akkor megvan a lényeg?

Mármint az a lényeg, amit Te annak gondolsz, vagy amit én tartok fontosnak?

90 másodperc pont arra elég, hogy Wikipedia cikkekre hivatkozva el lehet játszani a hozzáértést,de aztán összedől a kártyavár.

Technikai megoldásokat, szoftvereket, vagy ezek létrehozóit támadni nagyjából értelmetlen. Ezek eszközök, amik nálunk gyorsabban, precízebben megoldanak részfeladatokat, ha megkérjük rá őket, de a kreatív alkotó folyamatot az ember irányítja. Nem keverném ide az automatikákat, művi megoldásokat, amiket a lustaság és hozzá nem értés hozta létre és tartja életben. Kételkedésben és önkritikában az emberek többsége ugyanúgy nem jár élen, mint a lelketlen gépek.

Annak a lényege, amit leírtam Neked.

Kételkedésre és önkritikára tanít a tudományos igényű megismerés, meg persze a jóval okosabbak/felkészültebbek megfigyelése és az ebből való tanulás. És az úgynevezett tapasztalat, ami azt jelenti, hogy olyan is lehet, amikor nincs igazunk vagy nem sikerül valami és emiatt legközelebb máshogy kell csinálni. És, hogy a tanulásra és a tapasztalatszerzésre rá kell szánni az időt, mert ha a döntéshozatalt a gépre bízzuk, az vezet oda, amit opportunizmusnak v hit and run-hozzáállásnak tartok, nevezetesen, hogy a kaja a vegetától lesz JOBB, a csajszi a gumicicitől lesz JOBB (stb.). Nem, szvsz az igazi akkor, ha nem kell hozzá mesterséges adalék. Most adná magát, hogy ideírjam, hogy attól, hogy egy törpe feláll egy székre, nem magasabbnak látszik, csak messzebbről látszik, hogy törpe.

Pont azt írtam, hogy ha az ember nem képes valamire, akkor azt nem fogja tudni megtanítani a gépnek, mert nem tudja kijavítani a hibáit.

Ezzel kapcsolatban kérdeztem Aszpit, h szerinte paradox vagy oximor a helyzet. Ezt kéne tisztázni, mielőtt továbblépünk.

[Luxor Audio]

Így akkor megvan a lényeg?

Mármint az a lényeg, amit Te annak gondolsz, vagy amit én tartok fontosnak?

90 másodperc pont arra elég, hogy Wikipedia cikkekre hivatkozva el lehet játszani a hozzáértést,de aztán összedől a kártyavár.

Technikai megoldásokat, szoftvereket, vagy ezek létrehozóit támadni nagyjából értelmetlen. Ezek eszközök, amik nálunk gyorsabban, precízebben megoldanak részfeladatokat, ha megkérjük rá őket, de a kreatív alkotó folyamatot az ember irányítja. Nem keverném ide az automatikákat, művi megoldásokat, amiket a lustaság és hozzá nem értés hozta létre és tartja életben. Kételkedésben és önkritikában az emberek többsége ugyanúgy nem jár élen, mint a lelketlen gépek.

[Mathias]

A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége.

És pont ez a nehézsége a dolognak. Nagyon oda kell figyelni hogy tanítjuk az AI-t. Hallottam olyan példát, hogy tanították az algoritmust hogy meg tudja mondani, hogy egy képen kutya van-e vagy farkas. (lehoakonak: ez úgy működik, hogy tanulás fázisban mutatnak egy képet és azt mondják, hogy ez kutya, majd mutatnak farkast és rámondják hogy farkas, mindezt sok képpel, tehát ember mondja meg mi a helyes és az algoritmus találja ki mire is kell figyelni, hogy ha majd kap egy képet akkor ő is meg tudja mondani mi az) És egész jól is működött, de volt egy husky "portré" amire azt mondta farkas. És elkezdték nézni hogy mit is néz az AI és hát igazából azt nézte van-e hó a képen. Ha van, akkor farkas, ha nincs akkor kutya. A husky portrén pedig a sarokban lévő fehér szőrt hónak nézte. Nyilván ez egy tanítási hiba, de nagyon kell(ene) figyelni.

[lehoako]

Kevesen igyekeznek mélyre ásni, eredetihez hozzáférni. Potizgatunk, EQzgatunk, Photoshop, Vegeta és társai, barnítókrém, festett haj, gumimell, minden van másnapra.

Ha nem is közvetlenül a műveltség része, de a művelt viselkedésnek - az idegen szavakkal dobálózással ellentétben - mindenképpen összetevője, hogy olyan jelenségekről, eljárásokról, megoldásokról nyilatkozunk, vagy éppen kötünk beléjük, amiket ismerünk. Ahogy magad is írod, kevesen igyekeznek mélyre ásni, megrekednek a felületes kötekedés szintjén, ami pár soros fórumos kinyilatkoztatásokban még elmegy, akár népszerű is lehet, de érdemi vitákban maximum 90 másodpercig védhető helyzet.

Kilencven másodpercnél kevesebb is elég, hogy eldőljön, hogy valaki mély általános műveltséggel rendelkezik, vagy adott esetben pózoló szakbarbár. Nem minősítettem semmiféle eljárás mikéntjét, kizárólag a felszínes opportunizmust, avagy "hit and run"-hozzáállást állítottam szembe a sok időt és erőforrásráfordítást igénylő fejlődéssel és TANULÁSSAL, illetve ehhez kapcsolódóan tettem egy utalást Descartes-ra, cogitojára, és konkludáltam oda, hogy mivel sem a hit and run-hozzáállás, sem a számítógépes szoftver sem épül önkritikára és kételkedésre, sőt, látványosan azonnali és felszínes "megoldásokat" kínálgat, emiatt már per definitionem nélkülözi az elmélyültséget és a hosszú távú megbízhatóságot.

Így akkor megvan a lényeg?

[lehoako]

Ha nem értjük mi, emberek, hogy programozzuk bele a gépbe, hogy az megértse? Ez paradox vagy oximor szerinted?

Semmi ilyent nem írtam, hogy nem értjük, hogyan programozzuk bele. Javaslom, nézz utána, hogyan működnek a neurális hálózatok, és utána még beszélgethetünk róla. A lényeg: a működés nem determinisztikus, nem a programozó határozza meg, ő csak az alapokat írja meg hozzá, a többi a "tanítás" folyamata, amit már egyáltalán nem biztos, hogy a programozó végez. Ez bármilyen tanulórendszerre igaz. A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége. Megjegyzem, az ember is így tanul.

"Csak halkan jegyzem meg, hogy az érzelmek pusztán hang alapú felismerésében nem létezik tökéletesség, erre az emberek sem képesek minden esetben hibátlanul."

Sok ember sokféleképpen tanul, pont ezt érintették a Bitinek írtak, de úgy látom, nem ment át ez az aspektus Neked. A tanulóalgoritmust nem programozó hozta létre, ugye?

Inkább azt fejtsd ki, hogyan bünteted a szoftvert a rossz döntéséért vagy éppen hogyan tudod motiválni, hogy fejlődjön? És tudja-e viselni a rossz döntéseiért a felelősséget?

(Segítek: NEM.)

[Luxor Audio]

Kevesen igyekeznek mélyre ásni, eredetihez hozzáférni. Potizgatunk, EQzgatunk, Photoshop, Vegeta és társai, barnítókrém, festett haj, gumimell, minden van másnapra.

Ha nem is közvetlenül a műveltség része, de a művelt viselkedésnek - az idegen szavakkal dobálózással ellentétben - mindenképpen összetevője, hogy olyan jelenségekről, eljárásokról, megoldásokról nyilatkozunk, vagy éppen kötünk beléjük, amiket ismerünk. Ahogy magad is írod, kevesen igyekeznek mélyre ásni, megrekednek a felületes kötekedés szintjén, ami pár soros fórumos kinyilatkoztatásokban még elmegy, akár népszerű is lehet, de érdemi vitákban maximum 90 másodpercig védhető helyzet.

[Aszpirin]

Ha nem értjük mi, emberek, hogy programozzuk bele a gépbe, hogy az megértse? Ez paradox vagy oximor szerinted?

Semmi ilyent nem írtam, hogy nem értjük, hogyan programozzuk bele. Javaslom, nézz utána, hogyan működnek a neurális hálózatok, és utána még beszélgethetünk róla. A lényeg: a működés nem determinisztikus, nem a programozó határozza meg, ő csak az alapokat írja meg hozzá, a többi a "tanítás" folyamata, amit már egyáltalán nem biztos, hogy a programozó végez. Ez bármilyen tanulórendszerre igaz. A "tanítók" pedig lehetnek sokan (egy mintahalmaz alapján fog a tanulóalgoritmus következtetéseket levonni, és minél nagyobb a minta, annál jobb a következtetés helyességének valószínűsége. Megjegyzem, az ember is így tanul.

[kaef2]

Ma befejeződik a Goldberg Variációk My Reel Club felvételének feltöltése és meta adatokkal történő ellátása. Így várhatóan még ma el tudom küldeni minden érdekeltnek a letöltéshez a linkeket emailben. 44,1k 16 és 24 bit, 96k/24 bit, 192k/24 bit .flac valamint DSD64, 128, 256, 512 .dsf file formátumban. Része lesz a letöltésnek egy két nyelvű könyvecske is a műről, az előadásról, benne ezzel az ajánlással:

MRC_Goldberg_Borbely_Kurtag.jpg

Ja és a DSD letöltések között van egy ilyen is, ahogy ezt jelzte, és talán igényel egy kicsi magyarázatot:

"Készítettünk továbbá egy DSD512 változatot is, a DSD256 eredetiből az igazán kisérletező kedvű zenehallgatóknak, szintén Hqplayer Pro szoftverrel “re-modulálva”. A “re-modulálás" jelentéséről és a DSD512 konverziós technológia értelméről az alábbiakat lehet olvasni a Native DSD honlapján:

http://help.nativedsd.com/en/articles/3 ... ow-and-why

"It is not possible to record in DSD 512, so how & why are these files created?

A conversion from a lower to higher bitrate contains no additional information over and above that contained in the lower. What it facilitates is the play-out DAC’s operation utilising gentler phase shifting reconstruction filters/algorithms in the D to A process. Recordings, regardless of their origin, do sound better on DACs which use Sigma-Delta modulators (the vast majority of current consumer DACs) as their conversion element. They’re less aggressive, more spacious, less “digital” sounding.

But, confusion appears to revolve around using the terms “upsampling and remodulation”. First, and foremost to our understanding, is that there are no samples in DSD. And there are no digital values represented in a DSD bit stream, as there are binary digital values of signal amplitude represented in the samples of a PCM word stream. In fact, DSD (or the more correct non marketing term, Pulse Density Modulation – PDM) is an analog signal itself, and not digital in the form most people understand and perceive the word “digital”.

PCM is a successive stream of amplitude samplings of the original analog signal, expressed as binary word values at some bit depth, and at some frequency. I like to think of it like a movie film; discrete frames of stand alone pictures chained together to yield motion when played out.

DSD (the 1 bit wide variant of PDM) is the process of modulating a bit clock (carrier) with an analog signal, such that the resulting modulation is a continuous stream of 1’s and 0’s bits of varying DENSITY, whose density is proportional to the original modulating signal amplitude. It’s of course more complex than that, but that’s the end result; a continuously varying bitstream of 1’s and 0’s bits, which when integrated by a DAC, removes the bit clock carrier yielding the original audio signal.

The primary achievement of DSD (besides its very high degree of fidelity and accuracy encoding the original analog signal) is its ability to be stored and retrieved into and from a digital computer’s storage elements. However, since this is a bit stream with no digital values represented (only a stream of 1’s and 0’s whose bit densities are amplitude proportional to the modulating analog signal), it can not be otherwise digitally processed using traditionally available processes.

Enter again the terms “upsampling and remodulation”. Obviously, if DSD contains no digital value samples, and in spite of being used universally, the term upsampling does not apply. The term remodulation is also confusing. There’s no “re” about it; it’s modulation, pure and simple. The fact that when the process is the modulation of an existing already DSD modulated signal, the end product has no accepted term to describe it other than Re-Modulation.""

[lehoako]

Gyerekek hangja? Fejhang? Nyilván azt köpi ki eredménynek a szoftver, amit a programozó beleprogramozott.

A neurális hálózatok nem éppen ilyen determinisztikusan működnek, de Te nyilván ehhez (is) jobban értesz.

Az összes többi, amit írtál, etikai, filozófiai és futurológiai kérdés, ami a témához pragmatikusan nem tartozik hozzá, de persze elcsámcsoghatunk rajta. A kérdés az volt, hogy mérhető-e egy beszédhang vagy zene érzelmi töltete, és a válasz: igen, már léteznek erre megoldások, amelyek egyre tökéletesebbek lesznek, és nem kell 20 évet várni. Ezek tények.
Csak halkan jegyzem meg, hogy az érzelmek pusztán hang alapú felismerésében nem létezik tökéletesség, erre az emberek sem képesek minden esetben hibátlanul.

A csend érzelmi töltete mérhető, Te Nem-Szteroid Tartalmú Gyulladásgátló, Te?

Erre talán lődd be, hogy "az attól függ, milyen csönd".

Uccsó mondatod meg a szarva közt a tőgye megint.

Ha nem értjük mi, emberek, hogy programozzuk bele a gépbe, hogy az megértse? Ez paradox vagy oximor szerinted?

[lehoako]

...a polihisztorok kora lejárt.

És persze az általános műveltségé is. Ez ellen kellene egy kicsit hadakozni.
Elengedtem.

Bitiiiii...

Az általános műveltség kora sosem jár le, de, bocs, lásd be, nem mindenkinek való dolog. Nem kell erőltetni, mert túl sok idő kell hozzá, sokan meg nem érnek rá saját magukat kupálni, mert nekik kárbaveszett idő. Közösségük nem a műveltségük és szellemi eredetiségük alapján itéli meg őket (és részesíti fiatal lányokban, yachtban vagy jachtban (ezt pl. nem tudom, hogy kell írni, h a motor ki ne moderálja), hanem "társadalmi hasznosságuk" alapján. Mennyire kussol és forog a fogaskerék? Minél inkább, annál jobb fogaskerék. De mi van, ha a befogott szemű és fülű, lendületes és sportos, szinte olimpikon fogaskerék találkozik a banánhéjjal? Felismeri egyáltalán? Nem, nem ismeri fel, mert ugye se általános műveltség, se az ennek megszerzésekor kialakuló cogito nincs jelen. Nem töpreng és nem kételkedik önmagában a fogaskerék, mert egyszer aszonták, jól csinálod, forogj, egész világ tele búval, borral, húzd rá ######, ne gondolj a gonddal.

Kevesen igyekeznek mélyre ásni, eredetihez hozzáférni. Potizgatunk, EQzgatunk, Photoshop, Vegeta és társai, barnítókrém, festett haj, gumimell, minden van másnapra. A szoftver megmondja, hogy akivel épp beszélsz, az egy angry woman, pedig csak egy disappointed teen, aztán szépen be leszel kategorizálva, aztán aki rádkeres, már láthatja is, hogy beszélgetéseid 99%-át angry womanekkel folytatod, tehát Te sem vagy százas, mert ugye, AI qrvára, de nagyon tudja. Aztán a gugli elkezdi pszichiáterek hirdetéseit feldobni neked, heti kúrákból majd kapsz is engedményt, ecetetrá.

A Hippokrateszi eskü valóban életfilozófia (apám, anyám orvos) meg Periklész is aszonta, hogy akinek a megélhetése a napi munkán áll vagy bukik, az nem mehet se orvosnak, se politikusnak, mert e 2 szakmával nem összeegyeztethető az anyagi érdekeltség. Az orvosi egyetem nem pite suli, és nem pite a felelősség sem. És, ha bármit csúnyán elqrsz, széttépik a diplomádat és mehetsz az üvegvisszaváltóba rekeszt mosni. Politikusokról nem beszélnék.

Nagyjából ennyi, bocs, ha néhol nem voltam egyértelmű. Pátriám túllépett egy árnyékon tegnap este és ezt sok barátommal ünnepeltem meg.

[bitrograde]

...a polihisztorok kora lejárt.

És persze az általános műveltségé is. Ez ellen kellene egy kicsit hadakozni.
Elengedtem.

[Mathias]

be kellene vezetni a digitális bölcsészet nevű tárgyat a természettudományos képzéseken.

Na még az hiányozna!

Senkinek nem árt, ha figyelmesen elolvas néhány könyvet, eligazodik a legújabb nyelvészeti kutatásokban...

Sok minden nem árt, sok minden nem odaillő(amúgy hasznos tárgyat) be lehetne vezetni, persze. Hozzád hasonlóan mindenki tudna mondani jó pár "hasznos" tárgyat amit "be kellene vezetni", csak hát az idő.
Szerintem jó az a rendszer, ami van(vagy legalábbis volt amikor én jártam), hogy vannak választható tárgyak, amik nem feltétlenül kapcsolódnak közvetlenül a fő képzéshez. Így lehetett tanulni BME-n pl marketingről, sőt volt egy tárgy ahol filmekről beszélgettünk.(nem emlékszem pontosan hogy filmművészeti tárgy volt, vagy valami más és csak ide lyukadtunk ki)
Könnyen lehet hogy van digitális bölcsészet is, ha nincs akkor kell egy olyan oktató aki szívesen tartana ilyet és ha jelentkeznek limiten felül, akkor kész is.
Kicsit ehhez kapcsolódik, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de a polihisztorok kora lejárt. Egyszerűen már annyira messze jutottak a tudományok, annyira specializálódtak a szakterületek, hogy csak akkor lehet tényleges tudást összeszedni valamiről ha évekig benne van az ember és azon dolgozik, azt kutatja.