Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.kaef2 írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:06...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...
A cél pont az, hogy az inherensen korlátozott képességű otthoni rendszereken is viszonylag nagy hűséggel szólalhasson meg, ez nem fog másképp menni, mint a rendelkezésre álló rögzített információ megfelelő transzformációjával. De nem transzformál maga az élő helyszín is? Épp múltkor értekeztetek hosszasan arról, mennyire befolyásolja a fizikai környezet az adott ponton élvezhető hangzást. Akkor a MüPa is "VFX/CGI effektekkel", meg "megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel" operál az állítható hangvetőinek köszönhetően testre szabható akusztikai jellemzőivel? Érdekes filozófiai kérdés.





