juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:36Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.kaef2 írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:06...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...
A cél pont az, hogy az inherensen korlátozott képességű otthoni rendszereken is viszonylag nagy hűséggel szólalhasson meg, ez nem fog másképp menni, mint a rendelkezésre álló rögzített információ megfelelő transzformációjával. De nem transzformál maga az élő helyszín is? Épp múltkor értekeztetek hosszasan arról, mennyire befolyásolja a fizikai környezet az adott ponton élvezhető hangzást. Akkor a MüPa is "VFX/CGI effektekkel", meg "megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel" operál az állítható hangvetőinek köszönhetően testre szabható akusztikai jellemzőivel? Érdekes filozófiai kérdés.
A hangfelvételek többsége (közel 100%-a) utómunkával készül, az élő előadás megszólalását az utómunkával együtt autentikusan megőrizni képes fevételek száma szerintem az összes kiadott felvétel 1-2%-nak nagyságrendjében lehet, vagy még annyi sem. Vagyis nagyon kevés felvételnél törekszenek erre. Sokkal inkább törekszenek a produkció során arra, hogy szórakoztató és élményt adó legyen a megszólalás akkor is, ha nem az autentikus élőt akarják reprodukálni. Ezt is lehet nagyon jól csinálni, sok jó felvétel van, aminek ez sikerül.
A VFX/CGI manipulációs megjegyzésem az utómunka-alapú zenei produckiókra, kiadványokra és a mainstream felvételkészítési módszerekre vonatkozik, a hangosítatlan koncertekre nyilvánvalóan nem. A Müpa különböző állítható akusztikai elemei inkább az elhangzó mű és az előadás fizikai méretei kapcsán bírnak jelentőséggel. Ahhoz optimalizálják az akusztikát, erős korlátok között.
Ahogy ezt egy másik blog posztban írtam pár hete, az élő megszólalásnak is megvannak a korlátai, amik a fizikai terjedési veszteségekkel és a helység elrendezés adta torzítások keletkezésével jelentkeznek.
https://medium.com/@mediaengineering/a- ... 1d39a305af
Az akusztikus hangszerek hangosítására azért is lehet szükség, hogy nagyobb, a zenei megszólalásra akusztikailag nem feltétlenül optimális térben a szinpadi vagy szinpadközeli hangzást ki tudják terjeszteni segítségével a nézőtér egészére, lehetőség szerint azonos élményt biztosítva mindenütt (a fizikai veszteségeket ilyen módon is eliminálva vagy megkerülve). Illetve azért is, mert sok hangszer diszperziója, megszólalási karakterisztikája nem tud nagyobb termeket arányos és a többi hangszerrrel egyensúlyban lévő módon megtölteni.





