Ahogy valaki beszél bármiről, abból lehet tudni, hol jár. Van, amit érdemes megtanulni és van, amit nem, szerintem erről mindenki szabadon dönthet. Még én is.
A figyelmes olvasás csökkenti a kommunikáció torzulását. Pár órával ezelőtt azt kérdeztem, hogy a "helyszínen elhangzó és rögzített hang melyik összetevője tekinthető torzításnak".
Mi fán terem a harmonikus torzítás? Végy a kezedbe egy akusztikus gitárt, fogj le stabilan egy hangot, pengesd meg finoman a húrt és lassan engedd fel a fogást! Megismételheted erőteljes pengetéssel is, úgy még hatékonyabb lesz a kísérlet. Ha ügyes vagy, pont olyan hangot fogsz kapni, mintha elektromos torzítót használnál (ami ugye többek között szintén felharmonikusokat állít elő, aztán mégis torzítónak hívják, nem természetezőnek). Haladók próbálkozhatnak a hallgatási pont (mikrofon) helyének tologatásával is, esetleg körbejárhatják a muzsikust a teremben és kézfeltartással jelezhetik, hol kapnak tiszta, torzításoktól mentes hangot. Van, amikor a gyakorlat milliószor többet ér az okoskodásnál. Vagy két gitáróra 22 év hifizésnél?
Nem zavarom tovább a felnőtt bácsikat... Zárkózzatok be, simogassátok egymást buksiját, utáljatok mindenki mást, aztán néha kérdezzétek meg egymástól, miért hal ki ez a hobbi!