Én sokat vásároltam egy japán boltból. Ott nagyon nehéz elkapni a Van Den Hul-t. Értsd, általában 1 napon belül elkelnek a megfelelő hosszúságú darabok. Belföldön ezek hónapokig sem kelnek el. Akkor most átlagoljak?
Az árak tekintetében sem egy a külföldi meg a belföldi piac, nehéz átlagolni. Ott Pl egy Belden 9497 töredéke árban az itteninek, pedig az is nagyon népszerű.
Szóval vannak itt különbségek szépen. Azt gondolom, a belföld kicsit más mint a külföld, mi kicsit kilógunk. De ez csak az én elméletem.
Csak érdekességképp írtam.
[/quote]
Szerintem a Van den Hul itthoni eladhatatlanságának oka még a 80-as évek Darvas László féle HIFI magazinig nyúlik vissza. Ott - emlékeim szerint - minden VdH kábelt ütötték-vágták, lehúzták. Akkoriban a magyar szerkesztők kizárólag angol szaklapok a nem kicsit soviniszta írók-teszterek cikkeiből merítettek és olyan sikeresen sulykolták belénk, a hifi hírekre éhes magyar olvasókba, hogy én magam is be vagyok oltva VdH ellen.
Ezzel együtt viszont immunitást szereztem az angol hifi termékek ellen is és ez az ellenérzés összefügg az angol cuccok iránti feltétlen és szirupos rajongásukkal. Emlékszem elaléltak egy Heybrook polcsugárzótól sőt referenciának használták...
Mint fiatal, tapasztalatlan hifi rajongó - akinek ez volt az egyetlen hírforrása - csak néztem (mert hallani nem volt lehetőség) a képeken, hogy az angol készülékek milyen csúnyák, igénytelenek, low-end, vacak, műanyag kinézetűek ennek ellenére drágák és mégis mennybe menesztik. Pl. a Naim menő manót, az okádék kinézetű Cyrus-okat, Roksan-okat stb. Miközben lehúzták a szemnek is kellemes Technics-eket (nekem az volt:))) Sony-kat, és általában a japánokat, vagy egyszerűen csak "jó iparos munkának" nevezik a Burmester-eket, Restek-eket... Meg volt ideológizálva mitől művészi az angol és mitől tompa, lapos a japán, szögletes, gyalulatlan a német. Pfuj... :)Egyedül az amerikai cuccokba nem mertek belekötni, mert azok olyan szinten felette álltak a saját nációjuk termékeinek, hogy azt már blaszfémia lett volna kritizálni.
Nálam a magazin hatására ez hájpolás olybá kontraproduktívvá vált, hogy ma is ha meglátok egy angol vasat, vagy hangsugárzót már kattan is be, "eh, angol szemét". A 90-es évek tapasztalata a Platanus hifi show-kon csak megerősített. Ott élőben láttam amit láttam és hallottam. És arra jöttem rá, hogy egy dekával nem jobbak, sőt...
Azért valljuk be a nagy angol arc mögött mind a mai napig általában(!) igen gyenge és spórolós design jellemzi őket (és ez nem csak feltétlen a hifi-re igaz). Akkor mennyire lehet spórolós belül?Olyant, mint egy nem olcsó Rogers ami kívülről tele van csavarokkal, vagy egy erősítőn amin még folyadék kristályos kijelző van, csak angol cuccon lehet manapság is látni.....Kicsit eltértem a kábelektől és elnézést az angol fan-októl.

a VdH hozta ki belőlem ezt a régi emléket...