Általában a hifiről

[juliush]

De még egyszer, ennek semmi köze a valós idejűséghez!

Mint sok munkával kideritetted, már nincs is" valós idejűség" - már csak az elmúlt van, jelen nélkül.
Ide jutott a modern digi világ.
TJ.

Félreértetted azt, amiről írtam!
Azt írtam, hogy digitális rendszereknél már nem számít a valós idejűség a hangminőség szempontjából. Az élmény attól még lehet "real-time".
De hadd vessek fel egy másik gondolatkísérletet! Az élőadás a csúcsszuper, 3-fejes analóg, 38,1 cm/s-en forgó stúdiómagnó monitor kimenetéről megy adásba felvétel közben, tiszta analógban. Majd pár nap múlva ugyananezt a felvételt játszuk le ismét, ugyanazon a magnón, kínosan ügyelve minden beállítás, környezeti feltétel változatlanságára.
Máshogy fog szólni, mert nem "real-time"?

[tunerman]

De még egyszer, ennek semmi köze a valós idejűséghez!

Mint sok munkával kideritetted, már nincs is" valós idejűség" - már csak az elmúlt van, jelen nélkül.
Ide jutott a modern digi világ.
TJ.

[juliush]

... és abban se lehetünk bizosak, hogy pontosan ugyanúgy processzált anyagot hallgatunk mindkét esetben!...

Egyébként könnyen el tudom képzelni, hogy a műsorszórásban használt digitális tömörítés egy többé-kevésbé zárt rendszert alkot az adó- és a vevő oldalon ugyanazon gyártó speciális MPEG-2(?) eljárását megvalósító eszközeivel, míg archiválási célra a lánc valamelyik másik pontján "kinyerik" a digitális információt, hogy aztán valamilyen más szabványba átkódolva tárolják a későbbi újrajátszások céljára. Vagyis jó eséllyel nem ugyanúgy processzált az anyag, ez szolgálhat magyarázatul a hangzásban tapasztalható eltérésekre. De még egyszer, ennek semmi köze a valós idejűséghez!
De lehet, hogy nincs így, Kaef2 biztos meg tudja mondani, hogy lehet-e ez a magyarázat.

[juliush]

Amennyiben digitalizált, sőt tömörített az információ, akkor óhatatlanul tárolt és processzált, akár többször is ismétlődve. Ilyenkor már teljesen mindegy, hogy az információ a digitális formában történő tárolását követően milliszekundumok, vagy épp napok múlva kerül processzálásra, lejászásra, tehát hiába tűnik valós idejűnek, technikailag már nem tekinthető annak.

Jó lenne, ha a Bartók Rádió egy "élő adásának" meghallgatása után, kicsit később a tárolt változatán is erről az állításodról meggyőződnél
TJ.

Hát ez elég nehéz, mikor az élő és a felvételről sugárzott adás között többnyire elég sok idő is eltelhet és abban se lehetünk bizosak, hogy pontosan ugyanúgy processzált anyagot hallgatunk mindkét esetben!
Ha a digitális processzálás után az átmeneti tárolóban pár pillanat helyett mondjuk egy napot, vagy hetet tölt az információ mindenféle további módosítás nélkül, majd úgy küldjük adásba, pontosan ugyanúgy fog szólni.
A műszaki háttere a dolognak az, hogy a memóriával rendelkező digitális hírközlési csatornában már tök mindegy, hogy mennyi késleltetést iktatunk be a tárolt információ feldolgozásának, továbbításának következő lépése előtt előtt, a "valós idejűség" nem oszt, nem szoroz.
Ez a digitális jelfeldolgozás, tárolás és továbbítás alfája, nem is érdemes rajta vitatkozni.

[tunerman]

Az idő az emlékeket megszépíti, a biteket elroncsa.

Azért ennél sokkal prózaibb oka van a "helyzetnek"
A Bartók Rádió "élő közvetitését" higend analóg FM tunerrel meghallgathatom, de a digi tárolt változatát már nem annyira
TJ.

[fererencz]

Az idő az emlékeket megszépíti, a biteket elroncsa.

[tunerman]

A Bartókon az élő közvetítések még mindig egészen jól tudnak szólni, hiába van veszteséges tömörítés a közvetítési láncban. Az hogy nincs utómunkázás, úgy tűnik visz bele valami természetességet, valami életet, ami sokszor hiányzik a hivatalos kiadványokból, hiába jobb elvileg a hangminőségük.

Talán inkább az ellenkezője lehet annak amit beírtál - nem visz bele természetességet az élő adásba, hanem inkább MEGMARAD valamennyi az élő adás atmoszférájából (a REAL TIME -nak nincs versenytársa).
TJ.

Amennyiben digitalizált, sőt tömörített az információ, akkor óhatatlanul tárolt és processzált, akár többször is ismétlődve. Ilyenkor már teljesen mindegy, hogy az információ a digitális formában történő tárolását követően milliszekundumok, vagy épp napok múlva kerül processzálásra, lejászásra, tehát hiába tűnik valós idejűnek, technikailag már nem tekinthető annak.

Jó lenne, ha a Bartók Rádió egy "élő adásának" meghallgatása után, kicsit később a tárolt változatán is erről az állításodról meggyőződnél
TJ.

[juliush]

A Bartókon az élő közvetítések még mindig egészen jól tudnak szólni, hiába van veszteséges tömörítés a közvetítési láncban. Az hogy nincs utómunkázás, úgy tűnik visz bele valami természetességet, valami életet, ami sokszor hiányzik a hivatalos kiadványokból, hiába jobb elvileg a hangminőségük.

Talán inkább az ellenkezője lehet annak amit beírtál - nem visz bele természetességet az élő adásba, hanem inkább MEGMARAD valamennyi az élő adás atmoszférájából (a REAL TIME -nak nincs versenytársa).
TJ.

Amennyiben digitalizált, sőt tömörített az információ, akkor óhatatlanul tárolt és processzált, akár többször is ismétlődve. Ilyenkor már teljesen mindegy, hogy az információ a digitális formában történő tárolását követően milliszekundumok, vagy épp napok múlva kerül processzálásra, lejászásra, tehát hiába tűnik valós idejűnek, technikailag már nem tekinthető annak.

[kaef2]

A Rádió közvetítőkocsival vonult ki általában az élő koncertekhez.

A felvételeket élőben sztereóra keverve egy Tascam CD íróval, MAM arany írott CD-re rögzítették (tisztelet a kevés számú kivételnek amikor sokcsatornán), így aztán nem volt lehetőség utómunkára. Talán 2005-2006 után ugyanolyan Studer digitális hangkeverővel dolgoztak, mint, ami a Nemzeti Szinházban, majd kicsit később a MÜPÁ-ban és 2009-től az MTV-ben is volt. 48 kHz/24 bites mintavételezéssel, amit a Tascam CD író 44,1 kHz/16 biten írt CD-re.

Az élő közvetítésekhez nagyon sokáig dupla ISDN kapcsolatot (2x128 kbit/s) használtak, korábban pedig mikrohullámot.

Ha jól emlékszem.

[gomolalaci]

Chord: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele a Kossuth rádiónak volt, a Bartóknak a III. zongoraverseny zongoraszólama első ütemei.

"Egykor valószínűleg fontos volt, hogy ne üssék agyon egymást a különböző műsorok, legyen idő érzelmileg átváltani az egyikből a másikba. S emiatt a két műsor közé nem valami tangli zenét, hanem a szünetjelet tették.
Megjegyzem, a szünetjel gép, tehát az az automata, amelyik egyetlen gombnyomásra folyamatosan játszani kezdte a szünetjelet, magyar találmány volt a két világháború között. S azt is megjegyzem, hogy 2007-ben Such György, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közös rádióelnök-kedvence törölte el a Magyar Rádió szünetjeleit, köztük az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” Kossuth Rádió szünetjelet, mint a kommunizmus bűnét."

Pedig nagyon aktuális lenne ma is!

[tunerman]

A Bartókon az élő közvetítések még mindig egészen jól tudnak szólni, hiába van veszteséges tömörítés a közvetítési láncban. Az hogy nincs utómunkázás, úgy tűnik visz bele valami természetességet, valami életet, ami sokszor hiányzik a hivatalos kiadványokból, hiába jobb elvileg a hangminőségük.

Talán inkább az ellenkezője lehet annak amit beírtál - nem visz bele természetességet az élő adásba, hanem inkább MEGMARAD valamennyi az élő adás atmoszférájából (a REAL TIME -nak nincs versenytársa).
TJ.

[alto]

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” Kossuth Rádió szünetjelet...

A kettő nem ugyan az ?

Emlékszem a Bartók régi szünetjelére.
Valóban, egyenesen üdítő volt a Kossuth-féléhez képest.

Aztán ezek eltűntek a süllyesztőben... ez valahol normális.

Az tény, hogy a reklám a Bartókon is ott van, pedig nem is kereskedelmi rádió.
A youtube-on is ott van. Az adblockeres szép idők elmúltak.


Hifiileg kezembe került egy régi bedigitalizált Bartók rádiós élő koncert. Akkoriban nagyon tetszett, kiírt CD-ről.
Most meg nem annyira...
Persze túl sok a zavaró tényező. Leginkább az akkor használt AD kártya, meg a szoftver; hangjuk nyilván ott van.
Meg az is lehetséges, hogy már abban a korszakban volt, amiről asszem Feri beszélt, hogy a legendás élő közvetítések is már tömörítetten közlekedtek az éterben.

A Bartókon az élő közvetítések még mindig egészen jól tudnak szólni, hiába van veszteséges tömörítés a közvetítési láncban. Az hogy nincs utómunkázás, úgy tűnik visz bele valami természetességet, valami életet, ami sokszor hiányzik a hivatalos kiadványokból, hiába jobb elvileg a hangminőségük.
Volt a covid alatt egy Vikingur Olaffson-Várdai István duó koncert ha jól emlékszem a Müpában, a korlátozások miatt közönség nem lehetett, a tök üres teremben koncerteztek, és élő videóközvetítés volt a neten, talán 384 kbites mp3 stream hanggal. Mivel mindkét művész nagy kedvencem, rögzítettem a hangot számítógépen (fura déjavu érzés volt, mint amikor kamaszkoromban az Akai orsóssal vettem fel rádióból ), és hallgatom is azóta, mp3 ide vagy oda, de ad egy speciális jelenlétérzetet.

[chord_]

Chord: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele a Kossuth rádiónak volt...

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” Kossuth Rádió szünetjelet...

A kettő nem ugyan az ?

Emlékszem a Bartók régi szünetjelére.
Valóban, egyenesen üdítő volt a Kossuth-féléhez képest.

Aztán ezek eltűntek a süllyesztőben... ez valahol normális.

Az tény, hogy a reklám a Bartókon is ott van, pedig nem is kereskedelmi rádió.
A youtube-on is ott van. Az adblockeres szép idők elmúltak.


Hifiileg kezembe került egy régi bedigitalizált Bartók rádiós élő koncert. Akkoriban nagyon tetszett, kiírt CD-ről.
Most meg nem annyira...
Persze túl sok a zavaró tényező. Leginkább az akkor használt AD kártya, meg a szoftver; hangjuk nyilván ott van.
Meg az is lehetséges, hogy már abban a korszakban volt, amiről asszem Feri beszélt, hogy a legendás élő közvetítések is már tömörítetten közlekedtek az éterben.

[Rock60]

Chord: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele a Kossuth rádiónak volt...

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” Kossuth Rádió szünetjelet...

A kettő nem ugyan az ?

[chord_]

Chord: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele a Kossuth rádiónak volt, a Bartóknak a III. zongoraverseny zongoraszólama első ütemei.

"Egykor valószínűleg fontos volt, hogy ne üssék agyon egymást a különböző műsorok, legyen idő érzelmileg átváltani az egyikből a másikba. S emiatt a két műsor közé nem valami tangli zenét, hanem a szünetjelet tették.
Megjegyzem, a szünetjel gép, tehát az az automata, amelyik egyetlen gombnyomásra folyamatosan játszani kezdte a szünetjelet, magyar találmány volt a két világháború között. S azt is megjegyzem, hogy 2007-ben Such György, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közös rádióelnök-kedvence törölte el a Magyar Rádió szünetjeleit, köztük az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” Kossuth Rádió szünetjelet, mint a kommunizmus bűnét."

[PgSpa]

Chord: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szünetjele a Kossuth rádiónak volt, a Bartóknak a III. zongoraverseny zongoraszólama első ütemei.

[Luxor Audio]

Lehet, nem kedvenc vonal a kulturális támogatás..., de pl. a MÜPA belépőjegyünk az nagyon kevés lenne a működéshez / fenntartáshoz.

Nyilvánvaló, a jegybevételek a működési költségek töredékét fedezik egy ilyen intézménynél, külső támogatás nélkül nem tudnának életben maradni még a jómódú országokban sem, pedig ott 150-200 € is lehet egy koncertjegy. A MÜPA pénzügyi története már a publikus információk alapján is minimum pikáns, vastagon átszövi a pártpolitika és korrupció (mit nem?), de más opció hiányában ezen felülemelkedve sokunknak mégis kedvenc intézménye.

[chord_]

Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

Egyfajta zenekultúrát támogattak, amit én nem tudok minőséginek nevezni, néhányat tűrtek, sok mást meg tiltottak. A mai helyzet felelőseinek keresése során gyorsan politikai területre keverednénk, amiből megint születne néhány alpári, személyeskedő hozzászólás, így inkább el sem indulnék ezen az úton, de annyi talán kijelenthető vita nélkül, hogy a kulturális támogatás nem kedvenc tevékenysége a jelenlegi hatalomnak.

Lehet beszélni általános, tömeges, társadalmi kulturális színvonalról, de az egyénnek mindig is joga volt és remélhetően lesz is abból kimaradni, a saját életét másként irányítani.

Ugyanakkor érdekes kérdésnek gondolom, ki mit ért zenekultúra alatt. Pl. az én felfogásom szerint nincs sok köze a HiFi-hez.

Lehet, nem kedvenc vonal a kulturális támogatás, - én pl. a foci-cuccoktól/stadionoktól kiütést kapok, még attól is, aki beszél róla, - de pl. a MÜPA belépőjegyünk az nagyon kevés lenne a működéshez / fenntartáshoz.

[Luxor Audio]

Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

Egyfajta zenekultúrát támogattak, amit én nem tudok minőséginek nevezni, néhányat tűrtek, sok mást meg tiltottak. A mai helyzet felelőseinek keresése során gyorsan politikai területre keverednénk, amiből megint születne néhány alpári, személyeskedő hozzászólás, így inkább el sem indulnék ezen az úton, de annyi talán kijelenthető vita nélkül, hogy a kulturális támogatás nem kedvenc tevékenysége a jelenlegi hatalomnak.

Lehet beszélni általános, tömeges, társadalmi kulturális színvonalról, de az egyénnek mindig is joga volt és remélhetően lesz is abból kimaradni, a saját életét másként irányítani.

Ugyanakkor érdekes kérdésnek gondolom, ki mit ért zenekultúra alatt. Pl. az én felfogásom szerint nincs sok köze a HiFi-hez.

[kaef2]

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Kicsit azért szabad szigorúbbnak / reálisabbnak is lennünk.
Mit is csinált CS. Kádár?, a közmédiába bevitt egy nagyon erősen réteg dolgot, ami pár ezer embert érdekelt akkoriban.

Mert,
sorolom, kiket nem érdekel / nem érdekelt ez az egész hangzáskultúra dolog, hogy Furtwangler felvétele az egyik kütyün szól jobban, vagy a másik kütyün, (vagy hogy a KSL tényleg q.va jó drót-e, vagy csak elsz@rja a hangot):
- a vasutasok 99%-a
- a rádióhallgatók 99%-a
- a zenészek 99%-a
- a zenetanárok 99%-a
- az előadóművészek 99%-a
- a Marinénik, Józsibácsik agrár-seregének 99,99%-a
- a fogékony fiatalok 99%-a
- a polgárok 99%-a
- a Rádióban műszaki osztályán dolgozók 90%-a (sacc)(mint a többi is sacc)

És össze ne keverjük a dolgokat. Az ügyes vitatkozó mondaná, hogy de és a rádióban (közmédiában) a versek?, vagy a kortárs regényirodalom? a fogósabb fajták?, hogy csak picit jobb %-ok lennének?
Hát, a két dolog alapvetően különbözik. A verseknek van egy meta-utó-hatása, amely emelheti még a Marinéni létezési szintjét is. Vagy Arany János, akinek olvasásakor / hallgatásakor egyszerűen ránk ragad a szókincse, feljebb megbeszéltük.

Minálunk mi ragadna a lelkes nyíltszívű polgárokra a hifiből?
Hogy digitálisan nem is lenne szabad zenét hallgatni? (mert ugye a természeti törvények?)
Hogy aki mp3-al hallgat zenét, az bizonyosan a WCpucolók kasztjába tartozik?
Hogy dugdossuk a hülye sok100ezres drótjainkat, és bemagyarázzuk magunknak, hogy jobb lesz a hang?
Hogy megfordítjuk a 220-as dugót, és új időszámítás kezdődik zeneileg, meg a kiemelkedés lesz a lekorlátozott létezésből???:)

Nem kicsit gondold túl (félre) a dolgot, ha irónia volt akkor persze bocs, de ha jól esik csak nyugodtan.

Nem CsKP csinálta, hanem még egy jó pár tucat ember rajta kívül, Újházy Lászlóval (rip), Kishonti Istvánnal például.
Megértem őket és tisztelem azért, amit elvégeztek. Akárhány emberrel is tettek jót vagy keltették fel az érdeklődését.

[chord_]

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Kicsit azért szabad szigorúbbnak / reálisabbnak is lennünk.
Mit is csinált CS. Kádár?, a közmédiába bevitt egy nagyon erősen réteg dolgot, ami pár ezer embert érdekelt akkoriban.

Mert,
sorolom, kiket nem érdekel / nem érdekelt ez az egész hangzáskultúra dolog, hogy Furtwangler felvétele az egyik kütyün szól jobban, vagy a másik kütyün, (vagy hogy a KSL tényleg q.va jó drót-e, vagy csak elsz@rja a hangot):
- a vasutasok 99%-a
- a rádióhallgatók 99%-a
- a zenészek 99%-a
- a zenetanárok 99%-a
- az előadóművészek 99%-a
- a Marinénik, Józsibácsik agrár-seregének 99,99%-a
- a fogékony fiatalok 99%-a
- a polgárok 99%-a
- a Rádióban műszaki osztályán dolgozók 90%-a (sacc)(mint a többi is sacc)

És össze ne keverjük a dolgokat. Az ügyes vitatkozó mondaná, hogy de és a rádióban (közmédiában) a versek?, vagy a kortárs regényirodalom? a fogósabb fajták?, hogy csak picit jobb %-ok lennének?
Hát, a két dolog alapvetően különbözik. A verseknek van egy meta-utó-hatása, amely emelheti még a Marinéni létezési szintjét is. Vagy Arany János, akinek olvasásakor / hallgatásakor egyszerűen ránk ragad a szókincse, feljebb megbeszéltük.

Minálunk mi ragadna a lelkes nyíltszívű polgárokra a hifiből?
Hogy digitálisan nem is lenne szabad zenét hallgatni? (mert ugye a természeti törvények?)
Hogy aki mp3-al hallgat zenét, az bizonyosan a WCpucolók kasztjába tartozik?
Hogy dugdossuk a hülye sok100ezres drótjainkat, és bemagyarázzuk magunknak, hogy jobb lesz a hang?
Hogy megfordítjuk a 220-as dugót, és új időszámítás kezdődik zeneileg, meg a kiemelkedés lesz a lekorlátozott létezésből???:)

[kaef2]

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Feri, félreértettel, én sem gúnyolódtam az öregségen. Fura is lenne, hiszen 61 évesen magam is vészesen öregszem.
Viszont szerintem számít ki milyen lesz öregségére, lehet méltósággal, a világra nyitottnak maradva, nosztalgikus siránkozások nélkül is megöregedni, és lehet megkeseredett vénemberként a múltban elmerülve, a világgal perben, haragban állva is megöregedni. Ez utóbbit én igyekszem elkerülni.

Az idézett CsKP írás 2014-ben készült és egy 1989-es eseményről szólt. Az esemény maga és annak a 2-3 tucat embernek a közvetlen munkája volt a tárgya, akik az akkori hallgatóknak többnyire örömet okoztak a több hónapos munkájukkal.

Nem gondoltam, hogy ki lehet belőle olvasni valami negatívumot a szerző mostani korára és habitusára vonatkozóan is.

[Rock60]

Az átlagosnál gyakrabban járok, pedig talán erősebben válogatok a koncertek között és mindig van kivel mennem, a nézőterek is megtelnek általában, pedig olyan mennyiségű zenei program van a környéken, amiről fiatal koromban nem is álmodhattunk. Ez nekem nem a zenei kultúra hanyatlását jelzi.

Szó nem volt a zenei kultúra hanyatlásáról, legalább is én biztosan nem szóltam róla.
Arról volt szó, hogy az átkosban mintha államilag jobban támogatták volna a zenekultúrát, mint napjainkban és hogy ez most oszt, vagy szoroz - e a végeredmény tekintetében...

[Rock60]

Én az igénytelenség alatt az átlag ember viselkedéskultúrájáról, beszédstílusáról, írásmódjáról, megszólíttatásunkról - IKEA és társai - beszélek, nem arról, hogy hányan mennek bármilyen koncertre, vagy színházba, " természetesen " farmerben.

Forradalmár szemszögből persze lehet, hogy ez nem probléma, de nem vagyunk mind forradalmárok, sokakat irritál ez a jellegű leépülés.

[alto]

Cs. Kádár megöregedett, úgy ahogy nem szabad. Régen minden jobb volt, most minden szar, már csak a nosztalgia foglalkoztatja. Ha egyszer én is ilyen leszek, üssetek agyon nyugodtan.

Moldova Györgyhöz tudnám hasonlítani.

Nem igazán számít, hogy ki milyen lett öregségére.

Számomra fontosabb ebben a Cs. Kádár írásban, hogy anno évtizedekkel ezelőtt még lehetett a hangkulturával "államilag", az adónkból finanszírozva, foglalkozni. Ma ez teljesen esélytelen. Én legalábbis semmilyen lehetőséget nem látok manapság arra, hogy ez a közmédiában megtörténhessen, hasonló (vagy bármilyen) módon, mint akkor (nyilvánvalóan figyelembe véve a tehcnikai különbségeket és lehetőségeket).

Miközben a streaming segítségével sokkal több emberhez jut(hat) el a napi zenehallgatás lehetősége, így akár fontos le(het)ne, hogy az igényes zenehallgatásról is beszéljünk.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ahelyett, hogy az öregségen gúnyolódunk.

Feri, félreértettel, én sem gúnyolódtam az öregségen. Fura is lenne, hiszen 61 évesen magam is vészesen öregszem.
Viszont szerintem számít ki milyen lesz öregségére, lehet méltósággal, a világra nyitottnak maradva, nosztalgikus siránkozások nélkül is megöregedni, és lehet megkeseredett vénemberként a múltban elmerülve, a világgal perben, haragban állva is megöregedni. Ez utóbbit én igyekszem elkerülni.