Általában a hifiről

[sutemenyx]

“Aki érti, az tudja, hogy kell mindezt félreértelmezni. ”

Aki ismeri, annak nem kell bemutatni

[pärt]

Figyelem: hosszú, csapongó, gondolatilag laza szálakkal kapcsolódó bejegyzés.

Fapaci linkelt videója kapcsán beugrott egy emlék. Sok-sok éve gyerekeimmel sétáltunk a balatonfüredi sétányon, ahol is egy negyvenegynéhány kilós, bevállalósra festett hajú, haspólós, köldökpiercinges lány a Vocalise-t játszotta. Természetesen senki sem lassított, netán hallgatott oda, annyira valószerűtlen, nem abba a világba illő jelenség volt: polgárpukkasztó külső, hozzá
Rachmaninov, mindez egy nyári, fagylaltnyalós környezetben. Nyilván benne van ebben a kényelmes kis komfortzóna védelme is: esetleg a játékos nem átall ránk nézni, netán még kínosabb interakcióba bocsátkozik és meg is szólít. Talán egy kicsit az óvatos, hárító tartózkodás is, hogy ha leállok hallgatni, akkor az már az esztétikai minőség elismerése is. "De én nem értek az ilyen zenéhez, lehet, hogy nem is jól játssza, hiszen akkor nem itt állna a sétányon". És végső soron a sokak keservesen megszerzett tapasztalata is benne lehet, hogy ami ingyen van, az annyit is ér.

Mankók nélkül sokan óvatosak, gyámoltalanok vagyunk, ez nagyrészt a korunk számlájára írandó, mivel a művészetből valami magasztos, emelkedett, hosszas előképzettséget igénylő dolgot kreált. Természetesen jó és érdemes tanulni, de talán fontosabb lenne visszatérni (spoiler: Banális Közhely következik) a gyerekkorunk nyitottságához, őszinteségéhez, amikor azt rajzoltuk, és közben azt dudorásztuk, ami tetszik, megmondtuk a bábszínház után anyucinak, hogy a bábok hülyén nyávogva kiabáltak, és egyáltalán: unalmas volt az egész, a múzeumban azt a tárgyat bámultuk a vitrinben, ami valamiért megfogott, nem pedig azt, amiért hetekig sorba áll sok tízezer ember, mert hirtelen felfedezte magában az olthatatlan érdeklődést az impresszionista zoknik iránt, amiket már csak három napig lehet megtekinteni. Aztán szép lassan belénk lett csepegtetve, mi az értékes, mi a szép, mi a jó zene, mire gondolt a költő, bebiflázzuk az irodalmi kánont, a jelentős zeneszerzőket (akik már mind halottak), megtanulunk udvariasan végigszenvedni borzalmas, kőszínházi darabokat, egyszóval beavatódunk a kultúrába. Igaz punkok mindezt megússzák.
Így, időben kicsit visszautazva érdemes lehet felidézni, mikor volt az a pillanat, amikor először csodálkoztunk rá otthoni zenehallgatás közben valamely, mára kulcsfontosságúnak tekintett paraméterre és kezdtünk el kiemelten figyelni rá. És ha már ott vagyunk lélekben kamasz- vagy ifjú felnőttkori önmagunknál vendégségben, nézzünk szét, hátha akad ott pár barát meg hifi magazin, akik, amik hozzásegítettek, hogy kellőképp kiművelődjünk pl. a színpadmélység, magasság, szélesség fontosságának kérdésében, ha korábban még annyival is beértük, hogy nem középről szól minden. Vajon magunktól is ugyanilyen fontosságot tulajdonítanánk ezeknek a dolgoknak? És ezzel még véletlenül sem vitatom bármely paraméter fontosságát.
Természetesen nem állítom, hogy a tudatosodás, mélyebb megismerés, megértés, az analitikus gondolkodás, úgy egyáltalán: a tanulás fölösleges - szép is lenne - csak arra utalnék, hogy a befogadást olyan felvett, szerzett konstrukciók befolyásolják, amik nem a sajátjaink; erős külső nyomás, megfelelési kényszer is jelen van. Senki sem lehet mentes a környezete hatásai alól - senki sem sziget - de bizonyos dolgok súlyozása talán másként alakul a segítő környezet ráhatása nélkül.

Aki érti, az tudja, hogy kell mindezt félreértelmezni.

[PgSpa]

Az vajon miért van, hogy én otthon szinte sohasem hallom az áhított ,,teret" más pedig azért szokott nálam zenét hallgatni, mert akkora teret hall, amit az ő otthonában sohasem. Sokat járok kicsi jazz klubokba ahol többször is hangosítás nélkül játszanak, de számomra ott sem érvényesül a tér....
A hallásom jó, hallom amikor a cicánk üldöz a kertben egy egeret

térsüket vagy, ennyi

... a szomszéd kutyák meg üvöltenek, ahogy a torkukon kifér...

[gomolalaci]

Az vajon miért van, hogy én otthon szinte sohasem hallom az áhított ,,teret" más pedig azért szokott nálam zenét hallgatni, mert akkora teret hall, amit az ő otthonában sohasem. Sokat járok kicsi jazz klubokba ahol többször is hangosítás nélkül játszanak, de számomra ott sem érvényesül a tér....
A hallásom jó, hallom amikor a cicánk üldöz a kertben egy egeret

[Rock60]

OFF

Egy kb 100 évvel ezelőtt készűlt művet nyilvánvalóan párhuzamba lehet állítani a 750 évvel ezelőtti avantgarde zenékkel...
/ Hogy erre nem gondoltam./

Szóval, ez egy teljesen más, magasabb minőséget képvisel, amit egyesek egyszerűen nem értenek, hiszen nem tagjai a magasan képzett kiválasztottak kasztjának.
Majd egyszer egy nagyon magasan képzett kiválasztott elmagyarázhatná, mit kell érteni a szándékosan torzónak festett arcokon.

Addig is, korlátolt ítélőképességemnek és ízlésemnek áldozatául esve
elgyönyörködök Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora - jában, Michelangelo Pietá - jában és a hasonló avítt műveken, miközben próbálom észben tartani, hogy az Avignoni asszonyok mennyivel magasabb minőséget képvisel.

ON

[chord_]

Itt van: https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/ ... lanja.html

[chord_]

..
Picassonak ezt a képét mivel kellene összefüggésbe hozni ? Hogy máshol is láttam már lefestve nőt, meg talán élőben is, és jé, akkor ezek biztos nők ?
Ha valaki nem szeretné - akár még tudhatná is, ha akarná - megemészteni a részben nonfiguratív szörnyfejűeket, amit a mester delírium hatása alatt alkotott, az már nem is képes befogadni a művészetet ?
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha ismeretlen festő alkotta volna ezt a képet - vagy bármelyik Picassot - és valamelyik bolhapiacon feltűnne, hányan kiáltanának fel örömükben, hogy pont ilyet szeretnék, itt van érte 3 millió dollár !

ON

Nem annyira szerencsés kiterjeszteni az ár / minőség sok helyen tapasztalható szakadását - ami a hifiben is kőkeményen benne van - pont erre a képre, mert azt sugallja kissé, hogy csak hájpolt dolog, és a sznob közönség igazából jól át van b@...va. Közben, meg amúgy, nekem tetszik, erősen.

Hogy mivel kellene összefüggésbe hozni?, hát, kapásból, mivel itt mindenki zenehallgató, pl. néhány 750 évvel ezelőtti zenével bizonyosan, az Ars Subtilior idején, amely, éppúgy mint az Avignoni kisasszonyok, egy teljes és totális avantgarde, ami, egy másik olvasatban, valami óriási szabadságot jelent, és egy teljesen más, magasabb minőséget.
De mi van, azokkal, akik egyszerűen nem értik, nem érzik, vagy azt mondják, hogy rossz, és tagadják?, na, ez a zenében amúgy is mindig előjön, szóval, az akkoriaknak erre valami prímán vérforraló ultra-nagyképű válaszuk volt: hogy ez csak a magasan képzett kiválasztottak kasztjának szól, az elitnek... és a többiek?, hát, azokkal le sem álltak vitatkozni, hanem egyszerűen levegőnek nézték őket.

És a blogon, a lemezről / zenéről írván, pontosan az Avignoni kisasszonyok jutott az eszembe, mert nem túl egyszerű a zene, tényleg.
Bővebben itt: A Pireneusok Oroszlánja

Az idő próbáját kiállták?
Szerintem igen.

[pali923]

Erről szól ez a kép és erről szól sokaknál a Hifi/zenehallgatás. Sokszor köze sincs a valósághoz, mégis örömet tud okozni

A zene a legeslegelvontabb műfaj, még Picasso hölgyeinél is elvontabb. Mondjuk a 4 évszak-féle programzenéken kívül nem nagyon tudjuk kötni semmihez, aztán mégis milyen nagy élvezetet tud okozni.
Ezeknél az absztrakt képeknél is támad valami gondolatod, érzésed, hangulatod etc.

Még az otthoni agyonhangmérnökölt zenék is jól esnek a csak többé-kevésbé hájend készülékeken is.

[Luxor Audio]

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha ismeretlen festő alkotta volna ezt a képet - vagy bármelyik Picassot - és valamelyik bolhapiacon feltűnne, hányan kiáltanának fel örömükben, hogy pont ilyet szeretnék, itt van érte 3 millió dollár !

Valahogy így:


youtu.be/hnOPu0_YWhw

Joshua Bell a metróban, ahol nem ismerték fel, kb 50 dollárt hegedült össze. Este meg teltházas koncertet adott több száz dolláros belépődíjakért. Az elfogultság, előítéletesség és tekintélyelvűség ősi emberi tulajdonságok.

De Ronaldo esete is jó példa.

[SoundMania]

OFF

Nem probléma, mindig is tegeződtünk.
A balett zenéjét hallgatni, megnézni az előadást és elolvasni a történetet, elég könnyen felfogható összefüggést mutat.
Picassonak ezt a képét mivel kellene összefüggésbe hozni ? Hogy máshol is láttam már lefestve nőt, meg talán élőben is, és jé, akkor ezek biztos nők ?
Ha valaki nem szeretné - akár még tudhatná is, ha akarná - megemészteni a részben nonfiguratív szörnyfejűeket, amit a mester delírium hatása alatt alkotott, az már nem is képes befogadni a művészetet ?
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha ismeretlen festő alkotta volna ezt a képet - vagy bármelyik Picassot - és valamelyik bolhapiacon feltűnne, hányan kiáltanának fel örömükben, hogy pont ilyet szeretnék, itt van érte 3 millió dollár !

ON

nos , valaki felvetette, hogy "akkor mit is akart mondani a szerző? " Ha kicsit absztrakt, azzal is sokan elboldogulnak és élvezettel szemlélik és hallgatják. Erről szól ez a kép és erről szól sokaknál a Hifi/zenehallgatás. Sokszor köze sincs a valósághoz, mégis örömet tud okozni

[fererencz]

https://youtu.be/ZqpGy59jUgU

[Rock60]

OFF

Nem probléma, mindig is tegeződtünk.
A balett zenéjét hallgatni, megnézni az előadást és elolvasni a történetet, elég könnyen felfogható összefüggést mutat.
Picassonak ezt a képét mivel kellene összefüggésbe hozni ? Hogy máshol is láttam már lefestve nőt, meg talán élőben is, és jé, akkor ezek biztos nők ?
Ha valaki nem szeretné - akár még tudhatná is, ha akarná - megemészteni a részben nonfiguratív szörnyfejűeket, amit a mester delírium hatása alatt alkotott, az már nem is képes befogadni a művészetet ?
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha ismeretlen festő alkotta volna ezt a képet - vagy bármelyik Picassot - és valamelyik bolhapiacon feltűnne, hányan kiáltanának fel örömükben, hogy pont ilyet szeretnék, itt van érte 3 millió dollár !

ON

[mishow]

Amikor ehhez hasonló remekművet látok, mindig elfilózok azon, hogy amikor a mester elkészítette, ő tudta, hogy remekművet készít ? Vagy csak unaloműzés gyanánt szórakozott kicsit az ecsettel.
Lehet, hogy ha feltámadna, és látná mi folyik a festményei körül, nem értené az egészet, vagy csak simán a hasát fogná a röhögéstől.
Már sosem tudjuk meg, " mire gondolt a költő ? ".

OFFFFF!
Picasso életében ismert és elismert festő volt, Párizsban jelmezeket és díszleteket is tervezett, szóval pontosan tudta, hogy remekműveket készít, és a kortársai is. Nem volt szegény, mellőzött, éhenhalós művész. Sok ilyet ismerünk, Picasso pont nem tartozott közéjük.
A mit akar a költő kérdéshez pedig van tőle egy jellemző anekdota: egy “műértő” a Guernica kapcsán (ez szintén egy híres képe, csak mondom) megkérdezte tőle: mit jelképez a képen a bika és a ló? Erre Picasso állítólag annyit mondott neki: “a képen a bika egy bika, a ló meg egy ló” :)
Művészettörténet vége, ON!

[Tctronic]

Ha szigorúan nézzük, ezt is mindenkinek magának kellene elvégeznie, hogy teljes mértékben elégedett legyen, így személyre szabott legyen a kapott végeredmény. (Costumized mastering). Mert megannyi lehetőség, megannyi ízlés.

Szeretek dolgokat a ház körül magam megcsinálni, mert egyrészt örömet okoz, másrészt olyan lesz, amilyet én szeretnék. Kivéve, ha nem, mert nem is olyan egyszerű, mint a youtube videó alapján, a végeredmény néha katasztrófa, és bárcsak olyanra bíztam volna aki ért is hozzá.

Vagy megbízol egy hangmérnököt

[pali923]

Az is hüe, aki pénzt ad azért, hogy lássa valahol eredetiben (na jó, EZÉRT momentán New Yorkig kell utazni, de sok hasonló remekművet a helyünkbe hoznak a Szépművészeti Múzeumba).

Most elég Malagáig elmenni, tavaly ott láttam a Picasso múzeumban, még fizettem is érte. Igaz, néha koncertekre, sőt még balettra is járok. Sőt: képek is vannak itthon a falakon, meg hallgatom néha a zenejátszó eszközeimet is. És mindegyiket élvezem!

[fererencz]

Ha szigorúan nézzük, ezt is mindenkinek magának kellene elvégeznie, hogy teljes mértékben elégedett legyen, így személyre szabott legyen a kapott végeredmény. (Costumized mastering). Mert megannyi lehetőség, megannyi ízlés.

Szeretek dolgokat a ház körül magam megcsinálni, mert egyrészt örömet okoz, másrészt olyan lesz, amilyet én szeretnék. Kivéve, ha nem, mert nem is olyan egyszerű, mint a youtube videó alapján, a végeredmény néha katasztrófa, és bárcsak olyanra bíztam volna aki ért is hozzá.

[SoundMania]

Amikor ehhez hasonló remekművet látok, mindig elfilózok azon, hogy amikor a mester elkészítette, ő tudta, hogy remekművet készít ? Vagy csak unaloműzés gyanánt szórakozott kicsit az ecsettel.
Lehet, hogy ha feltámadna, és látná mi folyik a festményei körül, nem értené az egészet, vagy csak simán a hasát fogná a röhögéstől.
Már sosem tudjuk meg, " mire gondolt a költő ? ".

Hallgass meg egy balettzenét.... Aztán nézd meg az előadást, végül olvasd el a történetet amiről szól. Látod/érted ? Ha minden összeállt benned és stimmel benned a dolog, látod az összefüggéseket, azonos dolgok kifejezése eltérő eszközökkel azonosan jelenik meg előtted, akkor nincs gond, fogékony vagy a művészeti ágak közötti átjárásra/összevetésre. Ha nem látod az összefüggéseket, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem neked való valamelyik terület élvezete. Lehet , hogy egyiké sem. A dolgok megítélése meg nem biztos , hogy a te feladatod. Ezt majd az idő dönti el. A klasszikus zenéknek is csak töredéke maradt meg, vagy kerül a nyilvánosság elé. Az új zenékkel is ez lesz. ( persze ez nem neked szól, hanem általánosságban, így ne vedd magadra a tegeződésem.)

[Tctronic]

Ez mind így lehet, ahogy írod, fapaci.
Dehát sok mindenről elmondhatjuk, hogy nem olyan rózsaszínű a sztori, mind ahogy tűnik.
A legegyszerűbb tatárbiefstek is sok mindenen átesik, míg a tehén azzá nem válik. A legeltetés, almozás és más nyűg sem jut eszünkbe miközben a piritósra kenjük szegényt.
De talán jobb hasonlat a filmkészítés, ami kb. nagyságrenddel több turpisságot rejthet, mint a hangrögzítés.
A film nézése közben mégsem azon agyalok, hogy éppen melyik technika révén érezhetem magam az ókori Rómában, vagy éppen a Nostradamus fedélzetén.
Hogy mennyi a digitális trükk, a makett, vagy életnagyságú modell, vagy ezek hibridje, az tőlem maradhat az ehhez értő készítők dolga.
Mikor kíváncsíságból megnézek egy-egy verkfilmet, mindig megállapítom, hogy nem igazán kedvelem őket. Oda a varázslat, az illúzió.

A kolbászt sem jó nézni ahogyan készül mégis milyen finom Talán igaz ez a sztori a zeni felvétel, mastering, stb folyamatokra is. Ha szigorúan nézzük, ezt is mindenkinek magának kellene elvégeznie, hogy teljes mértékben elégedett legyen, így személyre szabott legyen a kapott végeredmény. (Costumized mastering). Mert megannyi lehetőség, megannyi ízlés.

[Rock60]

Amikor ehhez hasonló remekművet látok, mindig elfilózok azon, hogy amikor a mester elkészítette, ő tudta, hogy remekművet készít ? Vagy csak unaloműzés gyanánt szórakozott kicsit az ecsettel.
Lehet, hogy ha feltámadna, és látná mi folyik a festményei körül, nem értené az egészet, vagy csak simán a hasát fogná a röhögéstől.
Már sosem tudjuk meg, " mire gondolt a költő ? ".

[mishow]

Bemásolom a képet, amiről beszéltek. Tulajdonképpen ennyi elég is róla, hiszen így már mindenki láthatja monitoron, minek megnézni élőben?

avignoni kisasszonyok.jpg (114.72 KiB) Megtekintve 1244 alkalommal

Sőt, meg is lehet venni otthonra a falra hatezeré' a vászon replicát:
https://www.kephaz.hu/Vaszonkep-AZ-AVIG ... -d5966.htm
Ja, hogy ez a kép amúgy élőben 2,5x2,5 m-es?
És a színei élőben nem pont ilyenek?
Ugyanmá' - ezek amúgy is csak qurvák, az igazi nők nem is így néznek ki, Picasso meg valószínűleg szinte mindig piás volt, amíg festette (megjegyzem, ezek az érvek ÍGY ebben a formában még igazak is).
Az is hüe, aki pénzt ad azért, hogy lássa valahol eredetiben (na jó, EZÉRT momentán New Yorkig kell utazni, de sok hasonló remekművet a helyünkbe hoznak a Szépművészeti Múzeumba).
Hát nem? Hát de!

[Rock60]

Az tuti.
Csak reménykedni tudok benne, hogy mikor Picasso megfestette szegény asszonyokat, nem állította, hogy ilyennek is látja őket.
Rögtön elcibálták volna szemorvoshoz.

[pali923]

De talán jobb hasonlat a filmkészítés, ami kb. nagyságrenddel több turpisságot rejthet, mint a hangrögzítés.

A zene is művészet, így bátran vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy ezek az így-úgy rögzített konzervzenék még mindig közelebb állnak a valósághoz, mint mondjuk Picasso festményén az avignoni kisasszonyok.

[Rock60]

Ez mind így lehet, ahogy írod, fapaci.
Dehát sok mindenről elmondhatjuk, hogy nem olyan rózsaszínű a sztori, mind ahogy tűnik.
A legegyszerűbb tatárbiefstek is sok mindenen átesik, míg a tehén azzá nem válik. A legeltetés, almozás és más nyűg sem jut eszünkbe miközben a piritósra kenjük szegényt.
De talán jobb hasonlat a filmkészítés, ami kb. nagyságrenddel több turpisságot rejthet, mint a hangrögzítés.
A film nézése közben mégsem azon agyalok, hogy éppen melyik technika révén érezhetem magam az ókori Rómában, vagy éppen a Nostradamus fedélzetén.
Hogy mennyi a digitális trükk, a makett, vagy életnagyságú modell, vagy ezek hibridje, az tőlem maradhat az ehhez értő készítők dolga.
Mikor kíváncsíságból megnézek egy-egy verkfilmet, mindig megállapítom, hogy nem igazán kedvelem őket. Oda a varázslat, az illúzió.

[Rock60]

Értem juliush, biztos úgy van ahogy írod, de én legutóbb tulajdonképpen Supravox hsz - ra reagáltam.
" Én soha semmilyen élőzenei előadáson nem fedeztem fel teret."

[Luxor Audio]

Azt kell megérteni, hogy már a mikrofonok mind elhelyezkedésük, mind karakterisztikájuk és egyéb elektroakusztikai átalakító tulajdonságaik folytán nem azt és nem úgy alakítják át elektromos jelek mintázatává, ahogy azt ott hallottad. Aztán az egész folyamat végén, a szobádban, valamilyen akusztikus környezetben, valahogy elhelyezett pár, karakterisztikájában a mikrofon tulajdonságaihoz egyáltalán nem igazodó hangfal próbálja megszólaltatni az addig már számtalan transzformáción átesett információt...

Nagyon jó logikával gombolyítod a témát. Javaslom, tedd bele a képletbe azt is, hogy a rögzített anyag keverésekor mi alapján, mivel és miként kontrollálva dolgoznak és máris kész vagy!

Többen is említették itt az élő produkciót, mint kiindulás és viszonyítási pontot, esetleg célt. Megértem őket, nálam is az, a HiFi-t én sem tudom enélkül elképzelni, hiszen ez a hobbi - bár sokan valami egyedi hangzást kergetnek benne - nem kreatív műfaj számomra, ahol létrehozunk valami újat, hanem itt visszaadni kell egy már mások által létrehozott dolgot. Csakhogy a zenei kiadványok túlnyomó többségét nem koncerttermekben rögzítik, hanem akusztikailag totálisan csillapított stúdiókban, tehát az a tér, az a hangzás, azok a megszólalási arányok, amiket elképzelünk/érzékelünk/sejtünk otthoni zenehallgatás során, abban a formában élőben soha nem léteztek. Ezeket olyan szoftverekkel állítják elő, mint amilyet a videóban mutattam (bár az egy kimondottan olcsó és egyszerű, inkább home stúdiós cucc).

Nagyon klassz lenne, ha csak annyi lenne a feladat, hogy egy kész, kerek akusztikus produkciót minden változtatás nélkül fehér kesztyűben felveszünk két mikrofonnal, az anyagot kitoljuk valamilyen hordozóra, vagy a streaming szerverekre és már kész is vagyunk, a hifisták többsége bizonyára így képzeli el a folyamatot. Csak hát ilyen helyszíneket (és zenészeket) találni, bérelni, mobil eszközökkel felvételre alkalmassá tenni, a közreműködőket odavinni, etetni, babusgatni, a kitelepülés technikai és szervezési gondjaival megküzdeni sokkal nagyobb feladat és nagyobb költség, mint bevonulni egy városi stúdióba, ahol minden készre van szerelve, zajtalan a környezet, van fűtés, világítás, áram, WC, kanapé és kalibrált kontrollrendszer.

Most szervezzük a MRC idei felvételeit (lesz vagy féltucatnyi, köztük néhány világsztárral is), amik közül némelyiket ki akarjuk vinni templomokba, koncerthelyszínekre és bizony kínkeserves a szervezés, hasonlatos egy 10 ezer darabos puzzle kirakóshoz. Sokkal egyszerűbb odatelefonálni egy stúdióba és lefoglalni pár napot, ezért érthető, hogy a többség így csinálja, vagy egyszerűen felveszik otthon a nappaliban és az effektelés, vagy a mastering során próbálnak kihozni belőle valami hallgathatót. A hifisták meg nagy műgonddal elemzik az anyagot, hogy mennyi részlet hallható és mekkora a hangszínpad...