Komolyzenei ajánló

[Vendég]

.
 
Ez volt már?
 

 
Ha nem, akkor talán érdemes meghallgatni, azoknak akik szeretik a csembalót. Vannak benne egészen érdekes zenei megoldások.
 
 
.

[Shinagawa]

http://www.youtube.com/watch?v=_URU3BSKfvg
 
Akkor időzzünk egy kicsit a páratlan táncok bűvkörében.
 
Az egész lemez lenyűgöző, nem csak a belinkelt Chaconne.
Néha olyan a hangzás, mintha egy egész zenekar játszana, pedig csak egy szál hegedű!
Tiszta, érthető artikuláció jellemzi az egész sorozatot, a táncok karaktere, a fugák dallamvezetése jól eltalált tempókkal fűszerezve, igazi csemege.
 
Volt szerencsém élőben hallani Viktoria Mullovát, az az előadás (Beethoven hegedűverseny) nem kerített a hatalmába,
de a ráadásként játszott Bach tétel nagyon meggyőző volt!
 
Ha valakinek meg van ez a lemez eredetiben (CD) és nem érzi úgy, hogy szüksége van rá, szívesen megveszem!

[chord]

Egy egyszerű 3/4-es középkori tánc körül/ hatására így beinduljon a mítoszgyártási gépezet!
 


 
Így igaz.
Pontosan.
Ott áll előtted a sorban, kér két kiflit meg egy kefirt...semmi különös nem látszik rajta.....amúgy meg egy sorozatgyilkos....

[istvan01]

Savall La Folie lemeze nagyon ajánlott a kora barokk-régi zene (nekem mindig műfaj zavarokat okoz a Savall féle zenék) megkedveléséhez.

Viszont had ajánljak egy másik "műfajból" szintén első randira nagyon alkalmas lemezt, kiváló tenorral, Jonas Kaufmann, Wagner válogatás. Ezt érdemes nagy dinamikájú rendszeren normál hangerőn hallgatni, Kauffman hangja csontig hatoló.

[Shinagawa]

Egy egyszerű 3/4-es középkori tánc körül/ hatására így beinduljon a mítoszgyártási gépezet!
 

[Vendég]

Az a Paniagua tényleg hatalmas tévedés. Nemrég előkerült nálam is, és végighallgattam ugyan, de néha-néha egyszerűen felháborodtam. Nem tipikus érzés zenehallgatás közben, és nem is szeretném többet átélni. Mintha kicsit félreértelmezték volna azt a bizonyos "La folia"-t, és az "őrültséget" összekeverték volna a "bolondozással".
Az a Tous le Matins du Monde viszont valóban zseniális.

[chord]

 
Fons Vitae
 
Ez a Paniagua-féle egy óriási tévedés.
Elviccel komoly dolgokat; plusz azt a tévhitet erősíti, hogyha összehordunk 50 hangszert, abból feltétlen jó zene lesz.
Hát nem, maradjunk annyiban, hogy simán nem jó.
 
A hangminőség - nagyon jó, mondhatni káprázatos megszólalás.
 
Egyértelműen nem ajánlom.
 
 
A Paniaguáék egyébként rendkívül jó lemezeket csináltak. Az egyik Paniagua felesége, Begona Olavide; sokat játszik Savall -ékkal, az egyik lemeze, már beszéltünk róla, a Salterio, egy csoda.
 

 
Salteiro, mert a hölgy psalterion-játékos.
A lemezen természetesen ott a Folia, és annyira, de annyira gyönyörű, hogy az ember el sem hiszi, hogy ennyire jó lemezek léteznek.
Mindez olyan hangminőséggel párosítva, hogy gyakorlatilag hifis referencialemez. Merthogy MA records; még a kábelek is fel vannak sorolva.
 
Különösen ajánlott.
 
 

[Vendég]

ismerős volt a cím, és a kb.több száz cédém között gyorsan elkezdtem keresgélni (mostanában éppen nincs rend), és végül ezekre találtam rá, és régen is hallgattam mindkettőt.
 
(közben kiszedtem pár harmonia mundi kiadványt is, hallgatásra: "russian romantic songs", vagy  "cello concert" (dumky trio) dvorak-tól, illetve egy naive kiadványt:  bach: "brandenburgi concertos"-t ("megszokottól", legalábbis számomra, kissé "eltérő" interpretálása ezen műnek) )
 
(az egyik filmzene)

A fentieken kívül nekem van még egy "folie"-m: Follie All'italiana (ERATO).
 
A Paniagua La Folia megvan LP-n is (az SACD mellett) talán két kiadásban is. Az eredeti a Harmonia Mundy és az Atr-től is.
 
Érdekes zene, az biztos. Láncfűrésszel, lövésekkel, XX. századi hangokkal, zajokkal tarkított reneszánsz hangulatú XX. századi zene.

[GTomi]

Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.
1400 –as évek.(...)
ismerős volt a cím, és a kb.több száz cédém között gyorsan elkezdtem keresgélni (mostanában éppen nincs rend), és végül ezekre találtam rá, és régen is hallgattam mindkettőt.
 
(közben kiszedtem pár harmonia mundi kiadványt is, hallgatásra: "russian romantic songs", vagy  "cello concert" (dumky trio) dvorak-tól, illetve egy naive kiadványt:  bach: "brandenburgi concertos"-t ("megszokottól", legalábbis számomra, kissé "eltérő" interpretálása ezen műnek) )
 
(az egyik filmzene)

[suprnova]

Ez a kis irka chord magyarázatát támasztja alá http://www.jefferycotton.net/info.asp?p ... o&work=151

[suprnova]

Az első olyan lemez volt kb. 10 éve amit hallgatva nem hiányoztak a jól megszokott komolyzenei kliséim. Meg is lepődtem anno, meg persze egy űber rendszeren hallottam, mint "teszt" lemezt...

[chord]

A szó jelentheti azt is, nyilván; a lemez címe inkább az őrületre utal; mint az angol foolish; olyan abszurd, meghökkentő/nevetséges.

[Vendég]

Folia.
Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.

 
Érdekes, mert a folia szó a latinban levelet (átvitt értelemben leplet) jelent. Nem lehet, hogy arra a "levélre" utal a cím, amiben fennmaradt?
 
 
.

[chord]

Most jöjjön egy régi lemez, amit sokszor ajánlottak/ajánlottunk már, de úgy igazából nem beszéltünk róla, talán kicsit Marais – nél.
 

 
Folia.
Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.
1400 –as évek.
Sok furcsaság történt ekkortájt a zene területén, amiről hallgatnak a krónikák, leginkább az egyházi cenzúra miatt. Volt pár dallam, ami ’az emberekben furcsa és titkos gerjedelmet  okozott' ; táncukat egyszerűen nem tudták abbahagyni; egész falvak ’megőrültek’, emberek indultak el táncolva és koszos hordákba verődve mentek, maguk sem tudva, hogy merre…néhány hétig húzták csak…
Az irodalom úgy írja le, mint táncjárvány vagy táncdüh; ma leginkább találgatások vannak, hogy mi volt ez az egész homályos história. Valamiféle tömegpszichózis vagy a pestishez hasonló járvány konkrét kórokozókkal – senki sem tudja.
Az Egyház at egyetlen lehetséges megoldást választotta: betiltotta őket, besorolva őket a hírhedt ’Forbidden Melodies’ –ekhez. Aztán a tiltás kilazult, a balhés korszak lezárult, a felejtés beindult.
A dallamok nagy része elveszett; nem biztos, hogy bármiféle összefüggég is volt köztük; földrajzilag a Német-Alföldtől Portugáliáig két nevezetes túlélő maradt: az itáliai Tarantella és az ibériai Folia, mindkettő a ’népzenébe menekülve’ maradt meg.
A Folia – portugál eredetű, senki sem tudja, honnan származik; első lejegyzés az 1400 –as évek végéről maradt ránk.
Aztán a Folia végigmasírozott a zenetörténeten, millió-millió feldolgozás és átirat; a barokk idején gyakorlatilag tananyag volt; aztán, mivel hogy igazából egy oszcinátó, egy basszus-alap, ez a variánsok számát erősen megemeli.
 
Savall a kezdetektől fogva Folia-mániás; három híres lemezt is útjára indított.
Ez az első. Végigvezet a kezdetektől a késő-barokkig. A fehértokos Zanetti gambája az egyik hangszer, amin játszik, hathúros, 1550 –ből, eredeti;  különleges, kicsit fakó-fahangú, egyik leggyönyörűbb, ami lemezen létezik; elképesztő futamokat tud rajta, de olykor csak egy sima hang - mégis nagyon-nagyon mélyen megérint. Virtuóz, atompontos, kidíszített, érzelmes de nem érzelgős – ezeken túl van valami finom, meghatározhatatlan tényező, amely miatt azt mondjuk, hogy zseniális.
Betesszük a lemezt, első szám, első hang.
 
Egy csörgő. És kezdődik a csodálkozás meg a tátva maradt száj, mert az ütem pontos, de pontosan nem az elvárt/megszokott helyén van; kb. 4/6 – 5/6 között lebegteti végig. Próbáljátok csak lekövetni…
Ez az első a Rodrigo Martinez néven is ismert, komoly szöveggel, kb. hogy Rodrigo micsoda egy csákó, hogy a libákat úgy tereli, mint a teheneket… - ennek ellenére óriási a zene.
 
Az orgonista-szerzetes, Martin y Coll, 1700 körül - ő sem úszta meg.
A végén Corelli, őt is megörjítette ez a dallam.
A continuo Behringer – portatív és Lislevand. – lant. Szimplán zsenik
 
A hangminőség nagyon jó; 1999 –es AliaVox, az elsők között; vagy háromszor újranyomták már, SACD –n is elérhető. Nagy rendszereken hipnotikus, komolyan.
 
.Egy  reneszánsz oszcinátó mantra-szerű ismétlése – mindig érdekes dolgokat hoz ki. Furcsa, de simán ebből lett a mai popzenében a ’loopolás’, ami lehet, hogy sokszor szimplán sz@r, de azért ott sem ennyire egyszerű a történet.
 
Feltétlen ajánlom. A régizenéhez pazar belépő
Meg fogjatok egy gitárt, érdemes. Am – E – Am – G – C – G – Am – E, és így tovább, végestelen végig, mert befejezhetetlen…

[earforce]

A műfaji besorolásán gondolkodtam magam is, mert hogy a komolyzene kategóriába én nehezen tudnám betuszkolni.
 

A modern klasszikus jelzőt szokták aggatni az ilyenekre, mint pl. ahogy ez is az:
 
http://www.youtube.com/watch?v=YUcazplAc58

[Vendég]

Mint egy jó filmzene.
 

 
A műfaji besorolásán gondolkodtam magam is, mert hogy a komolyzene kategóriába én nehezen tudnám betuszkolni.
 
 
.

[earforce]

Csak gondolkodom.
(Annyira azért talán nem rossz, hogy sírni kellene. Vagy igen? )
 
 
.

Igen, annyira jó.

[chord]

Mint egy jó filmzene.

[Vendég]

Inkább sírjon mint vakarja a fejét. Én is ezt teszem miközben hallgatom.
Csak gondolkodom.
(Annyira azért talán nem rossz, hogy sírni kellene. Vagy igen? )
 
 
.

[earforce]

 
 
.

Inkább sírjon mint vakarja a fejét. Én is ezt teszem miközben hallgatom.

[Vendég]

www.youtube.com/watch?v=vUbyIBpXx4U
 

 
 
.

[earforce]

http://www.youtube.com/watch?v=vUbyIBpXx4U

[teophilus]

Üdvözlet!
 
@kaltenpeti: Ne aggódj, én sem klasszikus zenei műveltségen nőttem fel, sajnos, sohasem tanultam hangszeren játszani, sőt énekelni sem tudok. De, ettől még élvezem, szeretem a zenét, ha nem is teljesen értem, és  a hosszú évek alatt az egyéni ízlésemet is megtaláltam, kialakítottam. Én két tanácsot adnék hirtelenjében a saját utam tapasztalatából:
 
1. Olvass rengeteget, sztorikat zenészekről, zeneszerzőkről, háttérismereteket egy-egy műről, általában a zenetörténetről, a hangszerekről, mindenről a témában, lesz olyan, ami megszólít, ami izgalmas számodra, ami érdekessé tesz embert, művet, hangot, bármit. De biztosan képbe helyez, ismeretet ad, látókört tágít. Ugyanez igaz a filmélményekre is. Engem a legelején pl. nagyon inspirált a Ragyogj! c. film, vagy a talán kevésbé sikerült Minden reggel c. alkotás, de bármi utat találhat a szívedhez. És szerintem ez a lényeg. Nem baj, ha az elején sok az impulzus, lesz, ami célba talál, lesz, ami lepereg (lesz olyan, ami évek múlva érik meg).
 
2. Járj annyi hangversenyre, amennyire csak tudsz. Szerintem az élőzene, egy-egy műmegismerése test- és fülközelből sokat lendíthet a kezdeti próbálkozásokon. Közelebb hozzá, élményszerűvé teszi a zenét, segít kötődést kialakítani. Nem mellesleg az ember jobban megérti, hogy mi miért szól úgy, ill. mi a hangszerek valódi hangja, szerepe.
 
+1 Kérdezz, társalogj jó emberekkel, mint itt a fórumon. Bár én eddig ebben a rovatban elég csendben voltam, de sokak nagyon jó ajánlásai, ismertetői találhatók itt. Ezúton is köszönöm mindenkinek. Talán előbb-utóbb kevésbé leszek önző, időhiányos, antiszociáis és akkor én is beszállok az ajánlók táborába.
 
Konkrétumot most nem írnék, egyrészt mert már elég fáradt vagyok hozzá, másrészt az Alpha és a Naive kiadókat már megemlítették előttem. De pár kedvencemet előbb-utóbb előveszem, elővezetem.
 
Minden jót és hajrá...
 

[Vendég]

 
Hagyják már a csodába!
Nem mondja meg milyen rendszeren hallgat zenét, nem ajánl zenét, csak konkrét kérdésre ad tanácsot.
Tisztára, mint a terhes tanácsadáson.   Ráadásul, abban is hasonlít az ilyenfajta tanácsadás ahhoz, hogy általában ez is terhes.
 
 
.

[gianni321]

Pontos választ adtam a kérdésedre. Egy elfogadható minőségű rendszer is bőven elég ahhoz, hogy a lemezek közötti minőségi különbséget felfedezd, ha van rá igényed.  Ha netán Te nem így látod, akkor ne a rendszereink közötti különbségben keresd az okot. Az eddig általam leírtakból mindazonáltan  jogosan feltételezheted, hogy a rendszerem lényegesen jobb lehet, mint a klasszikus zenehallgatók nagy átlagáé. 
Próbálj meg tartozkódni az olyan minősítésektől, mint amiket most -egyébként minden ok nélkül- megengedtél maganak. mert az hitelteleníti a hozzászólásod komolyságát.