Komolyzenei ajánló

[istvan01]

.
 
Ez volt már?
 
1.JPG
 
Ha nem, akkor talán érdemes meghallgatni, azoknak akik szeretik a csembalót. Vannak benne egészen érdekes zenei megoldások.
 
 
.

megoldás ide, megoldás oda, tényleg kiváló felvétel, előadás

[chord]

Anthony Rooley - van egy ritkaság, amin lantátiratokat játszik.
Holborne, Galilei, Lawes, Locke, Blow - nagyon megválogatott társaság, remek előadás.
 

 
Feltétlen ajánlott.
 
Egy nagyon szép dallam:
Echoes
 
 

[Vendég]

Egy kis olvasnivaló angolul. Néha tudnak olyan erősen fogalmazni, mint ahogy Biber zenéje szól.

[gyuszmo]

Hogy én is bekapcsolódjak, nálam ez szólt tegnap, nagyon tetszett, a hangzás is tökéletes (Decca), és a lemez állapota is kifogástalan.
 
 

[4you]

http://www.youtube.com/watch?v=y_NMtafHxMo
 
és a  másik.

[4you]

Az egyik kedvencem:http://www.youtube.com/watch?v=G7V-nzOnBMA

[GTomi]

már nem emlékszem, de azt hiszem mm volt, kemény 100.- azaz egyszáz forintért vásároltam meg...

[Vendég]

.
 
Ez volt már?
 

 
Ha nem, akkor talán érdemes meghallgatni, azoknak akik szeretik a csembalót. Vannak benne egészen érdekes zenei megoldások.
 
 
.

[Shinagawa]

http://www.youtube.com/watch?v=_URU3BSKfvg
 
Akkor időzzünk egy kicsit a páratlan táncok bűvkörében.
 
Az egész lemez lenyűgöző, nem csak a belinkelt Chaconne.
Néha olyan a hangzás, mintha egy egész zenekar játszana, pedig csak egy szál hegedű!
Tiszta, érthető artikuláció jellemzi az egész sorozatot, a táncok karaktere, a fugák dallamvezetése jól eltalált tempókkal fűszerezve, igazi csemege.
 
Volt szerencsém élőben hallani Viktoria Mullovát, az az előadás (Beethoven hegedűverseny) nem kerített a hatalmába,
de a ráadásként játszott Bach tétel nagyon meggyőző volt!
 
Ha valakinek meg van ez a lemez eredetiben (CD) és nem érzi úgy, hogy szüksége van rá, szívesen megveszem!

[chord]

Egy egyszerű 3/4-es középkori tánc körül/ hatására így beinduljon a mítoszgyártási gépezet!
 


 
Így igaz.
Pontosan.
Ott áll előtted a sorban, kér két kiflit meg egy kefirt...semmi különös nem látszik rajta.....amúgy meg egy sorozatgyilkos....

[istvan01]

Savall La Folie lemeze nagyon ajánlott a kora barokk-régi zene (nekem mindig műfaj zavarokat okoz a Savall féle zenék) megkedveléséhez.

Viszont had ajánljak egy másik "műfajból" szintén első randira nagyon alkalmas lemezt, kiváló tenorral, Jonas Kaufmann, Wagner válogatás. Ezt érdemes nagy dinamikájú rendszeren normál hangerőn hallgatni, Kauffman hangja csontig hatoló.

[Shinagawa]

Egy egyszerű 3/4-es középkori tánc körül/ hatására így beinduljon a mítoszgyártási gépezet!
 

[Vendég]

Az a Paniagua tényleg hatalmas tévedés. Nemrég előkerült nálam is, és végighallgattam ugyan, de néha-néha egyszerűen felháborodtam. Nem tipikus érzés zenehallgatás közben, és nem is szeretném többet átélni. Mintha kicsit félreértelmezték volna azt a bizonyos "La folia"-t, és az "őrültséget" összekeverték volna a "bolondozással".
Az a Tous le Matins du Monde viszont valóban zseniális.

[chord]

 
Fons Vitae
 
Ez a Paniagua-féle egy óriási tévedés.
Elviccel komoly dolgokat; plusz azt a tévhitet erősíti, hogyha összehordunk 50 hangszert, abból feltétlen jó zene lesz.
Hát nem, maradjunk annyiban, hogy simán nem jó.
 
A hangminőség - nagyon jó, mondhatni káprázatos megszólalás.
 
Egyértelműen nem ajánlom.
 
 
A Paniaguáék egyébként rendkívül jó lemezeket csináltak. Az egyik Paniagua felesége, Begona Olavide; sokat játszik Savall -ékkal, az egyik lemeze, már beszéltünk róla, a Salterio, egy csoda.
 

 
Salteiro, mert a hölgy psalterion-játékos.
A lemezen természetesen ott a Folia, és annyira, de annyira gyönyörű, hogy az ember el sem hiszi, hogy ennyire jó lemezek léteznek.
Mindez olyan hangminőséggel párosítva, hogy gyakorlatilag hifis referencialemez. Merthogy MA records; még a kábelek is fel vannak sorolva.
 
Különösen ajánlott.
 
 

[Vendég]

ismerős volt a cím, és a kb.több száz cédém között gyorsan elkezdtem keresgélni (mostanában éppen nincs rend), és végül ezekre találtam rá, és régen is hallgattam mindkettőt.
 
(közben kiszedtem pár harmonia mundi kiadványt is, hallgatásra: "russian romantic songs", vagy  "cello concert" (dumky trio) dvorak-tól, illetve egy naive kiadványt:  bach: "brandenburgi concertos"-t ("megszokottól", legalábbis számomra, kissé "eltérő" interpretálása ezen műnek) )
 
(az egyik filmzene)

A fentieken kívül nekem van még egy "folie"-m: Follie All'italiana (ERATO).
 
A Paniagua La Folia megvan LP-n is (az SACD mellett) talán két kiadásban is. Az eredeti a Harmonia Mundy és az Atr-től is.
 
Érdekes zene, az biztos. Láncfűrésszel, lövésekkel, XX. századi hangokkal, zajokkal tarkított reneszánsz hangulatú XX. századi zene.

[GTomi]

Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.
1400 –as évek.(...)
ismerős volt a cím, és a kb.több száz cédém között gyorsan elkezdtem keresgélni (mostanában éppen nincs rend), és végül ezekre találtam rá, és régen is hallgattam mindkettőt.
 
(közben kiszedtem pár harmonia mundi kiadványt is, hallgatásra: "russian romantic songs", vagy  "cello concert" (dumky trio) dvorak-tól, illetve egy naive kiadványt:  bach: "brandenburgi concertos"-t ("megszokottól", legalábbis számomra, kissé "eltérő" interpretálása ezen műnek) )
 
(az egyik filmzene)

[suprnova]

Ez a kis irka chord magyarázatát támasztja alá http://www.jefferycotton.net/info.asp?p ... o&work=151

[suprnova]

Az első olyan lemez volt kb. 10 éve amit hallgatva nem hiányoztak a jól megszokott komolyzenei kliséim. Meg is lepődtem anno, meg persze egy űber rendszeren hallottam, mint "teszt" lemezt...

[chord]

A szó jelentheti azt is, nyilván; a lemez címe inkább az őrületre utal; mint az angol foolish; olyan abszurd, meghökkentő/nevetséges.

[Vendég]

Folia.
Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.

 
Érdekes, mert a folia szó a latinban levelet (átvitt értelemben leplet) jelent. Nem lehet, hogy arra a "levélre" utal a cím, amiben fennmaradt?
 
 
.

[chord]

Most jöjjön egy régi lemez, amit sokszor ajánlottak/ajánlottunk már, de úgy igazából nem beszéltünk róla, talán kicsit Marais – nél.
 

 
Folia.
Aki vágja az angolt, vagy más latin alapú nyelvet, rögtön rávágja, hogy ’folie’ vagy ’folly’, az kb. őrült, olyan megbolondult-féle.
1400 –as évek.
Sok furcsaság történt ekkortájt a zene területén, amiről hallgatnak a krónikák, leginkább az egyházi cenzúra miatt. Volt pár dallam, ami ’az emberekben furcsa és titkos gerjedelmet  okozott' ; táncukat egyszerűen nem tudták abbahagyni; egész falvak ’megőrültek’, emberek indultak el táncolva és koszos hordákba verődve mentek, maguk sem tudva, hogy merre…néhány hétig húzták csak…
Az irodalom úgy írja le, mint táncjárvány vagy táncdüh; ma leginkább találgatások vannak, hogy mi volt ez az egész homályos história. Valamiféle tömegpszichózis vagy a pestishez hasonló járvány konkrét kórokozókkal – senki sem tudja.
Az Egyház at egyetlen lehetséges megoldást választotta: betiltotta őket, besorolva őket a hírhedt ’Forbidden Melodies’ –ekhez. Aztán a tiltás kilazult, a balhés korszak lezárult, a felejtés beindult.
A dallamok nagy része elveszett; nem biztos, hogy bármiféle összefüggég is volt köztük; földrajzilag a Német-Alföldtől Portugáliáig két nevezetes túlélő maradt: az itáliai Tarantella és az ibériai Folia, mindkettő a ’népzenébe menekülve’ maradt meg.
A Folia – portugál eredetű, senki sem tudja, honnan származik; első lejegyzés az 1400 –as évek végéről maradt ránk.
Aztán a Folia végigmasírozott a zenetörténeten, millió-millió feldolgozás és átirat; a barokk idején gyakorlatilag tananyag volt; aztán, mivel hogy igazából egy oszcinátó, egy basszus-alap, ez a variánsok számát erősen megemeli.
 
Savall a kezdetektől fogva Folia-mániás; három híres lemezt is útjára indított.
Ez az első. Végigvezet a kezdetektől a késő-barokkig. A fehértokos Zanetti gambája az egyik hangszer, amin játszik, hathúros, 1550 –ből, eredeti;  különleges, kicsit fakó-fahangú, egyik leggyönyörűbb, ami lemezen létezik; elképesztő futamokat tud rajta, de olykor csak egy sima hang - mégis nagyon-nagyon mélyen megérint. Virtuóz, atompontos, kidíszített, érzelmes de nem érzelgős – ezeken túl van valami finom, meghatározhatatlan tényező, amely miatt azt mondjuk, hogy zseniális.
Betesszük a lemezt, első szám, első hang.
 
Egy csörgő. És kezdődik a csodálkozás meg a tátva maradt száj, mert az ütem pontos, de pontosan nem az elvárt/megszokott helyén van; kb. 4/6 – 5/6 között lebegteti végig. Próbáljátok csak lekövetni…
Ez az első a Rodrigo Martinez néven is ismert, komoly szöveggel, kb. hogy Rodrigo micsoda egy csákó, hogy a libákat úgy tereli, mint a teheneket… - ennek ellenére óriási a zene.
 
Az orgonista-szerzetes, Martin y Coll, 1700 körül - ő sem úszta meg.
A végén Corelli, őt is megörjítette ez a dallam.
A continuo Behringer – portatív és Lislevand. – lant. Szimplán zsenik
 
A hangminőség nagyon jó; 1999 –es AliaVox, az elsők között; vagy háromszor újranyomták már, SACD –n is elérhető. Nagy rendszereken hipnotikus, komolyan.
 
.Egy  reneszánsz oszcinátó mantra-szerű ismétlése – mindig érdekes dolgokat hoz ki. Furcsa, de simán ebből lett a mai popzenében a ’loopolás’, ami lehet, hogy sokszor szimplán sz@r, de azért ott sem ennyire egyszerű a történet.
 
Feltétlen ajánlom. A régizenéhez pazar belépő
Meg fogjatok egy gitárt, érdemes. Am – E – Am – G – C – G – Am – E, és így tovább, végestelen végig, mert befejezhetetlen…

[earforce]

A műfaji besorolásán gondolkodtam magam is, mert hogy a komolyzene kategóriába én nehezen tudnám betuszkolni.
 

A modern klasszikus jelzőt szokták aggatni az ilyenekre, mint pl. ahogy ez is az:
 
http://www.youtube.com/watch?v=YUcazplAc58

[Vendég]

Mint egy jó filmzene.
 

 
A műfaji besorolásán gondolkodtam magam is, mert hogy a komolyzene kategóriába én nehezen tudnám betuszkolni.
 
 
.

[earforce]

Csak gondolkodom.
(Annyira azért talán nem rossz, hogy sírni kellene. Vagy igen? )
 
 
.

Igen, annyira jó.

[chord]

Mint egy jó filmzene.