Hát?
Audiofil kiadók 33-as nagylemezei ezeket kenterbe verik.
Az ilyen nagyméretű Super Sound Single (45-ös fordulaton, 33- as méretű) lemezek mifelénk nagyon ritkák voltak, leginkább az ár miatt (2 számért - ami mondjuk 10 perc- fizetni 10 Nyugatnémet márkát…).
Talán félreérthetően fogalmaztam, nem gondoltam, hogy ilyen jelentősége van...Aszpirin írta: ↑2025.08.08., pén. 18:39A Djabe 45-ös LP-i már viszonylag új nyomatok, és igen, elég sok van, mostanában egy ideje divat lett régi felvételeket is kiadni 2x45LP "formátumban" - amúgy igen jól szólnak, nekem is van jónéhány. A pl. a MoFi és az Analogue Productions is elég sok 2x45-ös újrakiadást produkált már, kb aranyáron. Eszméletlen jól szólnak, szerintem ez egy nagyon jó "divat", csak hát az áruk....
Igen, van egy pár Djabe album ami félsebességgel lett vágva, az Abbey Road-i stúdióban előkészítve a gyártáshoz.dixie-chicken írta: ↑2025.08.08., pén. 19:03Aszpirin írta: ↑2025.08.08., pén. 18:39A Djabe 45-ös LP-i már viszonylag új nyomatok, és igen, elég sok van, mostanában egy ideje divat lett régi felvételeket is kiadni 2x45LP "formátumban" - amúgy igen jól szólnak, nekem is van jónéhány. A pl. a MoFi és az Analogue Productions is elég sok 2x45-ös újrakiadást produkált már, kb aranyáron. Eszméletlen jól szólnak, szerintem ez egy nagyon jó "divat", csak hát az áruk....
és ne feledkezzünk meg egy másik megoldásrol sem.."half speed mastering"...a vágógép sebessége "felezeve van",a vágófejnek több ideje van a "kilengésekre",jobban a felszinre hozza a dinamikai tartományok külömbségeit...ez valahol a '80 évek elején jelent meg-talán (Dire Straits,Sting,Peter Gabriel stb felvételek)...akkor kb 2x áron vesztegelték a normál változatkohoz viszonyitva,manapság ezt is előkaparták,szerencsére a mai árazása ezeknek egész "baráti "![]()

Amit megfigyeltem, hogy ezekre a 45-ös fordulatú lemezekre mintha nagyobb figyelmet forditottak volna. Amik nekem vannak, és amiket hallottam, azok mind kiváló minőségű kiadások.Aszpirin írta: ↑2025.08.08., pén. 18:39A Djabe 45-ös LP-i már viszonylag új nyomatok, és igen, elég sok van, mostanában egy ideje divat lett régi felvételeket is kiadni 2x45LP "formátumban" - amúgy igen jól szólnak, nekem is van jónéhány. A pl. a MoFi és az Analogue Productions is elég sok 2x45-ös újrakiadást produkált már, kb aranyáron. Eszméletlen jól szólnak, szerintem ez egy nagyon jó "divat", csak hát az áruk....

Aszpirin írta: ↑2025.08.08., pén. 18:39A Djabe 45-ös LP-i már viszonylag új nyomatok, és igen, elég sok van, mostanában egy ideje divat lett régi felvételeket is kiadni 2x45LP "formátumban" - amúgy igen jól szólnak, nekem is van jónéhány. A pl. a MoFi és az Analogue Productions is elég sok 2x45-ös újrakiadást produkált már, kb aranyáron. Eszméletlen jól szólnak, szerintem ez egy nagyon jó "divat", csak hát az áruk....

A Djabe 45-ös LP-i már viszonylag új nyomatok, és igen, elég sok van, mostanában egy ideje divat lett régi felvételeket is kiadni 2x45LP "formátumban" - amúgy igen jól szólnak, nekem is van jónéhány. A pl. a MoFi és az Analogue Productions is elég sok 2x45-ös újrakiadást produkált már, kb aranyáron. Eszméletlen jól szólnak, szerintem ez egy nagyon jó "divat", csak hát az áruk....

Persze, tudom, de "más műfajban nemigen találkoztam 45-ös nyomatokkal" - ra ment a válaszom.

egy kis nyalánkság a fentiekhez,igaz ez 33 1/3-os,de a "tehnikával" foglalkoztak már 1955-ben már (!!!!)a vágás nagyobb barázdatávolsággal és magasabb szinttel készülhet, ami javíthatja a jel–zaj viszonyt és a hasznos dinamikát.

Azokat 7"-os lemezre feszítették rá, a polémia inkább a 12"-os, normál méretű, de 45-ös fordulatú lemezekről megy.

A kislemezeket (szingliket) már a táncdalfesztiválos korszakban is 45-ösre nyomták, a szülői házban még van belőlük egy pár, bár hallgathatatlanok (nem a rajtuk lévő dalok, hanem a minőségük, sajnos nagyon megviselte őket az idő és a mostoha bánásmód).
A Djabe Art In Tone dupla 45-ös albuma ráadásul direkt vágott, vagyis szalagos rögzítés nélkül, élőben került a rézlemezre a felvétel.

Pedig van, hirtelen nekem a Djabe lemezei ugranak be, ami nekem megvan(6-7 album) azok mind 45-ös fordulatúak. Illetve Eric Clapton - I Still Do dupla albuma is 45-ös fordulatú. Aztán ezen kívül is biztos van még, de hirtelen ennyi jutott eszembe.
Ahogy írod is, a 45 RPM vágás nagyobb lineáris barázdasebességet ad, ezért a tű könnyebben és kisebb torzítással követi a magas frekvenciákat és a tranzienseket (már a lemezvágás során is), különösen a belső sávok felé. Ugyanakkora amplitúdónál kisebb relatív barázdakitérés és modulációs torzítás jelentkezik, így csökken a belső barázdatorzítás. Mivel 45 RPM-en rövidebb az oldalhossz (legfeljebb ~15–16 perc), a vágás nagyobb barázdatávolsággal és magasabb szinttel készülhet, ami javíthatja a jel–zaj viszonyt és a hasznos dinamikát. Emiatt kisebb a kényszer az agresszív mélycsökkentésre és a mélytartomány mono-sítására; a gyakorlatban a 45-ös kiadások gyakran magasabb vágási szinttel, nagyobb dinamikával és stabilabb magasátvitellel készülnek. A 45-ös fordulat valamivel jobban terhelheti a hangszedőt és a tűt, de kíméletesebb a lemezzel (jól beállított eszköznél).MOT64 írta: ↑2025.08.08., pén. 08:52Lehet, hogy nem pont ide vágó téma, de mindig is érdekelt, hogy mitől akkora durranás a 45 rpm lemezre vágni a felvételeket. Ez a normál sebesség kevesebb mint másfél szerese. Amikor a lemezt végig (a belső barázdákig) vágják, ott a sebesség már a külső barázdasebesség kb. 1/3-a. Azaz alig haladja meg egy 15 rpm fordulatú lemez sebességét. Ugyan ez egy 33 1/3 rpm-es lemezen a belső barázdák sebessége kb. 10-12 rpm fordulatnak felel meg.
Igaz, hogy kevesebb, mint másfélszerese, de ugyanolyan hosszú műsor esetében a lemezen legalább kétszer, vagy háromszor annyi helyet foglal el, erről az általában is nagyobb kivezérlési, és jóval nagyobb dinamikai szintből adódó szélesebb barázdák "tehetnek" . ( Itt a nagy durranás.MOT64 írta: ↑2025.08.08., pén. 08:52Lehet, hogy nem pont ide vágó téma, de mindig is érdekelt, hogy mitől akkora durranás a 45 rpm lemezre vágni a felvételeket. Ez a normál sebesség kevesebb mint másfél szerese. Amikor a lemezt végig (a belső barázdákig) vágják, ott a sebesség már a külső barázdasebesség kb. 1/3-a. Azaz alig haladja meg egy 15 rpm fordulatú lemez sebességét. Ugyan ez egy 33 1/3 rpm-es lemezen a belső barázdák sebessége kb. 10-12 rpm fordulatnak felel meg.
Hát én igazából úgy vagyok vele, hogyha az a lemez amin tetszik a zene, és mondjuk csak 45-ös LP-n vagy ne adj isten csak CD-n tudom megszerezni (pl. imádom a szintó-szvinget (mánusjazz), de még csak CD-t találtam belőle) akkor abban a "formátumban" veszem meg.
Én is tartozom eggyel : az egyik kedvenc előadóm egyik lemezét (amúgy Sarah Mclachlan, de mindegy) csak 45-ösben kaptam meg, így abban vettem meg. Amúgy az a lemez télleg nagyon barón szól. (Nem is beszélve, hogy a zene meg csúcs.)

Tartozom egy vallomással: én is köztük vagyok. Mármint a hülyég között
Azért mert így a sok hülye hifistának drágábban el lehet adni, mert azt hiszi jobban fog szólni (köztük én is) pedig nem.MOT64 írta: ↑2025.08.08., pén. 08:52Lehet, hogy nem pont ide vágó téma, de mindig is érdekelt, hogy mitől akkora durranás a 45 rpm lemezre vágni a felvételeket. Ez a normál sebesség kevesebb mint másfél szerese. Amikor a lemezt végig (a belső barázdákig) vágják, ott a sebesség már a külső barázdasebesség kb. 1/3-a. Azaz alig haladja meg egy 15 rpm fordulatú lemez sebességét. Ugyan ez egy 33 1/3 rpm-es lemezen a belső barázdák sebessége kb. 10-12 rpm fordulatnak felel meg.
Szerintem tájékozódj. Érdemes. Kb ugyanannyi időt vesz igénybe, mint kötekedni.MrCollector írta: ↑2025.08.07., csüt. 22:25Na pont ezért nem érdemes megemlíteni! Honnan tudnánk, hogy készültek? Azt meg főleg, hogy mi volt az alkotók esetleges szándéka? Vagy éppen mit szúrtak el?kaef2 írta: ↑2025.08.07., csüt. 20:55Ha visszaolvasol pár poszttal korábbra, akkor azt láthatod, hogy @Rock60 érdeklődésre adtam meg pár példát.
Nem értem, hogy miért lenne problémás a különleges, a hangrendszereket erős kihívás elé állító felvételek említése.
Amikről lehet tudni, hogy készültek. Ha ezt nem tudjuk, semmilyen módon nem tudjuk megítélni (ha kiváncsiak vagyunk rá), hogy amit hallunk (akár kábelek cserélgetésekor is) mennyire autentikus, és mennyire adja vissza az alkotók esetleges szándékát.
Az említett felvételeknek van valós, nem zengetett tere, mivel nagyon halkak és mivel szokatlanul nagy dinamikájúak és mivel az élvezetes lejátszásuk sok kiváló minőségű erősítést, nagyon jó slew rate-t (az élő zenére jellemző tranziensek megfelelő átvitele miatt) és zajtalan láncot kíván meg, jelentős kihívást állítanak minden rendszer elé, mivel minden a rendszerben lévő zaj, torzítás fokozottan meg fog jelenni a lejátszásuk esetében, azok is, amiket esetleg a gyengébb minőségű kábelek és az általuk járulékosan okozott torzítások, zajok okoz(hat)nak. Annak, hogy az emlitett felvételeknek ki a kiadója csak abból a szempontból van jelentősége, hogy aki kiváncsi rájuk könnyebben megtalálhatja és megveheti a felvételeket ezáltal.
A Kimber IsoMike felvételek ráadásul mit ad Isten, Ray Kimbernek, a Kimber kábelek készítőjének, gyártójának a felvételei, full Kimber Select ezüst kábelekkel felvéve.
Ha valahol, egy kábeles topikban pont érdemes megemlíteni a felvételeit.
Gondolom azzal tisztában vagy te is, hogy a hangerő növelésével növekszik a zaj és a torzítás is, de nem a kábelek, hanem az erősítő miatt. Hallottam ilyen "halk" felvételeket egy közös ismerősünk nem éppen olcsó rendszerén. Nem igazán értékeltem őket, de ez biztos az én hibám. Lehet nem vagyok vevő az igazi "művészetre". De vevő vagyok egyéb bemutatókra is máshol, ahol talán kijön jobban a lényeg.
Nem Kimber Select ezüst kábelekkel lettek felvéve, hanem ilyenekkel voltak összekötve azok az eszközök amikkel a felvételt csinálták. A hangmérnök pedig abba nyúlt bele amibe csak akart. Természetesen érdemes megemlíteni, de csak olyan aspektusban, ha pont ezekről a kábelekről tudnál beszélni nekünk, miért is annyira jók ezek, ne adj isten összehasonlítva más hasonló kategóriájú kábelekkel.
De tőled sokkal hitelesebb lenne, ha azt írnád le, hogy a ti felvételeiteknél milyen kábeleket használtatok és miért pont azokra esett a választás. De kérlek be ne linkeld az adatlapjukat, mert annak semmi értelme! Engem az érdekel Te milyennek hallottad ezeket illetve mik voltak azok amiknél jobbnak bizonyultak és miért.

Na pont ezért nem érdemes megemlíteni! Honnan tudnánk, hogy készültek? Azt meg főleg, hogy mi volt az alkotók esetleges szándéka? Vagy éppen mit szúrtak el?kaef2 írta: ↑2025.08.07., csüt. 20:55Ha visszaolvasol pár poszttal korábbra, akkor azt láthatod, hogy @Rock60 érdeklődésre adtam meg pár példát.
Nem értem, hogy miért lenne problémás a különleges, a hangrendszereket erős kihívás elé állító felvételek említése.
Amikről lehet tudni, hogy készültek. Ha ezt nem tudjuk, semmilyen módon nem tudjuk megítélni (ha kiváncsiak vagyunk rá), hogy amit hallunk (akár kábelek cserélgetésekor is) mennyire autentikus, és mennyire adja vissza az alkotók esetleges szándékát.
Az említett felvételeknek van valós, nem zengetett tere, mivel nagyon halkak és mivel szokatlanul nagy dinamikájúak és mivel az élvezetes lejátszásuk sok kiváló minőségű erősítést, nagyon jó slew rate-t (az élő zenére jellemző tranziensek megfelelő átvitele miatt) és zajtalan láncot kíván meg, jelentős kihívást állítanak minden rendszer elé, mivel minden a rendszerben lévő zaj, torzítás fokozottan meg fog jelenni a lejátszásuk esetében, azok is, amiket esetleg a gyengébb minőségű kábelek és az általuk járulékosan okozott torzítások, zajok okoz(hat)nak. Annak, hogy az emlitett felvételeknek ki a kiadója csak abból a szempontból van jelentősége, hogy aki kiváncsi rájuk könnyebben megtalálhatja és megveheti a felvételeket ezáltal.
A Kimber IsoMike felvételek ráadásul mit ad Isten, Ray Kimbernek, a Kimber kábelek készítőjének, gyártójának a felvételei, full Kimber Select ezüst kábelekkel felvéve.
Ha valahol, egy kábeles topikban pont érdemes megemlíteni a felvételeit.