asebestyen írta: ↑2025.10.25., szomb. 18:03
1 fokkal jobb, mintha rövid lenne. :)
Én azért kíváncsi lennék, miért pont Ő/ez ( ahogy tetszik

) lett a választott.
Igen, így azért tényleg egyszerűbb lesz.
Természetesen Ő (mint a kutyáknál is

).
A választási szempontjaim kezdetben jóval alacsonyabbra tették a lécet. Legelőször is szélesebb gumik, akkor meg már nézzük meg, milyen is a tárcsa az országútin, kíváncsi voltam a karbonvázra is, jöhet 1-2 plusz fokozat, hogy ne kelljen kétévente egyszer nagyi sort felszerelni a Kékesezéshez. Kb. innen indult, de ahogy kezdtem elmerülni a témában, úgy döntöttem, hogy jöjjön minden: e-váltás, mélyprofilú kerekek, rejtett kábelek. Már korábban jó sok hirdetést nézegettem, aztán élőben is szemrevételeztem egy fotókon gyönyörű használt gépet - Pinarello Paris - de a mélymagyar valóság szívlapáttal vert pofán. Aszfaltnyalások a váltón, mindkét karon, a stucni zárókupakon (!), és ha ez nem elég, egy több centis repedés a lakkozáson, és ugyan röntgenszemem nincs, de fantáziám van hozzá, hogy esetleg a festék alatt is. Szóval egy tipikus honi, szürkeimportos garázs-"vállalkozás" portékája. Szerencsére csak tíz kilit autóztam érte. Ez élég hamar az új gépek felé terelt, végül két baromi jó árú Ridley felett vekengtem - Fenix Slic és Helium - mindkettő Sram force-szal, már kosárban is voltak, de mindkettővel voltak fenntartásaim. A Fenix-nél a vázon és a szetten felül a többi cucc elég szerény volt, a Helium már egy tisztességes kerékkel érkezett volna, de utóbbit két tesztelő is ideges lejtőzőként jellemezte, továbbá mindkettőnél 28 mm volt a max. gumiszélesség. Ezek egyébként eltérő felhasználásra szánt gépek, a Fenix egy endurance, a Helium egy pillekönnyű mászógép. Néztem még Cube-okat is (Attain, Agree), amik nagyon jó ár/értek arányúak, de egyrészt valószínűleg pont ezért nem is voltak készleten, másrészt olyan megemészthetetlen és érthetetlen geojuk volt, amilyennel még sohasem találkoztam, pl. a 3-4 méretugrásnyi stack-el a reach szinte semennyit nem nőtt, sőt az egyiknél még csökkent is egy kicsit.

Harmadrészt - és ez persze erősen szubjektív - akármeddig nézegettem őket, nekem csak idomtalan púpostevék maradtak, márpedig egy részben a midlife crisis által motivált vásárlás azért hozzon tartós esztétikai élményt.
Aztán szembejött ez az Emonda, pedig közben már majdnem megvettem valamelyik Ridley-t. Mivel nem kellet az ország másik végébe elmennem, adtam neki egy esélyt. Minden szempontomat kipipálta, szép is, ha mennie kellene, nem kell rajta sokáig kotlanom, úgyhogy hazajött. Nem kiabálom el, de nem találtam még csontvázakat, szép állapotú, a karbantartás magyaros fillérbaxó jegyeit nem viseli magán. Full Dura Ace, a lánc, sor, tárcsák, tányérok, fékbetétek is, minimális kopással, a szett gyakorlatilag karcmentes, a vázon is kevés használati nyom, kerék is szép (küllőfeszességeket nem ellenőriztem, de az is rendben levőnek tűnik), még a gumikban is van bőven élet.
A vétel előtti nézelődés, kutakodás közben szembesültem vele, hogy a Litespeed-emre idáig úgy tekintettem, mint egy kellemes túragépre, de a jelöltek geotáblázataival összevetve sokkal inkább valahol félúton van a race és endurance közt. Ez erősen elgondolkoztatott, hogy akkor most melyik ketegóriában keresgéljek. Mivel kipróbálni nem nagyon tudok semmit, ezért elképzelhető, hogy csak fotelelmélet, de a táblázatok alapján én nem érzékelem azt a hűde nagy különbséget egy-egy gyártó két eltérő felhasználásra szánt modellje közt. Legalábbis nem akkorát, amit némi hangolással ne lehetne egymás közelébe hozni. Az mindenesetre lejött, hogy az erősen endurance gépek azért már talán túlságosan csuklós buszok lesznek ahhoz képest, amit megszoktam. Ennél a Treknél szerencsére nagyon könnyen beállítható a megszokott pozíció.
Amúgy ez a lassan kihalófélben levő (?) mászógép kategóriába tartozik, de remélem azért majd valahogy elvergődünk síkon és lejtőn is.
