BLX írta: ↑2024.09.23., hétf. 11:46
gomolalaci írta: ↑2024.09.22., vas. 20:18
kaef2 írta: ↑2024.09.22., vas. 19:41
Tegnap volt 65 éve, hogy a Dave Brubeck Quartet kiadta a Take Five kislemezt.
Hú! Ez mekkora információ volt
Feri hozzászólásai zseniálisak, nagyon sok tudást és tapasztalatot ad át. Egyre kevesebben vannak itt ilyen kaliberű topiktársak, én értékelem.
Nyilván nem kötelező szeretni a Take Five-ot, de az elvitathatatlan, hogy a jazz történetében mérföldkőnek számít.
Némi érdekesség kiegészítésképpen:
A Take Five Paul Desmond szerzeménye, aki a szaxofonos volt Brubeck zenekarában.
Brubeck egy elég fura szerződést kötött Desmonddal amikor felvette őt a zenekarába. Ez megtiltotta Desmond számára, hogy más zongoristával is készítsen felvételeket. Ezért nincs zongora Desmond szóló albumain, például ezek egyikén sem:
Paul Desmond Quartet Live on A&M (1975)
Desmond with Jim Hall, Connie Kay & Percy Heath on WB, (1959)
Desmond/Mulligan Two of A Mind on RCA (1962)
Easy Living with Jim Hall, Connie Kay and Gene Wright on RCA (1964)
Bossa Antiqua RCA (1964)
Take Ten RCA (1963)
Desmond/Mulligan Blues In Time Verve (1957).
Szerintem zongora nélkül is remek zenék ezek.
A Take Five 5/4-es ritmusban eszmoll hangnemben íródott. Az 5/4 eléggé “egzotikus” ritmus, pop-rockban szinte teljesen ismeretlen (ott általában 2/4 vagy 4/4 ritmus használnak), de a jazzben is ritka, ott inkább a bluesból örökölt 3/4, 6/4, 6/8 dominál, de persze van minden más is, hiszen a jazz egy szabad műfaj. A a délszláv népzenében viszont elég gyakori. Az 5/4 ad egy érdekes lüktetést, hullámzást a zenének. Zenész szempontból az 5/4 kihívást jelenthet, a páros ritmusokhoz szokott könnyűzenészeknek ez kicsit idegen világ, nem mindenkinek megy rutinból.