Általában a hifiről

[Snipi]

Azt hiszem ebben a hangfelvétel mikrofonozás/hangmérnök szerepe témában nincs igazán jó megoldás. Ha a teljes teret veszik fel, akkor unalmas lesz a felvétel, elvesznek részletek, de amit hallunk, annak van valami köze a "térhez". Ha egyenként mikrofonozzák be a hangszereket, ráadásul különböző mikrofonokkal, akkor meg lesz minden részlet, de valami, nyilván a térérzet hiánya miatt nem teljes az élvezet.

Egyetértünk. Ezért mondtam (írtam), hogy tudom, hogy át vagyok vágva. De ezt a kompromisszumot meg kell kötni, és van olyan hogy még jól is járunk. (Voltam olyan koncerten, ahol a hely gyalázatos akusztikája miatt csak két sör-vodka után tudtam élvezni az előadást.)

[cables]

Azt hiszem ebben a hangfelvétel mikrofonozás/hangmérnök szerepe témában nincs igazán jó megoldás. Ha a teljes teret veszik fel, akkor unalmas lesz a felvétel, elvesznek részletek, de amit hallunk, annak van valami köze a "térhez". Ha egyenként mikrofonozzák be a hangszereket, ráadásul különböző mikrofonokkal, akkor meg lesz minden részlet, de valami, nyilván a térérzet hiánya miatt nem teljes az élvezet.

[kammerer]

A high-fidelity szakkifejezés magyar jelentésére kiváló fordítás a természethűség. Minden paraméterét kifejezi a feladatnak.
Amikor a hangmérnök hi-fivel kapcsolatos munkájáról beszélünk, akkor akusztikus zene felvételezéséről kell beszélnünk. Az tud lenni kiinduló alap, afféle etalon a hifire.

A fenti szempontból három fő útja tud lenni a hangmérnöknek.
1. A legoptimálisabban odahelyezi a lehető legjobb minőségű hangfelvételi eszközöket a lehető legoptimálisabb körülmények között elhangzó zenéhez, oszt elindítja a felvevőkészüléket, és ezen kívül nem tesz mást, ebből lesz a hanghordozó. Nincs masteringtevékenység.
2. Bizonyos óvatos manipulációkat elvégez a felvétel-keverés-masterelés... során azért, hogy kutyaharapást szőrével alapon ellensúlyozza a felvételt végző (és azt lejátszó), törvényszerűen tökéletlen elektronikai berendezések törvényszerű hibáit, azaz inverz hibákat visz be azért, hogy hátha így jobban hasonlít majd a felvétel az eredeti eseményre, mintha csak az 1-es pont szerint járna el.
3. Saját ízlése és/vagy az elképzelt hallgatóság ízlése szerinti manipulációkat végez avégett, hogy a konzervzene önálló produktumként némelyeknek élvezhetőbb legyen, mintha csak az 1-es (és 2-es) pont szerint, azaz mintha a természethűségre törekvően járna el.

Az 1-es és 2-es pont a hifi, azaz természethűségre törekvés.
A 3-as pont szórakoztatóelektronika.

A 3-as pont szerint eljáró hangmérnökök ritkák akusztikus komoly- és népzenében, elterjedtebbek akusztikus jazz szcénában (még elterjedtebbek elektroakusztikus jazz témában, és felettébb elterjedtek pop-rockzenében).

[Snipi]

Nem idézek helytakarékosságból. Nincs kiakadás. Egy részletet emelnék csak ki : én személy szerint azért adtam hifizésre a fejem, hogy ha elülök zenét hallgatni az olyan legyen mintha ott ülnék a koncerten az első sorban. (Vagy valahányadikban.) A zenészt akarom hallani nem a mérnököt. Tudom-tudom, ez csak illúzió, de egyrészt nekem ez elég, másrészt meg inkább mint egy nagy (esetleg full részeg) közönség soraiban "élvezni" a művészi előadást. És még mielőtt : igen! Tömegfóbiám van. Voltak rossz tapasztalatok. (Ezért nem szerettem pl. moziba se járni ... cukroszacskó zörgés, kéretlen megjegyzések stb ... ) Inkább otthon hallgatnám a művészt ... és igen, tudom, hogy át vagyok verve, de inkább ...

[tunerman]

Azért a felvételek 99,99%-ánál keresheted a valóságot (ami sosem volt).
Tehát, jobb híján a felvételt próbáljuk minél pontosabban lejátszani.
Válasz TJ-nek is.

Keverednek a dolgok - amiről szó volt, hogy mit tudnak/akarnak a hangmérnökök felvenni példának okáért egy koncerten (ott belenyúlni, változtani szerintem NEM művészet).

Az egy másik problémakörnek látszik, hogy MI csak a felvételt készítő és a kiadó műszaki berendezéseinek a szinvonaláig juthatunk el...de erről eddig itt nem volt szó.
TJ.

[Luxor Audio]

Lehet, hogy én értelmezem az elhangzott érveket tévesen, de az jön le, hogy a festő tevékenységét vetitek össze a hangmérnökével (bocsánat, ha tévednék!). Bennem ez a festészet - hangrögzítés metafora máshogy működik:
Számomra a festmény a hangzó élő előadásnak felel meg, míg a hangmérnök által felvett és médiumra rögzített anyag, a festmény nyomtatásban, vagy épp videón megjelenített reprodukciójának.

Alábbi soraimat jószándék vezérli, de biztosan kiakadnak rajtuk néhányan. Előre is sajnálom.

A hangfelvételek készítése a technikai őskorban valóban csupán rögzítésnek volt tekinthető, egy valós esemény hangját szerették volna konzerválni, továbbítani, pl. mikor Kodály Zoltán leültette Sipos Marika nénit az Edison-féle fonográf elé, hogy ide tessék énekelni... Az élő esemény és a leendő hallgató között a hangrögzítés praktikus eszközként vett részt, nem rendeltek hozzá más funkciót. Egy ideig. Az ember hajlamos minden eszközt - leveses kanáltól és a tökgyaluig - felhasználni kreatív, művészeti tevékenységéhez, ettől még a kanál az esetek többségében evőeszköz marad legtöbbek számára, nem igazán nevezhető művészeti eszköznek. Ha egy fémhúrt rátekerek egy fadarabra, majd elkezdem farigcsálni a szerkezetet, mikortól nevezhetem hangszernek? Egy fotómasina művészeti eszköz-e egy laikus kezében? (Örök talány, hogy miért akarunk ilyen plecsniket osztogatni.) A hangfelvételkészítés manapság kreatív folyamat műfajtól függetlenül. Művészetnek nem feltétlenül nevezném, de nyilván lehet művészi színvonalon is űzni, ám a művészet definiálása erősen ingoványos téma, itt nem merülnék el benne.

A High Fidelity bölcs módon nem említ természethűséget, csupán hűséget, aminek alapját néha nem árt átgondolni, hogy igazából mihez is akarunk hűek lenni. A valóság jelen helyzetben nem lehet viszonyítási alap, mivel a hangfelvételek tartalma a kiadványokon élvezhető formájában soha nem létezett, az mindig a felvétel készítésének pillanatában, vagy az utómunka során jön létre. Ez ugyanúgy igaz a kommersz technológiával gyártott, agyoneffektelt popzenei kiadványokra, mint a High-End plecsni alatt készülő ultrahypersupernatural felvételekre. Aki járt már hangstúdióban, vagy színpadon, az már tudja, hogy az ott hallottak nem azonosak azzal, amit a (nyers) felvételen hallhatunk. Aki nem járt ilyen helyeken, az esetleg megpróbálhatja a többieknek elhinni, de ez persze nem kötelező.

Ha csak egyetlen mikrofont helyezek ki a rögzítendő hangesemény közelébe és a keletkező elektromos jelet egy ideális lejátszó berendezéssel akusztikai jellé, hanggá alakítom, garantáltan mást fogok hallani, mint az eredeti helyszínen ácsorogva. Már a mikrofon működési módja, elhelyezése, akusztikai környezete is beleszól a történésekbe és ha egyetlen méterrel odébb teszem, megint mást fogok hallani a hangsugárzókból, pedig ugye a HiFi-ben emlegetett és mostanában elítélt módon nem avatkoztam be a folyamatba. További csavart visz a történetbe, hogy a professzionális, legendás és sok esetben nagyon drága mikrofonok sem azért olyan népszerűek, mert az általuk elérhető "hang" természetesebb. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, karaktere (pont ezek alapján választják őket az adott feladatra) és ha egymás után belehallgatunk az általuk rögzített műsorba, igencsak eltérő élményeink lesznek, ami erősen megkérdőjelezi a természethűséget. Ugyanez van ugye a HiFi-ben is, a nagyon komoly és drága rendszerek is igencsak másként szólalnak meg, tehát úgy tűnik, mégsem a természethűség a fejlesztések fő célja.

Ezért tekintem a mostanában felkapott minimalista hangfelvételeket kapufának, ráadásul tovább növelik a felvételek készítői és a hifisták közötti feszültséget. Hiába hangoztatjuk az utómunka hiányát (olajat öntve a tűzre), ez még nem eredményez tökéletes hanghűséget, sőt számomra azt a tévképzetet sugallja, hogy a festőművész akkor fog tökéletes képet létrehozni, ha előírjuk neki, hogy egyszál pendelyben és fapapucsban állhat a vászon előtt és a fejét sem forgathatja festés közben. A muzsikusra sem parancsolhatunk rá, hogy kizárólag a kottában olvasható előírások szerint adja elő a művet, mert így semmi különbség nem lenne két előadó és előadás között (zenei szempontból), ami igen szomorú világ képét festi elénk.

A kiadványokat készítő személyek kezéből én nem vennék ki semmilyen eszközt, hiszen mikor megvásárolom a kiadványt, az ő munkájukra is kíváncsi vagyok, fizetek érte. Ha kizárólag a zenei tartalom érdekelne, akkor jobban járnék, ha egy kottaboltban keresgélnék, vagy beülnék a koncertek legelső sorába. Egy festményt szemlélve szintén nem csak a festő gondolatait látom (?), hanem a keze munkáját, a felhasznált eszközök hatását, amiket ügyesen használva gazdagítják, színesítik, terelik az élményt.

Értem a kritikákat, amik a hangmérnökök túlmozgását firtatják. Nyilván nekem sem tetszik minden felvétel egyforma mértékben, némelyiket kimondottan csapnivalónak érzem, bár sokkal inkább zenei szempontok alapján ítélek meg egy kiadványt. Szerencsére olyan nagy a kínálat, hogy bőven találok nekem tetsző verziókat. Ha pedig magával ragad a muzsika, nem azon durcázok, hogy miért nincs 15 százalékkal kevesebb reverb az énekes hangján, vagy miért nem panorámázták a brácsát 10 fokkal jobbra. Elfogadom, hogy az alkotóknak így tetszett, én meg eldöntöm, hogy nekem tetszik-e.

Érdekes párhuzam a felhozott természetfilmes példa. Fotográfusként egy időben beleszagoltam a természetfotózásba, ahol - legalábbis a versenyek, pályázatok szabályzata szerint - utólag nem szabad változtatni a tartalmon, tehát tilos az utómunka. Mit kezdett ezzel a Homo Creativus? Elkezdett olyan trükköket alkalmazni, ami már a fénykép elkészítése előtt erősen belenyúl a megörökítendő eseménybe. Rendkívül cseles világítást, mesterséges háttereket, ravasz szűrőket, kierőszakolt eseményeket vetnek be, hogy aztán büszkén mondhassák, digitális eszközökkel nem nyúltak bele a képbe. Ide vezet a szűklátókörűség, amikor természetes emberi folyamatok és törekvések elé próbálunk gátakat építeni.

A téma iránt érdkelődöknek javasom, ismerkedjenek a legismertebb és legsikeresebb magyar természetfotós, Máté Bence munkásságával. Soha nem használ digitális változtatásokat, de a képen látható eseményeket a való életben, szabad szemmel soha nem láthatjuk olyan módon.

Kodály Zoltán egy fonográf társaságában:

[Aszpirin]

Ha az igaz, hogy a hangMÉRNÖK művészkedni akar egy zenei felvételkor, még a végén elsírom magam.
Neki az lenne a feladata, hogy amit a művész (vagy haknimaki) eljátszott azt úgy adja vissza. Szerintem.

SZERINTEM: egyetlen hangmérnök sem (vagy legalábbis a túlnyomó többségük nem) akar "művészkedni".
Az, hogy "amit a művész eljátszott, azt úgy adja vissza", kismillió technikai megközelítési módja van, és ezek közül a hangmérnök a szerinte megfelelőt választja. (arra is gondolj esetleg hogy nem egyetlen művész van, hanem több, vagy akár egy egész nagyzenekar, és hallgatási pozícióból is jónéhány van, ami különösen zárt terekben igen más "valóságot" jelent - plusz valószínűleg a hangmérnök még jónéhány más személy követelményeinek, horribile dictu a várható célközönségnek is meg kell feleljen)

[Snipi]

Ha az igaz, hogy a hangMÉRNÖK művészkedni akar egy zenei felvételkor, még a végén elsírom magam.
Neki az lenne a feladata, hogy amit a művész (vagy haknimaki) eljátszott azt úgy adja vissza. Szerintem.

[fererencz]

Ha szó szerint vesszük, valami hasonló a jelentése, mint "magas hang(zás)hűség", vagy ilyesmi.
https://topszotar.hu/m/angolmagyar/fidelity

Aztán ki, hogy értelmezi, az már más kérdés persze.

Természet filmek esetén sokszor heteket, hónapokat várnak a megfelelő pillanatra, ami csak pár másodperc a nézőnek. És ezt kell úgy összerakni, hogy élvezhető is legyen. Nem degradálnám ennyire le a munkájukat.

Azért a felvételek 99,99%-ánál keresheted a valóságot (ami sosem volt).
Tehát, jobb híján a felvételt próbáljuk minél pontosabban lejátszani.
Válasz TJ-nek is.

Ugyan mit degradáltam? Mennyi vágatlan, utómunka nélküli természetfilmet láttál már egyébként?

[Alex_Aston]

High Fidelity > természethű hangzás -- Hol lehet ilyet olvasni, hogy ezt jelentené? Nem ezt jelenti.

Szerintem, akkor is van párhuzam a filmes szakmával. Lehet az egy természetfilm is, ott is sokat "csalnak", vagyis nem a valóságot, a valós történést nézhetjük, hanem különféle trükkökkel és vágásokkal hitetik el, hogy a ragadozó hal pont odacikázott és ráharapott az áldozatra. Valóságosabbnak éljük meg (jobban átérezzük), mintha felvették volna vágatlanul, néhány méterről.

Ha szó szerint vesszük, valami hasonló a jelentése, mint "magas hang(zás)hűség", vagy ilyesmi.
https://topszotar.hu/m/angolmagyar/fidelity

Aztán ki, hogy értelmezi, az már más kérdés persze.

Természet filmek esetén sokszor heteket, hónapokat várnak a megfelelő pillanatra, ami csak pár másodperc a nézőnek. És ezt kell úgy összerakni, hogy élvezhető is legyen. Nem degradálnám ennyire le a munkájukat.

[tunerman]

High Fidelity > természethű hangzás -- Hol lehet ilyet olvasni, hogy ezt jelentené? Nem ezt jelenti.

Azért jó lenne egy elfogadott minimum teljesítése, ha valaki beírja, hogy "Nem ezt jelenti." - akkor a következő mondatában kifejti, hogy szerinte mit jelent.
TJ.

[pärt]

Én ezt sokkal bonyolultabbnak gondolom.
Ez a 'közvetítő médium', ez szerintem tévedés...

Nem olyan bonyolult az, ha még egyszer figyelmesen elolvasod, amit írtam. A párhuzam így néz ki. Zene esetében: rögzített anyag/hallgatáshoz használt eszközök, festményeknél pedig: fotók/művészeti albumok. Nyilván nagy a kísértés a képzőművészet céljáról értekezni, de az analógia vonatkozásában téves. Egy jó művészeti albummal szembeni elvárás gyakorlatilag azonos a rögzített hang esetében támasztott követelményekkel (itt szigorúan csak a reprodukciók minőségére gondolok, nem az írott anyagra).

[fererencz]

A legjobb hangmérnökök rég túl vannak a valóság reprodukálásán, ők valami többet akarnak. Sokkal-sokkal többet.
Jómagam ezt a vonalat követem, nem pedig a valós hangzás szolgai becibálását a szobába.

High Fidelity > természethű hangzás
Legalább van aki felvállalja, hogy a "hifiről" ilyen véleménye van.
Ami a hangmérnökök '70-'80-as évektől való tevékenységét illeti - példának okáért egy koncerten megtörtént esemény megváltoztatása/átértékelése szerintem NEM művészi teljesìtmény.
Én részemről inkább azt a vonalat támogatnám, amikor a műszaki stáb minél kevesebb saját hozzáadott/elvett belenyúlást vinne véghez- de cserébe annál több elhangzott zenei történést rőgzítene.

High Fidelity > természethű hangzás -- Hol lehet ilyet olvasni, hogy ezt jelentené? Nem ezt jelenti.

Szerintem, akkor is van párhuzam a filmes szakmával. Lehet az egy természetfilm is, ott is sokat "csalnak", vagyis nem a valóságot, a valós történést nézhetjük, hanem különféle trükkökkel és vágásokkal hitetik el, hogy a ragadozó hal pont odacikázott és ráharapott az áldozatra. Valóságosabbnak éljük meg (jobban átérezzük), mintha felvették volna vágatlanul, néhány méterről.

[tunerman]

A legjobb hangmérnökök rég túl vannak a valóság reprodukálásán, ők valami többet akarnak. Sokkal-sokkal többet.
Jómagam ezt a vonalat követem, nem pedig a valós hangzás szolgai becibálását a szobába.

High Fidelity > természethű hangzás
Legalább van aki felvállalja, hogy a "hifiről" ilyen véleménye van.
Ami a hangmérnökök '70-'80-as évektől való tevékenységét illeti - példának okáért egy koncerten megtörtént esemény megváltoztatása/átértékelése szerintem NEM művészi teljesìtmény.
Én részemről inkább azt a vonalat támogatnám, amikor a műszaki stáb minél kevesebb saját hozzáadott/elvett belenyúlást vinne véghez- de cserébe annál több elhangzott zenei történést rőgzítene.

[juliush]

Lehet, hogy én értelmezem az elhangzott érveket tévesen, de az jön le, hogy a festő tevékenységét vetitek össze a hangmérnökével (bocsánat, ha tévednék!).
Bennem ez a festészet - hangrögzítés metafora máshogy működik:
Számomra a festmény a hangzó élő előadásnak felel meg, míg a hangmérnök által felvett és médiumra rögzített anyag, a festmény nyomtatásban, vagy épp videón megjelenített reprodukciójának.
Mikor a hangfelvétel valósághűségéről beszélünk, az olyan, mint amikor azt mondjuk, mennyire hűen adja vissza mondjuk a művészeti albumban a kép reprója az eredetit. A festmény múzeum boltjában vásárolt reprója a koncerten hallott előadás CD-kiadványának metaforája.
De ez nyilván egyéni értelmezés.

[chord_]

Okvetlenül. Gyönyörű lenne, ahogy a bizánci ikonok kedvelői kutyáznák a barokk rajongóit, hogy azok csak a színeket nézik, ugyanakkor vállvetve nyírnák a moderneket a sok zagyva, nonfiguratív marhaság miatt.
Nyilván megosztó, ízlésfüggő, ki mit szeret, de én kimondottan csak a közvetítő médium kiemelt (túlértékelt?) szerepére utaltam a hobbinkban. De ez örök visszatérő téma, pont mostanában dobta be fapaci az könyv/olvasás analógiát - még korábban már mini karcolat formájában is - ami elég jó gondolatébresztő, vitaindító.

Én ezt sokkal bonyolultabbnak gondolom.
Ez a 'közvetítő médium', ez szerintem tévedés.
Jó példa a festészet, valóban, csak én pont az ellenkezőjét állítom, mint fentebb ti: mert ki az, aki egy reneszánsz festményen a realizmust keresi, vagy a valóságot? Vagy az öltözetek, arcvonások valóságát? Vagy az elképzelt Jeruzsálem épületeit a Pieta képeken? miközben kiderülhet, hogy van Eyck a lábát oda be sem tette soha...



A legjobb hangmérnökök rég túl vannak a valóság reprodukálásán, ők valami többet akarnak. Sokkal-sokkal többet.
Jómagam ezt a vonalat követem, nem pedig a valós hangzás szolgai becibálását a szobába.

[pärt]

Mindenesetre olyanról még szerencsére nem hallottam, hogy festészetért rajongó emberek masszíroznák egymást,

Na várjcsak, csináljunk egy festészet topikot? Az AVX-en? Hogy láss masszírozást

Okvetlenül. Gyönyörű lenne, ahogy a bizánci ikonok kedvelői kutyáznák a barokk rajongóit, hogy azok csak a színeket nézik, ugyanakkor vállvetve nyírnák a moderneket a sok zagyva, nonfiguratív marhaság miatt.
Nyilván megosztó, ízlésfüggő, ki mit szeret, de én kimondottan csak a közvetítő médium kiemelt (túlértékelt?) szerepére utaltam a hobbinkban. De ez örök visszatérő téma, pont mostanában dobta be fapaci az könyv/olvasás analógiát - még korábban már mini karcolat formájában is - ami elég jó gondolatébresztő, vitaindító.

[pali923]

Van ami tudható, és biztosan számtalan olyan eset, ami nem nyilvános a nagyközönség számára...

Tudok ilyen példát számtalan helyről.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Dolgoztam egy cégnél, akik a török Vestel cég tv-it árulták itthon. Aztán egyszer a Metro vagy a Tesco kitalálta, hogy nekik ne ugyanolyan tv-t szállítsunk, mint a másiknak, ezért lett hirtelen számos márkanév ugyanarra a gépre.

Van egy csiszológépem, amit használtan és hibásan vettem Scheppach néven. Ki kellett cserélni a motorban a forgórészt, és vettem bele egy Triton csiszolóhoz valót, amitől a gép természetesen megjavult. Mindegyik cég elég neves, és semmi közük egymáshoz, de valószínűleg ugyanabban a kínai gyárban készült mindegyik, és létezik még ugyanilyen gép sok más színben és márkanévvel.

[Aszpirin]

Mindenesetre olyanról még szerencsére nem hallottam, hogy festészetért rajongó emberek masszíroznák egymást,

Na várjcsak, csináljunk egy festészet topikot? Az AVX-en? Hogy láss masszírozást

[pärt]

Mindenesetre olyanról még szerencsére nem hallottam, hogy festészetért rajongó emberek masszíroznák egymást, hogy melyik művészeti album reprodukcióit nézegetve jutottak magasabb szintű élvezethez, és miközben lapozgatták, elrepítette őket a galériába, mi több, minél komolyabb, drágább albumokat vásároltak, annál jobban megismerték a festő szándékát, üzenetét, az alkotások mögöttes, rejtett jelentését. Ebben mindenképp egyedülálló a hallás, t.i. hogy a "megvezetésére" létrejött hobbi, iparág mekkora érzelmi hullámokat képes korbácsolni.

[violin]

Biztos vagyok benne, hogy ez a jelenség a HiFi-ben is tettenérhető.

Egészen biztosan...
Van ami tudható, és biztosan számtalan olyan eset, ami nem nyilvános a nagyközönség számára...

Két példa...:

Jártam anno a Philips Székesfehérvár-i gyárában, ahol többek közt DVD lejátszókat is gyártottak ill. szereltek össze.
Ugyanazon készülékeket, több eltérő márkanévvel.... és nyilván eltérő árazással.

De ugyanezen példa igaz többek közt arra, amikor az Electrolux (Zanussi-Lehel) Jászberény-i gyárában egy gyártósoron hűtőládát gyártottak 13!!! különböző márkanéven!
Mindösszesen annyi volt a különbség, hogy két "gyártó" termékét a többitől eltérő hűtőközeggel töltötték...

Aztán majd lehet totózni az áruházban, hogy megéri-e az AEG vagy Bosch árkülönbsége a magasabb "minőséget"...

[Aszpirin]

Barátom osztott meg egy videót, melyben egy kísérlet eredményéről számoltak be, nekem az a "kábelteszt" ugrott be róla, amit korábban itt is leírt egy fórumtárs, és megviccelve a többieket nem cserélte a kábeleket, de mégis hallottak különbséget a megkérdezettek. Magyar egyetemistákat teszteltek, borral, kiírták a kereskedelmi árakat, 2e, 4e, 12e ft. A résztvevők 84%-nak a 12e ft-os, a legdrágább ízlett jobban. Felmerült a kérdés: hazudtak-é? Ennek megállapítására egy olasz laborban került sor, ahol volt erre speciális műszer, mellyel mérhető azon agyterület aktivitása, ahol a boldogságot érezzük. Nem történt hazugság, valóban ezen terület aktivitása volt magasabb ennek fogyasztásakor, tehát így is "éreztek" a tesztalanyok.
Az érdekesség, a kísérletet lebonyolító elmondta, mind a három pohárban a 2e ft-os volt...

Van egy nagyon érdekes és nagyon hasonló kísérlet, amit anno még a Scientific American is megjelentetett. Ott csapvizet használtak kitalált márkanevekkel megdizájnolt vizespalackokban, az Egyesült Államokban. Az eredményt sejtitek: a tetszetősebb dizájnú, hangzatosabb nevű vizet a többség igen határozottan jobbnak érezte. Az igazi vicc a nyertes “neve” volt: “L’Eau Du Robinet”, ami szó szerint csapvizet jelent. Egyébként ugyanaz a csapvíz volt mindegyik palackban.

The most telling taste test was conducted by the Showtime television series Penn & Teller: Bullshit! The hosts began with a blind comparison in which 75 percent of New Yorkers preferred city tap to bottled waters. They then went to the Left Coast and set up a hidden camera at a trendy southern California restaurant that featured a water sommelier who dispensed elegant water menus to the patrons. All bottles were filled out of the same hose in the back of the restaurant; nevertheless, Angelenos were willing to plunk down nearly $7 a bottle for L’eau Du Robinet (French for “faucet water”), Agua de Culo (Spanish for “ass water”) and Amazone (“filtered through the Brazilian rain forest’s natural filtration system”), declaring them all to be far superior to tap water. There’s no accounting for taste.

Forrás: https://michaelshermer.com/sciam-column ... d-twaddle/

Biztos vagyok benne, hogy ez a jelenség a HiFi-ben is tettenérhető.

[Rock60]

ELEX

Értem, igazad van...
Én a saját szemszögemből tekintek erre a kérdésre.
Tudom, hogy vannak páran, de szerintem arányaikat tekintve nagyon kevesen, akik állandó tesztelgetésekben és folyamatos készülék csereberékben élik ki hifis hajlamaikat.

[fererencz]

Kac - kac...

Ez miért vicces? Anyósom is érzékel hasonló dolgokat, ne higgyem el neki?

[Rock60]

Sok auralátó ember is van például, láttam a TV-ben.

Kac - kac...