Na várjcsak, csináljunk egy festészet topikot? Az AVX-en? Hogy láss masszírozást

Na várjcsak, csináljunk egy festészet topikot? Az AVX-en? Hogy láss masszírozást
Egészen biztosan...
Van egy nagyon érdekes és nagyon hasonló kísérlet, amit anno még a Scientific American is megjelentetett. Ott csapvizet használtak kitalált márkanevekkel megdizájnolt vizespalackokban, az Egyesült Államokban. Az eredményt sejtitek: a tetszetősebb dizájnú, hangzatosabb nevű vizet a többség igen határozottan jobbnak érezte. Az igazi vicc a nyertes “neve” volt: “L’Eau Du Robinet”, ami szó szerint csapvizet jelent. Egyébként ugyanaz a csapvíz volt mindegyik palackban.kupecke írta: ↑2024.06.03., hétf. 21:38Barátom osztott meg egy videót, melyben egy kísérlet eredményéről számoltak be, nekem az a "kábelteszt" ugrott be róla, amit korábban itt is leírt egy fórumtárs, és megviccelve a többieket nem cserélte a kábeleket, de mégis hallottak különbséget a megkérdezettek. Magyar egyetemistákat teszteltek, borral, kiírták a kereskedelmi árakat, 2e, 4e, 12e ft. A résztvevők 84%-nak a 12e ft-os, a legdrágább ízlett jobban. Felmerült a kérdés: hazudtak-é? Ennek megállapítására egy olasz laborban került sor, ahol volt erre speciális műszer, mellyel mérhető azon agyterület aktivitása, ahol a boldogságot érezzük. Nem történt hazugság, valóban ezen terület aktivitása volt magasabb ennek fogyasztásakor, tehát így is "éreztek" a tesztalanyok.
Az érdekesség, a kísérletet lebonyolító elmondta, mind a három pohárban a 2e ft-os volt...
Forrás: https://michaelshermer.com/sciam-column ... d-twaddle/The most telling taste test was conducted by the Showtime television series Penn & Teller: Bullshit! The hosts began with a blind comparison in which 75 percent of New Yorkers preferred city tap to bottled waters. They then went to the Left Coast and set up a hidden camera at a trendy southern California restaurant that featured a water sommelier who dispensed elegant water menus to the patrons. All bottles were filled out of the same hose in the back of the restaurant; nevertheless, Angelenos were willing to plunk down nearly $7 a bottle for L’eau Du Robinet (French for “faucet water”), Agua de Culo (Spanish for “ass water”) and Amazone (“filtered through the Brazilian rain forest’s natural filtration system”), declaring them all to be far superior to tap water. There’s no accounting for taste.
Ez miért vicces? Anyósom is érzékel hasonló dolgokat, ne higgyem el neki?
Sok auralátó ember is van például, láttam a TV-ben.Rock60 írta: ↑2024.06.04., kedd 12:29
Igen, viszont a hobbink által derült ki, hogy lehet, hogy nem domináns, de milyen jól működik !
Rengetegszer felvetődő téma, hogy mennyi finom különbséget vagyunk képesek hallani, amit nem tudunk mérni.
A látásunkra vonatkozólag van vajon olyan tapasztalat, hogy olyan valamit is észreveszünk, vagy olyan változást is képesek vagyunk a látásunkkal érzékelni, ami műszeresen nem detektálható, mérhető ?
Igen, viszont a hobbink által derült ki, hogy lehet, hogy nem domináns, de milyen jól működik !fererencz írta: ↑2024.06.04., kedd 09:39Én is így gondolom. Én csak azt jeleztem, hogy ehhez a hobbihoz ugyan nagyon fontos, de egyébként nem a hallás a domináns érzékelésünk.juliush írta: ↑2024.06.04., kedd 09:23Szerintem a kérdés inkább szól az érzékszervi benyomásaink alapján hozott értékítéleteinkről és a mögöttük levő kognitív és pszichés folyamatainkról, mint a különböző érzékszerveink képességeinek összevetéséről. De lehet, hogy tévedek.
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cognitive_biases
Ok, ok, ez lehet, hogy így van, hogy egy magasabb zenei tudással bíró hobbitárs egy Sokol rádión is élvezettel hallgatná Wagner Bolygó Hollandi - játELEX írta: ↑2024.06.03., hétf. 23:03
Tapasztalatom szerint a magasabb zenei tudással, ismeretekkel rendelkező hobbitársak kevésbé fogékonyak az állandó tesztelésre, összehasonlításra, folyamatos készülék cserére. Annyira nem érdekli őket a hobbijuk műszaki háttere, inkább az, amiért ezeket a műszaki berendezéseket létrehozták. Történetesen a zene élvezete rajtuk keresztül. Idejük nagy részét ezzel töltik a folyamatos tesztelések, hangi különbségek keresése, csereberék helyett.
A tesztelgetés, csereberélés is kellemes szórakozás, csak semmi köze a zenehallgatáshoz.
Igen.juliush írta: ↑2024.06.04., kedd 09:23Szerintem a kérdés inkább szól az érzékszervi benyomásaink alapján hozott értékítéleteinkről és a mögöttük levő kognitív és pszichés folyamatainkról, mint a különböző érzékszerveink képességeinek összevetéséről. De lehet, hogy tévedek.
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cognitive_biases
Én is így gondolom. Én csak azt jeleztem, hogy ehhez a hobbihoz ugyan nagyon fontos, de egyébként nem a hallás a domináns érzékelésünk.juliush írta: ↑2024.06.04., kedd 09:23Szerintem a kérdés inkább szól az érzékszervi benyomásaink alapján hozott értékítéleteinkről és a mögöttük levő kognitív és pszichés folyamatainkról, mint a különböző érzékszerveink képességeinek összevetéséről. De lehet, hogy tévedek.
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cognitive_biases
Az emberek agya (általában) némileg fejlettebb, és ez még esetleg gyengébb érzékelés mellett is hatékony környezeti inger feldolgozást eredményezhet.fererencz írta: ↑2024.06.04., kedd 07:50Nem is csoda, hogy ilyen szinten vagyunk képesek űzni ezt a hifizést, a zenehallgatást, hiszen olyan hallásunk van, ami kiemelt minket az állatvilágból. Ja, nem. Szvsz elég béna a hallásunk (az állatokhoz képest).
Guglizás, első találat, pl a Zeiss (is) máshogy gondolja:
Öt érzékszervünk van: a szem a látás, a nyelv az ízlelés, az orr a szaglás, a fül a hallás, a bőr pedig a tapintás érzékszerve. Ezek közül messze a legfontosabb a szemünk. Az összes benyomás 80 százalékát ezzel az emberi kamerával érzékeljük. És ha egy másik érzékszervünk, például az ízlelés vagy a szaglás nem működik, akkor a szemünk véd meg legjobban a veszélyektől.
--Vagy éppen becsap, attól függ.![]()
Nem is csoda, hogy ilyen szinten vagyunk képesek űzni ezt a hifizést, a zenehallgatást, hiszen olyan hallásunk van, ami kiemelt minket az állatvilágból. Ja, nem. Szvsz elég béna a hallásunk (az állatokhoz képest).
A hallás van első helyen bedrótozva az agyunkba. Az ősember elődünket éjszaka a hallás mentette meg, felébredt az ágreccsenésre vagy hasonló váratlan hangra.kupecke írta: ↑2024.06.03., hétf. 23:26Szándékom szerint érzékszerveink korlátozottságát illusztrálandóan írtam a kísérletről, annak eredményéről.
Az viszont érdekelne, hogy a Ferenc által linkelt cikkben a felsorolt érzékek között van-é prioritási sorrend, tükrözi- é a felsorolás, vagy csak éppen így sikerült ( a hallás talán a legfontosabb, azért került előre, vagy csak azért, mert a Genelec, mint hangkeltő eszköz gyártója a tanulmány jegyzője?)
Szerintem a kábelteszteknek, bármilyen gyors összehasonlító teszteknek, vakteszteknek az ég egy világon semmi közük sincs a zenei érzékeléshez. Csupán hangi összehasonlítások.kaef2 írta: ↑2024.06.03., hétf. 22:23Nos, véleményem szerint, nem nagyon érdemes ilyen tesztekkel összehasonlítgatni a zene hallgatását.
(Sokkal) bonyolultabb a zenei érzékelésünk, mint a bor vagy a kávé kostolás.
Javaslom elolvasni a Genelec AES szervezetnek írt tanulmányát, a "Time for Slow Listening" címűt.
https://www.audiosciencereview.com/foru ... pdf.42956/
Az ilyesmi persze nem meglepő, kismillió szociálpszichológiai kísérlet hozott már hasonló eredményt hifi- és bortudományi témában is - valamint kőfaragók és balettáncosok. Ámdeviszont árnyalnám a képet, merthogy jellemzően van mögötte "hazugság" is, ugyanis ilyenkor általában nem csak placebóhatás játszik szerepet a szociálpszichológiai kísérletek "tipikus átlagalanyai" (mint például az amerikai egyetemisták) viselkedésében, hanem például legalább annyira a kognitív disszonancia racionalizálása is (csak nem tartozom azok közé, akik nem képesek felismerni a különbséget?!). E helyre vonatkozó analógia azonban sántít, mert ellentétben a hifi kábelek hangminőségkülönbségeinek ab ovo tagadóival, olyat még nem láttam, aki a különféle borok közötti ízminőségkülönbséget ab ovo tagadta volna ilyen "eredményű" borkísérletekre hivatkozván. Olyanról se hallotam, hogy valakik szerint minden jól tervezett bor egyforma ízű vón.kupecke írta: ↑2024.06.03., hétf. 21:38Barátom osztott meg egy videót, melyben egy kísérlet eredményéről számoltak be, nekem az a "kábelteszt" ugrott be róla, amit korábban itt is leírt egy fórumtárs, és megviccelve a többieket nem cserélte a kábeleket, de mégis hallottak különbséget a megkérdezettek. Magyar egyetemistákat teszteltek, borral, kiírták a kereskedelmi árakat, 2e, 4e, 12e ft. A résztvevők 84%-nak a 12e ft-os, a legdrágább ízlett jobban. Felmerült a kérdés: hazudtak-é? Ennek megállapítására egy olasz laborban került sor, ahol volt erre speciális műszer, mellyel mérhető azon agyterület aktivitása, ahol a boldogságot érezzük. Nem történt hazugság, valóban ezen terület aktivitása volt magasabb ennek fogyasztásakor, tehát így is "éreztek" a tesztalanyok.
Az érdekesség, a kísérletet lebonyolító elmondta, mind a három pohárban a 2e ft-os volt...
Nos, véleményem szerint, nem nagyon érdemes ilyen tesztekkel összehasonlítgatni a zene hallgatását.kupecke írta: ↑2024.06.03., hétf. 21:38Barátom osztott meg egy videót, melyben egy kísérlet eredményéről számoltak be, nekem az a "kábelteszt" ugrott be róla, amit korábban itt is leírt egy fórumtárs, és megviccelve a többieket nem cserélte a kábeleket, de mégis hallottak különbséget a megkérdezettek. Magyar egyetemistákat teszteltek, borral, kiírták a kereskedelmi árakat, 2e, 4e, 12e ft. A résztvevők 84%-nak a 12e ft-os, a legdrágább ízlett jobban. Felmerült a kérdés: hazudtak-é? Ennek megállapítására egy olasz laborban került sor, ahol volt erre speciális műszer, mellyel mérhető azon agyterület aktivitása, ahol a boldogságot érezzük. Nem történt hazugság, valóban ezen terület aktivitása volt magasabb ennek fogyasztásakor, tehát így is "éreztek" a tesztalanyok.
Az érdekesség, a kísérletet lebonyolító elmondta, mind a három pohárban a 2e ft-os volt...
Azért néha előbújt a szilajabbik énje, pláne élőben! Lásd a drezdai Schubert 9.-et a 79-ből (DG, Eterna), vagy a 69-es salzburgi Beethoven és Schumann 4.-eket a Bécsi Filharmónikusokkal (Orfeo)! De 59-ben Karajan Berlini Filharmónikusaival is olyan Brahms 1. szimfóniát rittyentett, hogy Herbie sárgulhatott az irigységtől (DG)!