Általában a hifiről

[pali923]

Hát ez igen kellemes meglepés lehetett, de lehet, hogy ez arra vezethető vissza, hogy az apukád is hifista volt

Hát nem, apám maximum magyar nótákat hallgatott a kis hordozható rádióján. Inkább csak figyelt a világra, no meg rám.

[zoli73]

Egyáltalán nem osztoztak az örömömben,

Én nagy mázlista vagyok ehhez képest. Egyszer mentem haza az egyetemről, amikor otthon várt egy Pio CT506, Pl200 lemezjátszó és egy Cleopátra a hangfalakkal. Apámtól kaptam, úgy , hogy előtte nem is beszéltünk ilyenről. Anyagbeszerzőként dolgozott (akkoriban még így hívták), és gyanítom, hogy a bolttal voltak mindenféle közös ügyleteik, ebből lett nekem egy ilyen kellemes meglepetés. Aztán még egy állványt is hegesztettek nekem a cég műhelyében.

Szerencsére a nejem is toleráns, és azt gondolom, ha nem így van, ott a kapcsolatban más bajok is vannak. Ha szeret valamit a párod, neadjisten még az a hobbija is, és ezt nem tudod elfogadni, sőt, támogatni, az nem az igazi. Az anyagiak persze fontosak, erőn felül nem szabad költeni, ez meg a másik feltétel ehhez.
A nappali berendezése is ehhez tartozik. A tárgyak vannak az emberekért, és nem fordítva. Nem a lakberendezési újságokba szeretnénk bekerülni, hanem jól érezni magunkat a lakásban. Persze lehet összerakni olyan hifit is, ami akár oda is beleférne, no de mekkora baj, ha nem sikerül?

Hát ez igen kellemes meglepés lehetett, de lehet, hogy ez arra vezethető vissza, hogy az apukád is hifista volt, esetleg élénken érdeklődött ez a hobbi iránt, vagy szimplán csak nyitott szemmel volt a fia érdeklődési köre iránt.
Ha valahogy így volt, akkor ilyen "hátszéllel" nyert ügyed volt.

[pali923]

Egyáltalán nem osztoztak az örömömben,

Én nagy mázlista vagyok ehhez képest. Egyszer mentem haza az egyetemről, amikor otthon várt egy Pio CT506, Pl200 lemezjátszó és egy Cleopátra a hangfalakkal. Apámtól kaptam, úgy , hogy előtte nem is beszéltünk ilyenről. Anyagbeszerzőként dolgozott (akkoriban még így hívták), és gyanítom, hogy a bolttal voltak mindenféle közös ügyleteik, ebből lett nekem egy ilyen kellemes meglepetés. Aztán még egy állványt is hegesztettek nekem a cég műhelyében.

Szerencsére a nejem is toleráns, és azt gondolom, ha nem így van, ott a kapcsolatban más bajok is vannak. Ha szeret valamit a párod, neadjisten még az a hobbija is, és ezt nem tudod elfogadni, sőt, támogatni, az nem az igazi. Az anyagiak persze fontosak, erőn felül nem szabad költeni, ez meg a másik feltétel ehhez.
A nappali berendezése is ehhez tartozik. A tárgyak vannak az emberekért, és nem fordítva. Nem a lakberendezési újságokba szeretnénk bekerülni, hanem jól érezni magunkat a lakásban. Persze lehet összerakni olyan hifit is, ami akár oda is beleférne, no de mekkora baj, ha nem sikerül?

[Luxor Audio]

A nappalik és egyéb közöségi terek nem a háztartási szórakoztató termékek demonstrálására szolgáló helyiségek.

Ezt az előírást melyik szabvány rögzíti?

Nekem csak feleségem szokta időnként szívni a vérem a hifivel, mint hobbival...

A párválasztás rejtelmei. Sokáig értetlenül olvastam az ilyen beszámolókat, mivel én nem találkoztam olyan nővel, aki cseszegetett volna. Aztán rájöttem, hogy mivel gyerekkorom óta ilyesmivel foglalkozom és a szakmám is ez, akiket zavar, azok eleve nem is álltak szóba velem (meg én sem velük). De idővel bennem is változott az esztétikai elvárás és ma már én sem vagyok hajlandó kábelerdőt és készülékhegyet nézegetni otthon. Egyetlen lejátszó és két aktív hangsugárzó, slussz, passz.

[zoli73]

Társat olyat érdemes választani, akivel képesek vagytok kölcsönösen tolerálni, ad absurdum szeretni egymás dolgait. Az nem társ, aki nem képes elviselni azt, ami neked örömet okoz.

Engem teljesen hidegen hagy az, hogy mások szerint hogy kellene kinéznie egy nappalinak. Nekem kell hogy tessen, én élek benne, az én kényelmemet, örömömet, nyugalmamat szolgálja, pont leszarom, hogy másoknak tetszik-e vagy sem.
Számomra egy nappali, ahol nem lehet zenét hallgatni, filmet nézni, az csak egy funkciótalan, haszontalan tér. Mit csináljak ott, nézegessem a "letisztult teret"?

A hobbim szempontjából(is) nekem szerencsém van a családommal, mert maximálisan tolerálják. Mikor megismerkedtünk a feleségemmel, én már akkor is nyakig benne voltam a hifiben. Mikor először nálam járt, nagyon érdeklődő volt, és az akkori rendszerem produkciója is elnyerte a tetszését. Mivel a zenét Ő is nagyon szereti, így örömmel vette, hogy a kedvenceit sokkal jobb minőségben hallgathatja, mint korábban.
A sokat emlegetett "feleség tűrő faktor" nálunk nem játszik szerepet, a párom számára a hangsugárzó nagy, sőt, minél nagyobb. Egy időben, mikor állványos dobozaim voltak, folyton elégedetlenkedett miattuk, sohasem tudta elfogadni őket. Mikor eladtam, és álló dobozokat vettem, akkor nyugodott meg.
A jelenlegi hangsugárzókra mindig azt mondja, hogy "ha el is adod, ennél kisebbet nem vehetsz!"
1-2 alkalammal elkísért az aktuális hifi show-ra, de leülni zenét hallgatni is csak azokban a szobákban volt hajlandó, ahol méretes hangsugárzók szóltak. Azt mondta, hogy "Ő elfogadja, ha valaki a kicsi hangsugárzókat szereti, hallgatja, de Ő ki nem állhatja őket, olyan bénák."
A párom hobbija a pathwork(foltvarrás), a legkisebb szobánk szinte csak az ehhez kapcsolódó holmikkal van tele. Két varrógép, vágólap, különböző sablonok, mindig készenlétben. Ez az Ő birodalma, én ritkán teszem ide be a lában. Mi tökéletesen elfogadjuk egymás hobbiját.
A maholnap 18 éves fiúnkat sem zavarja egyik sem, teljesen elfogadja, de nem nagyon érdekli, elvan az Ő kis világában.

[zoli73]

Erre jött a következő kérdés, de már a feleségemhez. "Te ezt hagyod, hogy csak ezért ilyesmikkel pakolja tele a nappalitokat?" Én kérdeztem vissza, hogy miért, miket kellene szerintük a rendszerem által elfoglalt helyre pakolni? Erre az volt a válasz, hogy "hát ők nem tudják, de pont ilyesmiket biztos nem."

Nem akarlak érzelmileg megbolygatni, csak elmagyarázom az okát:
A nappalik és egyéb közöségi terek nem a háztartási szórakoztató termékek demonstrálására szolgáló helyiségek. Főleg nem megszállotti mennyiségben. Arra ott vannak a dedikált hifi/házimozi szobák.
A kirívó fém/fa/műanyag dobozok megbontják a teret, harmóniát és elvonják a figyelmet. 50 éve még elment, hogy volt egy bútorzathoz illő fakávás TV és egy lemezjátszó. De manapság a 70+" fekete TV-k és a több egységből álló audiobelevancok igen gázul tudnak kinézni a viszonylag letisztult belterekben. Kényszeres kompenzáció meglétét éreztetik és ezért (is) idegenkednek tőle.
A komolyabb gyártók évtizedek óta próbálják minél láthatatlanabbá tenni ezeket az eszközöket, mert a fogyasztói visszajelzések alapján esztétikailag egyre kevésbé felelnek meg.

(am ez a téma itt 3 évenként ismétlődik és mindig az a konkluzió, hogy a 8Mrd "hozzá nem értő" van fordítva bekötve)

A magyarázatod nagyon általános érvényű, és a Mi nappalinkra egyáltalán nem igaz, így a megfejtésed nem helyes.
Lakberendezésileg nem követjük a mai trendeket, az unalmas, ingerszegény, minimál dizájnt, egy ilyan környezet számomra nem vonzó, nem otthonos. Ezzel én valahogy úgy vagyok, hogy a lakás ne magáért legyen, hanem engem, a kényelmemet szolgálja. Arról meg már nem is beszélve, hogy az ilyen minimál bútorozás, akusztikailag is aggályos. Hogy valamennyire képek kapjál a nappalinkról, ajálom figyelmedbe ezt a topicot: viewtopic.php?f=20&t=4660 Itt karácsonykor osztottam meg képet az aktuális állapotokról.
Teljesen átlagos lakásunk van, a rokonoknak, akik rácsodálkoztak a rendszeremre, nikik is nagyon hasonló.

[alto]

Társat olyat érdemes választani, akivel képesek vagytok kölcsönösen tolerálni, ad absurdum szeretni egymás dolgait. Az nem társ, aki nem képes elviselni azt, ami neked örömet okoz.

Engem teljesen hidegen hagy az, hogy mások szerint hogy kellene kinéznie egy nappalinak. Nekem kell hogy tessen, én élek benne, az én kényelmemet, örömömet, nyugalmamat szolgálja, pont leszarom, hogy másoknak tetszik-e vagy sem.
Számomra egy nappali, ahol nem lehet zenét hallgatni, filmet nézni, az csak egy funkciótalan, haszontalan tér. Mit csináljak ott, nézegessem a "letisztult teret"?

[diagnet]

Erre jött a következő kérdés, de már a feleségemhez. "Te ezt hagyod, hogy csak ezért ilyesmikkel pakolja tele a nappalitokat?" Én kérdeztem vissza, hogy miért, miket kellene szerintük a rendszerem által elfoglalt helyre pakolni? Erre az volt a válasz, hogy "hát ők nem tudják, de pont ilyesmiket biztos nem."

Nem akarlak érzelmileg megbolygatni, csak elmagyarázom az okát:
A nappalik és egyéb közöségi terek nem a háztartási szórakoztató termékek demonstrálására szolgáló helyiségek. Főleg nem megszállotti mennyiségben. Arra ott vannak a dedikált hifi/házimozi szobák.
A kirívó fém/fa/műanyag dobozok megbontják a teret, harmóniát és elvonják a figyelmet. 50 éve még elment, hogy volt egy bútorzathoz illő fakávás TV és egy lemezjátszó. De manapság a 70+" fekete TV-k és a több egységből álló audiobelevancok igen gázul tudnak kinézni a viszonylag letisztult belterekben. Kényszeres kompenzáció meglétét éreztetik és ezért (is) idegenkednek tőle.
A komolyabb gyártók évtizedek óta próbálják minél láthatatlanabbá tenni ezeket az eszközöket, mert a fogyasztói visszajelzések alapján esztétikailag egyre kevésbé felelnek meg.

(am ez a téma itt 3 évenként ismétlődik és mindig az a konkluzió, hogy a 8Mrd "hozzá nem értő" van fordítva bekötve)

[Tctronic]

Hát igen a nagy hangsugárzók elég megosztóak tudnak lenni. Laikusok tényleg csak a nagy hangerőt látják benne, de még a vérbeli hifisták közül is sokan megkérdőjelezik a szükségességét. Laikusok jönnek azzal hogy hú ez mekkorát szólhat? Ha nincs itthon a család biztos feltekered a hangerőt. A vitrinből nem esnek ki az üvegek, meg a porcelánok? Szomszédok biztos örülnek. Házibuliba jó lenne. stb. Amikor felvilágosítom őket hogy az esetek 70-80% -ban beszélgetni lehet mellette mert ez az átlagos hangerő szint, akkor meg nem tudják hova tenni a dolgot. Próbákat nem szoktam tartani, elhárítom azzal hogy ez-vagy az most nincs bekötve ezért nem tudjuk kipróbálni. (méret/db : 60 cm x125 cm x45 cm)
Feleségem nagyon megértő és elfogadó szerencsére.

[andarson]

Nekem csak feleségem szokta időnként szívni a vérem a hifivel, mint hobbival. Számára ez egy pénztemető, valljuk meg, van benne igazság, de nyilván ez bármely hobbira jellemző lehet.
De, hogy picit kapcsolódjak is a beszélgetéshez, amikor hazahoztam a jelenlegi hangsugárzóim, feleségem ránézett és a következőt mondta: "te vettél két hűtőszekrényt a nappaliba?!"... azóta is ha valaki jön vendségbe aki nem látta még a hifit és érdeklődéssel tekint rá, csak úgy hivatkozunk a hangsugárzókra, mint "hűtőszekrény"...

[zoli73]

De hogy a hifihez is kapcsolódjon a kommentem, elmondok egy friss történetet, ami ma játszódott le, és hűen leírja a laikus ember véleményét a hobbinkról.

Hú, hogy én ezt mennyire, de mennyire ismerem! Még egykorúak is vagyunk, így aligha mondok újat azzal a kifejezéssel, hogy "szocialista embertípus", avagy "öntudatos proletár". Pontosan ez az, amit leírtál, csak időközben "fogyasztóvá", a senkiből "úrrá" lépett elő. Sokkal durvább történetem van erről még 1997-98 környékéről, amikor pályakezdő mérnökként éppen hogy kiléptem az Életbe, és mai ésszel eszement spórolások árán meg tudtam venni egy létező legalapabb használt hifit (Aiwa AD-F220 deck, Denon PMA-360 erősítő, Boston HD5 minidobozok). Akkor még anyukámmal együtt laktunk, hozzá jött látogatóba egy kolléganője a családjával. A családfő, túl azon, hogy az állványra tett hangdoboz láttán gúnyosan bokszoló mozdulatokat tett, leplezetlen ellenszenvvel jegyezte meg, miszerint "közel kerültem a húsos fazékhoz". Ma már nem udvariaskodok az ilyenekkel, simán belemondom az arcába, hogy mekkora sudribunkó.

Hát igen, teljesen át tudom érezni a helyzetedet, az a csalódás, ami ilyenkor lejátszódik az emberben!
Mikor végre megvan az áhított készülék/rendszer, és megosztanád az örömöd mással, erre ilyen leforrázó megjegyzéseket kapsz, akkor kis túlzással egy világ dől benned össze. Pedig tudod magadról, hogy Te annál inteligensebb vagy, hogy másokkal így tegyél, akkor Te miért érdemled ezt?
Biztosra veszem, hogy sokunknak vannak ilyen történetei, hogy milyen bántásokat kapott a hobbija miatt, amit igazságtalannak érzett.
Én már szinte kezdettől fogva cipelem ezt a keresztet. Mikor elkezdtem dolgozni, és végre megkaptam az első fizetésem, rohantam a Király utcai bizományiba, hogy megvegyem a már jó előre kinézett Pioneer CT-506-os magnódeck-et! Alig vártam, hogy hazaérjek, kipróbálhassam, és eldicsedhessek a szüleimnek az új szerzeményemmel, de nagyon nem úgy sült el, mint ahogy előre elgondoltam. Egyáltalán nem osztoztak az örömömben, édesanyám annyit mondott, hogy "képes voltál ennyi(6500Ft) pénzt kiadni ezért a vacakért? Inkább tennéd el a pénzt!" Édesapám annyít tett hozzá, hogy "ennyire égette a pénz a zsebed?" Annyira sikerült elvenniük a kedvem, hogy az nap már be sem kapcsoltam a magnót, pedig baromira elégedett voltam vele.
Sajnos a részükről mindig is megmaradt az ellenszenv a hobbim irányába, na nem konkrétan a hifi, hanem a hobbi, mint olyan egyáltalán nem volt számukra tolerálható, és csakis az anyagi vonzata miatt. Értelmetlen pénzszórásnak tekintettek rá.

[severance]

De hogy a hifihez is kapcsolódjon a kommentem, elmondok egy friss történetet, ami ma játszódott le, és hűen leírja a laikus ember véleményét a hobbinkról.

Hú, hogy én ezt mennyire, de mennyire ismerem! Még egykorúak is vagyunk, így aligha mondok újat azzal a kifejezéssel, hogy "szocialista embertípus", avagy "öntudatos proletár". Pontosan ez az, amit leírtál, csak időközben "fogyasztóvá", a senkiből "úrrá" lépett elő. Sokkal durvább történetem van erről még 1997-98 környékéről, amikor pályakezdő mérnökként éppen hogy kiléptem az Életbe, és mai ésszel eszement spórolások árán meg tudtam venni egy létező legalapabb használt hifit (Aiwa AD-F220 deck, Denon PMA-360 erősítő, Boston HD5 minidobozok). Akkor még anyukámmal együtt laktunk, hozzá jött látogatóba egy kolléganője a családjával. A családfő, túl azon, hogy az állványra tett hangdoboz láttán gúnyosan bokszoló mozdulatokat tett, leplezetlen ellenszenvvel jegyezte meg, miszerint "közel kerültem a húsos fazékhoz". Ma már nem udvariaskodok az ilyenekkel, simán belemondom az arcába, hogy mekkora sudribunkó.

[tottyi]

A mai napon vendégül láttuk a feleségem egyik távoli rokoni családját, akik még nem jártak nálunk, mióta itt lakunk(6 éve).
...

Hát ez picit szerintem már tágabb kérdés is, mivel ha az ember elmegy vendégségbe valahová, akkor nem kezdi el a házigazda bármilyen dolgát kéretlenül kritizálni/leszólni. Legalábbis szerintem ez alap. Persze nem voltam ott, lehet tényleg csak kíváncsiak voltak, stb, bár a történetből nyilván nem ez jön le. A hifinél maradva én ha valahová magánszemélyhez elmegyek, ahová meghívnak, akkor még az olyan beugratós kérdésre is csak nagyon óvatosan próbálok válaszolni, hogy "őszintén mondd el, mi a véleményed róla?". De ez csak az én meglátásom, lehet mások máshogy vannak ezzel.
Nálam az szokta leginkább kiverni a biztosítékot ha valaki szerint mondjuk az én hobbim (vagy másé) az hülyeség de amit ő csinál az fontos és lényeges dolog. Anno még a 2000-es években mikor elkezdtem dolgozni, a cégnél egy munkatársamnak a gyerekkori álma volt egy Technics kazettás deck és mikor elkezdett dolgozni, végre vett egyet magának használtan. Másik kollégám felesége (aki nagy virágmániás volt és a lakókörnyezetét szokás szerint telerakta virágokkal) lesajnálóan kérdezte, hogy mire jó ez az egész? Azt mondtam neki, hogy annyi értelme biztosan van mint a muskátliknak az erkélyen. Na erre már nem tudott mit mondani.

Nekem van ilyen haverom, csak az a fontos es lenyeges amit epp ok azon a heten csinalnak mert a kovetkezo heten en is csinalok olyat akkor az nem fontos csak az amit epp ok a masik heten csinalnak. Neki az etelek es foleg a kirandulasok a fontosak es lehetoleg 5-10 ezer euros legyen ahova utaznak masfel napot, hogy aztan a parton fekudhessenek 5 napot. Szamomra meg ez a penzkidobas, mondjuk en inkabb a helgyeket szeretem es a latnivalot egy orszagban.

[tottyi]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

Ezek elég frappáns vélemények, de tisztán látszik, hogy kívülállótól származnak.
Csak egyre, a horgász "ismerősödről" szólóra reagálnék.
A horgászat célja a legtöbb embernél már jóideje nem a halszerzési tevékenység. Én is horgászom, de halat soha nem viszek haza, a megfogott halat azonnal elengedem, még haltartóm sincs már vagy húsz éve.
Ha halat szeretnék enni, én is a boltban vásárolom meg konyhakészen.
De hogy a hifihez is kapcsolódjon a kommentem, elmondok egy friss történetet, ami ma játszódott le, és hűen leírja a laikus ember véleményét a hobbinkról.
A mai napon vendégül láttuk a feleségem egyik távoli rokoni családját, akik még nem jártak nálunk, mióta itt lakunk(6 éve).
A nappaliba belépve, mivel eléggé szembetűnő a rendszerem, érdeklődő tekinteteket vetettek rá, majd annyit kérdezett az egyikőjük, hogy "mi szükség van ennyi, egyforma dobozra?" Mikor nagyjábol sikerült felvilágosítanom őket, hogy mi, micsoda, és mire való, erre a következőt kérdezték: "És miért kellenek ekkora hangfalak? Te szoktál Disco-t csinálni, vagy bálokat hangosítani?" Annyira felkészületlenűl ért a kérdés, hogy köpni-nyelni sem tudtam, nem volt bekészített válaszom. Végül elmagyaráztam nekik, hogy egyik sem, ez a hobbim, csak saját magam szórakoztatására szolgál, és nem viszem sehová, nem keresek vele pénzt. Erre jött a következő kérdés, de már a feleségemhez. "Te ezt hagyod, hogy csak ezért ilyesmikkel pakolja tele a nappalitokat?" Én kérdeztem vissza, hogy miért, miket kellene szerintük a rendszerem által elfoglalt helyre pakolni? Erre az volt a válasz, hogy "hát ők nem tudják, de pont ilyesmiket biztos nem."
Tehát eléggé ufónak lettem nézve, és még szerencse, hogy az anyagi része már nem került szóba, mert a párom asztalhoz terelte a társaságot. Később leűlve a nappaliba beszélgettünk, iszogattunk és láttam, hogy vetettek még néhány értetlen pillantást a rendszerre, de a további bugyuta kérdések szerencsére elmaradtak.
Hozzáteszem, hogy ez a család ugyan kedves emberek, de én csak úgy hivom őket, hogy "érdektelen emberek". Nekik nincs hobbijuk(talán azt sem tudják mi az), szinte semmi iránt nem érdeklődnek, pénzt csak a szükségleteikre költenek, így beszélgetni is nehéz velük, alig akad közös téma. Még szerencse, hogy nem volt hosszú látogatás, mert Ők a fentiek miatt nem azok az emberek, akiknek a társaságát különösebben keresnénk. A mai is kvázi egy kötelező kör volt.

Ilyen volt nekem is mikor egy influenzer csaj eljott a parjaval megvenni a mac minit amirol akkoriban ment a zene es meglattak a hangfalakat. Az volt az elso kerdesuk, hogy milyen hangosan hallgatom. Mondom, hogy termeszetesen nem teljes hangeron mert akkor meg nem ertettem miert kerdeztek, aztan mondom, hogy hallgassak meg. Betettem nekik youtubrol valamit aztan valasztottak ok es kerdeztek meddig tekerhetik a hangerot. Mikor mentek el meg a srac csinalt egy szelfit a hangfalakrol. Igy elgondolkodva mar sajnalom, hogy ok csak a hangerot lattak ezekbe a hangfalakba. Ha tudtak volna mennyibe kerultek talan egy elomusort is lenyomtak volna veluk.

[zoli73]

A mai napon vendégül láttuk a feleségem egyik távoli rokoni családját, akik még nem jártak nálunk, mióta itt lakunk(6 éve).
...

Hát ez picit szerintem már tágabb kérdés is, mivel ha az ember elmegy vendégségbe valahová, akkor nem kezdi el a házigazda bármilyen dolgát kéretlenül kritizálni/leszólni. Legalábbis szerintem ez alap. Persze nem voltam ott, lehet tényleg csak kíváncsiak voltak, stb, bár a történetből nyilván nem ez jön le. A hifinél maradva én ha valahová magánszemélyhez elmegyek, ahová meghívnak, akkor még az olyan beugratós kérdésre is csak nagyon óvatosan próbálok válaszolni, hogy "őszintén mondd el, mi a véleményed róla?". De ez csak az én meglátásom, lehet mások máshogy vannak ezzel.
Nálam az szokta leginkább kiverni a biztosítékot ha valaki szerint mondjuk az én hobbim (vagy másé) az hülyeség de amit ő csinál az fontos és lényeges dolog. Anno még a 2000-es években mikor elkezdtem dolgozni, a cégnél egy munkatársamnak a gyerekkori álma volt egy Technics kazettás deck és mikor elkezdett dolgozni, végre vett egyet magának használtan. Másik kollégám felesége (aki nagy virágmániás volt és a lakókörnyezetét szokás szerint telerakta virágokkal) lesajnálóan kérdezte, hogy mire jó ez az egész? Azt mondtam neki, hogy annyi értelme biztosan van mint a muskátliknak az erkélyen. Na erre már nem tudott mit mondani.

Nem, becsmérlő, kritikus megjegyzéseket nem tettek, inkább a rácsodálkozás, értetlenkedés ment, hogy itt mivel szembesültek. Más alkalmakkor, ha találkoztunk velük, akkor sem terelődött ilyen témára a beszélgetés, igy nem tudták, hogy én milyen hobbit űzök. Ahogy írtam is, Ők olyan "érdektelen emberek", akiknek teljesen érthetetlen, hogy a szükségleteiken kívül, miért dob ki valaki több-kevesebb pénzt, számukra érdektelen dolgokra. Igen, talán kicsit tapintatlanok is, mindenesetre én nem tudnék ilyen lenni.

[Aszpirin]

Nálam a nappaliban a "házimozi" van, ami enhén szólva is semmilyen sztenderd szerint nem nevezhető felsőkatgóriásnak, még középkategóriásnak is csak jóindulattal. De a "friss" látogatóim szinte kivétel nélkül hüledeznek, hogy oááááú, de komoly cucc Én meg mosolygok magamban, és nem viszem be őket a hálószobámba

[Robici]

A mai napon vendégül láttuk a feleségem egyik távoli rokoni családját, akik még nem jártak nálunk, mióta itt lakunk(6 éve).
...

Hát ez picit szerintem már tágabb kérdés is, mivel ha az ember elmegy vendégségbe valahová, akkor nem kezdi el a házigazda bármilyen dolgát kéretlenül kritizálni/leszólni. Legalábbis szerintem ez alap. Persze nem voltam ott, lehet tényleg csak kíváncsiak voltak, stb, bár a történetből nyilván nem ez jön le. A hifinél maradva én ha valahová magánszemélyhez elmegyek, ahová meghívnak, akkor még az olyan beugratós kérdésre is csak nagyon óvatosan próbálok válaszolni, hogy "őszintén mondd el, mi a véleményed róla?". De ez csak az én meglátásom, lehet mások máshogy vannak ezzel.
Nálam az szokta leginkább kiverni a biztosítékot ha valaki szerint mondjuk az én hobbim (vagy másé) az hülyeség de amit ő csinál az fontos és lényeges dolog. Anno még a 2000-es években mikor elkezdtem dolgozni, a cégnél egy munkatársamnak a gyerekkori álma volt egy Technics kazettás deck és mikor elkezdett dolgozni, végre vett egyet magának használtan. Másik kollégám felesége (aki nagy virágmániás volt és a lakókörnyezetét szokás szerint telerakta virágokkal) lesajnálóan kérdezte, hogy mire jó ez az egész? Azt mondtam neki, hogy annyi értelme biztosan van mint a muskátliknak az erkélyen. Na erre már nem tudott mit mondani.

[Alex_Aston]

Önmagában szerintem nem gáz a kütyüzés.
Szinte mindenkinek van valami heppje (van aki sörös úvegeket gyűjt, van aki autokat, stb.)
A baj akkor van, ha ezt akár a családja rovására teszi.
Amíg valaki nem a gyerekeinek a szájából veszi el az ételt ezekkel, vagy nem magát taszítja nyomorúságos körülmények közé (sajnos ugye vannak ilyenek, nem is kis számban), addig szerintem azt csinál, ami jól esik.
Egyéb esetben szerintem gáz, és elítélendő dolog.

[zoli73]

Persze az általam felsorolt, nem egészen pozitív hozzáállásokból - a horgász nem csak halat nem fogott, el sem ment soha pecázni - nem következik az azonosság a HiFi-zőkkel.
A felsoroltaktól nem tanultam semmit, sem pozitív, sem negatív értelemben.
De! A HiFi-zőktől, ha jól figyelt az ember, sokat tanultam.
Ők azok akik pótolták a hosszadalmas cseréket, próbákat, amiktől így megmenekült az ember.
Némi idő után már az illetők "fülét", hallását is kismertem, és adaptálni tudtam a magaméhoz.
Tudtam kinek a véleménye alapján megvett dolog fog tetszeni, elengedhettem a nekem valószínűleg nem tetsző dolgokat.
Ezért külön köszönettel tartozom Nekik.

Ez bizony így van! Sok elsősorban kütyüzni, tesztelni szerető fórumtárnak tartozunk köszönettel, mert Ők sokszor helyettünk is lefutják a felesleges köröket, és ha elég szemfülesek vagyunk, sokat profitálhatunk az Ő tevékenységükből. Szerencsére már nekem is sikerült szert tennem néhány olyan barátra, akiknek a tanácsait(legegyen az hifivel vagy zenével, lemezekkel kapcsolatos) szinte vakon megfogadhatom, és ezt nagyrészt az AVX-nek köszönhetem!

[akvapark]

Persze az általam felsorolt, nem egészen pozitív hozzáállásokból - a horgász nem csak halat nem fogott, el sem ment soha pecázni - nem következik az azonosság a HiFi-zőkkel.
A felsoroltaktól nem tanultam semmit, sem pozitív, sem negatív értelemben.
De! A HiFi-zőktől, ha jól figyelt az ember, sokat tanultam.
Ők azok akik pótolták a hosszadalmas cseréket, próbákat, amiktől így megmenekült az ember.
Némi idő után már az illetők "fülét", hallását is kismertem, és adaptálni tudtam a magaméhoz.
Tudtam kinek a véleménye alapján megvett dolog fog tetszeni, elengedhettem a nekem valószínűleg nem tetsző dolgokat.
Ezért külön köszönettel tartozom Nekik.

[zoli73]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

Ezek elég frappáns vélemények, de tisztán látszik, hogy kívülállótól származnak.
Csak egyre, a horgász "ismerősödről" szólóra reagálnék.
A horgászat célja a legtöbb embernél már jóideje nem a halszerzési tevékenység. Én is horgászom, de halat soha nem viszek haza, a megfogott halat azonnal elengedem, még haltartóm sincs már vagy húsz éve.
Ha halat szeretnék enni, én is a boltban vásárolom meg konyhakészen.
De hogy a hifihez is kapcsolódjon a kommentem, elmondok egy friss történetet, ami ma játszódott le, és hűen leírja a laikus ember véleményét a hobbinkról.
A mai napon vendégül láttuk a feleségem egyik távoli rokoni családját, akik még nem jártak nálunk, mióta itt lakunk(6 éve).
A nappaliba belépve, mivel eléggé szembetűnő a rendszerem, érdeklődő tekinteteket vetettek rá, majd annyit kérdezett az egyikőjük, hogy "mi szükség van ennyi, egyforma dobozra?" Mikor nagyjábol sikerült felvilágosítanom őket, hogy mi, micsoda, és mire való, erre a következőt kérdezték: "És miért kellenek ekkora hangfalak? Te szoktál Disco-t csinálni, vagy bálokat hangosítani?" Annyira felkészületlenűl ért a kérdés, hogy köpni-nyelni sem tudtam, nem volt bekészített válaszom. Végül elmagyaráztam nekik, hogy egyik sem, ez a hobbim, csak saját magam szórakoztatására szolgál, és nem viszem sehová, nem keresek vele pénzt. Erre jött a következő kérdés, de már a feleségemhez. "Te ezt hagyod, hogy csak ezért ilyesmikkel pakolja tele a nappalitokat?" Én kérdeztem vissza, hogy miért, miket kellene szerintük a rendszerem által elfoglalt helyre pakolni? Erre az volt a válasz, hogy "hát ők nem tudják, de pont ilyesmiket biztos nem."
Tehát eléggé ufónak lettem nézve, és még szerencse, hogy az anyagi része már nem került szóba, mert a párom asztalhoz terelte a társaságot. Később leűlve a nappaliba beszélgettünk, iszogattunk és láttam, hogy vetettek még néhány értetlen pillantást a rendszerre, de a további bugyuta kérdések szerencsére elmaradtak.
Hozzáteszem, hogy ez a család ugyan kedves emberek, de én csak úgy hivom őket, hogy "érdektelen emberek". Nekik nincs hobbijuk(talán azt sem tudják mi az), szinte semmi iránt nem érdeklődnek, pénzt csak a szükségleteikre költenek, így beszélgetni is nehéz velük, alig akad közös téma. Még szerencse, hogy nem volt hosszú látogatás, mert Ők a fentiek miatt nem azok az emberek, akiknek a társaságát különösebben keresnénk. A mai is kvázi egy kötelező kör volt.

[GTomi]

Elhiszem, hogy van ilyen ha nekik ez okoz örömöt ám legyen. De ugye nem ez a normális nyugtassatok meg.

Pont annyira normális, mint bármilyen gyűjtőszenvedély, vagy komolyan vett hobbi. Vagyis teljesen. Szerintem.

A Facebookon valaki megrótt egy-két hete, amikor Umberto Eco 50 ezer darabos könyvgyűjteményéről posztoltam, némi költői túlzással egyfajta ferde hajlamnak nevezve azt, amikor az ember olyasmiket is megvesz amiket soha nem fog használni - vagyis soha nem tudja a gyűjtemény minden darabját elolvasni, vagy mondjuk lemezgyűjtemény esetében meghallgatni.

Vicces, a felhőszolgáltatók adatbázisaiban annyi film és zene szerepel, amit valószínűleg sosem fogunk tudni megnézni, meghallgatni.

De maga az érzés megnyugtat, hogy ott van :) múltkor találtam egy 500 gb-os teli vinyót, meg is kellett nézem, mik vannak rajta, hát 2017 vagy 2018-ig bezárólag készült filmek (720-ban leszedett filmek), amik a homályba vesztek, valamiért félre tettem, elfelejtettem. Azt hiszem itt is az volt a motiváló, hogy jó hogy megvannak, és majd vmikor megnézem őket. Hát ezek szerint nem :) de ahogy Vinkler is írja, valószínűleg, sőt 100%, hogy sose fogjuk megnézni, meghallgatni a gyűjteményünk minden darabját, főleg úgy nem, hogy streaming szolgáltatók miatt, szó szerint özönlik ránk a minden is... Szvsz a zenei gyűjteményünk max. 15-20%-át hallgathatjuk meg, vagy hallgatjuk meg, rendesen, odafigyeléssel, elmerülve a zenében.

Ez csak eszembe jutott: pl. tegnap néztem meg a Tidal-on az újdonságokat, hogy vannak-e régi nevek, és találtam: Scorpions 60 live (idei), meg is hallgattam, azt hittem ők már befejezték.

Szerintem a kütyüzés külön műfaj, az olyan lehet, mint a gyűjtőszenvedély, sőt inkább az, csak itt eladja, de a tudat, hogy meg van/volt, kipróbáltam a lényeg. Tökéletesség elérése hiú ábránd

Pl. van a közvetlen haveri társaságban olyan, aki hosszú évek óta hallgatja a rendszerét, és mikor próbálom egy kicsit kilökni ebből, hogy próbáljon ki mást (kábel, periféria), meghallgatja, majd visszaadja, hogy jó, meg friss, stb, de mégis marad a "réginél". (írtam is már korábban erről). Van aki elégedett, és úgy, hogy sok élőkoncertre jár: müpa, bmc, stb. eszébe nem jut hogy tovább/másfelé lépjen.

[Luxor Audio]

Elhiszem, hogy van ilyen ha nekik ez okoz örömöt ám legyen. De ugye nem ez a normális nyugtassatok meg.

A "normális" alatt nem célszerű azt értenünk, hogy olyan, mint mi; sokkal inkább az átlagos, megszokott szavakkal rímel. És inkább, teljesen normális, hogy emberek körbeveszik magukat tárgyakkal, megveszik a hardvert egy vágyott állapothoz. Én ezt ismerőseimnél sportfelszerelésekben és fotós cuccokban látom magam körül, amik aztán sokszor a fiókban alszanak éveken át egy be nem teljesült fogadalom mementóiként. A HiFi-ben is van ennek sokféle megnyilvánulása, pl. mikor hősünk összehordja a szuper rendszert, de nincs kedve/ideje/türelme leülni elé.

[Vinkler]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

Elhiszem, hogy van ilyen ha nekik ez okoz örömöt ám legyen. De ugye nem ez a normális nyugtassatok meg.

Pont annyira normális, mint bármilyen gyűjtőszenvedély, vagy komolyan vett hobbi. Vagyis teljesen. Szerintem.

A Facebookon valaki megrótt egy-két hete, amikor Umberto Eco 50 ezer darabos könyvgyűjteményéről posztoltam, némi költői túlzással egyfajta ferde hajlamnak nevezve azt, amikor az ember olyasmiket is megvesz amiket soha nem fog használni - vagyis soha nem tudja a gyűjtemény minden darabját elolvasni, vagy mondjuk lemezgyűjtemény esetében meghallgatni.

Vicces, a felhőszolgáltatók adatbázisaiban annyi film és zene szerepel, amit valószínűleg sosem fogunk tudni megnézni, meghallgatni.

[kaef2]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

Elhiszem, hogy van ilyen ha nekik ez okoz örömöt ám legyen. De ugye nem ez a normális nyugtassatok meg.

Pont annyira normális, mint bármilyen gyűjtőszenvedély, vagy komolyan vett hobbi. Vagyis teljesen. Szerintem.

A Facebookon valaki megrótt egy-két hete, amikor Umberto Eco 50 ezer darabos könyvgyűjteményéről posztoltam, némi költői túlzással egyfajta ferde hajlamnak nevezve azt, amikor az ember olyasmiket is megvesz amiket soha nem fog használni - vagyis soha nem tudja a gyűjtemény minden darabját elolvasni, vagy mondjuk lemezgyűjtemény esetében meghallgatni.