Vissza tettem az előzőleg meghallgatott lemezeket és az elmentett zenés filmeket, koncerteket.
Már a mélyhangok egész emberesen szólaltak meg, az énekhangokra rátaláltak a zöngék és a felharmonikusai, a zongora megszólalása már a Gekko dinamikáját idézte, ami tegnap még úgy szólt, mint egy Tesco-gazdaságos pianinó.
Vannak még lemaradások. A Gekkonak levegősebb az atmoszférája, mélyebb kicsit a tere, még mindig " lágyabb " a tónusa, gördülékenyebb a stílusa, olyan magától érthetődő. Nagyon szeretem.
Az Alisca Orange Black Line lehet, hogy megnyeri pár nap múlva a szakasz végén a sprintet. Ha igaz, hogy kell vagy 50 óra, mire egy kábel ilyen hosszú szünet után magára talál, akkor van benne még bőven tartalék.
Minden esetre azok a jellemzők, amik már régen is feltűntek Bese Attila - komplett - rendszerében, már egyre nyilvánvalóbbak. Csendes háttér, pontosan " megrajzolt " hangszerek, tökéletes tónus, kiváló dinamika.
Egy alkalommal az egész Alisca - láncot fülvégre kapta egy külföldi szaklap - majd megkeresem.
A rendszerben ott volt az összes kábel, erősítők, a hsz. madzag végén az ASP4C állódoboz. Ott külön - külön kielemezték, hogy a részegységek hogy múlják felül a kétszeres áru, vagy még drágább konkurens komponenseket, a dobozra egy külön hosszú fejezetet szenteltek.
A konklúzió az volt, hogy míg a más gyártó termékei szóltak így is, úgy is, lágyabban, élénkebben, mélyebben, magasabban, melegebben, addig az Alisca helyesen szólt.
Helyesen.
Ez jutott eszembe, mikor a kábel kezdett magához térni és mind ezt üveggyöngyért.
Visszatesztet nem csináltam, ezerszer meghallgatott zenéket hallgattam az Alisca-val az elmúlt három napban, jobb híján hagyatkozom az audiomemóriámra.
Egy hétig megy, akkor fogom meghallgatni, most már hozzá képest a Gekko-t.
