A személyes kedvenceim Arthur Grumiaux Philips felvétele az időtlen, klasszikus eleganciájáért és a modern technikájú, histórikus előadások energikusabb attitűdjéből sokat felmutató Isabelle Faust Harmonia Mundin.
Az angolszász kritikusok egyik időtálló kedvence Nathan Milstein felvétele Deutsche Grammophonon, de ezt még nem hallottam. Mint ahogy az egyik viszonylag új és fiatal kedvencemét, Alina Ibragimováét sem Hyperionon, erre még mindenképp sort kerítek.
A kapcsolódó érdekességek között megemlíteném Christoph Poppen és a Hillard Ensemble "Morimur" c. ECM lemezét, amely a híres "Chaconne"-t tartalmazó 2. partita és egy kantáta között Bach által elrejtett rejtvényszerű kapcsolatot boncolgatja nagyon szép előadásokkal demonstrálva, vagy épp a korábbi posztomban már magasztalt Paul Galbraith átiratokat 8-húros gitáron.
)
