A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Michael Tippett neve talán nem cseng ismerősen, különösen itthon, holott az angol XX. századi komolyzene jelentős és izgalmas alakja volt. Az idézett darab a Szentivánéji mennyegző Rituális táncok sorozatából származik, érdemes a teljes ciklust meghallgatni! Különösen ebben az előadásban, és főleg Tony Faulkner hibátlan hangmérnöki teljesítményével. A Teldec Elgar, Holst, Vaughan Williams, Tippett és brit zeneszerző társaik műveiből ugyanezen előadókkal és produkciós csapattal felvett ciklusai a 90-es évekből különösen érdemesek a figyelemre!
Tényleg jó. A nácik anno betiltották, dekadensnek bélyegezve ezt a zenét. Hát szerencsére tényleg nagyon más mint Wagner, ővele soha nem sikerült megbarátkoznom.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Egy régebbi Pandolfo lemez.
Az utolsó, az egy saját szerzemény.
Finom kortárs feeling, és nagyon-nagyon jó gamba-hang.
Picit homályosabb/másmilyenebb, mint egy AliaVox, de egészen varázslatos.
Gondolom, nem titok, hogy Sibelius muzsikájának nehezen tudok ellenállni (általában meg sem próbálom ), úgyhogy mikor pár hete az alábbi kiadvány megjelenése után számos pozitív értékelést kapott, persze hogy be kellett szereznem! Az 5. első tétele mindent visz, a feszültség fokozásával egy fenomenálisan izgalmas, drámai konklúzióig!
Azt hiszem, a fiatal karmester munkásságát érdemes lesz követni!
Debussy zenéje mindent elbír, még ilyen szélesvásznú zenekari hangszerelést, vagy inkább újragondolást is. Megállná a helyét egy hollywoodi szuperprodukció aláfestéseként is!
(Azért zongorán az igazi)
Debussy zenéje mindent elbír, még ilyen szélesvásznú zenekari hangszerelést, vagy inkább újragondolást is. Megállná a helyét egy hollywoodi szuperprodukció aláfestéseként is!
(Azért zongorán az igazi)
A különös hangzásért nem kis mértékben a hangmérnök a felelős, a természetes és művi zengetés olyan egyvelege érhető tetten, ami nagyon jól illeszkedik a játszott mű hangulatához. Az előadás is kitűnő, de a sound -az most is a felvételkészítő/utómunkát végző érdeme.
Ezen a felvételen talán nem is a zengések a különlegesek; sőt, ellentétben a zongoralemezek többségével, itt nincs is akkora hatásvadász-zengetés,
inkább a jobbkéz 'dinamika', ami nagyon-nagyon jó, pont a linkelt darabnál, azok a felfelé-trillák, valahová tényleg felfelé, a Levegőégbe mutatnak.
Az, hogy ez mennyire valós, és mennyire utómunka, az az élmény szempontjából teljesen mellékes.
Ez a zongorahang-felvétel nagyon különleges.
Áttetsző?, valami ilyesmi.
Ezzel a kiadással az élmény teljesebb.
A különös hangzásért nem kis mértékben a hangmérnök a felelős, a természetes és művi zengetés olyan egyvelege érhető tetten, ami nagyon jól illeszkedik a játszott mű hangulatához. Az előadás is kitűnő, de a sound -az most is a felvételkészítő/utómunkát végző érdeme.
Korábban már volt Byrd lantcsembalón, most a Goldberg variációk jött velem szembe, aztán együtt haza.
Talán a leginkább audiofil barokk hangszer, ha szabad ilyet állítani!
Ugyanaz a Keith Hill hangszer; nagyon különleges a hangzás, valóban.
Nem kedvencem a Goldberg-variációk. Zongorán különösen messziről tisztelem.
Agyonjátszott darab, és nem az van, mint a Négy Évszak esetén, amiben olyan szintű természetes melodikusság van, hogy mindent kibír, de tényleg mindent. A leg-gázabb előadáson is átjön a lényeg. Hanem az, hogy a századik verzió százegyedik előadója is csak csavargatja, de nem jön ki belőle igazi tartalom, csak valami tankönyv-íz.
Itt van egy kis kivétel. Mert ez valahogy engedi a hang-szépséget, konkrétan, a hifis hangzás-szépséget gomolyogni, ad rá időt, nincs kapkodás, gyakorlatilag olyan érzés, mintha egy hangszerhang-bemutató lenne, valami nagyon-nagyon jó zenével. És ne feledjük, hogy a csembalón a 'piano/forte' játék ugyan hangerőváltozást nem nagyon okoz, de tónusváltozást, kiteljesedést / beszűkülést, annál inkább, a finom játék okozta felhangbőség még egy laptopon is átjön, egy 'csembaló-erős' rendszeren pedig csuda dolgokat lehet ilyenkor hallani.
Azt belátom, hogy megtudván azt, hogy Bach otthon egy ehhez nagyon hasonló hangszerrel komponált, majdhogynem mindent, így azért kicsit más a gyerek fekvése.
