Az a mosolygós arca, a kék matrózpólója, ahova belépett mindenkinek jókedve lett.
Rónai Egon nagyon találóan ír róla:
…
“ a mosolygás, mert az hallatszik, ugyanis a hallgatók nem a kedves szavakat, hanem a kedves hangot hallják.”
…
“Elképesztő volt, ösztönös és mégis tudatos. Amint felgyulladt a piros lámpa, arcát elöntötte a széles mosoly, megszólalt elsöprő lendülettel, mintha nem egy egész éjszakai diszkóparti után lett volna. Valójában ez volt a titka: az örök vidámság, a mosolygós hang, a lendület. És hogy teljesen önazonos volt: a közönség és a mikrofon, na meg a zene volt a mindene”
.. nekem az első 5 BS lemez kulcsszerepet játszott az életemben,onnét mentem más dolgok fele,de ma is szivesen hallgatom azokat 
