Általában a hifiről

[Aszpirin]

Csak abban reménykedem, hogy csendesen olvasó többségben nem ragadnak meg a téves állítások és a helyükön tudják kezelni a posztokat és azok szerzőit.

Nekem már a tiltólistámon van a hülyeségek legfőbb terjesztője, így legalább nem k.rom fel az agyamat minden alkalommal
Én is csak reménykedni tudok, bár van egy érzésem, hogy a viszonylag a témához valamennyire konyítók körében is így terjednek a totálbaromságok és a móricka-elméletek, sajnos.
Az AVX-en ezt még nevezhetjük a tízmillió mindenben is szakértő országának, de azzal nehezebb már mit kezdeni, amikor úgymond "szakmai"(nak tartott) oldalakon illetve úgymond "szakemberek" tollából jelennek meg olyan égbekiáltó hülyeségek, hogy a tényleg hozzáértő olvasónak szétmegy az agya... és ezek aztán be vannak hivatkozva érvként.
Én már elengedtem.

[ELEX]

Vannak, akik szeretnek gondolkodni, hogy mi / miért.
Minden korban voltak ilyenek. Ez amolyan tulajdonság-féle, valószínűleg velünk született.

Ha van mivel!
Sajnálatosan a legelszántabban kutakodók nem rendelkeznek a legalapvetőbb ismeretekkel sem az adott témakörben.
Aztán megy vég nélküli fa..ságok terjesztése, amit néhány elszánt és mazochista megpróbál helyre tenni - láthatóan nulla eredménnyel.
Csak abban reménykedem, hogy csendesen olvasó többségben nem ragadnak meg a téves állítások és a helyükön tudják kezelni a posztokat és azok szerzőit.

[chord_]

Kaptam a linket, hogy nézzek be. Nem olvastam végig (2-3 hsz), de amennyi időt, energiát toltok ebbe a bithelyességbe, rég összeraktatok volna egy értelmes hifit, aztán nem kellene egymást győzködni, miért nem sikerül

Vannak, akik szeretnek gondolkodni, hogy mi / miért.
Minden korban voltak ilyenek. Ez amolyan tulajdonság-féle, valószínűleg velünk született.

[istvan01]

Tessenek már az urak a lényegről csak annyit és attól idézni akivel és amiről óhajtanak eszmét cserélni. Ezt így olvasni, értelmezni??

[alto]

A hifi fájllejátszó célkészülék beépített flash memóriáját és/vagy beépített microSD olvasóját microSD-vel töltve használom hanghordozóként.



"jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre."

Ez olyan, mint az órásmester típusú istenérvek - amelyek ugyebár következetlenek, hiszen ha következetesek lennének, egy végtelen Teremtő-Mindenhatói sor következne belőlük, egyre mindenhatóbb Teremtő-Mindenhatókkal a sorban. (Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)
A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.

Én is szeretem a filozófiát.

A lex parsimoniae valóban érvényes a hifire is, viszont ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egy streamer belső szoftverrendszerre mikor tömörebb, takarékosabb, szükség van informatikai ismeretekre is.

Amennyiben direkt csatolt háttértárat használsz egy streameren, akkor a streamer szoftverének (operációs rendszerének) az alábbi feladatokkal kell megküzdenie:
- a háttértár mint fizikai eszköz alacsony (driver) szintű kezelése
- a háttértár filerendszerének(NTFS, FAT32, ext3, ext4, stb.) a kezelése
- a háttértár könyvtárszerkezetének a kiolvasása
- az egyes zenei fájlok ID3 tagjeiből a metaadatok kinyerése
- az adott filehoz vagy könytárhoz tartozó képi információk (album borító) kiolvasása
- és végül a fileból a zenei információ kiolvasása

Ha NAS-t használsz, akkor ezen feladatok többségét a NAS-on futó Upnp szerver program előfeldolgozva - tehát nem valós időben - elvégzi maga, a streamernek csak annyi a dolga van, hogy a hálózaton keresztül a TCP/IP protokolra ráépülő viszonylag egyszerű és tömör Unpnp protokol segítségével ezeket begyűjtse.

Szerintem nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben egy klasszikus kliens-szerver architektúráról beszélünk, és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladtok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert.

Ennyit az elméletről, viszont ahhoz hogy kipróbáld - tehát hogy empirikus módon vizsgáld a kérdést - nem szükséges sem filozófiai sem informatikai ismeretekkel rendelkezni, elég csak némi időt rászánni.

ELEX kolléga a lájk gomb mögötti kommentjében csodálja a meggyőzési tevékenységedhez levő türelmedet, nálam pedig hitet emleget. Észre kéne vennie, hogy BESZÉLGETÜNK. Arról, hogy ki mit hogyan csinál és miért. Nekem per pillanat eszembe nem jutott, hogy bárkit meg akarjak győzni, hogy jó, amit csinálok, és szerintem te se feltétlenül akarsz meggyőzni, hogy nem jó, amit csinálok, hanem beszélgetünk, úgyhogy ELEX kolléga félreérti a helyzetet - az én helyzetemet bizonyosan. Én mindössze megjegyeztem Gyulának, hogy nálam bizonyosan on-the-fly lenne kénytelen végezni a PCM-DSD konverziót a lejátszóm, hogyha képes lenne erre, mivel hangminőségi okokból én hifi célkészüléket használok hifi zenehallgatásra, és közvetlen lejátszást végzek a lejátszómmal közvetlen adathordozóról - hangminőség. Majd elkezdtünk beszélgetni erről - is.


.,.,.,.,.
"Én is szeretem a filozófiát. "

Félreértés ne essék, én nem - hehe.

.,.,.,.,.
"Amennyiben direkt csatolt háttértárat használsz egy streameren, akkor a streamer szoftverének (operációs rendszerének) az alábbi feladatokkal kell megküzdenie:
(...)"

Miféle streamer? Lejátszó. Futómű+digitális kiemenetek illetve futómű+DAC+analóg kimenetek. Nem streamer. No jó, tágabb értelemben persze egy CD-játszó is "streamer", hiszen streamet készít a pitekből (az analóg lemezen-szalagon meg eleve "stream" van...), de a közbeszédhez hasonlóan jelenleg te is feltehetőleg hálózati lejátszóként használod a streamer kifejezést, erre utal, hogy később is emlegeted a készülékem elképzelt hálózati funkcióit. Nincsenek hálózati funkciói a készülékemnek! Player. Szándékoltan nincsenek hálózati funkciói! Hanghordozó lejátszására készült célkészülék (valamint DAC-amp, de ez most mindegy). Hifi célkészülék digitális fájl hanghordozó lejátszására (valamint lásd, DAC-amp, de ez most mindegy). Erről beszéltem végig, hogy hifi célkészülékem van, arra tervezték, hogy hifi fájllejátszóként használja a felhasználó (valamint lásd DAC-amp...).

.,.,.,.,.
"Ha NAS-t használsz, akkor ezen feladatok többségét a NAS-on futó Upnp szerver program előfeldolgozva - tehát nem valós időben - elvégzi maga, a streamernek csak annyi a dolga van, hogy a hálózaton keresztül a TCP/IP protokolra ráépülő viszonylag egyszerű és tömör Unpnp protokol segítségével ezeket begyűjtse."

És ezzel mit nyerünk? A lejátszóm is elvégzi "ezen feladatok többségét (...) előfeldolgozva". Amikor bebootol. És amikor a telefonról távirányítom. Sőt, az aktuális készülékemnél éppenséggel a telefon távirányító szoftvere végzi el a fájlrendszerrel kapcsolatos feladatok adott részét, mert az aktuális készülékem pőrén önmagában csak annyit tud, hogy sorban lejátssza a műsorszámokat (ha közvetlenül a lejátszóval akarok az első számról az ezredikre ugorni, az 999 darab tekerés a forgógombon) - de ez is most mindegy, tehát nem akarok semmit ezzel mondani, ugyanis ha a fájlrendszert magában a készülékben kezelő készülékről van szó, az is "előfeldogozva" végzi el "ezen feladatok többségét", amikor bebootol - és ha a NAS végzi ezt el, az is csak "órásmester jellegű istenérv", lásd később.

.,.,.,.,.
"Szerintem nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben egy klasszikus kliens-szerver architektúráról beszélünk"

És ezzel mit nyerünk? Semmit se nyerünk ezzel az általad felvetett feladatok kezelése tekintetében - lásd még később, a "zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő" résznél. Ellenben beillesztünk egy halom alkatrészhegyet vezetékestől mindenestől, amely alkatrészhegyek és kapcsolások ráadásul jó eséllyel a hifi tervezési szempontjaihoz semmiféle közzel nem bírnak. Persze, terveznek ma már hifi NAS-t is hifi célra, ami hasonló öszvér, mint az audio PC-k, amelyek szintén óhatatlanul tele vannak nem hifire tervezett alkatrészekkel - és kapcsolásokkal, például az alaplapon [a hifisített alaplapverziókon is]. A hifi lejátszót mint célkészüléket ellenben hifire tervezik, olyan kapcsolásokkal, olyan alkatrészekkel. Hif célkészülék. Én nem illesztenék mellé akkor se NAS-t, ha képes lenne vele kommunikálni a LEJÁTSZÓ-m. De nem képes, szándékoltan nem képes, tehát ab ovo okafogyottak az ezt célzó eddigi és későbbi javaslatok.

.,.,.,.,.
"és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladatok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert."

Már miért ne lenne közvetlenül résztvevő? Ugyebár ezzel visszaérkezünk ahhoz a "vitához", hogy például a streamelésnél az Amazon szerverparkjától a felhasználó streameréig lejátszás történik-e vagy csak adattovábbítás. Lejátszás történik az Amazon szerverparkjában, lásd benne van a nevében, hogy streamelés, streamszolgáltató. Az Amazon szerverparkja a futómű ilyenkor - NAS esetén meg a NAS (a hálózati lejátszó pedig "interfész" és "puffer" - kéretik az idézőjeleket észrevenni). A NAS mint futómű közvetlenül részt vesz a zenelejátszásban. A szerver a futómű, a kliens az "interfész" és "puffer" - leegyszerűsítve, kicsit sarkítva. És ugyebár nem "bitperfekt", ami a digitális hanghordozóval történik "a zenei információt nem közvetlenül, hanem közvetetten reprezentáló kódolt jelsorozat" [a'la juliush] jellegű állapotában. És nem csak hogy nem bitperfekt, hanem mint itt a - talán - többség nem tagadja, "analóg jellegű" jelenségek is észlelhetők a digitális szakaszokon is, lásd digitális kábelek és bármely digitális alkatrészek-készülékek "analóg jellegű" hangminőségparaméterei, amiket például te nem tagadsz, tehát számodra hangminőségre ható plusz alkatrészhalmaz egy valahol a lakásban levő NAS és a hozzávaló hosszas vezetékek.

.,.,.,.,.
"Ennyit az elméletről, viszont ahhoz hogy kipróbáld - tehát hogy empirikus módon vizsgáld a kérdést - nem szükséges sem filozófiai sem informatikai ismeretekkel rendelkezni, elég csak némi időt rászánni."

Én szoktam folyton hangoztatni a próba-szerencse szerepét a hifiben - a minap is ugyebár. Ha kijelentő módban mondok valamit, azt természetesen szerteágazó(!) tapasztalatok is megelőzik a logika és az elméleti-gyakorlati ismeretek mellett - megjegyzendő, a tapasztalat persze sose tud elegendő lenni, tehát hibahatár és tévedés esélye mindig megvan. Mindazonáltal azt, hogy a lejátszó célkészülékről közvetlenül szól-e jobban a zene vagy egy NAS beiktatásával, sose tudjuk egzaktul vizsgálni, hiszen a lejátszó közvetlenhaszálata versus a NAS beiktatása mint független változó nem tud önmagában állni, ezen kívül még kismillió független változó játszik kényszerűen szerepet - interfészek, kábelek... (amely további kismillió független változót persze hozzá lehetne csapni a NAS-hoz mint a NAS beiktatásához tartozó elemeket, ha lenne valami egyenértékes etalonjuk, például hogy milyen hangminőségű és hosszúságú digitális kábellel tekinthető már elfogadhatóan korrektnek a kísérlet a NAS-t ajánlók számára).
Az aktuális lejátszómat ugyebár ab ovo okafogyott így hasonlítgatni akarni, mivel annak szándékoltan nincsenek hálózati funkciói.
No és amelyiknek vannak hálózati funkciói, azon hálózati funkciók működtetésének terhelését és a működtetésével járó egyéb mellékhatásokat miért nem számítod bele a lejátszó (streamer) működési zavaraiba, amikor a lejátszó memóriájából való közvetlen kiolvasás hangminőségzavaró terhelésére apellálsz? Továbbra is: a magam részéről Occam borotvája.

Beszélgetés - mondom ELEX-nek. Ha valaki tanácsot kér, vagy ha olyat csinál, amivel árt a környezetének, akkor lehet fontos a meggyőzés - mondom ELEX-nek. No, egyébként abban kértem tanácsot, hogy ha egy készülék on-the-fly képes DSD-síteni a PCM-et, akkor ki használja ezt a funkciót. Egyebekről meg beszélgettünk - mondom ELEX-nek.

Ahhoz képest, hogy nem szereted a filozófiát, elég sűrűn színesíted az írásaid filozófiai tárgyú utalásokkal.

Valóban nem célom meggyőzni téged, mert - Huszti Zsolt elhíresült mondásával élve - mindenki úgy élvez ahogy tud. Ellenben szerettem volna mások figyelmét felhívni arra, hogy az állításod - miszerint a direkt csatolt háttértárolóról való lejátszásnak primátusa lenne a hálózati lejátszással szemben a hangminőség tekintetében - nem bizonyított tény, lehet érvelni ellene is mellette is, én ellene hoztam fel érveket. A gyakorlatban meg az adott készülék belső felépítése határozza meg, hogy van-e egyátalán hallható különbség, és ha van akkor melyik ad jobb hangminőséget. Én általában Luminokat használok, ezekkel nálam az tapasztalat, hogy hálózatról lejátszva egy picivel jobb, nyugodtabb a hang, mint az USB portra csatolt háttértárról. Ráadásul nagyobb gyűjtemény esetén USB háttértárról borzasztó sokáig tart a könyvtárszerkezet beolvasása és feldolgozása (tízezres nagyságrendű alkönytárszámról beszélek, párszáz esetén nincs gond)

Egy ideje terjed itt fórumon (nem tudom ki találta ezt ki) a streamer fogalom ilyen-olyan irányú leszűkítése, például csak olyan eszközökre, melyek képesek Tidalról, Spotifyról, stb. zenét lejátszani. Ezzel szemben a szakma illetve a szaksajtó egységes terminológiát használ: streamernek nevezünk minden olyan eszközt, amely file alapú zenelejátszásra képes, és mindegy hogy ezt interneten keresztül valamelyik zeneszolgáltatóhoz kapcsolódva, vagy a helyi hálózaton keresztül file megosztással, unpn-vel, raat-al, airplay-el vagy bármi más hasonlóval, vagy direkt csatolt háttértárolóról teszi ezt. Streamer futóműnek pedig ezek közül azokat, melyek nem rendelkeznek beépített DAC egységgel. A közérthetőség kedvéért üdvös lenne, ha itt is ennek megfelelően használná mindenki ezt a fogalmat.

Ha nincsenek a készülékeden hálózati funkciók (talán érdemes lenne ismerni a típusát, hogy tudjuk miről beszélünk), akkor érdekelne, hogy hogy fenébe vezérled azt egy telefonról?

[kaef2]

Eszembe jutott az 1986-os HFM Hetedhéthatár rovatában olvasható Peter Walker QUAD főnök beídézett kijelentése:
" minden jó erősítő egyformán szól".

http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM2208.HTM

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

A bitperfektség nem garancia semmire a digitális hifiben, de ettől még a távközlési, IP-alapú kommunikációs eszközök TCP/IP működése bithelyes. Ezt sem megkérdőjelezni, sem vitatni nem érdemes.

Nem csak érdemes vitatni, hanem kötelező is. Legalább három okból.
1. A legbanálisabb ok: A tudományos módszer a kötelező kételkedésen és folyamatos újravizsgálaton alapul. A paradigmák egyre sűrűbben változnak.
2. Egyáltalán nem banális ok: Ténybelileg nem igaz. Nem is lehet igaz. Elvileg se és gyakorlatilag se. A kitalálói és fejlesztői szerint se (csak a marketingben). A TCP-nek van például egy elég hatékony (kettős) CRC-je az adatveszteség/-torzulás felismerésére és adat(csomag)újrakérésre, de ez se tökéletes, még a kitalálói-fejlesztői szerint sem (csak a marketingben). Nem is lehet tökéletes, még a kitalálói-fejlesztői szerint sem, hiszen ahhoz nem elég nagy(ságrendi) az adatok redundanciája, és mert a sebesség-sávszélességkövetelmények folyamatosan gyakják meg a szabvány fejlődésének határait. Bizony, nemhogy zenei fájlok, de még a bitperfektek által olyannyira érvelésihibázniszeretett bankszámlák számai és az elektronikus írásos dokumentumok betűi is hibáznak néha - hogy csak a mindenkihez becsöngető mormon hittérítők legtipikusabb istenérveire leginkább hasonlító és legelterjedtebb legszélsőségesebb ezirányú mémeket idézzem.
3. Megfoghatatlan banalitásfokú ok: A világban a tudomány mai állása szerint nincs tökéletesség, nincs hibátlanság - még a makrovilágban se. Másszóval nincs 1-es valószínűség a világban - még a makrovilágban se. Hogy azt ne is említsem, hogy ugyebár a mérés hogyan befolyásolja a mért jelenség állapotát - még a makrovilágban is.

A TCP/IP természetesen(!) képes hibázni úgy, hogy a bithiba rejtve maradjon a protokoll számára, tehát ne javítódjék ki a prokoll által. Még egyszerű dolgokban is, nemhogy zenefájlok streamelésében vagy letöltésében. Törvényszerűen. Mondom, természetesen a kitalálói és fejlesztői szerint is (kivéve a marketingben).

Idevágó példa, ez is kedvenc példám. Ma már ritkább, de régebben sűrűbben előfordult, hogy letöltőhelyekre feltöltött - akkoriban jobbára ripelt MP3 - zenefájlok még a ripelés hibáira rájátszva láthatóan továbbromlottak az interneten történő újabb ide-odamásolódások során. Magam is végeztem olyan kísérleteket, hogy az éppen a még használhatóság versus már nem használhatóság határán mozgó zenefájlt letöltöttem tízszer, mind a tízszer "bithelyesen", "bitazonosan", "bitperfekten", és a tízből mondjuk négynél sikerült elérnem, hogy a lejátszó lejátssza. Mondjuk hat ugyanolyan "bitperfektet" nem játszott le a lejátszó.
Másik kísérlet. Adott zenefájlt fel-le töltögettem tízszer, hússzor, ötvenszer, százszor a Drive-ra és onnan vissza. Természetesen mindig "bitperfekt" volt a folyamat, de ahogy egyre többszöri mozgatáson esett át a fájl, egyre inkább változott a hangminősége - vakteszten is szignifikánsan.

1994 óta foglalkozom (nagy) informatikai rendszerek (audiovizuális alkalmazási célokra) építésével, tervezésével. 1997 óta valós idejűekkel is, például videó vágás, televíziós közvetítések lebonyolítása, olimpiát és számos Forma-1 közvetítést is ideértve, több ezer projekt részeseként, 1997-ben csináltam először élő videó streaming alapú közvetítést és azóta is rendszeresen, nemcsak TCP/IP, de mindenféle egyéb, valós időre kitalált protokollokat is felhasználva (kb 10 éve IP-alapú NDI video jelkezelést is felhasználva).

Egyetlen esetre sem emlékszem, amikor olyan problémába futottunk volna bele, aminek az oka a TCP/IP protokol adatvesztése lett volna. Sajnos túl rövid az élet ahhoz, hogy a TCP/IP elvi adatvesztési lehetőségein agyaljak.

A file másolgatásos tesztet olyan 2008, 2009 táján megcsináltuk többekkel közösen a nagy Penna rendszeren ProAc Response 4 hangsugárzókkal, 4 db Parasound JC1 monoblokk végfokkal, JC2 előfokkal, MSB Technology DAC-kal, full Nirvana SX kábelezéssel, sem számomra, sem a résztvevők számára semmilyen releváns változást a hangban nem mutatott a sokszoros másolat az eredetihez képest. Így aztán azóta ezen sem kell agyalnom.

A felhő tárhelyek működésének megvannak a maguk sajátosságai audio szempontból, például az un de-duplication és a provisioning, a streaming hangjával foglalkozó cikk egyik következő részében erről is lesz szó, olyanok segítségét is igénybe véve, akik ilyen rendszereket terveznek, üzemeltetnek például a Google-nél vagy az Amazonnál.

[revox]

Kaptam a linket, hogy nézzek be. Nem olvastam végig (2-3 hsz), de amennyi időt, energiát toltok ebbe a bithelyességbe, rég összeraktatok volna egy értelmes hifit, aztán nem kellene egymást győzködni, miért nem sikerül

[kammerer]

Egy digitális távközlési csatorna "bitperfekt", ha a vevő oldalán hibátlanul le tudunk képezni minden egyes bitnyi információt, amelyet az adó elküldött. Esetünkben amennyiben a masztering mérnök által előállított zenei tartalmat reprezentáló bitsorozatot tökéletesen változatlanul le tudjuk képezni az otthoni digitális-analóg átalakítónk számára, annak bemeneti tárolójába, minden információ hiánytalanul rendelkezésünkre fog állni, amellyel a masztering mérnök dolgozott a stúdióbéli kontrollnál. Ennyi...

Eszembe jutott az 1986-os HFM Hetedhéthatár rovatában olvasható Peter Walker QUAD főnök beídézett kijelentése:
" minden jó erősítő egyformán szól".

http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM2208.HTM

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

A bitperfektség nem garancia semmire a digitális hifiben, de ettől még a távközlési, IP-alapú kommunikációs eszközök TCP/IP működése bithelyes. Ezt sem megkérdőjelezni, sem vitatni nem érdemes.

Nem csak érdemes vitatni, hanem kötelező is. Legalább három okból.
1. A legbanálisabb ok: A tudományos módszer a kötelező kételkedésen és folyamatos újravizsgálaton alapul. A paradigmák egyre sűrűbben változnak.
2. Egyáltalán nem banális ok: Ténybelileg nem igaz. Nem is lehet igaz. Elvileg se és gyakorlatilag se. A kitalálói és fejlesztői szerint se (csak a marketingben). A TCP-nek van például egy elég hatékony (kettős) CRC-je az adatveszteség/-torzulás felismerésére és adat(csomag)újrakérésre, de ez se tökéletes, még a kitalálói-fejlesztői szerint sem (csak a marketingben). Nem is lehet tökéletes, még a kitalálói-fejlesztői szerint sem, hiszen ahhoz nem elég nagy(ságrendi) az adatok redundanciája, és mert a sebesség-sávszélességkövetelmények folyamatosan gyakják meg a szabvány fejlődésének határait. Bizony, nemhogy zenei fájlok, de még a bitperfektek által olyannyira érvelésihibázniszeretett bankszámlák számai és az elektronikus írásos dokumentumok betűi is hibáznak néha - hogy csak a mindenkihez becsöngető mormon hittérítők legtipikusabb istenérveire leginkább hasonlító és legelterjedtebb legszélsőségesebb ezirányú mémeket idézzem.
3. Megfoghatatlan banalitásfokú ok: A világban a tudomány mai állása szerint nincs tökéletesség, nincs hibátlanság - még a makrovilágban se. Másszóval nincs 1-es valószínűség a világban - még a makrovilágban se. Hogy azt ne is említsem, hogy ugyebár a mérés hogyan befolyásolja a mért jelenség állapotát - még a makrovilágban is.

A TCP/IP természetesen(!) képes hibázni úgy, hogy a bithiba rejtve maradjon a protokoll számára, tehát ne javítódjék ki a prokoll által. Még egyszerű dolgokban is, nemhogy zenefájlok streamelésében vagy letöltésében. Törvényszerűen. Mondom, természetesen a kitalálói és fejlesztői szerint is (kivéve a marketingben).

Idevágó példa, ez is kedvenc példám. Ma már ritkább, de régebben sűrűbben előfordult, hogy letöltőhelyekre feltöltött - akkoriban jobbára ripelt MP3 - zenefájlok még a ripelés hibáira rájátszva láthatóan továbbromlottak az interneten történő újabb ide-odamásolódások során. Magam is végeztem olyan kísérleteket, hogy az éppen a még használhatóság versus már nem használhatóság határán mozgó zenefájlt letöltöttem tízszer, mind a tízszer "bithelyesen", "bitazonosan", "bitperfekten", és a tízből mondjuk négynél sikerült elérnem, hogy a lejátszó lejátssza. Mondjuk hat ugyanolyan "bitperfektet" nem játszott le a lejátszó.
Másik kísérlet. Adott zenefájlt fel-le töltögettem tízszer, hússzor, ötvenszer, százszor a Drive-ra és onnan vissza. Természetesen mindig "bitperfekt" volt a folyamat, de ahogy egyre többszöri mozgatáson esett át a fájl, egyre inkább változott a hangminősége - vakteszten is szignifikánsan.

[kaef2]

Kicsit később akartam, de túl aktuális. Két összefüggő téma.

.,.,.,.
1. Zenestreamelés TCP-n adatcsomagokkal-ügyben kérdezem afféle hifi bitperfekcióban érintettektől - vagy bárkitől, akinek van tapasztalata. Végeztetek-e olyan meghallgatásos kísérleteket, hogy streamerrel lejátsszátok az adott kiadványt a streamszolgáltatótól streamelve (akár TCP-n, akár UDP-n, nekem most mindegy), versus UGYANAZT a kiadványt, értsd ugyanazt a fájl lejátsszátok ugyanazzal a készülékkel a memóriájából-memóriaolvasójából kiolvasva?

Tehát adott kiadványt streamelve versus ugyanazt a kiadványt a streamszolgáltatótól LETÖLTVE, tehát adatfájlmozgatva adathordozóra, és utána a fájlt lejátszva a készülékkel mint fájllejátszóval. Reméltem érthetően fogalmaztam, tehát UGYANAZ a fájl streamelve a szolgáltatótól versus ugyanonnani letöltés után lejátszva a készülékkel saját tárhelyről vagy saját memóriakártyaolvasóról. Ugyanaz a fájl kétféle módon lejátszva: hálózatról streamelve versus hálózaton letöltve, majd saját adattárolóról kiolvasva. Ugyanaz a fájl - ismételgetem, mert némelyek szeretnek megpróbálni erről a tényről elterelni a figyelmet.

Persze sajnos itt sem egyetlen független változó van a korrekt AB összehasonlításos kísérlethez (miszerint adott hangfájl távolról streamelése versus helyből fájllejátszása), mivelhogy a készülékben más áramköri egység végzi a szolgáltatótól jövő stream befogadását és más egység az adathordozóról a fájl kiolvasását (a futóműsködést).

Én másokkal együtt végeztem ilyen vizsgálódásokat csak az utóbbi két évben is vagy négy helyen négy alkalommal négyféle készülékkel, legutóbb három-négy hónapja, azelőtt legutóbb kb. fél éve, azelőtt se sokkal régebben, tehát bizonyosan olyan naptári időpontokban, amikor a közmegegyezés szerint a használt streamszolgáltató (Tidal) már úgymond bizonyosan TCP-vel streamelt, nem UDP-vel.
Tehát TCP-n keresztüli streamelés versus UGYANANNAK a fájlnak a helyből lejátszása. A streamerrel és streamelőfizetéssel rendelkező alkalmi kísérletezőtársaimmal megegyezően eddigi tapasztalaim szerint mindig drasztikus hangminőségkülönbség volt a helybőli lejátszás javára. Annál drasztikusabb, minél nagyobb volt az adott hangrendszer felbontóképessége, dinamikatartaléka. Mindig bármiféle vitathatóság, egyrésztmásrésztezhetőség nélkül a helybőli lejátszás javára. Ugyanaz a fájl.
Mégegyszer hangsúlyozom, nem állíthatjuk, hogy a különbség (csak) a kétféle lejátszási mód miatt van, hiszen a készüléken belül más áramköri részből indul a DAC felé a kiolvasott jel. Elvileg lehetséges, hogy éppen mindegyik készüléken belül annyival jobb minőségű volt a tárhelyolvasó egység a streamfogadó egységnél, hogy emiatt és csak emiatt volt a drasztikus különbség a helyi tárhelyolvasás javára, a streamfogadás kárára. Lehetséges. Elvileg. Gyakorlatilag igen kevéssé valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy a streamszolgáltató szervereiről streamként való kiolvasás azaz streamelés és az ezer kilométereken keresztül streamként való eljuttatás a címzetthez, nem olyan jó hangminőségű, mint az ugyanarról a szerverről való letöltés, azaz adatfájlmozgatás ugyanazon internetes útvonalakon. Streamelés versus letöltés. Streamelés versus adatfájlmozgatás. Sokakat ez meglep, még itt is. (Szerk.: és nyilván kettős vaktesztben is elég nagy statisztikai korrelációval eltalálnám, hogy az itteni fórumtársak közül is kik fogják rá a különbséget csak és csakis a készüléken belüli részegységek különbségére, és kik tartják megengedhetőnek, hogy a streamelés nem ugyanolyan hangminőségű, mint a letöltés.)


.,.,.,.,.
2. Egyik hobbitársamnak hosszútávon régóta, és nemrég nála vendégeskedvén így nekem egy-két napra alkalmam volt összehasonlítani az Amazon és a Tidal hangminőségét. Neki mindkettőhöz van előfizetése, ugyanolyan minőségi kategóriában. Tehát szakmányban össze tud hasonlítani adott kiadványt mindkét szolgáltatónál. Értsd, ugyanazon fájl kétféle szolgáltatótól streamelve.
Lásd Koscsó Feri minapi kisesszéit a blogján is, elvileg mindkét szolgáltató ugyanazon szerverfarm(ok)ról, ugyanúgy csak felhőszolgáltatóként, tehát a kiadótól kapott adott kiadvány fájlját már elvileg semmiben nem manipulálva streamszolgáltat - tudomásunk szerint. Feri - és mások - kérdése, hogy HA van például kettejük között hangminőségkülönbség, akkor az miből adódhat - szerintük nem igazán lehet hangminőségkülönbség, ha ugyanarról a kiadványról, tehát ugyanarról a fájlról van szó, merthogy lásd, mindkét streamszolgáltatónál az adott fájl ugyanarról a tárhelyről indul el ugyanolyan formában, ugyanazon internetútvonalakon érkezve a streamer készülékünkbe.

Nos, említett hobbitársam hosszútávú tapasztalata és az én egy-kétnapi tapasztalatom szerint drasztikus és stabil hangminőségkülönbség van a két szolgáltató hangminősége között, és a különbségjegyek stabilan minden fájlnál minden időben ugyanolyanok. Mint két hangdoboz között vagy két erősítő között. Tehát jelentős hangminőségkülönbség van az Amazon és a Tidal hangja között, tapasztalatunk szerint.
És itt minden bizonnyal korrekt a kísérlet, mert minden bizonnyal csak egy független változó van, ugyanis a streamer készüléken belül minden bizonnyal ugyanaz az áramköri egység és ugyanaz a firmware algoritmus végzi a kétféle szolgáltatótól jövő ugyanazon fájl kezelését. Tehát a hangminőségkülönbség az Amazon és a Tidal között kell legyen, nem a streamer készülékünkön belül. Meglep ez valakit?

Íme a blog poszt linkje, a végén letölthető minta file-okkal is:

https://medium.com/@mediaengineering/va ... 82ed8cf701

A konklúzió az, hogy a megszólalásban lehet különbség, de az nem a szolgáltatónál, hanem lokálisan keletkezhet valószínűleg, vagy abból, hogy a feltöltött file-ok nem ugyanazok, még arról is írok, hogy ennek mi minden lehet az oka.



Többen is jártak nálam kb egy éve, ahol a saját kiadású Juhász Gábor Trió dupla Planets albumot streaming (Tidal, Apple Music), a file (44k/16 bit wav) és a CD verzióban is össze lehetett hasonlítani egy 4 utas 90 ezer eurós Danley és egy 3 utas Neumann KH310 aktív hangfal, illetve egy Metronome CD játszó, DAC és egy Meitner MA3 MQA DAC valamint Nagy Pali-féle előfok segítségével, a különböző formátumok hangosságát azonosra beállítva (van a Planets albumon ehhez egy 10 másodperces kitartott szaxofon hang ugyanis). Semmilyen RELEVÁNS különbséget nem hallott közöttük senki. A saját kiadású azért lényeges, mert saját kezűleg töltöttem fel őket a 98 streaming szolgáltatóhoz a disztributoron keresztül és tudom, hogy semmilyen beavatkozás nem történt, ami bármilyen apró különbséget okozhatott volna. Általános esetben nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen megmondani, egy népszerűbb zene esetében, hogy a kiadó nem nyúlt-e bele a különböző verziókba éppen csak annyira, hogy a normalizáláshoz elvárt hangosságot (-12 LUFS a Spotify-nál, - 14 LUFS az Apple Musicnál és a Tidalnál) jobban megközelítse, mint mondjuk a 30 éve kiadott CD esetében tette anno, amikor még nem volt ilyen elvárás.

A teszt és az összehasonlítás oka az volt, hogy a tavaly őszi hifi shown akartam csinálni egy ilyen témájú nyilvános összehasonlítást (fél vak tesztet mondhatni) az elhangzott 17 előadás egyikeként. Végül nem csináltam meg, mert Vass Andrássi Gyuriról és Csontos Istvánról fontosabbnak tartottam megemlékezni.

[kammerer]

Kicsit később akartam, de túl aktuális. Két összefüggő téma.

.,.,.,.
1. Zenestreamelés TCP-n adatcsomagokkal-ügyben kérdezem afféle hifi bitperfekcióban érintettektől - vagy bárkitől, akinek van tapasztalata. Végeztetek-e olyan meghallgatásos kísérleteket, hogy streamerrel lejátsszátok az adott kiadványt a streamszolgáltatótól streamelve (akár TCP-n, akár UDP-n, nekem most mindegy), versus UGYANAZT a kiadványt, értsd ugyanazt a fájl lejátsszátok ugyanazzal a készülékkel a memóriájából-memóriaolvasójából kiolvasva?

Tehát adott kiadványt streamelve versus ugyanazt a kiadványt a streamszolgáltatótól LETÖLTVE, tehát adatfájlmozgatva adathordozóra, és utána a fájlt lejátszva a készülékkel mint fájllejátszóval. Reméltem érthetően fogalmaztam, tehát UGYANAZ a fájl streamelve a szolgáltatótól versus ugyanonnani letöltés után lejátszva a készülékkel saját tárhelyről vagy saját memóriakártyaolvasóról. Ugyanaz a fájl kétféle módon lejátszva: hálózatról streamelve versus hálózaton letöltve, majd saját adattárolóról kiolvasva. Ugyanaz a fájl - ismételgetem, mert némelyek szeretnek megpróbálni erről a tényről elterelni a figyelmet.

Persze sajnos itt sem egyetlen független változó van a korrekt AB összehasonlításos kísérlethez (miszerint adott hangfájl távolról streamelése versus helyből fájllejátszása), mivelhogy a készülékben más áramköri egység végzi a szolgáltatótól jövő stream befogadását és más egység az adathordozóról a fájl kiolvasását (a futóműsködést).

Én másokkal együtt végeztem ilyen vizsgálódásokat csak az utóbbi két évben is vagy négy helyen négy alkalommal négyféle készülékkel, legutóbb három-négy hónapja, azelőtt legutóbb kb. fél éve, azelőtt se sokkal régebben, tehát bizonyosan olyan naptári időpontokban, amikor a közmegegyezés szerint a használt streamszolgáltató (Tidal) már úgymond bizonyosan TCP-vel streamelt, nem UDP-vel.
Tehát TCP-n keresztüli streamelés versus UGYANANNAK a fájlnak a helyből lejátszása. A streamerrel és streamelőfizetéssel rendelkező alkalmi kísérletezőtársaimmal megegyezően eddigi tapasztalaim szerint mindig drasztikus hangminőségkülönbség volt a helybőli lejátszás javára. Annál drasztikusabb, minél nagyobb volt az adott hangrendszer felbontóképessége, dinamikatartaléka. Mindig bármiféle vitathatóság, egyrésztmásrésztezhetőség nélkül a helybőli lejátszás javára. Ugyanaz a fájl.
Mégegyszer hangsúlyozom, nem állíthatjuk, hogy a különbség (csak) a kétféle lejátszási mód miatt van, hiszen a készüléken belül más áramköri részből indul a DAC felé a kiolvasott jel. Elvileg lehetséges, hogy éppen mindegyik készüléken belül annyival jobb minőségű volt a tárhelyolvasó egység a streamfogadó egységnél, hogy emiatt és csak emiatt volt a drasztikus különbség a helyi tárhelyolvasás javára, a streamfogadás kárára. Lehetséges. Elvileg. Gyakorlatilag igen kevéssé valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy a streamszolgáltató szervereiről streamként való kiolvasás azaz streamelés és az ezer kilométereken keresztül streamként való eljuttatás a címzetthez, nem olyan jó hangminőségű, mint az ugyanarról a szerverről való letöltés, azaz adatfájlmozgatás ugyanazon internetes útvonalakon. Streamelés versus letöltés. Streamelés versus adatfájlmozgatás. Sokakat ez meglep, még itt is. (Szerk.: és nyilván kettős vaktesztben is elég nagy statisztikai korrelációval eltalálnám, hogy az itteni fórumtársak közül is kik fogják rá a különbséget csak és csakis a készüléken belüli részegységek különbségére, és kik tartják megengedhetőnek, hogy a streamelés nem ugyanolyan hangminőségű, mint a letöltés.)


.,.,.,.,.
2. Egyik hobbitársamnak hosszútávon régóta, és nemrég nála vendégeskedvén így nekem egy-két napra alkalmam volt összehasonlítani az Amazon és a Tidal hangminőségét. Neki mindkettőhöz van előfizetése, ugyanolyan minőségi kategóriában. Tehát szakmányban össze tud hasonlítani adott kiadványt mindkét szolgáltatónál. Értsd, ugyanazon fájl kétféle szolgáltatótól streamelve.
Lásd Koscsó Feri minapi kisesszéit a blogján is, elvileg mindkét szolgáltató ugyanazon szerverfarm(ok)ról, ugyanúgy csak felhőszolgáltatóként, tehát a kiadótól kapott adott kiadvány fájlját már elvileg semmiben nem manipulálva streamszolgáltat - tudomásunk szerint. Feri - és mások - kérdése, hogy HA van például kettejük között hangminőségkülönbség, akkor az miből adódhat - szerintük nem igazán lehet hangminőségkülönbség, ha ugyanarról a kiadványról, tehát ugyanarról a fájlról van szó, merthogy lásd, mindkét streamszolgáltatónál az adott fájl ugyanarról a tárhelyről indul el ugyanolyan formában, ugyanazon internetútvonalakon érkezve a streamer készülékünkbe.

Nos, említett hobbitársam hosszútávú tapasztalata és az én egy-kétnapi tapasztalatom szerint drasztikus és stabil hangminőségkülönbség van a két szolgáltató hangminősége között, és a különbségjegyek stabilan minden fájlnál minden időben ugyanolyanok. Mint két hangdoboz között vagy két erősítő között. Tehát jelentős hangminőségkülönbség van az Amazon és a Tidal hangja között, tapasztalatunk szerint.
És itt minden bizonnyal korrekt a kísérlet, mert minden bizonnyal csak egy független változó van, ugyanis a streamer készüléken belül minden bizonnyal ugyanaz az áramköri egység és ugyanaz a firmware algoritmus végzi a kétféle szolgáltatótól jövő ugyanazon fájl kezelését. Tehát a hangminőségkülönbség az Amazon és a Tidal között kell legyen, nem a streamer készülékünkön belül. Meglep ez valakit?

[kaef2]

Egy digitális távközlési csatorna "bitperfekt", ha a vevő oldalán hibátlanul le tudunk képezni minden egyes bitnyi információt, amelyet az adó elküldött. Esetünkben amennyiben a masztering mérnök által előállított zenei tartalmat reprezentáló bitsorozatot tökéletesen változatlanul le tudjuk képezni az otthoni digitális-analóg átalakítónk számára, annak bemeneti tárolójába, minden információ hiánytalanul rendelkezésünkre fog állni, amellyel a masztering mérnök dolgozott a stúdióbéli kontrollnál. Ennyi...

Eszembe jutott az 1986-os HFM Hetedhéthatár rovatában olvasható Peter Walker QUAD főnök beídézett kijelentése:
" minden jó erősítő egyformán szól".

http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM2208.HTM

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

A bitperfektség nem garancia semmire a digitális hifiben, de ettől még a távközlési, IP-alapú kommunikációs eszközök TCP/IP működése bithelyes. Ezt sem megkérdőjelezni, sem vitatni nem érdemes.

[tunerman]

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

Ha nem lenne "bitperfekt átvitel", az egész világháló összeomlana egy perc alatt.

Ezt el kell fogadni alapvetésnek a digitális távközlési csatornák esetében.
A kapott hangminőség nem ettől függ esetükben.

Tudom.
De az állandó bizonyitásvágy, a kifejezés állandó ismételgetése azzal a régi gondolattal egyenértékű szerintem.
TJ.

[PgSpa]

Rákattintottam a HFM linkre, azért az első bekezdés sem semmi:
"Komolytalan dolog, de mulatságos. Legutóbb az egyik olvasó arról
számol be, hogy a hangminőség megítélésekor milyen nagy hasznát lehet
venni az állatok érzékeny hallásának. Neki például- van egy papagája,
és annak viselkedésén le lehet mérni, torzítatlan-e a zene. A papagáj
egyébként digitálpárti, az analógot kevésbé szereti. Erre a levélre
válaszol most a Linn cég egyik mérnöke, a következőképpen. "Nekem
nincs papagájom, de van egy aranyhörcsögöm. Amikor az analóg
lemezeimet játszom, a hörcsög békésen szundikál, de ha digitálisat
teszek fel, dühödten rázza a ketrec rácsait. Ebből egyrészt az
következik, hogy az analóg jobb a digitálisnál, másrészt, hogy a
hörcsögnek jobb füle van, mint a papagájnak." Továbbá: "Az én
hörcsögöm azonkívül A-B teszteket is csinál, amennyiben a fekhelyét
hol a HFN/RR, hol pedig a HFA kitépett lapjaiból készíti. Örömmel
értesíthetem Önöket, hogy 10 esetből kilencszer a HFN-t választja.""

[ELEX]

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

Ha nem lenne "bitperfekt átvitel", az egész világháló összeomlana egy perc alatt.

Ezt el kell fogadni alapvetésnek a digitális távközlési csatornák esetében.
A kapott hangminőség nem ettől függ esetükben.

[tunerman]

Egy digitális távközlési csatorna "bitperfekt", ha a vevő oldalán hibátlanul le tudunk képezni minden egyes bitnyi információt, amelyet az adó elküldött. Esetünkben amennyiben a masztering mérnök által előállított zenei tartalmat reprezentáló bitsorozatot tökéletesen változatlanul le tudjuk képezni az otthoni digitális-analóg átalakítónk számára, annak bemeneti tárolójába, minden információ hiánytalanul rendelkezésünkre fog állni, amellyel a masztering mérnök dolgozott a stúdióbéli kontrollnál. Ennyi...

Eszembe jutott az 1986-os HFM Hetedhéthatár rovatában olvasható Peter Walker QUAD főnök beídézett kijelentése:
" minden jó erősítő egyformán szól".

http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM2208.HTM

Ez a "bitperfekt átvitel" kijentés szerintem jól összevethető/hasonlítható azzal a nagyon régi gondolatmenettel.
TJ.

[istvan01]

Az viszont kétségtelen, hogy a hálózati csatlakozás nagyobb eséllyel juttathat a rendszerbe a digitális információ dekódolását és további feldolgozását potenciálisan befolyásolni képes egyéb fizikai behatásokat, mint a memóriakártyák inherensen "leválasztott" működése. A Resonessence Labs Invictánál én is az SD-kártyát preferálom.

Nálam a CA851N USB-re (USBA-USB2)-re csatlakozó Samsung 4TB SSD drive-ról zenélést kevéssel jobbnak hallom, mint Synology NAS-ról, vagy nem audióra spéci, normál ASUS desktop PC-n futón zeneszerverről. Pedig a CA851N SM üveges kábeles switchek beiktatásával kapcsolódik a helyi hálózatra.

[juliush]

... És ugyebár nem "bitperfekt", ami a digitális hanghordozóval történik "a zenei információt nem közvetlenül, hanem közvetetten reprezentáló kódolt jelsorozat" [a'la juliush] jellegű állapotában...

Egy digitális távközlési csatorna "bitperfekt", ha a vevő oldalán hibátlanul le tudunk képezni minden egyes bitnyi információt, amelyet az adó elküldött. Esetünkben amennyiben a masztering mérnök által előállított zenei tartalmat reprezentáló bitsorozatot tökéletesen változatlanul le tudjuk képezni az otthoni digitális-analóg átalakítónk számára, annak bemeneti tárolójába, minden információ hiánytalanul rendelkezésünkre fog állni, amellyel a masztering mérnök dolgozott a stúdióbéli kontrollnál. Ennyi. Ahhoz, hogy ezt a csatorna zajos környezetében kivitelezhessük, a már eleve kódolt információt még további kódolás(ok)nak vetik alá a hibák javíthatósága érdekében, de a zenei információ továbbítása tekintetében továbbra is "bitperfektnek" tekintendő.

Mindazonáltal azt, hogy a lejátszó célkészülékről közvetlenül szól-e jobban a zene vagy egy NAS beiktatásával, sose tudjuk egzaktul vizsgálni, hiszen a lejátszó közvetlenhaszálata versus a NAS beiktatása mint független változó nem tud önmagában állni, ezen kívül még kismillió független változó játszik kényszerűen szerepet - interfészek, kábelek... (amely további kismillió független változót persze hozzá lehetne csapni a NAS-hoz mint a NAS beiktatásához tartozó elemeket, ha lenne valami egyenértékes etalonjuk, például hogy milyen hangminőségű és hosszúságú digitális kábellel tekinthető már elfogadhatóan korrektnek a kísérlet a NAS-t ajánlók számára).

Architektúrális szemszögből vizsgálva a NAS-t, ami egy hálózati elérésű tárolásra specializált célszámítógép, nem "beiktatjuk" a "közvetlenhasználathoz" képest.
A lejátszó eszköz ismét csak egy célszámítógépnek tekintendő, a központi vezérlőegység vezérelte rendszerbuszára különböző kontrollerek kapcsolódnak, némelyiknek a memóriakártyák kezelése a feladata, mások a hálózati kommunikációért (többek között a NAS-sal) felelősek, és nyilván dedikált alegység gondoskodik az audio alrendszerrel való kommunikációról.
Ebben az architektúrális felépítésben a hálózati lejátszás nem iktatódik közbe, hanem önálló alrendszerrel támogatott alternatívát nyújt a belső memóriakártyás lejátszás mellett és így a lejátszó működése tekintetében nem teszi bonyolultabbá a folyamatot. Azt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a memóriakontroller által kiolvasott információból jobb hangminőséget állít elő, mint a hálózati csatoló felől érkezőből. Különösen ha bitről-bitre megegyeznek.
Az viszont kétségtelen, hogy a hálózati csatlakozás nagyobb eséllyel juttathat a rendszerbe a digitális információ dekódolását és további feldolgozását potenciálisan befolyásolni képes egyéb fizikai behatásokat, mint a memóriakártyák inherensen "leválasztott" működése. A Resonessence Labs Invictánál én is az SD-kártyát preferálom.

[chord_]

Nálam feltétlenül kell. Eleve nem streamelek, nem PC-zek (audio PC-t se), nem Roonolok, nem NAS-olok..., ugyanis hifistaként igényes vagyok a hangminőségre, höhö. Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is. Tehát nálam eleve kénytelen "on-the-fly" konvertálódni a lejátszón belül - ha tudná a lejátszóm.

Ez a futómű pl. tudja. Nuprime CDP9.
Akár DSD-ig fel lehet konvertálni.



Saját meghallgatásnál nálam az volt, amit már máshol is olvastam, hogy ilyenkor van egy 'sweet spot' a felkínált értékek között, és ez erősen rendszerfüggő. Meg szerintem ízlésfüggő.
Itt konkrétan a 384k tetszett nekem a legjobban, vagyis nem a 44.1 és nem is a DSD256.
A felkínált magyarázatok enyhén homályosak; az opciók léte viszont nem rossz megoldás.

[kaef2]

.,.,.,.,.
"és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladatok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert."

Már miért ne lenne közvetlenül résztvevő? Ugyebár ezzel visszaérkezünk ahhoz a "vitához", hogy például a streamelésnél az Amazon szerverparkjától a felhasználó streameréig lejátszás történik-e vagy csak adattovábbítás. Lejátszás történik az Amazon szerverparkjában, lásd benne van a nevében, hogy streamelés, streamszolgáltató. Az Amazon szerverparkja a futómű ilyenkor - NAS esetén meg a NAS (a hálózati lejátszó pedig "interfész" és "puffer" - kéretik az idézőjeleket észrevenni). A NAS mint futómű közvetlenül részt vesz a zenelejátszásban. A szerver a futómű, a kliens az "interfész" és "puffer" - leegyszerűsítve, kicsit sarkítva. És ugyebár nem "bitperfekt", ami a digitális hanghordozóval történik "a zenei információt nem közvetlenül, hanem közvetetten reprezentáló kódolt jelsorozat" [a'la juliush] jellegű állapotában. És nem csak hogy nem bitperfekt, hanem mint itt a - talán - többség nem tagadja, "analóg jellegű" jelenségek is észlelhetők a digitális szakaszokon is, lásd digitális kábelek és bármely digitális alkatrészek-készülékek "analóg jellegű" hangminőségparaméterei, amiket például te nem tagadsz, tehát számodra hangminőségre ható plusz alkatrészhalmaz egy valahol a lakásban levő NAS és a hozzávaló hosszas vezetékek.

A streaming szolgáltató adatcsomagokat küld (TCP/IP jelenleg, a Tidal kezdetben UDP volt, de már nem az), un hopokon, kommunikációs, távközlési szolgáltatókon keresztül, útközben akár többszöri puffereléssel, hibajavítással, az informatikában megszokott szabályoknak és szabványoknak megfelelően. Vagyis az Amazon (S3) felhője (ahol a szolgáltatók többsége tárolja a feltöltött zenéket) és az arra épülő adattovábbítási (streaming) szolgáltatása nem tekinthető analógnak, a CD transzporthoz képest. A lejátszó szoftverünk (vagy hifis célhardverünk) semmilyen befolyással nem bír arra, hogy a TCP/IP adatfolyam kezelése ezen az úton hogyan történik, azt a távközlési/kommunikációs rendszerek intézik, csak annyi a szerepe, hogy lekéri a szolgáltató média management rendszeréből az adott albumhoz trackhez a lejátszási jogot, és amikor az ellenőrizte, hogy jogosultak vagyunk lejátszani, kapjuk meg az engedélyt az adatok küldésére. Talán a lejátszó eszközünk hálózati interfésze tekinthető a CD transzporttal egyenértékűnek, illetve ahogy a lejátszó szoftver az onnan betöltött adatokat a memóriába tölti, majd kiolvassa.

Ezek az adatok pufferelődnek a lejátszó eszközünk memóriájában (némileg egyszerűsítve a folyamatokat a magyarázat érthetősége végett) és az aktuális audio file lejátszás (az esetek többségében jelenleg .flac) csak onnan értelmezhető, mint az audio kezelés része. Addig nem, addig a bit az tényleg csak bit. Amikor helyi háttértárról játszunk le, akkor is kb ugyanez történik, a lejátszó szoftver memóriájában tárolva játszuk le (vagyis küldjük ki a DAC irányába) a háttértárról kiolvasott adatot. Ahogy ezt @Alto is írta, ennek akár nagyobb is lehet a processzor teljesítmény (és táp!) igénye, mint a hálózati csatlakozásból kinyerni az adatot és úgy lejátszani.

Csupán, mint anekdota írom:

- kb 10-12 évig kisérleteztem 2006, 2007 táján elkezdve, mindenféle saját összerakású PC-vel, operációs rendszerrel, tápokkal, memóriákkal, alaplapokkal, ipari folyamatirányításban használt, 24 órás üzemre tervezett ARM CPU-s gépekkel, még lejátszó szoftvert is fejlesztettünk pár ismerőssel, Mac-re, embedded Windowsra és Linuxra is. A legnagyobb változást az jelentette olyan 2018 táján (és azóta is azt a gépet használom Ubuntuval) amikor egy passzív hűtésű, lineáris tápos Xeon kompatibilis munkaállomás alaplaphoz (Asus) vettem egy 4 magos, 25W TDP Xeon CPU-t és hozzáillő 16 GB rohadt drága ipari ECC RAM-ot, többe került a RAM, mint az alaplap és a CPU összesen. Évekig AudioLinux-szal használtam, most már csak Ubuntu-val és Roon Core szoftverrel használom (egy kicsit belenyúlva a BIOS-ba), szervenként is és lejátszóként is. Az ECC RAM használata óta, nemhogy nem érzek késztetést lecserélni a gépet valami modernebbre, de megszűnt minden különbség is, ami a belső PCIe, külső USB háttértárak vagy a hálózati lejátszás különböző formái között, a különböző helyekről történő lejátszás során addig úgy véltem, hogy fennál. Így kisebbek a különbségek a lejátszó szoftverek hangjai között is, teljesen leszoktam az AudioLinux, Hqplayer használatáról is, ma már nem érzem ezek szükségességét sem.

[kammerer]

"Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is."

Ha ez alatt azt érted, hogy például USB diszket vagy pendrive-ot kötsz a lejátszóra, akkor egyátalán nem biztos, hogy ezzel kimaxolod a hangminőséget, sőt. Készülékfüggő, de jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre. Érdemes lenne egyszer kipróbálni NAS-al is. További előny jelent, hogy a redundáns tárolás miatt adatvesztéstől sem kell tartani, ha egy diszk elhalálozik.

A hifi fájllejátszó célkészülék beépített flash memóriáját és/vagy beépített microSD olvasóját microSD-vel töltve használom hanghordozóként.



"jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre."

Ez olyan, mint az órásmester típusú istenérvek - amelyek ugyebár következetlenek, hiszen ha következetesek lennének, egy végtelen Teremtő-Mindenhatói sor következne belőlük, egyre mindenhatóbb Teremtő-Mindenhatókkal a sorban. (Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)
A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.

Én is szeretem a filozófiát.

A lex parsimoniae valóban érvényes a hifire is, viszont ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egy streamer belső szoftverrendszerre mikor tömörebb, takarékosabb, szükség van informatikai ismeretekre is.

Amennyiben direkt csatolt háttértárat használsz egy streameren, akkor a streamer szoftverének (operációs rendszerének) az alábbi feladatokkal kell megküzdenie:
- a háttértár mint fizikai eszköz alacsony (driver) szintű kezelése
- a háttértár filerendszerének(NTFS, FAT32, ext3, ext4, stb.) a kezelése
- a háttértár könyvtárszerkezetének a kiolvasása
- az egyes zenei fájlok ID3 tagjeiből a metaadatok kinyerése
- az adott filehoz vagy könytárhoz tartozó képi információk (album borító) kiolvasása
- és végül a fileból a zenei információ kiolvasása

Ha NAS-t használsz, akkor ezen feladatok többségét a NAS-on futó Upnp szerver program előfeldolgozva - tehát nem valós időben - elvégzi maga, a streamernek csak annyi a dolga van, hogy a hálózaton keresztül a TCP/IP protokolra ráépülő viszonylag egyszerű és tömör Unpnp protokol segítségével ezeket begyűjtse.

Szerintem nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben egy klasszikus kliens-szerver architektúráról beszélünk, és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladtok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert.

Ennyit az elméletről, viszont ahhoz hogy kipróbáld - tehát hogy empirikus módon vizsgáld a kérdést - nem szükséges sem filozófiai sem informatikai ismeretekkel rendelkezni, elég csak némi időt rászánni.

ELEX kolléga a lájk gomb mögötti kommentjében csodálja a meggyőzési tevékenységedhez levő türelmedet, nálam pedig hitet emleget. Észre kéne vennie, hogy BESZÉLGETÜNK. Arról, hogy ki mit hogyan csinál és miért. Nekem per pillanat eszembe nem jutott, hogy bárkit meg akarjak győzni, hogy jó, amit csinálok, és szerintem te se feltétlenül akarsz meggyőzni, hogy nem jó, amit csinálok, hanem beszélgetünk, úgyhogy ELEX kolléga félreérti a helyzetet - az én helyzetemet bizonyosan. Én mindössze megjegyeztem Gyulának, hogy nálam bizonyosan on-the-fly lenne kénytelen végezni a PCM-DSD konverziót a lejátszóm, hogyha képes lenne erre, mivel hangminőségi okokból én hifi célkészüléket használok hifi zenehallgatásra, és közvetlen lejátszást végzek a lejátszómmal közvetlen adathordozóról - hangminőség. Majd elkezdtünk beszélgetni erről - is.


.,.,.,.,.
"Én is szeretem a filozófiát. "

Félreértés ne essék, én nem - hehe.

.,.,.,.,.
"Amennyiben direkt csatolt háttértárat használsz egy streameren, akkor a streamer szoftverének (operációs rendszerének) az alábbi feladatokkal kell megküzdenie:
(...)"

Miféle streamer? Lejátszó. Futómű+digitális kiemenetek illetve futómű+DAC+analóg kimenetek. Nem streamer. No jó, tágabb értelemben persze egy CD-játszó is "streamer", hiszen streamet készít a pitekből (az analóg lemezen-szalagon meg eleve "stream" van...), de a közbeszédhez hasonlóan jelenleg te is feltehetőleg hálózati lejátszóként használod a streamer kifejezést, erre utal, hogy később is emlegeted a készülékem elképzelt hálózati funkcióit. Nincsenek hálózati funkciói a készülékemnek! Player. Szándékoltan nincsenek hálózati funkciói! Hanghordozó lejátszására készült célkészülék (valamint DAC-amp, de ez most mindegy). Hifi célkészülék digitális fájl hanghordozó lejátszására (valamint lásd, DAC-amp, de ez most mindegy). Erről beszéltem végig, hogy hifi célkészülékem van, arra tervezték, hogy hifi fájllejátszóként használja a felhasználó (valamint lásd DAC-amp...).

.,.,.,.,.
"Ha NAS-t használsz, akkor ezen feladatok többségét a NAS-on futó Upnp szerver program előfeldolgozva - tehát nem valós időben - elvégzi maga, a streamernek csak annyi a dolga van, hogy a hálózaton keresztül a TCP/IP protokolra ráépülő viszonylag egyszerű és tömör Unpnp protokol segítségével ezeket begyűjtse."

És ezzel mit nyerünk? A lejátszóm is elvégzi "ezen feladatok többségét (...) előfeldolgozva". Amikor bebootol. És amikor a telefonról távirányítom. Sőt, az aktuális készülékemnél éppenséggel a telefon távirányító szoftvere végzi el a fájlrendszerrel kapcsolatos feladatok adott részét, mert az aktuális készülékem pőrén önmagában csak annyit tud, hogy sorban lejátssza a műsorszámokat (ha közvetlenül a lejátszóval akarok az első számról az ezredikre ugorni, az 999 darab tekerés a forgógombon) - de ez is most mindegy, tehát nem akarok semmit ezzel mondani, ugyanis ha a fájlrendszert magában a készülékben kezelő készülékről van szó, az is "előfeldogozva" végzi el "ezen feladatok többségét", amikor bebootol - és ha a NAS végzi ezt el, az is csak "órásmester jellegű istenérv", lásd később.

.,.,.,.,.
"Szerintem nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben egy klasszikus kliens-szerver architektúráról beszélünk"

És ezzel mit nyerünk? Semmit se nyerünk ezzel az általad felvetett feladatok kezelése tekintetében - lásd még később, a "zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő" résznél. Ellenben beillesztünk egy halom alkatrészhegyet vezetékestől mindenestől, amely alkatrészhegyek és kapcsolások ráadásul jó eséllyel a hifi tervezési szempontjaihoz semmiféle közzel nem bírnak. Persze, terveznek ma már hifi NAS-t is hifi célra, ami hasonló öszvér, mint az audio PC-k, amelyek szintén óhatatlanul tele vannak nem hifire tervezett alkatrészekkel - és kapcsolásokkal, például az alaplapon [a hifisített alaplapverziókon is]. A hifi lejátszót mint célkészüléket ellenben hifire tervezik, olyan kapcsolásokkal, olyan alkatrészekkel. Hif célkészülék. Én nem illesztenék mellé akkor se NAS-t, ha képes lenne vele kommunikálni a LEJÁTSZÓ-m. De nem képes, szándékoltan nem képes, tehát ab ovo okafogyottak az ezt célzó eddigi és későbbi javaslatok.

.,.,.,.,.
"és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladatok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert."

Már miért ne lenne közvetlenül résztvevő? Ugyebár ezzel visszaérkezünk ahhoz a "vitához", hogy például a streamelésnél az Amazon szerverparkjától a felhasználó streameréig lejátszás történik-e vagy csak adattovábbítás. Lejátszás történik az Amazon szerverparkjában, lásd benne van a nevében, hogy streamelés, streamszolgáltató. Az Amazon szerverparkja a futómű ilyenkor - NAS esetén meg a NAS (a hálózati lejátszó pedig "interfész" és "puffer" - kéretik az idézőjeleket észrevenni). A NAS mint futómű közvetlenül részt vesz a zenelejátszásban. A szerver a futómű, a kliens az "interfész" és "puffer" - leegyszerűsítve, kicsit sarkítva. És ugyebár nem "bitperfekt", ami a digitális hanghordozóval történik "a zenei információt nem közvetlenül, hanem közvetetten reprezentáló kódolt jelsorozat" [a'la juliush] jellegű állapotában. És nem csak hogy nem bitperfekt, hanem mint itt a - talán - többség nem tagadja, "analóg jellegű" jelenségek is észlelhetők a digitális szakaszokon is, lásd digitális kábelek és bármely digitális alkatrészek-készülékek "analóg jellegű" hangminőségparaméterei, amiket például te nem tagadsz, tehát számodra hangminőségre ható plusz alkatrészhalmaz egy valahol a lakásban levő NAS és a hozzávaló hosszas vezetékek.

.,.,.,.,.
"Ennyit az elméletről, viszont ahhoz hogy kipróbáld - tehát hogy empirikus módon vizsgáld a kérdést - nem szükséges sem filozófiai sem informatikai ismeretekkel rendelkezni, elég csak némi időt rászánni."

Én szoktam folyton hangoztatni a próba-szerencse szerepét a hifiben - a minap is ugyebár. Ha kijelentő módban mondok valamit, azt természetesen szerteágazó(!) tapasztalatok is megelőzik a logika és az elméleti-gyakorlati ismeretek mellett - megjegyzendő, a tapasztalat persze sose tud elegendő lenni, tehát hibahatár és tévedés esélye mindig megvan. Mindazonáltal azt, hogy a lejátszó célkészülékről közvetlenül szól-e jobban a zene vagy egy NAS beiktatásával, sose tudjuk egzaktul vizsgálni, hiszen a lejátszó közvetlenhaszálata versus a NAS beiktatása mint független változó nem tud önmagában állni, ezen kívül még kismillió független változó játszik kényszerűen szerepet - interfészek, kábelek... (amely további kismillió független változót persze hozzá lehetne csapni a NAS-hoz mint a NAS beiktatásához tartozó elemeket, ha lenne valami egyenértékes etalonjuk, például hogy milyen hangminőségű és hosszúságú digitális kábellel tekinthető már elfogadhatóan korrektnek a kísérlet a NAS-t ajánlók számára).
Az aktuális lejátszómat ugyebár ab ovo okafogyott így hasonlítgatni akarni, mivel annak szándékoltan nincsenek hálózati funkciói.
No és amelyiknek vannak hálózati funkciói, azon hálózati funkciók működtetésének terhelését és a működtetésével járó egyéb mellékhatásokat miért nem számítod bele a lejátszó (streamer) működési zavaraiba, amikor a lejátszó memóriájából való közvetlen kiolvasás hangminőségzavaró terhelésére apellálsz? Továbbra is: a magam részéről Occam borotvája.

Beszélgetés - mondom ELEX-nek. Ha valaki tanácsot kér, vagy ha olyat csinál, amivel árt a környezetének, akkor lehet fontos a meggyőzés - mondom ELEX-nek. No, egyébként abban kértem tanácsot, hogy ha egy készülék on-the-fly képes DSD-síteni a PCM-et, akkor ki használja ezt a funkciót. Egyebekről meg beszélgettünk - mondom ELEX-nek.

[alto]

"Nem feltétlenül kell a PCM->DSD átalakításnak a lejátszón belül történnie!..."

Nálam feltétlenül kell. Eleve nem streamelek, nem PC-zek (audio PC-t se), nem Roonolok, nem NAS-olok..., ugyanis hifistaként igényes vagyok a hangminőségre, höhö. Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is. Tehát nálam eleve kénytelen "on-the-fly" konvertálódni a lejátszón belül - ha tudná a lejátszóm.

"Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is."

Ha ez alatt azt érted, hogy például USB diszket vagy pendrive-ot kötsz a lejátszóra, akkor egyátalán nem biztos, hogy ezzel kimaxolod a hangminőséget, sőt. Készülékfüggő, de jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre. Érdemes lenne egyszer kipróbálni NAS-al is. További előny jelent, hogy a redundáns tárolás miatt adatvesztéstől sem kell tartani, ha egy diszk elhalálozik.

A hifi fájllejátszó célkészülék beépített flash memóriáját és/vagy beépített microSD olvasóját microSD-vel töltve használom hanghordozóként.



"jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre."

Ez olyan, mint az órásmester típusú istenérvek - amelyek ugyebár következetlenek, hiszen ha következetesek lennének, egy végtelen Teremtő-Mindenhatói sor következne belőlük, egyre mindenhatóbb Teremtő-Mindenhatókkal a sorban. (Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)
A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.

Én is szeretem a filozófiát.

A lex parsimoniae valóban érvényes a hifire is, viszont ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egy streamer belső szoftverrendszerre mikor tömörebb, takarékosabb, szükség van informatikai ismeretekre is.

Amennyiben direkt csatolt háttértárat használsz egy streameren, akkor a streamer szoftverének (operációs rendszerének) az alábbi feladatokkal kell megküzdenie:
- a háttértár mint fizikai eszköz alacsony (driver) szintű kezelése
- a háttértár filerendszerének(NTFS, FAT32, ext3, ext4, stb.) a kezelése
- a háttértár könyvtárszerkezetének a kiolvasása
- az egyes zenei fájlok ID3 tagjeiből a metaadatok kinyerése
- az adott filehoz vagy könytárhoz tartozó képi információk (album borító) kiolvasása
- és végül a fileból a zenei információ kiolvasása

Ha NAS-t használsz, akkor ezen feladatok többségét a NAS-on futó Upnp szerver program előfeldolgozva - tehát nem valós időben - elvégzi maga, a streamernek csak annyi a dolga van, hogy a hálózaton keresztül a TCP/IP protokolra ráépülő viszonylag egyszerű és tömör Unpnp protokol segítségével ezeket begyűjtse.

Szerintem nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben egy klasszikus kliens-szerver architektúráról beszélünk, és a zenelejátszásban közvetlenül nem résztvevő NAS a teljesítmény igényes feladtok egy jó részét tekintve tehermentesíti a kliens, a streamert.

Ennyit az elméletről, viszont ahhoz hogy kipróbáld - tehát hogy empirikus módon vizsgáld a kérdést - nem szükséges sem filozófiai sem informatikai ismeretekkel rendelkezni, elég csak némi időt rászánni.

[kammerer]

Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)

Elnézést, ha elvesztettem volna a fonalat, de mi lenne ez a "probléma"?

Odaidéztem a válaszom elé, hogy András szövegéből éppen melyik részt válaszoltam meg. Ideismétlem az idézetet: "jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre."

A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.

Ez igaz is mindaddig, míg a csatornában továbbított, tárolt vagy feldolgozott információ közvetlenül reprezentálja a zenei történést. Kódolt jelsorozat esetén már nem feltétlenül.

"Kódolt jelsorozat esetén már nem feltétlenül."
Ddde, feltétlenül.
(Mindig eggyel több de, mint nem, stipistopiegykettőháromipiapacs.)

[juliush]

A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.

Ez igaz is mindaddig, míg a csatornában továbbított, tárolt vagy feldolgozott információ közvetlenül reprezentálja a zenei történést. Kódolt jelsorozat esetén már nem feltétlenül.

[juliush]

Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)

Elnézést, ha elvesztettem volna a fonalat, de mi lenne ez a "probléma"?

[kammerer]

Nem feltétlenül kell a PCM->DSD átalakításnak a lejátszón belül történnie! Sőt mivel elég számításigényes tud lenni a felbontás és a szűrő-algoritmus/karakterisztika függvényében, áldásos lehet streaming esetén a szerverre, vagy az arra alkalmas streamerre, audio PC-re bízni a konverziót! Korábban az audio PC-n futó HQPlayerrel végeztettem el ezt, most a NAS-on futó Roon Core végzi el a konvertálást minimálfázisú szűrővel, és a szigma-delta modulációt. Van olyan DAC-chip (pl. a ROHM), amiben maga a konverziós architektúra valódi 1-bites, azaz DSD-alapú, ez tartalmaz konverziós szűrőt és modulátort a PCM forrásokhoz.
Mint írtam, a Sabre hasonlóan a jelenlegi DAC-ok jelentős részéhez, egy alacsony bitszámú szigma-delta architektúrával dolgozik, tehát mind a PCM, mind a DSD óhatatlanul konvertálásra kerül. Nekem úgy tűnik, az utóbbi átalakítás picit jobb eredménnyel működik, de nem kell "ég és föld" különbségre gondolni! Az Invicta például SD-kártyáról is közvetlenül le tud játszani, ami más irányból szolgál határozott előnnyel mondjuk az USB-vel szemben, de itt nem tudok az on-the-fly PCM->DSD konverzióval élni, viszont a "Minimum Phase IIR" nagyon tetszik.
Az nyilvánvaló, hogy a PCM-ről DSD-re konvertált anyag nem azért szól jobban egy adott eszközön (ha egyáltalán), mert a formátumváltás hatására új információt találunk, pusztán arról van szó, hogy bizonyos architektúrák esetén az utóbbiról történő további konverzió a saját belső formátumra hatékonyabb.

"Nem feltétlenül kell a PCM->DSD átalakításnak a lejátszón belül történnie!..."

Nálam feltétlenül kell. Eleve nem streamelek, nem PC-zek (audio PC-t se), nem Roonolok, nem NAS-olok..., ugyanis hifistaként igényes vagyok a hangminőségre, höhö. Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is. Tehát nálam eleve kénytelen "on-the-fly" konvertálódni a lejátszón belül - ha tudná a lejátszóm.

"Hifi célkészülékkel közvetlenül adathordozóról lejátszva hallgatom a digitális konzervet is."

Ha ez alatt azt érted, hogy például USB diszket vagy pendrive-ot kötsz a lejátszóra, akkor egyátalán nem biztos, hogy ezzel kimaxolod a hangminőséget, sőt. Készülékfüggő, de jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre. Érdemes lenne egyszer kipróbálni NAS-al is. További előny jelent, hogy a redundáns tárolás miatt adatvesztéstől sem kell tartani, ha egy diszk elhalálozik.

A hifi fájllejátszó célkészülék beépített flash memóriáját és/vagy beépített microSD olvasóját microSD-vel töltve használom hanghordozóként.



"jellemzően a direkt csatolt adathordozó kezelése több CPU erőforrást igényel a lejátszó eszközön, mint a NAS-al való kommunikáció Upnp protokollal. A leterheltebb CPU meg több digitális zajt termel, ami visszahathat a hangminőségre."

Ez olyan, mint az órásmester típusú istenérvek - amelyek ugyebár következetlenek, hiszen ha következetesek lennének, egy végtelen Teremtő-Mindenhatói sor következne belőlük, egyre mindenhatóbb Teremtő-Mindenhatókkal a sorban. (Szkepticizmusban járatlanok kedvéért: a NAS-ra is ugyanúgy (sőt!!!) érvényes a probléma, amelynek a kiküszöbölése végett a NAS-t ajánlanád - végtelen NAS-sorhoz jutunk.)
A hifi egy Occam borotvája: csak annyi alkatrészt alkalmazzunk, amennyi az adott kapcsolás és jeltovábbítás adott hangminőséges megvalósításához mindenképpen szükséges. Ne iktassunk be felesleges alkatrészeket - mármint akinek fontos a hangminőség.