Egyszerűen tökéletes.
Mondanám, hogy 'haladóknak', de nem, mert mindenkire hatott ez a tünemény, akiknek megmutattam eleddig. Az a belépés, a második perc után, az nagyon különleges.
youtu.be/Gw1_1etJ_68




Én soha nem üvöltetem otthon a rendszert, ezért egyből kibukik, ha a műsorszámok nem azonos hangerőn vannak rögzítve, pláne ha manipulálták. Ez a Vivaldi Naive sorozat meglehetősen hullámzó minőségű ami a felvételi minőséget illeti. Az utóbbi évek termése kifejezetten gyatra. Bárcsak a Sono Luminis stúdióiban készült volna a projekt! De nem. Onofri lemeze akár tökéletesre is sikeredhetett volna, de nem lett az. Zenei értelemben van rajta pár elsőre izgalmasnak tűnő húzás. Pl a Grosso Mogul első tételének vehemenciája vagy az Il riposo harmadik tételének vége, ahogyan leejtik a hangot, mintha elfogyott volna az áram a lejátszóból. De kb ennyi. Mások is eljátszották már ezeket a versenyműveket, nem is akárhogyan. Szóval a választék nagy, nem kell beérni a hifis szempontból vállalhatatlannal.juliush írta: ↑2024.01.25., csüt. 17:03Hát, ma másodszor hallgatom végig, anélkül, hogy a legkisebb ingerenciát is érezzem a hangerő piszkálására! A csembaló tisztán, felismerhetően szól, talán a kis templom zengő terében néha picit háttérbe szorul, de ez akusztikai adottságnak tűnik, amibe épphogy nem kívánt belerondítani a hangmérnök. A zenekar nálam egyáltalán nem mosott, a csúnya kápahangok leginkább a barokkos "grunge"-ra vett "L'Inquietudine" versenyműben találhatók, de ott ez szerintem tudatos előadói döntés. Az "Il riposo" versenymű esetén sem a hangmérnök nyúlt bele, az a halk, "álomszerű" hangzás nagyon tudatos művészi koncepció része, az egyébként Vivaldi által előírt "piombi" speciális ólom-némítót használtak és ráadásul éjszaka vették fel a környezeti zajok teljes eliminálása miatt a Morfeusz világát megidéző hangulat elérése céljából.Sosztakovics írta: ↑2024.01.25., csüt. 14:59Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal...
De végül is mindegy, nem fontos, hogy minden ugyanúgy tetsszen!
Hát, ma másodszor hallgatom végig, anélkül, hogy a legkisebb ingerenciát is érezzem a hangerő piszkálására! A csembaló tisztán, felismerhetően szól, talán a kis templom zengő terében néha picit háttérbe szorul, de ez akusztikai adottságnak tűnik, amibe épphogy nem kívánt belerondítani a hangmérnök. A zenekar nálam egyáltalán nem mosott, a csúnya kápahangok leginkább a barokkos "grunge"-ra vett "L'Inquietudine" versenyműben találhatók, de ott ez szerintem tudatos előadói döntés. Az "Il riposo" versenymű esetén sem a hangmérnök nyúlt bele, az a halk, "álomszerű" hangzás nagyon tudatos művészi koncepció része, az egyébként Vivaldi által előírt "piombi" speciális ólom-némítót használtak és ráadásul éjszaka vették fel a környezeti zajok teljes eliminálása miatt a Morfeusz világát megidéző hangulat elérése céljából.Sosztakovics írta: ↑2024.01.25., csüt. 14:59Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal...

Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal. A hangzás művi. Olyan, mintha valakit baromira zavart volna a hangerőbeli ingadozás, emiatt folyton fel- és letekerte a hangerőt, nehogy valami érzelmet is kiválthasson benne Vivaldi zenéje. Ráadásul ezt a manipulálást csatornánként teszi, amitől a szólista teljesen indokolatlanul hol kiemelkedik a felvételből, hol belesüpped, ráadásul úgy, hogy a mikrozörejek meg megmaradnak. Az albumot nem lehet egy hangerőre beállítva meghallgatni, ahogyan váltják egymást a versenyművek, úgy kell folyamatosan utánaállítani a jelszintet. A csembaló hangja akár egy nylonzacskó csörgése, a zenekar hangzása bántóan mosott, a kápákhoz vert vonók hangja torz, az utolsó két versenymű pianoi pedig a hallásküszöböt súrolják. És akkor még nem beszéltem a Grosso Mogul harmadik tételének kadenciájáról, amelynek a második felében Onofri rossz helyre pozícionálja a hangokat. Kadenciában. A hangokat. Félrehúzza. Egy olyan kadenciában, amelynek pont az a lényege, hogy ne húzd félre a hangokat. Ez benne a nehézség. Ezért íródott üveghangokra és tiszta hangközökre. Szóval ez az album minden, csak nem remek és végképp nem időtálló.
Nekem se az az első gondolatom, hogy ennél nincs rosszabb. Mi a baj a felvétellel?juliush írta: ↑2024.01.25., csüt. 11:10Nálam pedig szépen szól.Sosztakovics írta: ↑2024.01.24., szer. 18:06A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.![]()
Nálam pedig szépen szól.Sosztakovics írta: ↑2024.01.24., szer. 18:06A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.

Nekem is.


Senki sem tökéletes.alto írta: ↑2024.01.18., csüt. 19:40Azért nekem (laikusként) ez a Perlman ezerszer jobban tetszik mint az Onofri féle verzió.Sosztakovics írta: ↑2024.01.18., csüt. 19:03Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.chord_ írta: ↑2024.01.18., csüt. 17:47
Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.
Ha vibrátóznak az a baj, ha nem vibrátóznak, az a baj.
Ha díszítenek az a baj, ha nem díszítenek az a baj.
Ha pedig olyan tempóban játsszák Onofriék a tél 2. tételét, mint itt, egyből jön az ellenvetés, hogy rossz az elképzelésük, mert a második tétel mindig lassú a barokkban. És lám, Perlman ezt pontosan tudja!
Azért nekem (laikusként) ez a Perlman ezerszer jobban tetszik mint az Onofri féle verzió.Sosztakovics írta: ↑2024.01.18., csüt. 19:03Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.chord_ írta: ↑2024.01.18., csüt. 17:47Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.
Ha vibrátóznak az a baj, ha nem vibrátóznak, az a baj.
Ha díszítenek az a baj, ha nem díszítenek az a baj.
Ha pedig olyan tempóban játsszák Onofriék a tél 2. tételét, mint itt, egyből jön az ellenvetés, hogy rossz az elképzelésük, mert a második tétel mindig lassú a barokkban. És lám, Perlman ezt pontosan tudja!
youtu.be/GNeAbvvmwxI
youtu.be/sBW4-6yI1_A

Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.chord_ írta: ↑2024.01.18., csüt. 17:47Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.
Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.

