Komolyzenei ajánló

[Klaca]

fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.

youtu.be/Z75bx8tZUa4

Nekem a klasszik Christie féle változata jobban bejön az Artúrnak, de ez is szép.
Legyen itt egy másik kedvencem (talán még nem is volt itt, kicsit kevésbé ismert)


youtu.be/oQmKcfxLhro

[bitrograde]

"Célom az volt, hogy a zene eredetét valósághűen mutassam be, és hogy valamivel hozzájáruljak történetéhez nagy katasztrófájának koráig bezárólag, amely az 1740. évben kezdődött." (Johann Samuel Petri)
IMG_20200122_163918.jpg

Oszt mi vót akkor?

Ha elolvastam, megmondom. Nagyjából Vivaldi halála egyébként.

[Klaca]

"Célom az volt, hogy a zene eredetét valósághűen mutassam be, és hogy valamivel hozzájáruljak történetéhez nagy katasztrófájának koráig bezárólag, amely az 1740. évben kezdődött." (Johann Samuel Petri)
IMG_20200122_163918.jpg

Oszt mi vót akkor?

[bitrograde]

Megkésett karácsonyi ajándék. Mottója: "Célom az volt, hogy a zene eredetét valósághűen mutassam be, és hogy valamivel hozzájáruljak történetéhez nagy katasztrófájának koráig bezárólag, amely az 1740. évben kezdődött." (Johann Samuel Petri)

IMG_20200122_163918.jpg (2.99 MiB) Megtekintve 3535 alkalommal

[bitrograde]

Vannak olyan, nem igazán szerethető, de nagyon fontos műalkotások, szerzői életművek, melyek abból a szempontból nem befogadhatóak, hogy "élvezeti értékük" - ami ugyan nem kevés, de - egyáltalán nem szokványos befogadást kíván meg. Ráadásul ezeknek a műalkotásoknak, szerzői életműveknek a történeti jelentősége, elnézést a kifejezésért: paradigmatikus ereje tagadhatatlan. Szerintem Bach is ilyen, de ha más művészeti ágból, esetleg tudományterületről keresne az ember példát (és innentől sántít egy kicsit a hasonlat, hiszen nem az, nem úgy), akkor Flaubert vagy Joyce neve, Joseph Conradé vagy Virginia Woolfé, Csehové, Dosztojevszkijé és Tolsztojé, máshonnan Kanté, Marxé és Freudé kerülhetne mellé. Ezen szerzők egyikének a munkásságát sem kell ismernie és szeretnie senkinek, hatásuk mégis tagadhatatlan. Ráadásul olyan meghatározónak bizonyultak saját területükön, hogy sokszor az ellenük hadakozók, törekvéseiket meghaladni kívánók sem veszik észre, hogy maguk is az európai regénynek vagy a gondolkodásnak ahhoz a hagyományához igazodnak, annak előfeltevéseit teszik magukévá, melyet tagadni vagy túlszárnyalni igyekeznek. Éppen ezért balgaság ezen szerzők jelentőségét tagadni. Mondom ezt úgy, hogy magam sem tartozok Bach műveinek legnagyobb rajongói közé, és igazából akkor okozzák a legnagyobb élvezetet, ha olyan interpretációban találkozom velük, melyek képesek valami tökéletlenséget - és annak szépséget - felcsillantani bennük. Az egyik első komoly találkozásom Bach zenéjével nekem épp a sokak által elunt brandenburgiak egyik interpretációja volt. Azt most hirtelen nem találom, de olyasmi érzést keltett bennem, mint amikor az alábbi felvétel hatodik perce körül (és még később is) egy faarcú pingvin gyógyszere elgurul (bocsánat).

youtu.be/tBI_etbqJB4
Persze, aki ért hozzá, az megmondja majd, hogy ez Bach, vagy ahogyan (is) őt játszani lehet.
Sz'al csak azt akartam mondani, hogy lehet szeretni-nem szeretni Bachot, de valójában ennek az egyéni ízlésítéletnek, az enyémnek, másénak, - ahogyan klaca mondja - vajmi kevés köze van az ő jelentőségéhez.

[ajkamici]

fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.

youtu.be/Z75bx8tZUa4

Minél többször meghallgatom annál jobban nem hagy nyugodtan. Ez üt , legjobb értelemben. Tényleg zseniális csapat.
Maga az eredeti Purcell dalt imádom, eddig igazán Sting-el leginkább
https://vimeo.com/84792862
de most figyelem a Voces8 !

[L5S1]

Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban ...

Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.

bbc_bach.jpg

Hú, ez nagyon official volt. Vajh a hazai kocsmákban milyen eredményre jutottak volna a kérdezőbiztosok? De valamit ajánljál is mert megyünk mindjárt az OFF-ba.

[Klaca]

Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban ...

Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.

bbc_bach.jpg

Asszem félreérted a dolgot: ezek csak zeneszerzők, ők nem értenek ahhoz, amihez Chord és tanítványai. Az a tudomány nem ennyire egyszerűen, mechanikusan kitanulható, az alapelveit nem lehet iskolapadokban elsajátítani, sőt az csak árt. Titkos csatornákon terjed.

[juliush]

Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban ...

Ha ennyire szereted a rangsorolgatósdit, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a BBC klasszikus zenei magazin által tavaly év végén megkérdezett 174 (!) kortárs zeneszerző (inkl. John Adams, Kalevi Aho, Gavin Bryars, Michael Daugherty, Steve Reich, John Rutter, Eric Whitacre vagy épp John Williams) véleménye alapján J.S. Bach kiemelkedően 1. helyezett lett, szóval így 3 évszázad távlatából az utókor más véleményt fogalmazott meg. És talán inkább ez számít.

bbc_bach.jpg (81.67 KiB) Megtekintve 3495 alkalommal

[Klaca]

" Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban és Lipcsében is elsősorban egy olyan embert kerestek a Collegium Musicum élére aki a közismereti tantárgyakban volt erős nem pedig komponálásban. Ezért mondták azt a kinevezése kapcsán, hogy ha nincs jobb jelölt jó lesz Bach is. Ez volt a korának az ítélete."

Először azt hittem azért írsz vissza, hogy kijavítsd az első sor ordító tárgyi tévedését. Nem a Collegium Musicum hanem a Tamás iskola élére. De nem.

Mindazonáltal jobban örültem volna ha ott reagálsz a szavaimra ahol találtad őket. Ott jóval kevesebben olvasták volna a szerintem kínos soraidat.

Isten tudja miért, de az jut erről eszembe ifjú padavan, amikor mesteredtől, Vader nagyúrtól megkérdezte itt valaki (talán violinist), hogy mi jut eszébe arról a számsorozatról, hogy 1, 5, 4, 2, mire azt írta, hogy ez biztosan valami ritmus. (De ha már a ritmusnál vagyunk, akkor volt olyan is, hogy egy 4/4 -es ritmust nem tudott felismerni). Szóval az érveid meggyőztek (talán épp az érveitek hasonlósága okozta az emlékbetörést), hogy valójában te nem is C3PO valamelyik reinkarnációja vagy - csak elnagyolt genuszában egyezel vele, s ez volt a megtévesztő. Egyszóval rájöttem: te valójában Grievous admirális vagy!

De asszem, azt ígértem, hogy mestered eltűntével én magam is visszavonulok...

[L5S1]

Most találtam ezt a hozzászólást, illetve személyes "befogadástörténetet" Bachról. Mivel egy teljesen oda nem illő topicban van ezértmégis itt reagálnék rá:
viewtopic.php?f=100&p=2459775#p2458924

Én éppen fordított utat jártam be. Amikor évekig németalföldön éltem, akkor "vallottam" azt a filozófiát, hogy csak kis korhű zenekarok, kevés szép hangú hangszer, és kb a Bachig tartó periódus zenéi horribilis indokolatlan mennyiségben. (Mondjuk nekem Bach akkor is a korszak csúcsa volt.) Valahogy azt gondoltam, hogy volt a Bachig tartó korszak, aminek ő volt a záróköve, aztán elöntötte a zenét valamiféle megalomán nyáladzás, nagy feszültségek és feloldások különféle rendszerei, amíg végül a XX. sz-ban ebből elege lett mindenkinek, de ekkor már csak absztrakt kísérletek jöhettek, arra vonatkozóan, hogy a korábbi rendszerekből, milyen formában lehetne kilépni. Persze ugyanezt úgy is lehet akár látni, hogy Bach meg a korábban még meglevő "egyszerű" "transzcendens szépség" agyonbonyolítása volt csak.
Aztán, ahogyan egyre inkább a zene mint egy organikusan és történetileg fejlődő "kultúrproduktum" kezdett érdekelni, ebből kinőttem: lassan elhagytam a korábbi kvázi vallásos, esztétizáló attitűdöt.
Szal az ilyen személyes jellegű preferenciák OK-k, jöhetnek-mehetnek, ide-oda mindenféle irányban megváltozhatnak, de ha azt nézzük, hogy mi a zene, és ezen belül ki, milyen jelentős dolgot alkotott, ki mit tett hozzá a dolgohoz, függetlenül attól, hogy lelki beállítottságunk és egyéb személyes meghatározottságaink miatt éppen ki a mi kis "kedvencünk", akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy Bach talán A zenetörténet legfontosabb alakja. Ezt inkább az alapján mondom, ami az évek során számos zenéhez, összhangzattanhoz stb értő emberrel társalogva alakult ki bennem (mivelén magam nem vagyok ilyen hozzáértő). Aki értett a zenéhez az ezt mondta, függetlenül attól, hogy, szerette e Bachot, vagy nem.
Szal ebből a szempontból nevetséges lenne azt mondani hogy Bach ne lett volna kiemelkedő jelentőségű (mondjuk nem csupán olyan nevekhez képest mint Ortiz, Marais vagy stb, hanem olyanokhoz képest is, mint mondjuk Vivaldi), akár szeretjük, akár nem. Ilyen szempontból irreleváns, hogy a korban elsimert volt-e, később mikor vált elismertté, vayg az, hogy mi, akik nem látjuk és értjük az egész fejlődés részleteit, amatőr zenehallgatóként (vagy amatőr zenészként), mit érzünk, gondolunk, preferálunk. (Az már lényegesebb, hogy az összes utána jövő zeneszerzőre hogyan hatott, hatott e, ismerték e és hát ez Bach esetében nem kérdéses.)
Persze a másik oldalról, a zenehallgató nézőpontjából meg a "szakértői" nézőpont teljesen irreleváns. Ha egyszer a zenekedvelő egyénnek, tömegnek valami túl bonyolult, nyálas, hallgathatatlan, stb, akkor neki tök érdektelen lesz az, hogy zenetörténetileg és elméletileg mi a fontos és mi a lényeges... Ez is OK, ám az a forma, ahogyan megfogalmazzuk (és tényként próbáljuk tálalni) a véleményünket, akkor is árulkodni fog arról, hogy amit magunkról gondolunk, az mennyire helytálló...

" Bach amúgy a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban és Lipcsében is elsősorban egy olyan embert kerestek a Collegium Musicum élére aki a közismereti tantárgyakban volt erős nem pedig komponálásban. Ezért mondták azt a kinevezése kapcsán, hogy ha nincs jobb jelölt jó lesz Bach is. Ez volt a korának az ítélete."

Először azt hittem azért írsz vissza, hogy kijavítsd az első sor ordító tárgyi tévedését. Nem a Collegium Musicum hanem a Tamás iskola élére. De nem.

Mindazonáltal jobban örültem volna ha ott reagálsz a szavaimra ahol találtad őket. Ott jóval kevesebben olvasták volna a szerintem kínos soraidat. De semmi gond, még nem veszett el minden és egy ügyes fordulattal akár egy jó kis Bach Collegiumot is csinálhatnál a topikból. Ahogy elnézem erre még fogadókészség is volna és igazán meg is érdemelné a társaság. :)

[avl2]

...sajnos azt kell mondanunk, hogy Bach talán A zenetörténet legfontosabb alakja....

egyetértek a nem beidezettel, es nem értem a beidézett rész elsö szavát (divatos fordulat ? tényleg sajnos ? milyen szempontból ? ...)

[juliush]

Spielberg nyilvánvalóan nem tudta annak idején csak úgy elengedni a harmadik típusú találkozás témáját, pár évvel később újraforgatta a történetet, ezúttal egy hétköznapi család közegébe helyezve, az idegenekkel való kapcsolatteremtést gyerekekre bízva. A zenét állandó alkotótársa, John Williams jegyzi ebben az esetben is, pályafutása egyik legsokoldalúbb, legszélesebb érzelmi skálán mozgó és legizgalmasabb hangszerelésű aláfestését komponálva, egy újabb Oscarral gazdagítva a Mestert. Jópár év telt el, míg a kiadónál végre vették a fáradtságot és egy méltó szinvonalú ünnepi kiadvánnyal örvendeztették meg az addig nyúlfarknyi (<40 perces) kedvcsinálóval kénytelen-kedvetlen megalkudni kényszerülő rajongókat. Az 20. évfordulóra megjelentetett SACD kiadvány hangzását az általam már magasztalt Shawn Murphy álmodta újra a keverőasztal mögött. Azt hiszem, felesleges is erről többet írnom!

[Klaca]

Most találtam ezt a hozzászólást, illetve személyes "befogadástörténetet" Bachról. Mivel egy teljesen oda nem illő topicban van ezértmégis itt reagálnék rá:
viewtopic.php?f=100&p=2459775#p2458924

Én éppen fordított utat jártam be. Amikor évekig németalföldön éltem, akkor "vallottam" azt a filozófiát, hogy csak kis korhű zenekarok, kevés szép hangú hangszer, és kb a Bachig tartó periódus zenéi horribilis indokolatlan mennyiségben. (Mondjuk nekem Bach akkor is a korszak csúcsa volt.) Valahogy azt gondoltam, hogy volt a Bachig tartó korszak, aminek ő volt a záróköve, aztán elöntötte a zenét valamiféle megalomán nyáladzás, nagy feszültségek és feloldások különféle rendszerei, amíg végül a XX. sz-ban ebből elege lett mindenkinek, de ekkor már csak absztrakt kísérletek jöhettek, arra vonatkozóan, hogy a korábbi rendszerekből, milyen formában lehetne kilépni. Persze ugyanezt úgy is lehet akár látni, hogy Bach meg a korábban még meglevő "egyszerű" "transzcendens szépség" agyonbonyolítása volt csak.
Aztán, ahogyan egyre inkább a zene mint egy organikusan és történetileg fejlődő "kultúrproduktum" kezdett érdekelni, ebből kinőttem: lassan elhagytam a korábbi kvázi vallásos, esztétizáló attitűdöt.
Szal az ilyen személyes jellegű preferenciák OK-k, jöhetnek-mehetnek, ide-oda mindenféle irányban megváltozhatnak, de ha azt nézzük, hogy mi a zene, és ezen belül ki, milyen jelentős dolgot alkotott, ki mit tett hozzá a dolgohoz, függetlenül attól, hogy lelki beállítottságunk és egyéb személyes meghatározottságaink miatt éppen ki a mi kis "kedvencünk", akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy Bach talán A zenetörténet legfontosabb alakja. Ezt inkább az alapján mondom, ami az évek során számos zenéhez, összhangzattanhoz stb értő emberrel társalogva alakult ki bennem (mivelén magam nem vagyok ilyen hozzáértő). Aki értett a zenéhez az ezt mondta, függetlenül attól, hogy, szerette e Bachot, vagy nem.
Szal ebből a szempontból nevetséges lenne azt mondani hogy Bach ne lett volna kiemelkedő jelentőségű (mondjuk nem csupán olyan nevekhez képest mint Ortiz, Marais vagy stb, hanem olyanokhoz képest is, mint mondjuk Vivaldi), akár szeretjük, akár nem. Ilyen szempontból irreleváns, hogy a korban elsimert volt-e, később mikor vált elismertté, vayg az, hogy mi, akik nem látjuk és értjük az egész fejlődés részleteit, amatőr zenehallgatóként (vagy amatőr zenészként), mit érzünk, gondolunk, preferálunk. (Az már lényegesebb, hogy az összes utána jövő zeneszerzőre hogyan hatott, hatott e, ismerték e és hát ez Bach esetében nem kérdéses.)
Persze a másik oldalról, a zenehallgató nézőpontjából meg a "szakértői" nézőpont teljesen irreleváns. Ha egyszer a zenekedvelő egyénnek, tömegnek valami túl bonyolult, nyálas, hallgathatatlan, stb, akkor neki tök érdektelen lesz az, hogy zenetörténetileg és elméletileg mi a fontos és mi a lényeges... Ez is OK, ám az a forma, ahogyan megfogalmazzuk (és tényként próbáljuk tálalni) a véleményünket, akkor is árulkodni fog arról, hogy amit magunkról gondolunk, az mennyire helytálló...

[Klaca]

In memoriam Peter Chord:
(a dologgal kapcsolatos vélemnyemet itt:viewtopic.php?f=100&t=120604&p=2458000#p2458000 kifejtem)


youtu.be/h6NbtHM4tuI

Hadd vegyem ki ezt a kánont ebből a kontexusból! Így 1070 körül vannak egészen egyszerű, ám mégis nagyon szép kis kánonok.
Szal Bach tudott volna ilyeneket is ontani magából (mint számos elődje), de valamiért ezekt sztem uncsinak találta a maguk kis egyszerű szépségében. Azért még a legbugyutább kis kánonnal is eljátszadozott. Ha már volt itt egy menet a Goldberg variációkból, érdemes megnézni ezt a videót, ami a Goldberg variációk eredeti Bach által birtokolt kottájának a végén található ki játékról szól (az előbb említett kis kánonok (illetve variációcsoport) egyike BWV1087):


youtu.be/6h6AabkLvEE

[Klaca]

fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.

Kérdés a tájékozottak felé: az, hogy fordítva fogják a vonókat (es a közepüknél megfogva), Purcell szándéka szerinti, vagy a művészcsapat kreativitását dícséri?

Az egyik kommentben ezt írják:

"Not only are the bows reversed, but they are playing very close to the bridge. This technique, called ponticello, produces an icy sound which is reminiscent of fingernails on a slate chalkboard. Vivaldi used the same effect in the opening movements of the Winter suite from The Seasons. Purcell and Vivaldi were ahead of their time - exceptionally impressionistic in their use of colors and special effects."

[Aszpirin]

fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.

Kérdés a tájékozottak felé: az, hogy fordítva fogják a vonókat (es a közepüknél megfogva), Purcell szándéka szerinti, vagy a művészcsapat kreativitását dícséri?

[bitrograde]

fülelek emlegeti őket folyton, és én is rajtuk tartom már egy ideje a szemem. Érdemes.

youtu.be/Z75bx8tZUa4

[bitrograde]

Gyalázatosan alacsony megtekintéssel, pedig...

youtu.be/GPCi1sOc8P0

[ajkamici]

Érdekes és várhatóan jó koncert lesz.
Gyertek .
Én tervezem hogy elmegyek. Ismerem ,hallottam többször Csabáékat és Dowland zenéi magukért beszélnek

[ajkamici]

A Szerzők engedelmével talán ebbe a topikba (is) illeszkedik és lehet vannak közülünk páran akik emlékeznek ...és örülnek a reinkarnációnak :

http://hifimagazin.net/4-dimenzio
Ear ( audiolife.hu)
https://audiolife.blog.hu/2018/12/06/hifi_magazin_2

[juliush]

Az alábbi lemezen szerepel az egyik nekem kedves Sosztakovics szimfónia, a 15. sokak által referenciának tartott felvétele (nem feltétlenül osztom ezt az általános nézetet), de én mégsem ezért vettem elő most, hanem a rajta szereplő másik, picit furcsának tűnő párosításnak tűnő darab, a 2. Zongoraszonáta miatt. Csodálatos mű ez is, gyakran belsőséges, introspektív hangulatban felvezetett egyszerűnek ható témákból építkezik. Gilelsz hipnotikus szépségű, széles dinamikájú játéka engem erre a 25 percre a szék szélére szegezett.




youtu.be/hfT5I-fbqMs

[Rotox]

... A számomra legalábbis eleddig ismeretlen argentin szoprán...

Pedig járt már itt. Anno 2013. (vajon kitől is?):


youtu.be/aDBPfhG-gVk

Majd 2018-ban, akkor éppen sok nicknevű fórumtársunktól :


youtu.be/znYCzi_1aYA

Ez utóbbi (is!) szerintem megérdemli, hogy a teljes előadásnak is részesei legyünk:

https://www.youtube.com/watch?v=s4L6-7QDH2Y&t=3564s

Ps.: Ismét benézve ide, nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem. Részemről - az utóbbi időszakban a topic-kal kapcsolatban eléggé ambivalens érzéseim ellenére (vagy akár azzal együtt) - ez egy invitáció is. Történt már hasonló többünkkel is...

[Shinagawa]

Hagyjuk picit magunk mögött a "fiatal", szárnyait bontogató Sosztakovics jó tágas homokozóját a 4. szimfónia keretében megkomponált vitathatlanul ígéretes, a későbbi érett szerzőből, annak ötleteiből már sok mindent felvillantó ötlethalmazzal és lépjünk előre egy évtizedet! A II. világháború éppen véget ér, Szerzőnk a szimfóniái sorában a 9.-hez ér, minden adott ahhoz, hogy korábbi félrelépéseit feledtetve Sztálin elvtársat egy beethoveni jelentőségű és monumentalitású 9.-kel ajándékozza meg a honvédő hadsereg önfeláldozását és nem utolsósorban a szovjet szocialista művészet felsőbbrendűségét megéneklendő!
Erre Szerzőnk előáll az alábbi haydni léptékű szimfóniával, amely feszesen szerkesztett, káprázatosan hangszerelt, amikor vidámságot színlel, teszi azt keserű szájízzel, miközben gyászol, ironizál, a neoklasszicizmust mintegy groteszk, modern kaleidoszkópon keresztül adagolva. Na ilyenre már tényleg csak igazán érett, önálló hangjára rátaláló, hatékonyan építkező Szerző képes! Bizonyos szemszögből kicsit emlékeztet a helyzete Beethoven 8.-éra.
Andris Nelsons, a bostoniak és a produciós csapat ebben a darabban is remekelnek, megkockáztatom felülmúlva a 4.-ben mutatott teljeítményüket is, talán mintha picit jobban is élveznék ezt a darabot játszani!



https://www.prestomusic.com/classical/p ... -nos-5-8-9

Később megtette... Op. 81. Dal az erdőkről című oratóriumában. Fantasztikus zene, de a mondandója miatt nélkülözött mű.
Tökéletes költemény, pont amit elvárt a vezér, meg a párt.

[juliush]

Hagyjuk picit magunk mögött a "fiatal", szárnyait bontogató Sosztakovics jó tágas homokozóját a 4. szimfónia keretében megkomponált vitathatlanul ígéretes, a későbbi érett szerzőből, annak ötleteiből már sok mindent felvillantó ötlethalmazzal és lépjünk előre egy évtizedet! A II. világháború éppen véget ér, Szerzőnk a szimfóniái sorában a 9.-hez ér, minden adott ahhoz, hogy korábbi félrelépéseit feledtetve Sztálin elvtársat egy beethoveni jelentőségű és monumentalitású 9.-kel ajándékozza meg a honvédő hadsereg önfeláldozását és nem utolsósorban a szovjet szocialista művészet felsőbbrendűségét megéneklendő!
Erre Szerzőnk előáll az alábbi haydni léptékű szimfóniával, amely feszesen szerkesztett, káprázatosan hangszerelt, amikor vidámságot színlel, teszi azt keserű szájízzel, miközben gyászol, ironizál, a neoklasszicizmust mintegy groteszk, modern kaleidoszkópon keresztül adagolva. Na ilyenre már tényleg csak igazán érett, önálló hangjára rátaláló, hatékonyan építkező Szerző képes! Bizonyos szemszögből kicsit emlékeztet a helyzete Beethoven 8.-éra.
Andris Nelsons, a bostoniak és a produciós csapat ebben a darabban is remekelnek, megkockáztatom felülmúlva a 4.-ben mutatott teljeítményüket is, talán mintha picit jobban is élveznék ezt a darabot játszani!



https://www.prestomusic.com/classical/p ... -nos-5-8-9