
Tisztelettel kérdem én a felvételen és Kurtág ajánlóján élcelődőket, hogy hallották-e már az ominózus felvételt?
Mert ha nem, segítek, én ugyanis eddig pont 6-szor hallgattam végig, egyszer a helyszínen a felvétel során, kb másfél méterre ülve a zongorától és max 2,5 méternyire a művésztől; és ötször otthon, elejétől végéig, különböző formátumokban, többek között 16/44.1 FLAC-ban is (hang szempontjából ez nem különbözik a WAV-től). Ezzel egyébként rövid idő alatt bekerült az általam húsz leghalgatottabb komolyzenei felvétel közé, és jelenleg egyik nagy kedvencem.
Ha a hifit úgy definiáljuk, hogy a rögzítésről reprodukált mű mindenben a lehető legjobban megközelítse a helyszínen hallható "valódi, természetes" hangszerhangot, akkor ez a felvétel - nagyjából mindegy, hogy milyen formátumban CD-től felfelé - biztosan nagyon hi-fi, mert nagyon jól hozza a helyszanen tapasztalt hangot. (Rudibácsinak: igen, ez maga a "természetes" zongorahang a digitális felvételen is, és tudom, hogy Te a "természetességért" rajongsz; többieknek: nem véletlen, hogy ezt ajánlottam egy formátum-felismerő vakteszthez, mert CD formátumban is annyira jó, hogy képzett/gyakorlott fül és nagyon jó rendszer kell a 16/44.1 és mondjuk 24/192 közötti különbség kihallásához.). Amióta ezt a felvételt a helyszíni ottlét után otthon saját rendszeren hallottam, azóta sokkal nyugodtabb vagyok, hogy már valódi, a fenti definíciónak megfelelő hi-fi rendszerem van (persze mindennél van jobb, tehát hifiből is van "hifibb", természetesen, tehát nem áltatom magam azzal, hogy a rendszerem a legjobb, de biztosan eléggé hi-fi...), és lesz@rom, mások hogy gondolják.
kaef2 védelmében: a My Reel Club egy nagyszerű és egyedülálló kezdeményezés

Nem mellesleg: Kurtág György ajánlójának minden szavával egyetértek, és nagyon nagy valószínűséggel a túlnyomó többség egyet fog érteni, aki meghallgatja a felvételt.
Just my two pence, és bocsánat az indulatos hangvételért.