A kottaolvasás szerintem egyáltalán nem feltétele a zene befogadásának, de az élvezetének meg biztosan nem. Az, hogy bizonyos zenei történéseket megértsünk, néha elég az, hogy sok zenét, vagy éppen több interpretációt hallgattunk már figyelmesen. A nyolc éves fiam minden zenei képzettség nélkül is kiválóan rezonál bizonyos zenékre, lassan formálódik az ízlése. Kottát még nem tud olvasni, olvasni is nem olyan régen tanult meg, de attól még többet ért bizonyos mesékből, mint sok felnőtt.RIEC írta: ↑2019.01.05., szomb. 18:07Mindenki abból dolgozik amit összeszedett magának az évek folyamán "hardver és szoftver" szintjén egyaránt. Aki törte magát zenei vonalon az sokat és széles spektrumban tud befogadni a zeneművészetből. Aki szereti a zenét az gondolom érdeklődik is iránta és ebbe a kottaolvasás képessége is simán belefér. Nagyon sok szakma és hivatás jeles képviselője bír a kottaolvasás képességével, 8-9 éves gyerekek is 1 év alatt elsajátítják.
Ez a fejtegetés is elég szűk mintavételen alapszik. Nem szívesen írnám le, hogy milyen zenekar tagjaival való együttlét után vált világossá számomra, hogy nem érdekli őket sem a zene, sem pedig a kultúra úgy általában. Zenész mivoltukat pénzkereső foglalkozásnak tartják, a gyakorlást a munkájuk elvégzéséhez szükséges felkészülésnek. Viszont imádnak a közönség figyelmében sütkérezni, alig várják, hogy közösség előtt játszanak - és én is hallottam már tőlük elég jó előadást koncerten. Ráadásul furcsa lenne az eseményt jelentő koncert esetében az alkalom, és az arra megjelenő közönség szerepét elvitatni. Ha kilépünk a komolyzenei körökből, pláne.Furcsa elképzelésed van a zenészek világáról. A gyakorlás és a zenekari próba nem unalmas. Ellenkezőleg, a legizgalmasabb tevékenységek egyike ugyanakkor tévedsz ha azt gondolod, hogy a te élvezetedért gyakorolnak a zenészek. Azt sem tudják, hogy te ott vagy a koncertteremben. Ők a saját élvezetükért gyakorolnak és lépnek fel és még pénzt is keresnek vele. Illúzióid ne legyenek. Az ő produkciójukra neked semmilyen ráhatásod nincsen.
Itt mintha összekeverted volna a zene szeretetét és a művelését.A zeneszeretet meg nem vmi szentimentalizmus. Az egy szenvedélyes és élethosszig tartó tevékenység. Vehetsz 20 millóért Bösendorfert, az eladó még meg is dícsér a remek ízlésedért, de amint kiderül, hogy csak a szamárindulót tudod rajta eljátszani akkor a zenész társadalom gyorsan összezár előtted.
Itt is részben egyet is értünk: a technika (talán) eszköz. De csak annyira, mint egy hangszer.A világban klubbok vannak amelyekhez tartozni akarunk mert olyan értékeket képviselnek amelyekkel mi is szimpatizálunk és hordozni véljük vagy reméljük. Általában mindenki megtalálja a magának való klubbot. Engem kb. fél óra erejéig le tud kötni egy új dac vagy usb kábel, horribile dictu egy fejhallgató, de ha utána nincs kivel a hangzó anyagról beszélgetnem akkor lehet az illető bármekkora hifista én diszkréten bár de otthagyom. Szerinted mennyit tudnék én veled zenéről beszélgetni? Tudod arról a dologról aminek az élvezetéhez a hifizés hozzá kellene, hogy segítsen. Én ezt a témát valahogy fontosabbnak tartom mint készülékeket összekötni kábellel és órákig gyönyörködni bennük. De ez én vagyok.
A klubhoz való tartozás (egy b-vel) pedig valóban fontos lehet. A kérdés, hogy mikor válik ez kultusszá, esetleg okkulttá. Sznobériává. Stb.
A vesszők használatát pedig el kellene sajátítani: a flame-et szítani nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
