Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[Aszpirin]

JÖN.... JÖN...

Szeptember 7.-én jelenik meg az Atypical második évadja a Netflixen.
Számomra az utóbbi évek egyik legjobb sorozata volt az első évad, remélhetőleg hasonlóan jó lesz a második is!

Atypical_Season2_.jpg (137.31 KiB) Megtekintve 1977 alkalommal

[bitrograde]

Kizárólag, hogy ne azon járjon az agyam, amin éppen dolgozom, esténként lemorzsoltam a The 100, a.k.a A visszatérők első évadát.
Talán kiderült már, én nem mindig szórakozásból mozizok. Most is maradéktalanul sikerült ezt a célkitűzést teljesíteni.
Ha mégis meg kellene indokolni, miért néztem végig ennek a vizuálisan teljességgel érdektelen, sőt helyenként kimondottan gagyi, kizárólag a történet úgymond "csavarjaira" és a szereplők csinos pofijára (tisztára olyanok, mintha a John Hughes-klasszikus, a Nulladik óra karaktereinek naprakésszé fazonírozott változatai lennének) és álkonfliktusaira épített, de teljesen sematikusan összerakott sorozat teljes első évadját, akkor azt mondanám, hogy lássam: mit fog nézni majd a gyerek, ha egyszer abba a korba ér, hogy maga döntheti el (megfelelő csoportnyomásra), hogy mit akar nézni.
Jelentem, elkeserítő a helyzet. Ez az "ifjúsági" műfaj a képmutatás netovábbja: szükségszerűnek vannak beállítva a rossz döntések, a szereplők bonyolultságát egy adott helyzetben betöltött szerepük határozza meg (és nem, nem sikerül a "papírmasé" szintje fölé menni), a konfliktusok és a szexuális kapcsolatok logikája a permutáció (ki nem volt még kivel?), a posztapokaliptikus helyzet nagyjából az egzotikum felvillantásában merül ki, stb.
A Barátok között amerikai, Ashenvale-ben játszódó sci-fi változata.
2/10, de csak azért, mert vannak benne csúnya emberek is.

[kargidje]

A hétvégén megnéztem a Démonok között két részét több éves lemaradással. Egy időben elég sok horrort néztem és mivel eléggé egy kaptafa mind,beleuntam és abbahagytam. Mivel eléggé nagy volt a hype, gondoltam jó, egy fene, úgyse nagyon van mit nézni perpill és úgyis rég néztem ilyesmit, ha már ennyire dícsérik ezeket.

Én is emiatt néztem meg pár hónapja, de nekem is csalódás. Dettó ugyan az, mint a többi hasonló ijesztgetős f.o.s. csak más szereplőkkel.

Tőlem kap egy gyenge 4-est.

[-KP-]

A hétvégén megnéztem a Démonok között két részét több éves lemaradással. Egy időben elég sok horrort néztem és mivel eléggé egy kaptafa mind,beleuntam és abbahagytam. Mivel eléggé nagy volt a hype, gondoltam jó, egy fene, úgyse nagyon van mit nézni perpill és úgyis rég néztem ilyesmit, ha már ennyire dícsérik ezeket.

Csalódás mindkettő. Az első részt közel fél óra után majdnem abbahagytam, mert semmi se történt. Utána valamennyire feljavul, hogy egy sablon ördögűzés/démonűzés legyen a végén. ok. Volt benne néhány parás jelenet, de ez elvárható. Viszont sajna egymás után jönnek olyan jelenetek, ahol tök illogikusan viselkednek a szereplők, és az ellenkezőjét csinálják, amit a józan ész diktál. Épp ezért is képtelenség akárcsak egy pillanat erejéig is komolyan venni a filmet. Amin a leginkább kiakadtam, hogy van a két főhősünk, akik a saját házuk földszintjén egy szobába összegyűjti ezt a sok megátkozott, démonok által megszállt tárgyat, és csak úgy nyitvahagyják, hogy a kisgyerekük bármikor felügyelet nélkül be tudjon menni oda... Igazi facepalm

A második rész pedig picit visszalépés az elsőhöz képest. A hülyeségek/logikátlanságok folytatódnak tovább persze. A film vége egyenesen nevetséges. "mondd meg a neved" "ok" "mivel tudom a neved ezért visszaküldelek a pokolba"

Nekem egyik rész se ér többet 10/5-nél, az imdb-n kapott 7-8-as átlag nagyon túlzó. Az hogy a kép és a hang jó, nem von le a film hibáiból semmit..

[Quetz]

Ma befejezem a Quiet Place-t... kiváló kép és hang, de a film az nagyon gáz. Ahogy fokozni próbálták a feszültséget benne, csak azt vártam, hogy na, most mit fognak elbafni a szereplők. Kár érte, mert nagyon oda tették magukat, de horror vígjátéknak jobb lett volna.

[kargidje]

Ne nézz már dedósnak pls :) Elég pár pillanatra ránézni, hogy fél percig csillagokat lássak. A nagyképernyős tévén pedig még rosszabb. Nem értem miért kell direkt rikítós csili vili színeket használni,amik ráadásul megerőltetőek a szemnek, miért nem jó a sima fekete szín..

Ja, off topik volt kicsit, de itt nincs ilyen opció, ami kevésbé láthatóvá tenné.
Bocs, de nem tudom, ki hogyan lát, kit mi zavar.
Én pc+monitorral netezek, ott nem zavaró.

[-KP-]

Az olvashatatlan rikítós kékről beszélek, amit most olvashatatlan rikítós sárgára cseréltél. Fehér háttéren nagyon zavaró.

Valószínűleg szándékos, de ha nagyon el akarod olvasni, akkor PC-n egyszerű a dolog: jelöld ki.
Tableten meg mobilon már ne annyira kellemes ugyanez, mert körülményesebb a kijelölés...

Ne nézz már dedósnak pls :) Elég pár pillanatra ránézni, hogy fél percig csillagokat lássak. A nagyképernyős tévén pedig még rosszabb. Nem értem miért kell direkt rikítós csili vili színeket használni,amik ráadásul megerőltetőek a szemnek, miért nem jó a sima fekete szín..

[Aszpirin]

Az olvashatatlan rikítós kékről beszélek, amit most olvashatatlan rikítós sárgára cseréltél. Fehér háttéren nagyon zavaró.

Valószínűleg szándékos, de ha nagyon el akarod olvasni, akkor PC-n egyszerű a dolog: jelöld ki.
Tableten meg mobilon már ne annyira kellemes ugyanez, mert körülményesebb a kijelölés...

[earforce]

Tomb Raider 2018



Ha összességében nézem, nem egy nagy durranás, de mégis végig jól szórakoztam és nem unatkoztam egy percet sem.



Lehet vitatkozni, hogy Angelina Jolie volt az igazi, de az "új" lány nekem nagyon eltalált a szerepre. Azon gondolkodtam közben, hogy ki ő és hol láttam már.



Oscar díjas színésznő és elég sok filmben szerepelt. Az Ex Machina nem ugrott be, csak amikor utánanéztem - hát persze!!!! Az Oscar-t másért kapta.



Nagyon tehetséges színésznő!



A film nekem 7/10 pont. 



Egy jó kezdés és jöhetnek a folytatások, mivel talán ez lenne ez első rész egyébként is.






 

Ez a film szörnyű, 15 perc után kikapcsoltam.

[bitrograde]

Újévi meglepi...

youtu.be/YpUznQds8p4

[-KP-]

Az véletlen volt és már töröltem. Az olvashatatlan rikítós kékről beszélek, amit most olvashatatlan rikítós sárgára cseréltél. Fehér háttéren nagyon zavaró.

[kargidje]

Megkérhetnélek, hogy olyan színt használj, ami nem égeti ki az ember retináját? Köszönöm.

Nem tudom miről beszélsz...
Zavar, de azért beidézted még egyszer.

[-KP-]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Esetleg skandináv, japán, dél-koreai filmek(krimi, thriller, akció, dráma) mostanában mik vannak értelmesek?

Megkérhetnélek, hogy olyan színt használj, ami nem égeti ki az ember retináját? Köszönöm.

[kargidje]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Köszi, végre valami nem szokványos.

Lassan beizzítom a projit, jöhetnek még ajánlások.
Pár régebbi filmet újra kell néznem:
Killers 2014/New world 2013/I saw the devil/The stool pigeon/No tears for the dead...

Esetleg skandináv, japán, dél-koreai filmek(krimi, thriller, akció, dráma) mostanában mik vannak értelmesek?

[Aszpirin]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Az Alpokban, Ausztria és Olaszország határvidégén, az Ötz-völgyben 1991-ben 3200 méter magasságban megtalált 5300 éves mumifikálódott hauslabjochi ember (közismert nevén Ötzi) fiktív történetet mutat be ez a film, amely nem állítja magáról, hogy "megtörtént eset alapján", pedig részben tehetné. A filmhez felhasználták a tetemről tudományos módszerekkel megismert tényeket (életkorát, rekonstruált kinézetét, halálának erőszakos körülményeit, ruházatának, favázas hátizsákjának, fegyvereinek, szerszámainak anyagát és kinézetét, stb.).

A film érdekessége, hogy a szereplők az ősi "rét" nyelven ("rätische Sprache") beszélnek, és a készítők szándéka szerint sem szinkron, sem felirat nincs hozzá; mégis érthető/kikövetkeztethető, hogy mit mondanak
Lélegzetleállító tájak, jó színészi alakítások, érdekes történelmi kor (korai rézkor) realisztikusan bemutatva, és figyelmet lekötni képes - bár kevés fordulatot tartalmazó - történet: mindezek miatt jó szívvel ajánlom: nekem nagyon tetszett, ezért szerintem 8,5/10. Nálam ez már a "többször megnézhető" kategória.
Gyerekesek, figyelem: vannak benne véresen erőszakos jelenetek, meg amolyan "ősember-szex" is, ezek nem feltétlenül dominánsak, viszont a cselekmény és a korhűség szempontjából fontosak. Gyermekek számára a megtekintése szerintem nem javasolt.

33867101_1302990109837157_8119408812915425280_n.jpg (105.46 KiB) Megtekintve 2042 alkalommal

[kargidje]

Antihősők: Deadpool & Torrente
Lehetne egy közös filmjük, állat lenne!

Deadpool Vs. Torrente 8-10 ( Torrente azért keményebb )

Ja, "de semmi buzulás"

[MGMART]

Antihősők: Deadpool & Torrente

Kellenek az antihősök! Hogy görbe tükröt tartsanak nekünk a szakmának és maguknak !
Valóban nem mindenki tudja befogadni és elfogadni azt a fajta megközelítést és humort amit ezek az antihősök képviselnek, de ez így van rendjén.Velejárója ezeknek a fickóknak az alpáriság és polgárpukkasztás.Tűnhet ez öncélú ostoba játéknak.Viszont ha képesek vagyunk elvonatkoztatni és nem venni komolyan , mint ahogy ők se veszik komolyan magukat akkor megláthatjuk bennük azt a figurát aki fittyet hány a társadalmi elvárásokra és a konvenciókra pont úgy ahogy néha mi is szeretnénk csak neveltetésünk és megfelelni vágyásunk okán sosem tesszük.Én bírom őket bár nem költöznék velük közös albérletbe Lehetne egy közös filmjük, állat lenne!

Deadpool Vs. Torrente 8-10 ( Torrente azért keményebb )

torrente.jpg (17.47 KiB) Megtekintve 1966 alkalommal

http://www.avx.hu/forum/download/file.p ... ew&id=9679

d.jpg (84.37 KiB) Megtekintve 1966 alkalommal

http://www.avx.hu/forum/download/file.p ... ew&id=9681

[Aszpirin]

@fapaci, @bitrograde: mindkettőtöknek igaza van, az én szememben viszont az lesz közületek az igazi hős, aki hagyja, hogy a másiké legyen az utolsó hozzászólás ebben a vitában.

[bitrograde]

A legnagyobb tisztelettel...

Meglepő tőled ez a félreértelmezés. Pont arra hívtam fel a figyelmet, hogy eltérően alkalmazzátok ugyanazokat a szavakat, így meg nincs értelme a beszélgetésnek.

Nem eltérően, hanem bizony sokszor helytelenül.

Néhány éve komolyabban veszem a fotózást, de még sehol nem vagyok ahhoz a szinthez képest, amit én valamire tartok, ennek ellenére több helyen is fotóművészként mutattak be. Kollégám feleségének saját fotókiállítása látható egy fővárosi galériában, pedig köze nincs a fotóművészethez, csak kattintgat össze-vissza, de van pénze kibérelni egy bemutató helyet a családi nyaralós fotóinak. Színpadon álltam sok éven át, ettől még nem gondoltam magam zeneművésznek, de volt, aki annak tartott. Ha holnap írok pár zenei sort egy film aláfestéséhez, akkor már zeneszerzőnek vallhatom magam? Ennyit a művészet határairól.

Arra hívod fel a figyelmet, amire én (hogy nem használják megfelelően a művészet kapcsán a megjelöléseket), majd ezt a művészet "határtalanságával" azonosítod.

Nem emlékszem, hogy az idézett elvárást valaha is megfogalmaztam volna a hifisták felé. Az ajánlás és az elvárás között én érzek jó néhány árnyalanyi különbséget.

Ha valaki ajánlása meg nem fogadása végett szakít meg egy beszélgetést, akkor az az ajánlás már inkább elvárás. Részemről is.

Ha rendelkezésedre áll a filmzene, mint zenei műfaj definíciója, esetleg megoszthatnád. Én továbbra sem tartom ezt konkrét műfajnak, de ez legyen az én bajom! Ha Holst planétáinak Mars tételét, vagy az AC/DC-től a Hells Bells-t berakom egy film alá, akkor azok már filmzenévé alakulnak zeneileg? Mindkettőre volt már példa, de csak a funkció változott, a művek nem, maradtak a saját műfajukban.

Azt hittem, nem okoz nagy nehézséget a filmzene, a betétdal, és az eredeti betétdal közötti fogalmi megkülönböztetés. Lehet, hogy tévedtem.

[Luxor Audio]

A legnagyobb tisztelettel...

Meglepő tőled ez a félreértelmezés. Pont arra hívtam fel a figyelmet, hogy eltérően alkalmazzátok ugyanazokat a szavakat, így meg nincs értelme a beszélgetésnek.

Néhány éve komolyabban veszem a fotózást, de még sehol nem vagyok ahhoz a szinthez képest, amit én valamire tartok, ennek ellenére több helyen is fotóművészként mutattak be. Kollégám feleségének saját fotókiállítása látható egy fővárosi galériában, pedig köze nincs a fotóművészethez, csak kattintgat össze-vissza, de van pénze kibérelni egy bemutató helyet a családi nyaralós fotóinak. Színpadon álltam sok éven át, ettől még nem gondoltam magam zeneművésznek, de volt, aki annak tartott. Ha holnap írok pár zenei sort egy film aláfestéséhez, akkor már zeneszerzőnek vallhatom magam? Ennyit a művészet határairól.

Nem emlékszem, hogy az idézett elvárást valaha is megfogalmaztam volna a hifisták felé. Az ajánlás és az elvárás között én érzek jó néhány árnyalanyi különbséget.

Ha rendelkezésedre áll a filmzene, mint zenei műfaj definíciója, esetleg megoszthatnád. Én továbbra sem tartom ezt konkrét műfajnak, de ez legyen az én bajom! Ha Holst planétáinak Mars tételét, vagy az AC/DC-től a Hells Bells-t berakom egy film alá, akkor azok már filmzenévé alakulnak zeneileg? Mindkettőre volt már példa, de csak a funkció változott, a művek nem, maradtak a saját műfajukban.

[bitrograde]

A művészetnek soha nem voltak és nem is lesznek határai, mértékegységei, tehát egy tevékenység művészet lehet akkor is, ha nekünk nem is tetszik. A "filmzene" elnevezésű zenei kategóriát mindig is erőltetettnek éreztem, hiszen nem zenei stílust jelöl, hanem felhasználási funkciót.

A legnagyobb tisztelettel: ekkora égbekiáltó ostobaságot ritkán olvasni. A művészetet nyilván önjelölt, hozzá nem értő, saját területüket (el) nem ismerő, dilettánsok hozzák létre. Ők állítanak ki a galériákban, az ő darabjaikat játsszák a koncerttermekben, szobraik szerte megtalálhatók a köztereken, érthetetlen remekműveiket olvassa szakmányban a nagyközönség. A művészet vörös (?) köd (volt mindig is, éppen ezért változásait sem tudjuk megragadni, sem történetileg, sem sehogy. Az esztétika, a művészettörténet (nemzeti vagy egyetemes) a művészekénél is hagymázasabb idióták gyülekezete, hiszen "műfajok" sem léteznek, így persze "felhasználási funkciójuk" alapján sem lehet megkülönböztetni műveket: amit a filmek alatt hallunk, az sem "filmzene".
Miközben másoktól - a "hifisektől" például - minden további nélkül elvársz alapvető műszaki ismereteket, mert azt gondolod, hogy ez elősegíti annak megértését, mit és hogyan hallgatnak, stb. addig a másik oldalról teljességgel erodálod azt az igyekezetet, hogy tisztázott fogalmak mentén próbáljunk meg beszélni közös hobbink tárgyairól (zenéről, filmről), azon túl persze, hogy: tetszik, nem tetszik - neked, nekem. A művészetnek bizonyára nincsenek általában véve határai, mértékegységei, de ha azt mondom, "filmzene", barokk, szonáta, noir, stb. akkor azok a szavak nem jelentés nélkül valók.
Befejeztem, nem csácsogok, elég nagy a káosz itt úgyis.

[TSanyi]

Én nem vagyok szakavatott, de szerintem egy filmzenének nem is kell önmagában megállnia, hiszen ezért filmzene, hogy a vásznon látottakat kiegészítse, nyomatékosítsa, stb....
Nem is minden típusú filmnek állna jól egy nagyzenekari aláfestő zene, igaz ezek jobban +illenek+ koncert termekbe.

A nagy zeneszerzők közül sem szeretünk mindenkit, mindenkinek a stílusát, így M.Z. E.M, vagy H.Z. megítélése is egyénfüggő, és akár besorolásik is az lehet (tudom M.Z.-ról szó sem volt mint zeneszerző mielőtt nekem estek).

Akinek bazári H.Z. ne menjen koncertjére, ne nézze lemezen... SZVSZ

[scaurus]

...
Sebaj, mindkettőjük professzionális zeneszerző, mi meg eldönthetjük, melyikükkel szimpatizálunk.
...

Asszem' itt a lényeg.

[Luxor Audio]

Érdeklődéssel olvasom az eszmecserét, de jelezném, hogy a mondatokban zavaróan keverednek a zeneszerző, előadóművész, kedvenc, művészet kifejezések jelentései.

A művészetnek soha nem voltak és nem is lesznek határai, mértékegységei, tehát egy tevékenység művészet lehet akkor is, ha nekünk nem is tetszik. A "filmzene" elnevezésű zenei kategóriát mindig is erőltetettnek éreztem, hiszen nem zenei stílust jelöl, hanem felhasználási funkciót. Hogy melyik mű áll meg önállóan a lábán... Zimmernek, Morriconenak, Glassnek is vannak olyan szerzeményei, amiket szívesen meghallgatok önmagukban (tehát képes vagyok a filmtől függetleníteni őket), de a többségük nem ilyen.

Hogy a színpadon kirakati babák között (számomra kínosan) bohóckodó Zimmer, vagy a frakkban feszítő muzsikusok között lehajtott fejjel vezénylő Morricone a nagyobb művész, azon felesleges rugózni. Utóbbit egyértelműen tiszteli a zenei szakma, Zimmert viszont erősen vegyes jelzőkkel illetik a (nem művészeti) ténykedése miatt. Morricone stílust teremtett, Zimmerhez én nem tudunk ilyen történelmi áttörést kapcsolni. Morricone egyedül dolgozott egy zongorán a szobájában és a saját kezével írt kottákkal vonult a stúdiókba. Zimmer mögött egy komplett cég áll (Remote Control Productions) több tucatnyi alkalmazottal, asszisztenssel, managerrel, saját stúdióval és félszáz (!) zeneszerzővel. Apró személyes kitérő, hogy az általam régebben sokat hallgatott, Zimmer neve alatt jegyzett művek nagy részét nem is ő írta, "csak" a hangszerelést készítette (pl. Gladiator). Sebaj, mindkettőjük professzionális zeneszerző, mi meg eldönthetjük, melyikükkel szimpatizálunk.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=J3IlqY1CbI0][/youtube]

[bitrograde]

... mit is mondjak, aki ezt nem nevezi muveszetnek, annak nem tudom mi az.

Egyetértek.

...
Zimmer ilyen értelemben biztosan nem előadóművész (ami talán nem is baj), a kérdés inkább az, hogy zeneszerző-e, úgy mint mondjuk Vivaldi, Beethoven vagy mondjuk Philip Glass, stb. Szerintem a válasz nem.
folyt. köv.

Pl. Howard Shore LotR filmzene cédéit hallgatva meggyőződésem, hogy nagyon komoly kortárs művészeti alkotás (és nem csak aláfestő filmzene), ahogy Hans Zimmer számos műve.

Abban az értelemben biztos zeneszerzők mint Bach és Vivaldi, mert azt mindig elfelejtjük, hogy:
- Bachnak és Vivaldinak munkaköri kötelessége volt a zeneszerzés, ha akarta, ha nem, a templomba kellett minden héten mise, ilyen értelemben ők sem állandóan a l'art pour l'art MAGAS MŰVÉSZETNEK hódoltak, hanem ugyanúgy (másfajta) közönségigényeket kellett kiszolgálniuk, mint a filmzene szerzőknek,
- a most komolyzenének tartott muzsika, anno, nem vette magát annyira komolyan, színházba, operába, kabaréba szórakozni jártak az emberek, mert mondjuk még nem volt mozi (és nyilván az akkori tudósok megbotránkoztak azon, hogy a barokk operaszerzők, hogy űznek gúnyt a mitológiából és a történelemből, ahogy mi (én) dühöngünk (dühöngök) az "igaz történet alapján" filmek hazugságain),
- a nagy Bachot és a nagy Vivaldit nagyon gyorsan elfelejtette a közönség, ha nincs Mendelssohn, akkor ma nemigen ismerjük Bachot, ha nincs Monsignore Emanuel, akkor lehet Vivaldit sem fedezik fel az 1920' években.

Szóval, én úgy gondolom, hogy Hans Zimmer van akkora kaliber ma, mint amekkora anno Vivaldi volt.

Shore esetében nem értünk egyet. Szerintem nem az a minőség.
Bachot nem érdekelte a közönség, nem nekik írt.
Vivaldi kevés egyházi művet írt, nem számított papi hivatása részének (misézni is csak egyszer misézett, állítólag katasztrofális eredménnyel). Egyházi zenéje pont attól jó, hogy nem kötelességszerűen írta őket. Egy árvaház komponistája volt, ahol a papság és az arisztokrácia balkézről született gyerekeit nevelték és leendő szeretőit képezték, többek között zenére. Számos hangszeres műve nekik írt gyakorlódarab. A többit pedig felkérésre, vagy mecenatúra reményében. Az opera üzleti vállalkozás volt számára. Ettől még megszületett a minőség.
A komolyzenei ajánlóban sok vita volt erről, hogy mi változott történetileg, mitől lett mi klasszikus. Szerintem Shore, Zimmer és társai nem lesznek azok, épp az ipari termelés miatt. De majd nyilván az utókor eldönti. Most biztosan nem számítanak oda, éppen az amerikai filmzene-szerzés és -játszás miatt. Talán szentségtörés, de én úgy gondolok ezekre a koncertekre, ahogyan a szomszéd kisfiú, aki - amikor először jutott el a Kodály Központba filmzenei koncertre - ugyanúgy lelkesedett az élményért, mintha a gyorsétteremben kapta volna meg a műanyag figurákat a menü mellé.