Komolyzenei ajánló

Nem kell a saját elképzeléseinket másokra is igaznak és érvényesnek gondolni. Nem tudhatjuk, hogy kinek milyen zenét kell / érdemes előszőr hallgatnia, lehet, hogy Vivaldit, de lehet, hogy másokat. ,

Ki akar itt erőszakot elkövetni? Ha jól vettem ki ajánlásokat kérdeztél, kaptál, ha ezt erőszakként értékeled? hát nem is tudom mit mondjak?

A felsorolásából egyértelműen a romantikus zenéhez vonzódik ...

Naive Vivaldi sorozat ajánlásból ez egyáltalán nem következik, na mindegy. Nem tartom magam műfajfüggőnek, vannak művek, zeneszerzők amik/akik jobban, vannak amik kevésbé tetszenek, legyen az klasszikus zenekörön kívül is. Az én sodródásom-változásom mostanság úgy 5-10 éve a klasszikuson belül az énekes zenék felé történik, de ez megint csak nem jelent automatikusan műfajt.

chord

Na, ez sem romantika lesz...
Azzal majd andorra jön? Szerintem nem biztos, amúgy meg szívesen olvasnám.

Ismét egy Alpha.

Hogy miért szeretjük őket?

Mert egy Alpha, az nem egy sima CD, sosem. Sokkal több.
Az egyik legfontosabb, hogy van egy rendszer, amire fel vannak fűzve a gondolatok; azok a gondolatok, melyek zenei alátámasztása zajlik a lemezen.
Itt pl. a lantconsortokról van szó, hogy mennyi sok volt, de legtöbbjük elveszett; a lant és a virginál szerepéről, hogy vették át egymástól a dallamokat; az improvizációkról, a híres dallam-alapokról, melyre megszámlálhatatlan átirat készült, pl. az In Nomine vagy Dowland Lachrimae –ja; hogy a formai kényszer nyomása micsoda remekműveket hozott létre; meg hogy egy harangszó imitálása két hanggal mindössze a basszuskíséretben, hogy ez micsoda hipnotikus erejű dolog lehet.
A hangszerek, melyeken játszanak, már egy különlegesség. A virginál egy mother – child redszerű; vagyis a hangszer tetején, ritkábban mellette van egy rövid oktávnyi billentyűzet, úgy külön, vagy kapcsolhatóan a naggyal; egészen varázslatosan szól.
Az egyik legszebb billentyűs hang amit mutatni tudok lemezről.

Ide tartozik a kép, amely minden Alpha ’tartozéka’, a részletekből készül a borító, az egész kép mindig látható a belső borítón, adatokkal, hogy miért is kell egy kép ide?, nos, ez az egész az Una Musica – Una Pictura elv szerint felépített dolog, mely régizene esetén különösen fontos, vagyis, milyen is volt, amikor a művészetek alapja teljesen ugyanaz volt, legyen szó zenéről, vagy egy festményről.
Ezen a lemezen egy miniatúra szerepel; elöl egy részlet, belül egy pici részlet felnagyítva, alakok egy parkban, arcuk látszik, kicsit elnagyolva, az egész képen alig lehet megtalálni, na, a hidegzuhany akkor következik, mikor ott az eredeti mérete, 11,7×8,3cm, vagyis a belső borítón az egész kép eredeti méretben van, így azok az arcok kb. 1mm –esek, hát, kalapomat megemelem…

A zene, az maga a gyönyörűség; válogatás a 16 sz. –i Anglia dallamaiból; ezek nagyrészt már akkor anonim művek voltak, eredetük homályba vész.
Ott a híres út-re-mi-fa-sol, melyre sok szerző írt variációt, már akkor sem tudta senki, honnan jött. Meghallgatva mai korunkban, egy lant-theorba csere pl. basszusgitár-gitárra, simán elmenne egy kortárs jazzdarabnak.
Vagy akár ez az In Nomine. Tökéletes.

Az előadók nagy kedvencek, sok minden olvasható róluk.

A hangminőség egy Alpha esetén mindig rendkívül jó, itt sincs másként; kicsi rendszereken is nagyon jól szól, annyira, hogy felfelé haladva alig-alig van különbség, inkább az élethűség lesz egyre nagyobb.
Ez nincs mindig így; van olyan Alpha, ahol a rendszer szerepe alapvető, úgymond megkerülhetetlen; ez akár furcsa is lehet, mert a hangmérnökgárda az ugyanaz.

Egyszóval, különösen ajánlott, hallgassátok meg.

Vendég

nagyon kedvelem ezt a lemezt,
http://www.allmusic.com/album/two-worlds-mw0000618337

Meghallgattam.

jellemzően nem jazz lemez,
Ezt a részét nem tudom megítélni, de hogy nem komolyzenei lemez, az biztos.

.

andorra

........................................
Azt is tagadom, a komolyzene igazán LP-n, drága-high-end rendszeren élvezhető-szerethető. Ez nem igaz, azután majd talán rájössz arra is, felesleges hajkurászni a legjobb felvételt, a gyengébb felvételeken is ott van zene, és az is benne van a pakliban, a gyengébbnek tűnő felvétel inkább csak más prezentáció. Ok, vannak azért tényleg gyenge felvételek, előadások, de a jó rendszeren azok tudnak örömet okozni, és ez a lényeg.
...........................................

Ilyet nem is állított itt senki.
A jó felvételeket nem kell hajkurászni, de ha már valaki felvételeket, lemezeket hallgat, gyűjt, miért nem a jobbakat válassza, ha megteheti? Nem kell a saját elképzeléseinket másokra is igaznak és érvényesnek gondolni. Nem tudhatjuk, hogy kinek milyen zenét kell / érdemes előszőr hallgatnia, lehet, hogy Vivaldit, de lehet, hogy másokat. A felsorolásából egyértelműen a romantikus zenéhez vonzódik, akkor pedig ott van a legnagyobb esély, hogy azon keresztül juthat el később más, egyébként teljesen egyenértékű korszakokhoz is. Ha mégsem, az sem baj.

A jobb kiadók, pl. azok, amelyeket nem sokkal ezelőtt felsoroltam, általában, neves előadóktól adnak ki felvételeket, tehát ez behatárolja némiképp a választást.

Csatlakozom chord ajánlásához, ha könnyen befogadható zenét, előadást akarsz igényes kiadótól akkor Vivaldi sorozat a Naive-től a legjobb kezdés a szerelembe eséshez. Rögtön hozzá teszem, ne vidd túlzásba a legjobb kiadó, leghíresebb előadó, kiváló felvétel keresését, mert ha csak azzal tudnál beindulni, akkor tévútra kerülsz. Ha görcsösen kapcsolódik a klasszikus zene a "kiválóság" kényszeréhez, főleg, vagy csak azokat tudod élvezni kezdőként is, akkor hagyd a fenébe. Hagyd inkább belopózni a zenét füledbe, ne koncentrálj rá túlzottan. Vivaldihoz erre tényleg nincs is szükség.
Azt is tagadom, a komolyzene igazán LP-n, drága-high-end rendszeren élvezhető-szerethető. Ez nem igaz, azután majd talán rájössz arra is, felesleges hajkurászni a legjobb felvételt, a gyengébb felvételeken is ott van zene, és az is benne van a pakliban, a gyengébbnek tűnő felvétel inkább csak más prezentáció. Ok, vannak azért tényleg gyenge felvételek, előadások, de a jó rendszeren azok tudnak örömet okozni, és ez a lényeg.

http://www.arkivmusic.com/classical/lis ... e_size=100

nagyon kedvelem ezt a lemezt, és ami külön érdekessége, hogy jellemzően nem jazz lemez, és egy jó alap lehet:

http://www.allmusic.com/album/two-worlds-mw0000618337

Egyszer már leírtad, meg is értettem. A topic címét értelmezd légyszíves, az általad emlegetett dolgoknak pedig külön topicok vannak, részemről a téma lezárva.

Ez így nehezen értelmezhető kérdés. A jobb felvételek jobban szólnak minden rendszerben, a gyengébbek, meg kevésbé jól, vagy bántóan roszul. Tehát lemezt nem a rendszerünktől, hanem a minőségi igényünktől függöen választunk.

SUPRNOVA:

Neked külön is leírom. Konkrét kérdés, kérés esetén ajánlok, ha tudok. Ilyen mostanában nem hangzott el.

andorra

Márminthogy ebben a hozzászólásban.

Végképp nem értem, szted a jó rendszer és az általa reprodukált szépen hangzó zene között nincs összefüggés?

Wake up, Neo...

Ez így nehezen értelmezhető kérdés. A jobb felvételek jobban szólnak minden rendszerben, a gyengébbek, meg kevésbé jól, vagy bántóan roszul. Tehát lemezt nem a rendszerünktől, hanem a minőségi igényünktől függöen választunk.

SUPRNOVA:

Neked külön is leírom. Konkrét kérdés, kérés esetén ajánlok, ha tudok. Ilyen mostanában nem hangzott el.

Vivaldi - Six Violin Concertos for Anna Maria. Most végeztem vele, mondhatnám rá, hogy a szokásos Vivaldi klisé, de nem, ez folyamatosan fent tartotta a figyelmemet. Nagyszerű, végig sodró mű, nem tudok kiemelni egy tételt sem. A minőségről nem írnék sokat 24/176-ban van meg, így dinamikában, tisztaságban és "sebességben" is rendben van a dolog. Nekem néhol bántó a szóló hegedű. Jahh, bocs srácok ebben nem énekelnek

OFF: Reméljük egyszer andorra olvtárs is eljut egy ajánlásig, mert ez így parttalan.

Kb. 40 éve vannak egészen különböző összetételű rendszereim, nincs a kettő között szoros összefüggés. Annyi mindössze, hogy az éppen rendelkezésre álló keretből igyekeztem mindíg a legjobb hangzást kihozni. Legalább annyi, ha nem több szellemi, mint anyagi befektetéssel.
Márminthogy ebben a hozzászólásban.

Végképp nem értem, szted a jó rendszer és az általa reprodukált szépen hangzó zene között nincs összefüggés?

Wake up, Neo...

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?

Ez alapján nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni a mostani hozzászólásodban.

Most milyen rendszered van?

chord

Biber.
Ne hagyd ki ezt.
Gyakorlatilag meg lehet őrülni tőle.
Zseniális lemez.

Vendég

Köszönöm a választ. Ha megengeded válaszolnék az első kérdésedre: Egy szép korszak lezárult az életemben, és egy új korszak vette kezdetét. Az emberek változnak, ahogy változok én is. Ha már változom, azt jó irányba szeretném tenni, értsd igényesség, minőség előtérbe helyezése a mennyiséggel szemben. Úgy érzem, hogy még a bakelit lemez hallgatására nem érettem meg teljesen, de a komolyzene iránt már érzek egyfajta fiatalos kíváncsiságot. A kíváncsiság mögött nem családi, rokoni indíttatás- , és zenei neveltetés áll.

Az első pontban írtakhoz annyit tudnék hozzáfűzni, hogy amit pár éve még imádtam (Vanessa Mae) azt a napokban már nem bírtam meghallgatni. Most már számra felesleges volt a hegedű csodálatos hangja mellé kevert mesterséges hangok. Sokkal élvezetesebb lett volna számomra tisztán csak a hegedű hangja. Egy fiókból előkotort ajándékba kapott CD nagyban hozzájárult a gondolkozásmódom megváltozásához. Erről a felvételről van szó: http://www.worldcat.org/title/nouveaute ... /150659020 Kiadó: harmonia mundi

Van azon a lemezen egy Biber-szonáta Manzéval. Én annak is utánajárnék a helyedben. Senkit nem hallottam még úgy, olyan izesen Bibert játszani.

chord

Erre gondoltok? http://www.naive.fr/en/work/vivaldi-con ... -la-caccia
Igen.
Mint Örkény mondta az Egypercesekhez: Fontos, hogy a címre figyeljünk .... Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi.
Hogy miért a 'La Caccia' lett a lemez címe?
Hát pont ezért. Mert aki ezt a CD -t megálmodta, kicsit hasonlóan gondolkozhatott; igen fontosnak tartotta ezt a darabot, meg ahogyan itt előadják. A ritmus, a dráma, a feszültség, a megoldás, a hullámzások, a becsempészett majdnem-disszonancia, mint díszítés, stb...És leginkább a szellemiség, amit áraszt.
Nálam bármelyik audiofil CD -tek ellenében simán kiállítom.

Track No. 13. a linken a 40.00 -tól.
Jó rendszeren, nagy hangerőn: lehidalsz.
És a napod másképp alakul.

andorra

Milyen rendszert hallgatsz? Milyen rendszeren kell, hogy nagyon magas színvonalú hangzást nyújtson?

Előre is köszi a választ.

Nálam most pl. Steve Reich - Different trains megy, és valóban nem mindegy a rendszer sem.

Kb. 40 éve vannak egészen különböző összetételű rendszereim, nincs a kettő között szoros összefüggés. Annyi mindössze, hogy az éppen rendelkezésre álló keretből igyekeztem mindíg a legjobb hangzást kihozni. Legalább annyi, ha nem több szellemi, mint anyagi befektetéssel.

andorra

Lehet félreérthető voltam. Én nem audiofil CD-kre gondoltam, mert ha ilyet keresnék, ezt megtalálnám magam is.
Nem értettük félre. Én sem audiofil CD-ket hallgatok, hanem én magam vagyok audiofil.

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?

Milyen rendszert hallgatsz? Milyen rendszeren kell, hogy nagyon magas színvonalú hangzást nyújtson?

Előre is köszi a választ.

Nálam most pl. Steve Reich - Different trains megy, és valóban nem mindegy a rendszer sem.

andorra

mi alapján ítéled meg, hogy mi a "magas művészi teljesítmény" ?
tehát akkor meghallgatod a felvételeket, vagy kritikákat elolvadod és (nyilván) a saját ízlésed alapján szelektálsz ?

vagy csak neves és ismert, népszerű előadó(k), zenekarok jöhetnek szóba, audiofil nyomásban?

Ez egy provokatív kérdés, de könnyű rá válaszolni:
A jobb kiadók, pl. azok, amelyeket nem sokkal ezelőtt felsoroltam, általában, neves előadóktól adnak ki felvételeket, tehát ez behatárolja némiképp a választást. Ezen belül azonban, a saját zenei ízlésem szerint válogatok és igen nagy számban vannak kedvenceim. De a kedvenceimet is elvetem, ha egy adott felvétel nem tetszik velük, illetve másokkal ugyanaz a mű, jobban tetszik .

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?
mi alapján ítéled meg, hogy mi a "magas művészi teljesítmény" ?
tehát akkor meghallgatod a felvételeket, vagy kritikákat elolvadod és (nyilván) a saját ízlésed alapján szelektálsz ?

vagy csak neves és ismert, népszerű előadó(k), zenekarok jöhetnek szóba, audiofil nyomásban?

Andorra a technikai oldalára gondolt, azaz a hangminőségre. Sajnos a kettő, nagyon sokszor, nem jár együtt.

Lehet félreérthető voltam. Én nem audiofil CD-kre gondoltam, mert ha ilyet keresnék, ezt megtalálnám magam is.

andorra

nem feltétlenül szükséges úgy megközelíteni egy zenét, hogy "jó minőségű" felvétel, mert az is tévútra vezet.

az "alap" egy egyszerűbb rendszeren is meghallgatható, támpontot ad(hat), amennyiben erre gondolsz.

Többféle megközelítés is lehetséges, ez egyéni adottságok kérdése. Nálam kiesnek azok a felvételek, amelyek nem képviselnek a magas művészi teljesítmény mellett egy bizonyos nagyon jó hangminőséget is egyben. Ez a többségnek nem olyan fontos, nekem igen. Mi ezzel a problémád?

„...a lényeg, hogy az előadás érzelmekkel töltött legyen...” én ebből a megközelítésből értettem a jó felvételt.
Andorra a technikai oldalára gondolt, azaz a hangminőségre. Sajnos a kettő, nagyon sokszor, nem jár együtt.

nem feltétlenül szükséges úgy megközelíteni egy zenét, hogy "jó minőségű" felvétel, mert az is tévútra vezet.

az "alap" egy egyszerűbb rendszeren is meghallgatható, támpontot ad(hat), amennyiben erre gondolsz.

„...a lényeg, hogy az előadás érzelmekkel töltött legyen...” én ebből a megközelítésből értettem a jó felvételt.

Erre gondoltok? http://www.naive.fr/en/work/vivaldi-con ... -la-caccia
Én ugyan eddig nem szóltam, de erre gondoltak/gondolunk.
A Naive ezen teljes sorozata egyébként is erősen ajánlott, már csak a hangminősége miatt is, bár, ezt írhatnám az összes kiadványukra is...

Nem árt ilyen típusú áttekintést adni persze, de ha valaki segítséget kér, abban segítsünk neki, amiben kéri. Én nem tudok, mert a jó hangminőségről alkotott véleményünk nagyon eltér. Az általatok leírtaktól függetlenül, úgyis olyan zenét fog hallgatni, ami neki tetszik.

...de azért iránymutatást adhattok, amit persze szívesen fogadok. Ha már az elején eldöntöttem volna, hogy pontosan mi kell nekem, akkor eleve nem is írok ide. Nem igaz?

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.