Komolyzenei ajánló

[chord_]

Paradicsomi állapotok...
Azon vitatkozni, hogy melyik Vivaldi felvétel jobb / nem jobb.

Nálam is jól szól az az ominózus, de belátom, magamból kiindulva, hogyha nem szól jól valamelyik lemez, akkor, bárki bármit mond, az bizony kiesik a hatókörből. Vagyis, ez a 'Sokol rádión is élvezem', ez itt nincs meg. Kőkeményen hifizünk. Ebben a koordináta-rendszerben ez teljesen helyénvaló.

[kupecke]

Örömmel hallgatom a linkelt ajánlókat, egyre többet e topicból, esetenként talán szerencsés is lehet, ha nem szakembere a hallgató az adott témának

[Sosztakovics]

Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal...

Hát, ma másodszor hallgatom végig, anélkül, hogy a legkisebb ingerenciát is érezzem a hangerő piszkálására! A csembaló tisztán, felismerhetően szól, talán a kis templom zengő terében néha picit háttérbe szorul, de ez akusztikai adottságnak tűnik, amibe épphogy nem kívánt belerondítani a hangmérnök. A zenekar nálam egyáltalán nem mosott, a csúnya kápahangok leginkább a barokkos "grunge"-ra vett "L'Inquietudine" versenyműben találhatók, de ott ez szerintem tudatos előadói döntés. Az "Il riposo" versenymű esetén sem a hangmérnök nyúlt bele, az a halk, "álomszerű" hangzás nagyon tudatos művészi koncepció része, az egyébként Vivaldi által előírt "piombi" speciális ólom-némítót használtak és ráadásul éjszaka vették fel a környezeti zajok teljes eliminálása miatt a Morfeusz világát megidéző hangulat elérése céljából.
De végül is mindegy, nem fontos, hogy minden ugyanúgy tetsszen!

Én soha nem üvöltetem otthon a rendszert, ezért egyből kibukik, ha a műsorszámok nem azonos hangerőn vannak rögzítve, pláne ha manipulálták. Ez a Vivaldi Naive sorozat meglehetősen hullámzó minőségű ami a felvételi minőséget illeti. Az utóbbi évek termése kifejezetten gyatra. Bárcsak a Sono Luminis stúdióiban készült volna a projekt! De nem. Onofri lemeze akár tökéletesre is sikeredhetett volna, de nem lett az. Zenei értelemben van rajta pár elsőre izgalmasnak tűnő húzás. Pl a Grosso Mogul első tételének vehemenciája vagy az Il riposo harmadik tételének vége, ahogyan leejtik a hangot, mintha elfogyott volna az áram a lejátszóból. De kb ennyi. Mások is eljátszották már ezeket a versenyműveket, nem is akárhogyan. Szóval a választék nagy, nem kell beérni a hifis szempontból vállalhatatlannal.

Itt van pl ez. A hangminőség is jobb, és az előadás is tartalmasabb. A kadenciáról nem is beszélve. Onofri lemezét már le is kukáztam. Könnyen jött, könnyen ment.

youtu.be/yHSstJusbWI

[juliush]

Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal...

Hát, ma másodszor hallgatom végig, anélkül, hogy a legkisebb ingerenciát is érezzem a hangerő piszkálására! A csembaló tisztán, felismerhetően szól, talán a kis templom zengő terében néha picit háttérbe szorul, de ez akusztikai adottságnak tűnik, amibe épphogy nem kívánt belerondítani a hangmérnök. A zenekar nálam egyáltalán nem mosott, a csúnya kápahangok leginkább a barokkos "grunge"-ra vett "L'Inquietudine" versenyműben találhatók, de ott ez szerintem tudatos előadói döntés. Az "Il riposo" versenymű esetén sem a hangmérnök nyúlt bele, az a halk, "álomszerű" hangzás nagyon tudatos művészi koncepció része, az egyébként Vivaldi által előírt "piombi" speciális ólom-némítót használtak és ráadásul éjszaka vették fel a környezeti zajok teljes eliminálása miatt a Morfeusz világát megidéző hangulat elérése céljából.
De végül is mindegy, nem fontos, hogy minden ugyanúgy tetsszen!

[Sosztakovics]

Egy remek, időtálló előadás.

A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.

Nálam pedig szépen szól.

Az utómunkálatoknál rengeteget játszott a hangmérnök a potikkal. A hangzás művi. Olyan, mintha valakit baromira zavart volna a hangerőbeli ingadozás, emiatt folyton fel- és letekerte a hangerőt, nehogy valami érzelmet is kiválthasson benne Vivaldi zenéje. Ráadásul ezt a manipulálást csatornánként teszi, amitől a szólista teljesen indokolatlanul hol kiemelkedik a felvételből, hol belesüpped, ráadásul úgy, hogy a mikrozörejek meg megmaradnak. Az albumot nem lehet egy hangerőre beállítva meghallgatni, ahogyan váltják egymást a versenyművek, úgy kell folyamatosan utánaállítani a jelszintet. A csembaló hangja akár egy nylonzacskó csörgése, a zenekar hangzása bántóan mosott, a kápákhoz vert vonók hangja torz, az utolsó két versenymű pianoi pedig a hallásküszöböt súrolják. És akkor még nem beszéltem a Grosso Mogul harmadik tételének kadenciájáról, amelynek a második felében Onofri rossz helyre pozícionálja a hangokat. Kadenciában. A hangokat. Félrehúzza. Egy olyan kadenciában, amelynek pont az a lényege, hogy ne húzd félre a hangokat. Ez benne a nehézség. Ezért íródott üveghangokra és tiszta hangközökre. Szóval ez az album minden, csak nem remek és végképp nem időtálló.

[jott/ment]

A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.

Nálam pedig szépen szól.

Nekem se az az első gondolatom, hogy ennél nincs rosszabb. Mi a baj a felvétellel?

[juliush]

Egy remek, időtálló előadás.

A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.

Nálam pedig szépen szól.

[Sosztakovics]

Egy remek, időtálló előadás.

A kiadvány hangzásminőségére csak egy szó létezik: f@s.

[chord_]

Egy hozzá nem értő (én) kérdezi, hogy mit szól hozzá nagyérdemű?
Nekem tetszik.

Nekem is.
Nagyon.
Meg néha ránk fér egy kis 'Z' feeling.

[jott/ment]

Egy hozzá nem értő (én) kérdezi, hogy mit szól hozzá nagyérdemű?
Nekem tetszik.

youtu.be/2r3Ok6iUdU8

[kupecke]

[youtube]https://youtu.be/eg5vasWz3BU?list=PLwpM ... Bkt1eyoTx7[/youtube]
Gyönyörű ez a lemez

Gloria.jpeg (27.07 KiB) Megtekintve 1422 alkalommal

[Sosztakovics]

Micsoda zsíros hangja van! És hozzá még jól is énekel.


youtu.be/6GPkT7gfWD0

[Sosztakovics]

Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.

Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.
Ha vibrátóznak az a baj, ha nem vibrátóznak, az a baj.
Ha díszítenek az a baj, ha nem díszítenek az a baj.
Ha pedig olyan tempóban játsszák Onofriék a tél 2. tételét, mint itt, egyből jön az ellenvetés, hogy rossz az elképzelésük, mert a második tétel mindig lassú a barokkban. És lám, Perlman ezt pontosan tudja!

Azért nekem (laikusként) ez a Perlman ezerszer jobban tetszik mint az Onofri féle verzió.

Senki sem tökéletes.

[alto]

Alla rustica.

Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.

Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.
Ha vibrátóznak az a baj, ha nem vibrátóznak, az a baj.
Ha díszítenek az a baj, ha nem díszítenek az a baj.
Ha pedig olyan tempóban játsszák Onofriék a tél 2. tételét, mint itt, egyből jön az ellenvetés, hogy rossz az elképzelésük, mert a második tétel mindig lassú a barokkban. És lám, Perlman ezt pontosan tudja!


youtu.be/GNeAbvvmwxI


youtu.be/sBW4-6yI1_A

Azért nekem (laikusként) ez a Perlman ezerszer jobban tetszik mint az Onofri féle verzió.

[Sosztakovics]

Alla rustica.

Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.

Ha kottahűek az a baj, ha nem kottahűek, az a baj.
Ha vibrátóznak az a baj, ha nem vibrátóznak, az a baj.
Ha díszítenek az a baj, ha nem díszítenek az a baj.
Ha pedig olyan tempóban játsszák Onofriék a tél 2. tételét, mint itt, egyből jön az ellenvetés, hogy rossz az elképzelésük, mert a második tétel mindig lassú a barokkban. És lám, Perlman ezt pontosan tudja!


youtu.be/GNeAbvvmwxI


youtu.be/sBW4-6yI1_A

[chord_]

Alla rustica.

Na, itt most kivételesen tényleg laikus vagyok.
Az lenne a kérdés, hogy itt pl. mi újság a kottahűséggel?
Volt/van-e olyan pontos a lejegyzés, ennél, konkrétan, hogy az az eltérés, amit itt mindenki detektálhat, az, ránézve a kottára, mutatja magát, hogy 'na igen, itt azért nem egészen ez van', vagy ilyesmi?
Amúgy nagyon tetszik.
Más ívek keletkeznek, egyszerűen másra figyel az ember.

[Sosztakovics]

Alla rustica.


youtu.be/9armHIDaRMA

[juliush]

Egy nagyon élvezetes korhű Mendelssohn lemez 1987-ből.

[ajkamici]

Szerintem itt a lényeg megfogalmazása Soszta által :

" nem menetrendszerűen érkezik, és ami a legfontosabb, díszítésként használják. Épp csak egy lehelletnyit lebegtetik meg a záróhangokat. "

[Sosztakovics]

Az a két Barbara Strozzi ária nagyon kiábrándító volt. Ellenpontként talán ezt.


youtu.be/2r3Ok6iUdU8

[Sosztakovics]

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?

Nem kell elképzelni, itt van például Perényivel:

Vagy ez a historikus, de vibratóval:

Szerintem egyik sem gáz.

Perényinek ez a kikapcsolhatatlan vibrátója engem kifejezetten idegesít. Egy Dvorak csellóversenyben fel sem tűnne, itt viszont sok. Mert stílusidegen. Amúgy amit histórikusnak véltél, az nem az. A csembaló és a Youtube aláírás megtévesztett téged. Histórikuséknál a csellót comb közé szorítják, a hangolás alacsonyabb, a hűrok bélből vannak, nincs nyaktartó, és általában minden teljesen más. A Bach Collegium München alapvetően egy mindenevő zenekar. Amúgy nem ügyetlenek, de annyira nem is jók. A második tételük kb mint az agyhalál.

Ez viszont histórikus. Amúgy ebben is van vibrátó, de nem menetrendszerűen érkezik, és ami a legfontosabb, díszítésként használják. Épp csak egy lehelletnyit lebegtetik meg a záróhangokat.


youtu.be/UxPerPo3Gc4

[chord_]

Nem laikus zenekedvelőként, ez a csellón / gambán vibrátózás, ez engem is kissé zavar, de nem vészes, talán a Bach előtti zenéknél nem annyira szerencsés.
De nem katasztrófa, sőt, akár értelmes vita is folytatható, hogy jó-é vagy nem.

Viszont, van, ahol hiba.
Olyannyira, hogy engem pl. leállít a zenehallgatásban, akkor is, ha nagyon jó a zene, meg akkor is, ha ott a kezemben a beszerezhetetlen ZigZag Territoires kiadás (nem az Alpha, mint a videón, az egy utánnyomás csak.)




youtu.be/ZQu9jZ_1Wa0

Ez nem jó.
Akkor sem, ha maga Gardiner mondja, hogy jó.
Nem. Nem jó.

A mi Emőkénk, ő is belesétált a csapdába. Nem annyira, merthogy ez a 'természetes' vibrátó, nem a maníros, hanem az, ami kb. természetesen jön neki, ha kiereszti. Nyilván, nekik itt semmi sem 'természetes', mert atomra meg van ő is tanítva énekelni, - kellett egy pár francia év, ami helyrehozta a hazai képzés okozta ...-t - de azért hihető, hogy ilyen a hangja.


youtu.be/c-ZikXC6s1M

És nem, itt ennyi sincs a helyén.
Egy Strozzi lamentó, az olyan, mint a nyíl, annyira egyenes.

[alto]

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?


youtu.be/ludH5XBHEwM

Nem kell elképzelni, itt van például Perényivel:

youtu.be/cHusdD2MUTE

Vagy ez a historikus, de vibratóval:


youtu.be/ZHhGicDN9nI

Szerintem egyik sem gáz.

[Sosztakovics]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.

Képzeld el ezt a művet vibrátóval! Ugye milyen gáz volna?


youtu.be/ludH5XBHEwM

[alto]

Most akkor megfelelő zenei képzés hiányában a hozzám hasonló hobbi zenehallgató mi alapján döntheti el, hogy példának okáért Norrington a histórikus előadásaiban mennyire hitelesen korhű a minimális, vagy zéró vibratóval?
https://www.classicstoday.com/features/ ... ibrato.pdf
PS: Nem vitaindítónak szántam ezt a bejegyzést, nincs szakmai hozzáértésem, következésképp hiteles véleményem se. Marad az, hogy egy darab/előadás vagy tetszik személy szerint vagy nem. Az előbbi esetben szívesen megosztom az élményt, ha erre van igény...

Azt áruljátok már el, hogy mit ad a zenei képzés, mit ad többet, mint a sok zenehallgatás, hogy el tudjad dönteni egy vibrátóról, hogy helyesen alkalmazott, odavaló-e, hogy jó-e?
Mivel több egy zenész véleménye erről? Mert vélemény csak, egy magánvélemény, vagy, ami még rosszabb, egy, a kánon mögé be-menetelődött vélemény-utánzat? Mondjuk a régizenei vibrátó alkalmazása a ZAK tanulmányok mentén??
Miért kell a személyes tetszést negligálni ezekkel szemben / ellen?

Őszintén szólva (laikus zenekedvelőként) engem nemigazán érdekel, hogy odavaló-e, vagy hogy a historikus előadásmód támogatói szerint jó-e, nekem határozottan jobban tetszik például a vibratós csellójáték, mint a vibrató nélküli játék egy gambán.