Nem tudom, segítek-e, vagy épp még jobban összezavarom a szálakat, de megpróbálom elmagyarázni a gondolatmenetemet!
A digitális hangrögzítésben kiemelkedő fontossággal bíró órajel-pontosság biztosításának egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze az ún. fáziszárt hurok (PLL). Úgy működik, hogy a hasznos jelet előállító feszültségvezérelt oszcillátor jelét visszacsatoljuk egy fázis-frekvencia detektorba, amely a másik bemenetére kapcsolt referenciajellel veti össze annak fázisát és frekvenciáját, majd az így előállított különbségi jelet aluláteresztő szűrőn keresztül a fenti oszcillátor vezérlésére használja. Mindaddig, míg van különbség, az a vezérlésben a kimenő frekvencia olyan irányban történő módosítását indukálja, ami csökkenti a különbséget a referenciajelhez képest. Mikor megtörténik a behúzás”, olyan állapot állandósul, melyben az előállított hasznos jel frekvenciájában és fázisában megegyezik a referenciával. Valahogy így néz ki ez architektúrájában:
Könnyen belátható, hogy ez akkor működik, ha a kimenő és a referenciajelek végül azonos frekvenciában állandósulnak a detektor bemenetein. Mivel a digitális hangfeldolgozó rendszereinkben alkalmazott frekvenciák jelentősen eltérnek a külső (vagy akár belső) forrásból származó 10 MHz-es referenciától, csak úgy valósulhat meg a PLL működés, ha a visszacsatoló ágban a frekvenciát megfelelő osztókkal („N”) korrigáljuk. Ennek létét tagadta Viktor, de szerintem nem igazán értette, mire hivatkozok.
Matematikailag levezethető, hogy kívánatos a minél kisebb, egész „N” lenne a zaj szempontjából, sajnos a digitális audio-eszközök belső működésében alkalmazott frekvenciák nem teljesítik ezt a 10 MHz-es referenciához viszonyítva.
A részletek ismerete és Viktor némiképp elnagyolt megfogalmazásából arra tudok csak következtetni (de persze tévedhetek), hogy a Denpo DAC-juk rendelkezik egy belső 10 MHz-es referenciaoszcillátorral is, amely a fenti végső órajeleket ütemező PLL számára szolgál 10 MHz-es referenciaként.
Amint a külső 10 MHz-es referenciajelet bekötjük, az egy önálló PLL-ben a belső 10 MHz-es referencia-oszcillátort szabályozza be még pontosabbra, ami továbbra is fenti „hasznos” frekvenciákat szabályozó PLL számára szolgálhat még jobb referenciaként. Ebben a PLL körben tényleg nincs frekvenciaosztó értelemszerűen.
(Vagy egyszerűen kiváltja a belső 10 MHz-es oszcillátort, és közvetlenül szolgál referenciaként?)
Tehát az üzlet: a pontosabb referenciajelnek köszönhetően remélhetően alacsonyabb fáziszaj az oszcillátorokban, cserébe a tört „N”-ek által bevezetett zaj. Plusz a külső órajel esetén kiszolgáltatottság az interfészek, csatlakozók, kábelezés minőségének.
vs.
A felhasználás helyéhez a lehető legközelebb, legegyszerűbb jelúttal elhelyezett, az alkalmazott frekvenciák egész számú töbszöröseit előállító, nagy pontosságú oszcillátorok.
Mindezt a jóval -100dB alatti javulás reményében.
Felmerül még a kérdés, miért 10MHz az a sztenderd referencia órajel, mikor köszönő viszonyban sincs a digitális audióban használatos mintavételi frekvenciákkal. Hogy pontosan honnan ered a 10 MHz, nem tudom, de az egyértelmű, hogy eredeti célja nem a hangminőség befolyásolása volt, hanem a stúdiókban, különösen a soksávos rendszerekben, illetve a videoval szinkronizált hangsávokkal egységesített időzítés kialakítása.
Ez a műszaki háttér, nem feltétlenül korrelál az egyénileg tapasztalt hangminőséggel.
Ja, és csak abból okoskodhattam, amit az elejtett morzsákból összerakhattam, tehát elképzelhető, hogy a hivatkozott DAC végül más okosságokkal is bír!
Ha valaki szeretne picit jobban elmélyedni a fáziszárt hurkok lelki világában, javaslom az alábbi oldal tanulmányozását:
https://www.analog.com/en/resources/ana ... ntals.html
