Azzal kezdem, hogy az egyszerűségre és a stabilitásra törekedve az aktuális trendekkel (mint pl. Hi-Res audio, streamelés, LP, csöves erősítő, Linux stb.) szemben teljesen más uta(ka)t járok a hifiben is. Ennek következtében is "offline" gyűjtöm és rendszerezem a zenegyűjteményem, és a foobar verzió amit használok (az 1.x változat legutolsó kiadása) sem "frissíthető", a már megszűnt (mindazonáltal kitűnő) FoobarCon Pro nevű androidos távirányító szoftver kompatibilitása miatt.
A foobar az összes többi zenelejátszó szoftverrel ellentétben, és némiképp provokatív módon teljesen fapados felülettel települ, és ezt magunknak szükséges alakítanunk - ami így látványosan eltántorítja az audiofilek azon részét, akinek a számítástechnika "nem a barátja". Jómagam erős felhasználói szinten vagyok ezen a területen, így mindössze 12 évre visszamenő piszkálás során eljutottam addig az állapotig, amit ezennel ünnepélyesen megosztok Veletek: https://mega.nz/file/yd50nQpT#nHBBF2Ie2 ... Jynva0vnno
Ez egy "portable" verzió, amit nem kell telepíteni, a rendszer a "foobar_start!.lnk" fájllal indul. Sajnos csak angolul "tud", de csupán pár menüparancs értelmezésével már jól használható. Rögtön a a beállítások között nagyon fontos az "Output" menü, amivel a hanglejátszó kimeneti eszközt választhatjuk ki, akár WASAPI vagy ASIO módban kikerülve a WIndowsba épített hangrendszert. A másik fontos a "Media library" könyvtár(ak) megadása, ahol a program az alapértelmezett zenéket találja. A csomag tartalmaz egy minta zenegyűjteményt is, benne a zenék azonban csak 1-1 másodpercesek, a látvány és a fájlokba írt "ID3" avagy "meta" információk bemutatása végett, amelyek helyes kitöltése fontos dolog. Zenegyűjteményünk ugyanis egy tulajdonképpeni adatbázis, aminek a kilistázását így többféle szempont szerint kérhetjük: műfaj, együttes, vagy akár címben szereplő részlet rákeresésével leválogatható. A kitöltést a foobar tökéletesen kezeli, nem szükséges más program hozzá.
A kitűzött célom az volt, hogy a monitor (vagy annak használt TV) bekapcsolása nélkül, távolról vezérelve is lehessen a rendszert használni, és ez a számítógép fizikai bekapcsolását leszámítva sikerült is. A FoobarCon távirányító szoftvernek az egyik, a "szerver" komponense a foobar alá fel van installálva, az "APK" kiterjeszésű komponensét pedig androidos mobilra vagy tabletre szükséges telepíteni. Hogy ezt a fájt a telefonra hogyan tegyük át, annak több módja lehetséges: ezek közül példának csak a pendrive + OTG kábel módszert említem. Szinte biztos, hogy az android, annak verziójától függően másképp, de visítani fog, hogy veszélyes és tilos (stb.) ennek a telepítése, de ez eliminálható. A telefonnal ezután arra a wifi hálózatra kell csatlakozni, amin a foobart futtató PC is rajta csücsül, és ekkor automatikusan megjelenik a FoobarCon program indítóképernyőjén annak a számítógépnek az IP címe. Természetesen több helyen is lehet foobar lejátszót használni: ilyenkor több IP cím jelenik meg (ezeknek nevet is lehet adni, mint pl. "nappali"), de egyszerre persze csak egy szerverre lehetséges kapcsolódni. (Profi felhasználóknak érdemes a routerben fix IP címet beállítani.) Csatlakozás után a program ablakai egy viszonylag könnyen kiismerhető jobbra-balra illetve fel-le menürendszerben találhatóak. Egyetlen ablak van, ahol a program online tartalmat keres és ettől bezáródik, de csekély rutinnal kiismerhető módon ha nem megyünk rá erre, ez nem fog bekövetkezni. Minden lejátszott zene könyvtáráról automatikusan egy lejátszási lista készül, így újrajátszáskor már könnyen megtalálható lesz. A távirányító programból való kilépéskor a rendszer választhatóan akár egy "shutdown", azaz kikapcsolás parancsot is tud küldeni a számítógépnek, és az is egy nagyon jó szolgáltatás, hogy bejövő híváskor automatikusan némítja a lejátszást. Az alapfunkciókat viszont egyszerűbb egy vezetéknélküli numerikus billentyűzettel elérni, így lejátszáskor ilyet is használok (a programban a "keyboard shortcut" nevű menüben vannak definiálva a billentyűk egyes parancsokhoz való hozzárendelése).
A foobar nálam egy passzív hűtésű mini PC-n fut, ez a gép kizárólag a foobar futtatására van használva. Bekapcsolás után a Windowssal együtt indul a foobar. Itt van egy kis buktató, mert hiába van elöl, nem feltétlenül lesz aktív a foobar ablak, és emiatt a vezetéknélküli billentyűzet hatástalan marad. Ezt igazából egy "egyszerű de nagyszerű" módon, egy AutoHotkey 1.x scripttel tudtam megoldani, amit futattható exe fájlnak lefordítva indítok a Windows rendszerrel: ez biztosítja, hogy a foobar ablak aktív legyen. Kétféle oprendszerrel is megcsináltam a gépet, így Win7-es és Windows Server 2019-es változat is rendelkezésre áll (utóbbi a miniDSP kezelőprogramjához szükséges, de ez már egy másik történet :-).
Mitagadás, nincs "ingyenkaja": de egyrészt kipróbálva sokkal egyszerűbb az egész, mint így leírva, másrészt belátható munkával bármelyik "bolti" géppel minimum versenyben lévő (de sokkal inkább azt kenterbe verő) zenelejátszó rendszert lehet ezáltal kihozni.
Kérdés esetén rendelkezésre állok.
