Heed Audio termékek

Itthon?
Nem, én csak képen láttam, valószínűleg a Zsolt által is említett amerikai cég valamelyik fotóján, Zsolt ex-blogján. (Asszem életemben nem voltam még hi-fi shown, sem itthon, sem máshol.)

Csak óvatosan kérdezem, a zenehallgatás ünnepe miért és mennyivel legyen magasztosabb, mint a természet szépsége, a nők kedvessége, az állatok ragaszkodása, vagy bármelyik másik "hétköznapi" örömforrás, amik mellett hajlamosak vagyunk közömbösen elsétálni?

Ha arra céloztál, hogy a felgyorsult rohanó világban sokszor éppen az ÉLET mellett rohanunk el ... akkor sajnálattal kell maximálisan egyetértenem!

A szombati zenehallgatás egyik folyománya az lett, hogy a rendkívül konzervatív - értsd rendszert 15 évenként cserélő - barátom, egyrészt egy nálunk töltött vendégség, ill. Zsoltnál töltött néhány óra, és Elixiren való füleshallgatás után beáltt az Elixir kérők sorába.

- egyrészt az, hogy a streamelt zene ilyen könnyedén elérhető, mondhatni a csapból is folyik, az nyilvánvalóan leértékeli magának a zenehallgatásnak, valahol kicsit zenének is az ünnepélyességét, hiszen amit természetes módon, kis erőfeszítéssel, sőt sok esetben ingyen kapunk, azt hajlamosak vagyunk nem becsülni eléggé
Csak óvatosan kérdezem, a zenehallgatás ünnepe miért és mennyivel legyen magasztosabb, mint a természet szépsége, a nők kedvessége, az állatok ragaszkodása, vagy bármelyik másik "hétköznapi" örömforrás, amik mellett hajlamosak vagyunk közömbösen elsétálni?

Jó zenészek biztosan lesznek,szerintem vannak ma is fiatal tehetségek,és a jó zenére igény is lesz úgy mint most,de kérdés hogy tudnak e majd ezek a friss hajtások újat,és a közönség számára érdekeset is mutatni,erre kíváncsi leszek.

Hát persze, hogy tudnak, csak legfeljebb mrá nem mi leszünk annak fogyasztói. Lássuk be, mindig minden korszak kitermeli a maga mardandó értékeit, a több meg múló divat, fellámgol, kifut és utána megy a levesbe.
Kedves Uraim! Ha azt vesszük észre magunkon, hogy túl gyakran mormoljuk a "régenmindenjobbvolt" mantrát, az csak egy dolgot jelent - öregszünk!

Egyébként figyeltem az itt kialakuló polémiát, sőt még szombaton beszélgettünk is róla Zsolttal, úgyhogy az előttem szólóknak mindkét szempeontból igaza van:
- egyrészt az, hogy a streamelt zene ilyen könnyedén elérhető, mondhatni a csapból is folyik, az nyilvánvalóan leértékeli magának a zenehallgatásnak, valahol kicsit zenének is az ünnepélyességét, hiszen amit természetes módon, kis erőfeszítéssel, sőt sok esetben ingyen kapunk, azt hajlamosak vagyunk nem becsülni eléggé; Zorán nagyon szépen énekelte, hogy egy pohár vizet a sivatagban todsz értékelni igazán;
- másfelől viszont mint zenerajongó ember nagyon örülök annak, hogy az internet megjelenésével a zenei világ is kinyílt előttem; gyakran szoktam "csak úgy" szörfülni a neten, főleg a YT-on és hihetetlen gyöngyszemekre bukkantam és bukkanok rá folyamatosan.

Szóval szerintem ezt is a helyén kel kezelni. Most hirtelen az a hasonlat ugrott be, hogy van a jéghideg fröccs, és van egy pohár nemes bor. Ha tudjuk, hogy melyiket igyuk tikkasztó nyári hőségben és melyiket egy ünnepo asztalnál, akkor a maga nemében és helyén mindkettő tud kiváló lenni!

Azt meg tudná nekem mondani, hogy Heed Canopusból hány változat készült és mi a különbség közöttük? gondolom teljesítményben, és hangminőségben is fejlődött idővel. Az árlistán levő canopus 10th hányadik revízió kb?

OK, de ilyen alapon rengeteg mai ifjú világsztárt fel tudok én is sorolni. Tal Wilkenfeld 20 lvesen Chick Corea, majd Jeff Beck és Eric Clapton zenekarában játszott. Esperanza Spalding 26 évesen Grammy díjat kapott, azóta még kettőt. Zságer Balázs 26-28 évesen végigturnézta Európát a Zagarral és Yonderboijal, filmzenéket is írt rengeteg elismerést besöpörve. Itt van a Special Providence, ami 30 év körüli tagjaival lassan minden díjat besöpör progresszív rock műfajban és szinte minden nagyobb fesztiválra elhívják már őket. Hozzájuk képest a Zeppelin tagjai kutyaütő módon bántak a hangszereikkel pályájuk elején. Ki tudja, melyik mai tini lesz 10 év múlva sztár? Nem akarok számháborúba bocsátkozni, de ugye az eredeti felvetés az volt, hogy...

"De kit fognak majd hallgatni a későbbi generációk? Nem látok ma egy Clapton, Pink Floyd, Hendrix, Led Zeppelin, B.B King, Miles Davis (stb. kinek-kinek ízlése szerint) nagyságú fiatal zenészt sem, aki valóban tudna zenélni, mert valóban értenek a hangszereikhez, és érdemes lenne hallgatni."

Jó zenészek biztosan lesznek,szerintem vannak ma is fiatal tehetségek,és a jó zenére igény is lesz úgy mint most,de kérdés hogy tudnak e majd ezek a friss hajtások újat,és a közönség számára érdekeset is mutatni,erre kíváncsi leszek.

Az LZ igen, hisz New Yarbirds néven már rögtön amerikai turnéra indultak. A P.F. meg már filmzenéket írt a 60-as éve végén. a felsoroltak tehát igensi a 20-as éveikban már (világ)sztárok voltak. Pedig hol volt még a mindent elontó net ?
OK, de ilyen alapon rengeteg mai ifjú világsztárt fel tudok én is sorolni. Tal Wilkenfeld 20 lvesen Chick Corea, majd Jeff Beck és Eric Clapton zenekarában játszott. Esperanza Spalding 26 évesen Grammy díjat kapott, azóta még kettőt. Zságer Balázs 26-28 évesen végigturnézta Európát a Zagarral és Yonderboijal, filmzenéket is írt rengeteg elismerést besöpörve. Itt van a Special Providence, ami 30 év körüli tagjaival lassan minden díjat besöpör progresszív rock műfajban és szinte minden nagyobb fesztiválra elhívják már őket. Hozzájuk képest a Zeppelin tagjai kutyaütő módon bántak a hangszereikkel pályájuk elején. Ki tudja, melyik mai tini lesz 10 év múlva sztár? Nem akarok számháborúba bocsátkozni, de ugye az eredeti felvetés az volt, hogy...

"De kit fognak majd hallgatni a későbbi generációk? Nem látok ma egy Clapton, Pink Floyd, Hendrix, Led Zeppelin, B.B King, Miles Davis (stb. kinek-kinek ízlése szerint) nagyságú fiatal zenészt sem, aki valóban tudna zenélni, mert valóban értenek a hangszereikhez, és érdemes lenne hallgatni."

Sejtettem, hogy valaki ezzel fog előrukkolni. Szerinted a Led Zeppelin, vagy a Pink Floyd megalakulásakor már sztárzenekar volt? Szerintem a világhír jóval később érkezett el hozzájuk, de ezt nyilván nem itt fogjuk megvitatni és nem is ez a lényeg a témában.
Az LZ igen, hisz New Yarbirds néven már rögtön amerikai turnéra indultak. A P.F. meg már filmzenéket írt a 60-as éve végén. a felsoroltak tehát igensi a 20-as éveikban már (világ)sztárok voltak. Pedig hol volt még a mindent elontó net ?

Pedig de...
Sejtettem, hogy valaki ezzel fog előrukkolni. Szerinted a Led Zeppelin, vagy a Pink Floyd megalakulásakor már sztárzenekar volt? Szerintem a világhír jóval később érkezett el hozzájuk, de ezt nyilván nem itt fogjuk megvitatni és nem is ez a lényeg a témában.

Az említett muzsikusok - talán Clapton kivételével - nem huszonévesen lettek sztárok, legalábbis a világ nagyobbik része számára, tehát nem túl fair mai fiatalokkal összevetni az ő sikerüket. Rengeteg nagyszerű zenész alkot ma is, megkockáztatom több, mint valaha. Hogy róluk a többség nem tud, nem találkozik a műveikkel, a hangszeres tudásukkal, az elsősorban a lustaságunkon, kényelmességünkön és zárkózottságunkon múlik. Aki 40 évvel ezelőtt Hendrixet akarta hallani, az hajlandó volt száz mérföldeket utazni érte, pedig rádiók akkor is léteztek. Ma ami nem dől a médiából, az szinte nem is létezik, pedig elég lenne hozzá néhány percet/órát utazni pár nagyszerű fővárosi jazz kocsmába, kevésbé felkapott koncertterembe. Nekem még mindig gyakran van szőrfelállító élményem a nézőtéren, vagy a pult mögött, pedig a fellépők többsége lassan már az unokám lehetne. Tessék a jobb karokat a szív közelébe emelni! Ki hány mai muzsikus produkciójába hallgatott bele őszinte kíváncsisággal, a szokásos eleve lesajnáló attitűd nélkül? Ugye, hogy nem tudtok nagy számokat mondani? Ha holnaptól egyetlen muzsikus sem létezne a világon, szerintem akkor is ellennénk életünk végéig a meglévő zenei gyűjteményünkkel.

A streaming és netrádiók egyik nagy előnye számomra, hogy új zenékkel ismerkedhetek meg. Rendszeresen bekukkantok távoli országok online rádióműsoraiba és ritka az olyan nap, mikor nem fedezek fel valami klassz előadót. Pár kattintás a streaming felületeken és hopp, máris ott sorakozik a soha nem hallott zenekar jó néhány albuma, amik létezéséről pár órával korábban még nem is tudtam, most meg már harmadszor hallgatom végig az egyiket. Aztán könnyen lehet, hogy este már egy 35 évvel ezelőtti Pink Floyd lemez lesz műsoron, vagy egy évszázadokkal ezelőtt íródott romantikus. És ezeket 20-30-50 év múlva is hallgatni fogják.

Pedig de !
A Pink Floyból a legidősebb is - Roger Waters - 26 éves volt a világhír kezdetén.
Jimmy Hendrix 28 évesen már világhírrel eltávozva halott volt.
Led Zeppelinből Jimmy Page 24 éves volt, de Robert Plant csak 20 a megalakuláskor !
Miles Davis 19 évesen olyan zenekart alapított, amiben John Coltrane saxizott és a ritmus szekció is zseniális volt.
Cak azért merem ezt itt leírni, mivel magam is hozzájárulok a HEED Audio zenei előadásaihoz.

Nem látok ma egy Clapton, Pink Floyd, Hendrix, Led Zeppelin, B.B King, Miles Davis (stb. kinek-kinek ízlése szerint) nagyságú fiatal zenészt sem, aki valóban tudna zenélni, mert valóban értenek a hangszereikhez, és érdemes lenne hallgatni.
Ajánlom Joe Bonamassa-t. Bár már ő is közel a 40-hez, de ha valaki Claptonon, Floydon, v. Hendrixen nőtt fel, akkor benne nem fog csalódni. Sokan tudnak zenélni ma is, de a Joe más, őt érdemes hallgatni, sőt nézni is mert már most van vagy 10db koncert blu-ray anyaga. A "maiak" közül a legtöbbre tartom.

No akkor recept:
Kb. egy kiló csirkemájjal számolva:
- 250g zsír (sertés+kacsa, fele-fele)
- két (de inkább 3) nagy fej vöröshagyma
- 3 zöldpaprika
- egy fej fokhagyma
- kakukkfű, majoranna, só bors
- egy fej lila hagyma és egy csokor snidling
A vöröshagymát és a zöldpaprikát apróra vágva a zsírban megdinsztelni, amikor már szép üveges a hagyma, a májat (csirke!!!) hozzáadni. Kb. egy órán át, lefedve dinsztelni/sütni, majd levéve a tűzről apróra törni (turmixolni)
Visszatéve a tűzre hozzáadni a fűszereket, a fokhagymát (csak ilyenkor) és még egy fél órát lassú tűzön rotyogtatni. (Vállalkozó kedvűek próbálhatnak egy kis rozé borral kísérletezni, ez nem az eredeti recept!)
Mikor kész, még melegen a tetejét jó gazdagon megszórni az összevágott lila hagymával és snidlinggel - de azzal már nem rotyogtatni! és hagyni kihűlni, majd hűtő-hidegre hűteni.

Köszönöm!

No akkor recept:
Kb. egy kiló csirkemájjal számolva:
- 250g zsír (sertés+kacsa, fele-fele)
- két (de inkább 3) nagy fej vöröshagyma
- 3 zöldpaprika
- egy fej fokhagyma
- kakukkfű, majoranna, só bors
- egy fej lila hagyma és egy csokor snidling
A vöröshagymát és a zöldpaprikát apróra vágva a zsírban megdinsztelni, amikor már szép üveges a hagyma, a májat (csirke!!!) hozzáadni. Kb. egy órán át, lefedve dinsztelni/sütni, majd levéve a tűzről apróra törni (turmixolni)
Visszatéve a tűzre hozzáadni a fűszereket, a fokhagymát (csak ilyenkor) és még egy fél órát lassú tűzön rotyogtatni. (Vállalkozó kedvűek próbálhatnak egy kis rozé borral kísérletezni, ez nem az eredeti recept!)
Mikor kész, még melegen a tetejét jó gazdagon megszórni az összevágott lila hagymával és snidlinggel - de azzal már nem rotyogtatni! és hagyni kihűlni, majd hűtő-hidegre hűteni.

Mentve...

No akkor recept:
Kb. egy kiló csirkemájjal számolva:
- 250g zsír (sertés+kacsa, fele-fele)
- két (de inkább 3) nagy fej vöröshagyma
- 3 zöldpaprika
- egy fej fokhagyma
- kakukkfű, majoranna, só bors
- egy fej lila hagyma és egy csokor snidling
A vöröshagymát és a zöldpaprikát apróra vágva a zsírban megdinsztelni, amikor már szép üveges a hagyma, a májat (csirke!!!) hozzáadni. Kb. egy órán át, lefedve dinsztelni/sütni, majd levéve a tűzről apróra törni (turmixolni)
Visszatéve a tűzre hozzáadni a fűszereket, a fokhagymát (csak ilyenkor) és még egy fél órát lassú tűzön rotyogtatni. (Vállalkozó kedvűek próbálhatnak egy kis rozé borral kísérletezni, ez nem az eredeti recept!)
Mikor kész, még melegen a tetejét jó gazdagon megszórni az összevágott lila hagymával és snidlinggel - de azzal már nem rotyogtatni! és hagyni kihűlni, majd hűtő-hidegre hűteni.

Ez a pástétom élvezet felsőfokon,én csak highend májpástétomnak hívom.
Más.
Én is rendszeresen járok a Heed bulikra.
Sok nagyszerű zene- és hifiszerető ember,kitünő házigazdák,nagyszerű hangulat és nem utolsó sorban kiemelkedő készülékek.
Mindenkinek ajánlom!
A nagyThesis lánc, a Grand Enigma hangsugárzóval igazi referencia lánc!!!
Gyuri

Vendég

Az eredeti cikk is a technológiát okolta, pedig tényleg csak arról van szó, hogy meg kell tanulni élni az általa kínált lehetőségekkel. Szerintem a technológiát és/vagy "az emberi természetet" hibáztatni egyaránt erős félreértelmezése a technológia és a kultúra viszonyának.

De kit fognak majd hallgatni a későbbi generációk? Nem látok ma egy Clapton, Pink Floyd, Hendrix, Led Zeppelin, B.B King, Miles Davis (stb. kinek-kinek ízlése szerint) nagyságú fiatal zenészt sem, aki valóban tudna zenélni, mert valóban értenek a hangszereikhez, és érdemes lenne hallgatni.
Az említett muzsikusok - talán Clapton kivételével - nem huszonévesen lettek sztárok, legalábbis a világ nagyobbik része számára, tehát nem túl fair mai fiatalokkal összevetni az ő sikerüket. Rengeteg nagyszerű zenész alkot ma is, megkockáztatom több, mint valaha. Hogy róluk a többség nem tud, nem találkozik a műveikkel, a hangszeres tudásukkal, az elsősorban a lustaságunkon, kényelmességünkön és zárkózottságunkon múlik. Aki 40 évvel ezelőtt Hendrixet akarta hallani, az hajlandó volt száz mérföldeket utazni érte, pedig rádiók akkor is léteztek. Ma ami nem dől a médiából, az szinte nem is létezik, pedig elég lenne hozzá néhány percet/órát utazni pár nagyszerű fővárosi jazz kocsmába, kevésbé felkapott koncertterembe. Nekem még mindig gyakran van szőrfelállító élményem a nézőtéren, vagy a pult mögött, pedig a fellépők többsége lassan már az unokám lehetne. Tessék a jobb karokat a szív közelébe emelni! Ki hány mai muzsikus produkciójába hallgatott bele őszinte kíváncsisággal, a szokásos eleve lesajnáló attitűd nélkül? Ugye, hogy nem tudtok nagy számokat mondani? Ha holnaptól egyetlen muzsikus sem létezne a világon, szerintem akkor is ellennénk életünk végéig a meglévő zenei gyűjteményünkkel.

A streaming és netrádiók egyik nagy előnye számomra, hogy új zenékkel ismerkedhetek meg. Rendszeresen bekukkantok távoli országok online rádióműsoraiba és ritka az olyan nap, mikor nem fedezek fel valami klassz előadót. Pár kattintás a streaming felületeken és hopp, máris ott sorakozik a soha nem hallott zenekar jó néhány albuma, amik létezéséről pár órával korábban még nem is tudtam, most meg már harmadszor hallgatom végig az egyiket. Aztán könnyen lehet, hogy este már egy 35 évvel ezelőtti Pink Floyd lemez lesz műsoron, vagy egy évszázadokkal ezelőtt íródott romantikus. És ezeket 20-30-50 év múlva is hallgatni fogják.

Itthon?
Gondolom arra gondol(t) Klaca, hogy a Blackbird Audio (USA) sokszor demózik Funk/Transfiguration Axia kombóval.

No, ha már ennyire jóban vagy a back office-al, elkérhetnéd nekem a májpástétom receptjét.
No akkor recept:
Kb. egy kiló csirkemájjal számolva:
- 250g zsír (sertés+kacsa, fele-fele)
- két (de inkább 3) nagy fej vöröshagyma
- 3 zöldpaprika
- egy fej fokhagyma
- kakukkfű, majoranna, só bors
- egy fej lila hagyma és egy csokor snidling
A vöröshagymát és a zöldpaprikát apróra vágva a zsírban megdinsztelni, amikor már szép üveges a hagyma, a májat (csirke!!!) hozzáadni. Kb. egy órán át, lefedve dinsztelni/sütni, majd levéve a tűzről apróra törni (turmixolni)
Visszatéve a tűzre hozzáadni a fűszereket, a fokhagymát (csak ilyenkor) és még egy fél órát lassú tűzön rotyogtatni. (Vállalkozó kedvűek próbálhatnak egy kis rozé borral kísérletezni, ez nem az eredeti recept!)
Mikor kész, még melegen a tetejét jó gazdagon megszórni az összevágott lila hagymával és snidlinggel - de azzal már nem rotyogtatni! és hagyni kihűlni, majd hűtő-hidegre hűteni.

Nagyon köszi a részletes leírást! A Funkok egyébként messze vannak ettől a szinttől? (Mintha néha azzal is láttam volna Heedeket demózni.)
Nem azért nincs az "ötösben" a Funk, mert nem jó lemezjátszó, hanem azért, mert nem dolgoztam vele olyan mélységig, mint az említett többivel. Van továbbá néhány más lemezjátszó, amit szeretek, de már nem fért bele az "ötbe", persze nem is annyiba kerül. Például egy Edwards TT1. Vagy egy Inspire Quest. Netán épp az említett Funk. Merthogy sokkal olcsóbb egyébként mint az említett "ötök". És persze van egy rakat, az említett "ötnél" sokkal drágább készülék, amit sztárol a high end világ, de köszönöm, nem. Aki ott volt szombaton, nekik egyébként erről is beszéltem, hogy miért nem. És az "ötök" miért igen.

Akkor mint önjelölt fordító ismét fellépnék. Az angolul nem tudók számára magyarul: "Who the fuck is Adele?"
Én egyébként nem értenék egyet Pali923-al, hogy most már nincsenek komolyan vehető zenék/zenészek. Abszolút vannak. És szerintem az arány sem igen változik az idővel. Ami ma azt a csalóka látszatot kelti, hogy mindent minden eddiginél jobban elöntött a trágya (az érzékenyebb emberek egyébként minden korban egészen pontosan ugyanezt érezték) az nem más, mint az, hogy a hozzáférhetőség minden korábbinál egyszerűbb, gyorsan, szélesebb körű stb. Minden, mindenféle szűrő nélkül azonnal a szemed előtt van. És mivel a 'mindennek' igen nagy százaléka fos (mindig is az volt), ezért úgy látod, hogy hirtelen megnőtt a fosszint. Pedig régebben is hasonló volt az arány, csak nem lehetett látni, könnyebb volt kizárni, azok a körök, amelyekben automatikusan forgott az ember, eleve megszűrték azt, amivel találkozott. (És persze azért abszolút értékben kevesebb volt a fos, mert kevesebb ember élt. De az arányok hasonlóak voltak.) Most már nincsenek 'automatikus szűrők' (főleg a net miatt). Neked magadnak kell válogatnod. Persze az is hozzátartozik a nethez, hogy a kevés jóhoz is könnyebb hozzáférni.

Hogy mit hány ember szeret, az szerintem abszolút mérvadó, csak éppen fordítva, mint ahogyan 'gondolnánk'. Ami jó vagy fontos, azt általában kevesebben szeretik. Ez is teljesen normális, hiszen előállítani is kevesebben tudják. Persze ez is attól függ, honnan nézzük. Adelét talán ma sokan hallgatják, viszont holnap már nem fogja senki. Scarlattit soha egyetlen pillanatban sem hallgatták annyian, mint Psy-t a csúcson, de talán mindig is lesz pár ember, aki hallgatja. Végeredményben lehet, hogy Scarlatti győz, még akkor is, ha csak a számokat nézzük. Én személy szerint szívesebben alkotnék valami olyasmit, amihez 1 millió éven át mindig van 1 ember, aki olvassa, mint olyasmit, amihez 1 napig van 1 millió. Persze az előbbi jóval nehezebb is. Ám lehet, hogy ez is csak ízlés kérdése.

Jó összefoglalás. Annyit tennék hozzá (és szerintem a cikkben úgy általában erről van szó), hogy az ember mindig a kisebb ellenállás irányába halad. (Nem csak az elektron... ) Mármost az "igényes" fogyasztás, értsünk ezalatt bármit is, elindul egyfajta felszínes fogyasztás felé. Mert ömlik a sok lehetőség, és még az önkontrollal jobban rendelkezők is elbizonytalanodnak, hogy hát talán lemaradnak valamiről.
Ami a cikkben elhangzik, hogy egy ilyen jellegű szolgáltatás, ahol szinte végtelen lehetőség áll rendelkezésre, eléggé elvisz abba az irányba, hogy az újat, a mást gyorsan átlépjük, mert hirtelen talán nem tetszik annyira. És itt van azt hiszem a kulcsa a dolognak.
Ha megvásárolok - nem is annyira kevés pénzért - egy a polcomra tehető, birtokolható anyagot, akkor arra jobban figyelek, feldolgozom, később előveszem. A cikkben az is elhangzik - és lássuk be, sokszor van így -, hogy hamar elfelejtjük még a nevét is annak amit tegnap hallottunk és átléptük. A streaming izgágává tesz, egyre felszínesebb fogyasztóvá. Nem azért, mert a streaming mint lehetőség ilyen, hanem azért, mert mi emberek ilyenek vagyunk.

Dr. Feickert-ek, Kubrick, Xerxes, Linn Sondek, Well Tempered Amadeus. Ez nem a lemezjátszók abszolút top listája, ezek azok, amik Zsolt körül annyit voltak, hogy már tud róluk véleményt mondani.
Nagyon köszi a részletes leírást! A Funkok egyébként messze vannak ettől a szinttől? (Mintha néha azzal is láttam volna Heedeket demózni.)

Ki az az Adele?
Akkor mint önjelölt fordító ismét fellépnék. Az angolul nem tudók számára magyarul: "Who the fuck is Adele?"
Én egyébként nem értenék egyet Pali923-al, hogy most már nincsenek komolyan vehető zenék/zenészek. Abszolút vannak. És szerintem az arány sem igen változik az idővel. Ami ma azt a csalóka látszatot kelti, hogy mindent minden eddiginél jobban elöntött a trágya (az érzékenyebb emberek egyébként minden korban egészen pontosan ugyanezt érezték) az nem más, mint az, hogy a hozzáférhetőség minden korábbinál egyszerűbb, gyorsan, szélesebb körű stb. Minden, mindenféle szűrő nélkül azonnal a szemed előtt van. És mivel a 'mindennek' igen nagy százaléka fos (mindig is az volt), ezért úgy látod, hogy hirtelen megnőtt a fosszint. Pedig régebben is hasonló volt az arány, csak nem lehetett látni, könnyebb volt kizárni, azok a körök, amelyekben automatikusan forgott az ember, eleve megszűrték azt, amivel találkozott. (És persze azért abszolút értékben kevesebb volt a fos, mert kevesebb ember élt. De az arányok hasonlóak voltak.) Most már nincsenek 'automatikus szűrők' (főleg a net miatt). Neked magadnak kell válogatnod. Persze az is hozzátartozik a nethez, hogy a kevés jóhoz is könnyebb hozzáférni.

Hogy mit hány ember szeret, az szerintem abszolút mérvadó, csak éppen fordítva, mint ahogyan 'gondolnánk'. Ami jó vagy fontos, azt általában kevesebben szeretik. Ez is teljesen normális, hiszen előállítani is kevesebben tudják. Persze ez is attól függ, honnan nézzük. Adelét talán ma sokan hallgatják, viszont holnap már nem fogja senki. Scarlattit soha egyetlen pillanatban sem hallgatták annyian, mint Psy-t a csúcson, de talán mindig is lesz pár ember, aki hallgatja. Végeredményben lehet, hogy Scarlatti győz, még akkor is, ha csak a számokat nézzük. Én személy szerint szívesebben alkotnék valami olyasmit, amihez 1 millió éven át mindig van 1 ember, aki olvassa, mint olyasmit, amihez 1 napig van 1 millió. Persze az előbbi jóval nehezebb is. Ám lehet, hogy ez is csak ízlés kérdése.

Nem látok ma egy Clapton, Pink Floyd, Hendrix, Led Zeppelin, B.B King, Miles Davis (stb. kinek-kinek ízlése szerint) nagyságú fiatal zenészt sem, aki valóban tudna zenélni, mert valóban értenek a hangszereikhez, és érdemes lenne hallgatni.
El kellett volna menned a MÜPA-ba vasárnap este.
Akkor láttál volna és hallottál volna.
Montreux-i győztesek.

arn · Hozzászólás Szerző: **arn** » 2016.01.26., kedd 10:05

azzal nincs semmi baj, hogy mas fajta zenek szuletnek, ez mindig is igy volt - ahogy mashogy oltozkodunk, mas a zenenk is. ha vkinek csak egy korszak tetszik, attol nem lesz a tobbi rosszabb (sot en igazabol nem is szeretem azt, amikor vki beleszerelmesedik vmibe, aztan a tobbi meg sz*r).

ami miatt jobban aggodom, az a tendencia, hogy manapsag inkabb a zenek ujrahasznositasa folyik, es keves "eredeti" zene jelenik meg. ahhoz kepest, hogy a zene konnyen elerheto, epp forditott tendencia zajlik, mint amikor eloszor hazavihettek az emberek a kedvenc zenejuket egy lemez formajaban.

http://secondhandsongs.com/statistics/s ... s-per-year

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.