Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[scaurus]

Valóban, bár a szólásszabadságot fontosnak tartó énem azt mondja, hadd mondhassa el bárki a saját véleményét, az olvasó/zenehallgató/filmnéző meg legyen képes szelektálni, kire hallgat. Inkább utóbbi lépés siklott ki mostanság durva módon.

Ezzel egyetértek.
Mindenki blogoljon, fórumozzon, közösségi médiázzon, ahogy akar.
DE
A még mindig véleményformáló tévébe ne hívják már a hülyéket.
A híroldalak ne emelejenek már ki blogokat, blogbejegyzéseket hülyéktől.

[Csutka]

Biztos vagyok benne, hogy ha valamilyen alkotás működik, akkor abban valamilyen érték is van. Ez nem szimpátia kérdése.

Csak az álomvilágban...
Éppen Te írtál hosszabban a Szomszédok-ról és hasonló "alkotásokról".
Ez a "művészvilágban" is hasonló.
SZVSZ.

[bitrograde]

Nem hiszem, hogy Tarr Bélát itt kellene megvédeni, de szerintem néhány apróság azért tisztázandó. A legtöbb nézőt az érdekli, mit lát, és a legkevésbé sem az, hogy hogyan van az neki megmutatva, hogyan van az láttatva. Persze egészen addig, amíg az a filmes konvenciókba belefér. A legtöbben a klasszikus hollywoodi elbeszélés- és képszerkesztői technikák modern, némileg kibővített és felgyorsított változatát fogadják el - hallgatólagosan - konvencióként. Ez néhány egyszerű szabály: a történet terének és idejének, illetve ezek egységének fenntartása az elbeszélésben (nem ugrálunk megmagyarázatlanul előre, hátra, vagy egyik helyről a másikra), 180 fokos szabály betartása, a kamera "láthatatlansága", vágások sűrűsége korrelál az akció sebességével, nézőpont mozgatásának fizikája illetve virtuális kamera, stb. Ez a játékfilmes látásmód merőben eltér attól, ahogyan mi egyébként a világot látjuk, vagy megtapasztaljuk a "valóságot". Aztán vannak filmrendezők, akik szeretnék a nézőt megtanítani látni, az elbeszéléstől visszahódítani a szemlélődéshez való jogot, hogy a történetben való elmerülést ne pusztán a technika vagy annak bravúrjai, hanem a látás és a vizuális fiziológia és pszichológiai sajátosságainak (újra)felfedezése irányítsa. Ebben Tarr még csak nem is úttörő, hanem inkább következetes radikális. A hosszú snitteket Kurosawa vagy Tarkovszkij ugyanúgy használják, csak persze más kontextusban. Tarr esetében még kevésbé történetszerű a kitartott jelenet, amikor pedig mégis, mint a Werckmeister harmóniák elején, akkor iszonyúan szájbarágósnak hat. Szerintem az alig hét és fél órás Sátántangó ezért sokkal nézhetőbb film, mint a rövidebb alkotásai. És nem azért tanítják a filmeseknek, hogy így kell, hanem hogy így is lehet hatást előidézni. Méghozzá elég szuggesztívet. Ha valaki őszintén képes rászánni az időt, az a film valóban képes elvinni magával egy másik világba.
Bocs a Tarr kisesszéért, nem én vagyok a tanár, akinek ő a legnagyobb kedvence, de az ő és a "fekete széria" nemzetközi hatása tagadhatatlan, még ha zárványok is a magyar filmművészet történetében. Ahogyan, gondolom, aki filmmel foglalkozik készítőként vagy akár kritikusként is, nem ússza meg a filmtörténeti áttekintést a Lumiere-fivérektől Mélièsen, az expresszionizmuson, neorealizmuson és újhullámon, az új Hollywoodon át és tovább a legújabb televíziós fejleményekig.
És ez szerintem jól is van így. Aki csinálja, az értsen hozzá.

[Luxor Audio]

Ahhoz, hogy valami hasson nem kell maradandónak lennie.Ahogy írtam még értékkel sem kell rendelkeznie.

Valamire (Tar Béla - Sátántangó) ráfogjuk, rákényszerítjük, hogy az legyen és egy idő után kötelező az egyetemen és nem mondhatod, hogy az egy szar kérem szépen, mert akkor bye lesz neked.

Biztos vagyok benne, hogy ha valamilyen alkotás működik, akkor abban valamilyen érték is van. Ez nem szimpátia kérdése.

Bármelyik filmet le lehet szarozni, de akkor tegyük úgy, hogy a "nem tetszett", "nem fogott meg" és hasonló érdektelen érvek mellé valami nyomósabbat is teszünk!

[Luxor Audio]

A mai világ relativizálódása abból is fakad, hogy mindenki oszthatja következmények nélkül az észt, a hülyék teret kapnak a médiában (lásd a "tehetségkutatók" válogató összeállításait, érdekes módon, a Ki mit tudban nem mutatattak ilyeneket és a zsűriben is komoly emberek ültek, nem celebek) és esetenként hangadóvá válnak. Egy Pumped Gabó képernyőre kerül, b@ssza meg, egy ilyen idióta?

Valóban, bár a szólásszabadságot fontosnak tartó énem azt mondja, hadd mondhassa el bárki a saját véleményét, az olvasó/zenehallgató/filmnéző meg legyen képes szelektálni, kire hallgat. Inkább utóbbi lépés siklott ki mostanság durva módon.

[Csutka]

Ez már nemkicsit OFF

Szerintem nem OFF, hanem a csevegő rész.
De nem igazán érted a lényeget.

Ahhoz, hogy valami hasson nem kell maradandónak lennie.
Ahogy írtam még értékkel sem kell rendelkeznie.
Sokszor véletlen, de sokszor persze az ízlés formálásának eredménye.

Ez a nagy művészetre is fordítottan jellemző.
Valamire (Tar Béla - Sátántangó) ráfogjuk, rákényszerítjük, hogy az legyen és egy idő után kötelező az egyetemen és nem mondhatod, hogy az egy szar kérem szépen, mert akkor bye lesz neked.

[Csutka]

Megvan a jelenet, Tarr több filmjében is van hasonló (lásd pl. A torinói ló, amiben ráadásul gyakorlatilag nincs is párbeszéd), valóban más idegzet kell hozzá, mint a Transformers valamelyik korai epizódjához (ami a maga nemében szintén mestermű, ám az egyetemen valamiért mégis Tarr filmjeit tanítják). De "falusi drámából" is láttunk már könnyedebb élvezettel operáló színvonalat (pl. Ábel a rengetegben, Porcelánbaba, de talán még a Tüskevár is ide sorolható) és szörnyen gagyit is, szóval ezeket a jellegzetességeket ismét nem tekinthetjük a műfaj sajátosságainak. A filmeket érő negatív kritikák többsége mégis leginkább az adott filmes műfaj elítéléséről szól, ami butaságnak tűnik.

Kemény mindenesetre.
Ez a tanár kedvence. 8 órás mindössze és sok hasonló jelenet van benne.
Hosszú-hosszú perceken keresztül házakat, lányt ahogy sétál, stb...

Tonykának - egy mai kötelező film van az egyetemen (eddig) - a Deadpool. Yesss!!

[scaurus]

Ez már nemkicsit OFF

...
Ezzel nem értek egyet.
Mitől jó, vagy rossz valami? Ki állapítja meg?
Exact módon mérhető és besorolható valami ebbe a két kategóriába?

Áááá, ez távolról sem ilyen egyszerű és nem fekete-fehér a világ.
...

Sosem volt fekete-fehér a világ.
Ugyanakkor van, ami felismerhető, hogy közhelyes legyek: az erotikától fűtött művészfilm és a pornográfia elhatárolására is nehéz definíciót adni, oszt' mégis felismeri az ember, hogy mit lát.
Valahogy eldőlt az is, hogy milyen képek kerülnek kiállításra a híres múzeumokban.
Érdekes módon, pl. amire, anno, Babits Mihály vagy Szerb Antal azt mondta, hogy jó, az jellemzően jó volt.
(Nyilván, ők is tévedhettek, ők is emberek voltak.)

A mai világ relativizálódása abból is fakad, hogy mindenki oszthatja következmények nélkül az észt, a hülyék teret kapnak a médiában (lásd a "tehetségkutatók" válogató összeállításait, érdekes módon, a Ki mit tudban nem mutatattak ilyeneket és a zsűriben is komoly emberek ültek, nem celebek) és esetenként hangadóvá válnak.
Egy Pumped Gabó képernyőre kerül, b@ssza meg, egy ilyen idióta?

Ahogy a napi politika sem intézhető városi szinten sem cserpészavazással, hanem rábízzuk politikusokra a döntéseket, ugyanígy az értékítéletet is rá kellene bízni alkalmas társaságra (művészeti akadémia, akármi.
Akiknek a véleményével lehet vitatkozni, de mégiscsak egy fogódzót jelent.
Mert abból ezen a fórumon sincs semmi, hogy mindenki hajtogatja a magáét.
Nyilván, nem normális dolog, hogy az Indexen egymás alatt jelenik meg két cikk/blogbejegyzés ugyanarról a filmről, és az egyik szerint az "évtized filmje, mindenkinek lárnia kell", a másik szerint "az évtized bukása, senmi meg ne nézze".
Ezzel az érdeklődő nincs kisegítve, marad az, hogy megnézi maga és eldönti, de b@ssza meg, azér' olvasnék filmes rovatot, hogy ne kelljen mindent magamnak megnéznem.

A konkrét példáidról személyes véleményem:
- Majka hivatkozott "zenéje" simán pénzért összerakott kereskedelmi termék (iparosmunka), én semmilyen maradandó értéket nem látok benne, engem nem igazán szólít meg és nem hat rám,
- a Bosszúállók 1. része a saját keretei között működképes, izzadtságszagú erőlködés nélküli szórakoztató képregényfilm, de hatása rám ennek sincs (nem igazán van benne semmilyen jelenet, vagy mondat, ami olyan nyomot hagyott volna bennem, hogy rendszeresen felidézném, talán a zúzás utáni néma shawarma(?) eszegetést említeném, ha valamit ki akarnék emelni - természetesen S.J. testfelépítésén kívül...).

Hogy ON is legyek.

Ha sokéves is, de megnéztem a Szégyentelenek (Shameless) (US) 1. évadát.
(Az eredeti angolba is belenéztem, de azt 5 perc után elkapcsoltam, szerintem egyedül az akcentus miatt érdemes néznie annak, akit az érdekel.)
Az alapszitáció érdekes.
A karakterek nagyon jók.
(Pl. amikor kiderül, hogy a kb. 13 éves Ethelnek van egy gyereke, akkor Kevin azon reakciója, hogy "bővül a család", az rám nagyobb hatással volt mint en bloc a Bosszúállók 1. egésze, a jelenet rendszeresen eszembe jut, hogy egy ennyire faékegyszerűségű figura ennyire, feltétel nélkül szeresse a gyerekeket!)
A színészek remekelnek.
Ugyanakkor a fránya forgatókönyvvel nem igazán voltam kibékülve, esetenként olyan problémákon vergődnek egy epizódban, amit valós időben 5 perc alatt meg lehetne oldani - még nekik is.
Úgyhogy érdemei elismerése mellett, az 1. évaddal be is fejeztem a sorozatot.

[Luxor Audio]

Tar Béla Sátántangó filmje kötelező, minden részletre rákérdezhetnek a vizsgán. A film baromi hosszú. Nekem nem tisztem minősíteni, de van olyan jelenet, amikor 10 percen keresztül teheneket mutatnak. Sétálnak, bandukolnak a romos istálló, vagy pajta előtt, ha jól emlékszem.
Ez művészet és ez kötelező és nagyon nagy dolog, stb...

Megvan a jelenet, Tarr több filmjében is van hasonló (lásd pl. A torinói ló, amiben ráadásul gyakorlatilag nincs is párbeszéd), valóban más idegzet kell hozzá, mint a Transformers valamelyik korai epizódjához (ami a maga nemében szintén mestermű, ám az egyetemen valamiért mégis Tarr filmjeit tanítják). De "falusi drámából" is láttunk már könnyedebb élvezettel operáló színvonalat (pl. Ábel a rengetegben, Porcelánbaba, de talán még a Tüskevár is ide sorolható) és szörnyen gagyit is, szóval ezeket a jellegzetességeket ismét nem tekinthetjük a műfaj sajátosságainak. A filmeket érő negatív kritikák többsége mégis leginkább az adott filmes műfaj elítéléséről szól, ami butaságnak tűnik.

[Csutka]

Szóval megint ott tartunk, hogy nem a sportág neve dönti el a szórakozás értékét, hanem a tálalás.

Ez sem biztos.
Filmeknél más szempontok is képbe jönnek.

A lányom egyetemen filmesnek tanul.
Tar Béla Sátántangó filmje kötelező, minden részletre rákérdezhetnek a vizsgán.
A film baromi hosszú. Nekem nem tisztem minősíteni, de van olyan jelenet, amikor 10 percen keresztül teheneket mutatnak. Sétálnak, bandukolnak a romos istálló, vagy pajta előtt, ha jól emlékszem.
Ez művészet és ez kötelező és nagyon nagy dolog, stb...

[Csutka]

Egyszerűen vannak jó és rossz filmek, jó és rossz zenék.[/b]
(Az meg már ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik.

Ezzel nem értek egyet.
Mitől jó, vagy rossz valami? Ki állapítja meg?
Exact módon mérhető és besorolható valami ebbe a két kategóriába?

Áááá, ez távolról sem ilyen egyszerű és nem fekete-fehér a világ.

Ráadásul érdekes lehet a végeredmény, még a részek külön elemzésével sem lehet megmondani, hogy valami jó, vagy rossz.
Egyszerű példa Majka Belehalok száma. Nagyon jó és nagyon üt, pedig énekelni nem tudnak, rappelni nem tudnak, a zene sem az igazi, mégis hat.

Egy Bosszúállók film hasonló. A hatásnak meg kellene lennie. Nálam megvan.

[Hiccusz]

Ezek után kíváncsi leszek az atmos verzióra.

Azonnal le is tesztelheted. lépj be a kölcsönzőbe.

Már folyamatban.

[irishcream]

Ezek után kíváncsi leszek az atmos verzióra.

Azonnal le is tesztelheted. lépj be a kölcsönzőbe.

Ezt a kölcsönzős lehetőséget piszkosul irigylem.

[Csutka]

Valami akkor nagyon félrement. Annyit akartam csupán jelezni (immáron sokadszorra), hogy hóóóóóót felesleges itt ezen csámcsogni és a fingot reszelni ismét. Egyetértek az előttem szólóval, hogy mindenkinek a saját maga által tetszett alkotásról kéne írnia. Legyen az magyar, mongol, ománi vagy új-zélandi film. Az ízlést hagyjuk meg egymásnak, amelyet tiszteletben kell tartani s nem róla vitázni.

Igen, félrement valami!
Nem az ízlésről van szó és nem arról, hogy ki mit szeret.
A tiszteletről már igen és azzal volt bajom mondjuk nekem.

[Luxor Audio]

Annyit akartam csupán jelezni (immáron sokadszorra), hogy hóóóóóót felesleges itt ezen csámcsogni és a fingot reszelni ismét. Egyetértek az előttem szólóval, hogy mindenkinek a saját maga által tetszett alkotásról kéne írnia. Legyen az magyar, mongol, ománi vagy új-zélandi film. Az ízlést hagyjuk meg egymásnak, amelyet tiszteletben kell tartani s nem róla vitázni.

Egymás ízlését megkérdőjelezni és mások beszélgetését fingreszelésnek nyilvánítani nagyjából ugyanabba a viselkedési kategóriába sorolható.

[Tonyka]

Ezek után kíváncsi leszek az atmos verzióra.

Azonnal le is tesztelheted. lépj be a kölcsönzőbe.

[Hiccusz]

Itt van például a Venom. Nulla elvárással ültünk elé le, így viszont jókat derülve szórakoztuk végig. Kép rendben volt, a lény hangja meg egy brutális "center" demó! Ezek után kíváncsi leszek az atmos verzióra.

Film: 5/10
Kép: 8/10
Hang: 9/10

[Hiccusz]

Ennyi.

Szerintem távolról sem ennyi.

Valami akkor nagyon félrement. Annyit akartam csupán jelezni (immáron sokadszorra), hogy hóóóóóót felesleges itt ezen csámcsogni és a fingot reszelni ismét. Egyetértek az előttem szólóval, hogy mindenkinek a saját maga által tetszett alkotásról kéne írnia. Legyen az magyar, mongol, ománi vagy új-zélandi film. Az ízlést hagyjuk meg egymásnak, amelyet tiszteletben kell tartani s nem róla vitázni.

[Luxor Audio]

Ahogy említettem a kesergés, és lefitymálás, nem csak a filmekre, de az azt nézőkre is csak egy irányból jön. Lentről felfelé nem köpködünk, ellenben fentről lefelé sokkal szívderítőbb.

Másként látom. Ajánlom figyelmedbe pl. a Testről és lélekről c. filmről született hozzászólásokat a mozis csevegő felületeken.

[Tonyka]

A végére csak egy halk észrevétel. Mikor sérelmezed, hogy az általad kedvelt "szórakoztató" műfajt negatív jelzőkkel illetik az (ál)értelmiségi filmnézők, általában ugyanolyan degradáló jelzőket alkalmazol a "művészfilmekre". :)

Ok, és okozat, úgy Mátrixosan. Olvasni viszont sosem fogod tőlem, x - y film nagyon jó volt, de h mit esznek a borzalmas művészfilmeken. Nem fogok rákérdezni a múltkor Csutka által említett sorozat elmebeteg dolgaira, arra sem, h ki leli örömét benne. Esetleg milyen lelkivilága van, h tetszik neki az adott elmebaj. Ahogy említettem a kesergés, és lefitymálás, nem csak a filmekre, de az azt nézőkre is csak egy irányból jön. Lentről felfelé nem köpködünk, ellenben fentről lefelé sokkal szívderítőbb.

[Tonyka]

(lásd még a "remake" jelenségét a Nikitától A körig és tovább).

Ez a jelenség is megér egy misét. Pont a napokban olvastam megdöbbenve, a közönség zöme igényli a remake-t. Sőt a folytatásokat is. Nem emlékszem már hány embert kérdeztek meg. De még mindig igény van Jurassic Parkra, SW-re, Indiana Jonesra, nem számít hány része volt napjainkig. Kissé meglepő volt még számomra is. Sok szemetet lenyomnak a torkunkon, de amúgy ott sem tudják pontosan 100% az anyagi siker receptjét. Mert ugyan, az igénytelen réteg még sem mindig kajál meg mindent. Óriási bukták is színesítik a skálát. Mai napig nem tudom miért nem szerette a közönség a Sziget című filmet, vagy a John Carter-t. Nem egy filmet lelőttek aminek kíváncsi lettem volna a folytatására. Hellboy 3, Negyedik, utóbbi is bukta volt. Szóval amikor azt mondod, katasztrofális az emberek értékrendje, kiderül, nem mindig esznek meg mindent. Ezért futnak bele sok esetben nem kis buktákba. Egyszerű a széles rétegeknek filmet készíteni, és néha mégsem..................

[Luxor Audio]

Gondolom vannak sakk versenyekről közvetítések.Van aki élvezi és igen, a sakk sport.
A többség nem néz ilyet és nem is érdekli igazából. Ha viszont egy sakk rajongó lefikázza az összes többi sportot és ezt egy olyan fórumon teszi, ahol foci fanok vannak, akkor az nem csak nem szép, hanem számomra furcsa és nagyon nincs rendben.

Amennyiben az a fórum hivatalosan is focifórumnak van kikiáltva, akkor valóban nincs rendben. Egy általános sportfórumon megteheti, bár értelme ott sincs sok. Egyébként egy sakkverseny közvetítését is meg lehet valósítani művészi és gagyi színvonalon, ahogy focimeccsből is létezik nézhetetlen és rendkívül szórakoztató is. :) Szóval megint ott tartunk, hogy nem a sportág neve dönti el a szórakozás értékét, hanem a tálalás.

[scaurus]

...
Megnézi a Bajnokok Ligája közvetítéseit, amit végigszenved és utána a sakk felsőbbrendűségéről ír.
Távolról sem felsőbbrendű a sakk és aki azt gondolja és hangoztatja - az bizony nézzen kicsit magába!
SZVSZ.

Az almát a körtével nemigen lehet összevetni.
A sakkozó olyan szellemi képességeket csiszol, amit egy focista sosem , egy focista pedig olyan izmokat dolgoztat meg és olyan mozgáskordinációt fejleszt, amit egy sakkozó sohasem.
Az is érdekes, persze, hogy a focistákról a közvélekedés azt tartja, hogy általában elég ostobák (az úszokról meg hogy okosak), a sakkozókról pedig, hogy csúnya, kövér, szemüveges okostojások.
Valószínűleg egyik sztereotípia sem igaz.

Ugyanakkor, a sakk abból a szempontból felsőbbrendű, hogy (a versenysakkhoz mindenképpen) jóval több szellemi képesség szükségeltetik mint a focihoz.
Az embert az állattól a kognitív képességi különböztetik meg, emelik ki.
Minden olyan emberi tevékenység, amihez több ész mint fizikai képesség kell, szükségszerűen magasabb rendű.
Aki ezt nem így gondolja, az is nézzen magába - SZERINTEM.
(Félre értés ne essék, NEM vitatom, hogy sporthoz, különösen versenyporthoz rengeteg kvalitás, fizikai mellett szellemi képesség és készülés kell, ha nem is sokat, de magam is sportoltam valamennyit.)

Így nem az a kérdés, hogy "művészfilm" vagy "közönségfilm".
Nem hiszek a "komoly" és "könnyű" zene megkülönböztetésben sem - egyetértek azzal, amit korábban fapaci fórumtárs írt.
Egyszerűen vannak jó és rossz filmek, jó és rossz zenék.
(Az meg már ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik.
Pl. én nem szeretem az operát, nem becsülöm sokra a hangszálait kikészítő operaénekeseket sem, akik éve(tized)ekig arra készülnek, hogy egy perverz, emberi teljesítőképesség határait keresgélő zeneszerző agymenését elénekelhessék - azt meg kifejezetten infantilisnek tartom, amikor valakit ledöfnek a színen, majd felpattan még egyet áriázni.
De az emberibb, dallamosabb barokk operákat szívesen elhallgatom.
Általában nem szeretem a "tucc-tucc" zenét sem, de ezen irányból, ha olyan hangulatban vagyok, némi nosztalgiával hallgatok Scootert, Robert Milest vagy Rammsteint.)

[bitrograde]

Megnézi a Bajnokok Ligája közvetítéseit, amit végigszenved és utána a sakk felsőbbrendűségéről ír.
Távolról sem felsőbbrendű a sakk és aki azt gondolja és hangoztatja - az bizony nézzen kicsit magába!

Megnézi a magyar, akarom mondani albán bajnokság közvetítését, és azt mondja, akkor már inkább a curling.

[bitrograde]

Nem vonnék párhuzamot semmiképp más kontinensek, és az amerikai filmgyártás közt. Az álomgyár több mint 100 éve foglalkozik filmgyártással. Ez alatt a 100 év alatt iszonyat mennyiséget tettek le az asztalra. Ne tegyünk már úgy mintha más kontinens filmgyártása nem bakizna. Nézzük csak egy Taxi sorozat mivé lett, de maga Besson sem tudott színvonalat tartani. A szórakoztató filmek műfaja éppoly nehéz, és kihívásokkal teli, mint a komolyabb műfajé. Időközönként felüti fejét egy - egy jobb Svéd, Dán film, de ők is hullámoznak a színvonalat illetőleg. Elég csak a Nyomtalnul-ra, vagy a Tetovált lány sorozatra gondolni. Az ő termelésük messzi nincs álomgyári szinten, még összesítve sem. Az meg hazugság, h csak jókat tudnak készíteni. A darabszámokból adódóan persze, h nagy durranásként könyvel el valaki egy ilyen filmet. Ez viszont nem azt jelenti, x ország filmgyártása maga a non + ultra. Manapság a Francia vígjátékok szó - szó, de már ott is van hanyatlás. Ahogy az egész filmgyártásuk sem csupa csupa sikerekből, és magvas gondolatokból áll.

Az "álomgyár" éppen csak száz éve "gyárt olyan filmeket, melyeket mi hollywoodinak tekintünk. Ehhez ki kellett találni a saját filmes formanyelvét, ami a húszas évekre nyúlik vissza. (A központ ráadásul kezdetben nem is Kaliformiában volt, oda - hogy sulykoljam a tételemet - adóelkerülési okokból költöztek.) Senki nem állított olyat, hogy más nemzeti filmgyártás ne bakizna, esetleg annyi sugallat volt, hogy arányaiban talán kevesebbet (már ami a színvonalat illeti). Ha már a Taxit említetted, azzal éppen az a baj, hogy Besson amerikaivá lett közben, ahogyan az amerikai film mindig is erőteljesen élt az agyelszívás módszerével (lásd még a "remake" jelenségét a Nikitától A körig és tovább). Hollywood története részben - ahogy az Egyesült Államoké is - a bevándorlók története. Sok amerikai-magyar hollywoodi élettörténete is ismert, de vannak olyanok is, akik hiába lettek Oscar-díjasok, mi sem nagyon emlékszünk rájuk. A különböző nemzeti filmgyártások meg a paletta színesítése szempontjából lennének fontosak.