Egyszer csak a Cannonball Adderley kvintett keretében kit látnak szemeim: Joe Zawinult Rhodes zongorán, a "Country Preacher"-t játsza. Egy jó film.

Te se vetted figyelembe azok az emberek közben megélt érzelmeit. Megszületünk, aztán meg meghalunk, kb. a Te gondolatmeneted szerint ennyi az ÉLET, erre írtam hogy akkor ennek sincs értelme. Mi értelme ha úgy is meghalunk, vagy a klasszikus: Miért eszel, ha úgyis megéhezel...
A hozzászólásaid jelentős része az érthetetlen agyrém.
Én nem.
Stephen Amell és Alexander Ludwig főszereplésével van egy sorozat Heels címen. Eddig 2 évad jelent és szerintem baromi jó. Bár már írtam róla korábban. Én special ki nem állhatom a pankrációt, és mindig is egy kamu dolognak tartottam. Ennek ellenére a sorozat meg tudott nyerni, mert jó és szórakoztató.Alex_Aston írta: ↑2024.10.02., szer. 19:50Ha már pankráció, van pár film, ami ezekről szól.
A Pankrátor.
https://m.imdb.com/title/tt1125849/
Nem kérdés, az általam látott ilyen témájú filmek közül a legjobb. Sőt, az egyik legjobb film, amit láttam. Zseniális benne Mickey Rourke, Marika Tomei pedig nem véletlenül az egyik kedvenc színésznőm.
A film pedig egy nagyon szépen elmesélt dráma, a pankrátorról, akinek bár az egészsége miatt abba kéne hagynia már a dolgot, de mégsem tutja befejezni. És nagyon jó a háttér bemutatása is ennek az egész shownak. Hogy azért nem is csak arról van szó, hogy légboxolnak a srácok.
Vaskarom
https://m.imdb.com/title/tt21064584/
Ez sem egy könnyed csihi puhi film. Itt egy komplett famíliát mutatnak be, igaz történet alapján. Nem semmi történet, az életszerű történetek kedvelőinek erősen ajánlott.
Családi bunyó
https://m.imdb.com/title/tt6513120/
Ez már egy sokkal könnyedebb film, női pankrátorról szól, aki a "zs" ligából szeretné magát felküzdeni a profik közé. Bár úgy tűnhet, a Rock a főszereplő, de kb. 2 percnyi kameo jut neki szerencsére.
Ez is igaz történet alapján, méghozzá olyannyira, hogy a végső bunyót erddetiben meg lehet nézni a YT-on is, kb. egy az egybe átültették a filmbe.
Úgy nem, hogy nézted és szeretted vagy úgy, hogy nem? Nem mindegy. :) Kultúra, melyet csak részben érthetünk meg ennyi km (mérföld) távolságból és az is hozzátartozik, hogy egy 13 éves szinttől nem szabad nagyon eltávolodni, akkor élvezhető marad. A megfelelő gyerekkorban itt is volt várakozás péntekenként, mai szemmel sokkal inkább LOL, mint nem.
Ez nem a mi európai ízlésünknek való. Más kultúrkör. Ott van egy hagyománya gondolom.
Sokáig én sem értettem, de egy ideje így próbálom meg felfogni: nézel egy verekedést egy filmben. Tudod jól, hogy csak egy megrendezett verekedés, valójában nem püfölik egymást véresre, mégis élvezed. Valami ilyen lehet a pankráció, még némi tömegpszichózissal is megfűszerezve.
Kicsit provokatív leszek, de mi értelme van a pankrációnak?ViXi78 írta: ↑2024.10.02., szer. 19:02A 90-es évek elején mikor tízen éves voltam vidéken berobbant a hiper szuper kábeltévé és hirtelen olyan sok minden lett, hogy nem győztük kapcsolgatni a készüléket. Olyan is volt, hogy Sky Channel rajta a legendás pankrációval. Most a Netflixen van egy doku sorozat Mr. McMAHON címmel, ami erről szól. Ő volt az egésznek a promótere. Ma kezdtem el nézni és rögtön nagyon jó emlékeket idézett fel bennem az egész.
A híres Hulk Hogant már az első részben is mutatják. Biztosan sokan nem fogjátok értékelni a sorozatot. Ha most lenne ez és a mai eszemmel kezdeném el nézni biztosan nem érdekelne, de gyerekként látva nyomot hagyott bennem a kamu bunyó.
A mai napig számos nevet fejből tudnék említeni, de sok versenyzőnek csak halvány képi emléke van meg. Találtam egy oldalt, ahol nagyon sok fel van sorolva vagy inkább az összes és most olvasom a csapat neveket is. A The Legion of Doom vagy a The Bushwhackers, hogy csak párat említsek a kedvenceim voltak, de számos egyéni versenyzőt is imádtam.
Itt az oldal is: https://www.onlineworldofwrestling.com/ ... -4/wwf90s/
Azt hiszem nagyon ráérős időmben kicsit jobban át fogom böngészni.![]()
"a When They See Us nem hoz lázba"scaurus írta: ↑2024.09.27., pén. 07:44
Csak ismétlem, kinek mi.
Konkrétan engem sem az Akolitus, sem - bár, magát az ajánlást köszönöm! - a When They See Us nem hoz lázba.
Az előbbiről tudható, hogy gyenge eresztés és vége sincs/lesz, az utóbbi történetről meg inkább olvasok újságcikket, wiki szócikket.
Csak ismétlem, kinek mi.
Mennyivel jobb is egy pl. Akolitus...scaurus írta: ↑2024.09.25., szer. 19:47Kinek mi.
Én nem igazán szeretem a valós eseményeken alapuló alkotásokat.
Mert vagy kisebb-nagyobb mértékben fiktív lesz vagy átmegy álmosító dokumentum filmbe.
Az ilyen valós eseményekről inkább olvasok valami cikket.
Ha már a monolitot imádom a nappaliban, akkor valami teljesen fiktívet mutasson, hogy ne azon kelljen agyalni, hogy mit áldozatak fel a dramaturgia, a hatás, a játékidő, a művészi hatás, az alkotói szabadság, stb. oltárán.
Ugyanakkor van rokonom, ismerősöm is, akit meg a teljesen fiktív történetekkel lehet a világából kikergetni.
Kinek mi.