Persze, lehet azt gondolni, hogy a politikához, a focihoz és a kultúrához Magyarországon mindenki ért. Olyan is mind, egytől egyig. Nem nagyon van.
Persze, ízlése mindenkinek lehet, el lehet mondani, hogy ő mit szeret, kedvel, sőt fogyaszt, de önmagában ettől nem változik meg annak minősége, kulturális helyiértéke. És persze, lehet azt mondani- ahogyan fapaci teszi - hogy de hát egy adott kulturális termék (mondjuk Mozart) értékelése, funkciója az idővel változik, de egy adott pillanatban azért megmondható, hogy hol van éppen, és hogyan jegyzik a kulturális értéktőzsdén.
Az amerikai filmek 99%-ával az a helyzet, hogy a tömegfilmek közé tartozik, semmi köze a filmművészethez, hiába hívják azt a szervezetet "akadémiának". Iparosmunkák, ami önmagában még nem lenne baj, de kivitelezésük (és ezen nem pusztán a látványt és a hangot értem) meglehetősen kétséges színvonalú, ízlésproblémákról, alapvető elképzelések hiányáról tanúskodik. Mint egy középosztálybeli amerikai család nappalija.
Ez meglátszik egyrészt a végtermékeken, másrészt azon is, hogy aki a kreativitását vásárra viszi a hollywoodi fősodorban, az igen könnyen szürkül bele annak középszerébe. Szó volt már Bessonról, de ez történt például Fincherrel is, és a példák még hosszasan sorolhatók. Hogy ezt az én - elismerem: sarkosan megfogalmazott értékelésemet, melyet az Európában filmmel foglalkozó szakemberek jó része oszt, és ha nem akar Amerikából pénzhez jutni a filmes projektjéhez, el is ismer, vajon miért tekintik egyesek az ellenük intézett személyes támadásnak, azon szerintem nem nekem kellene elgondolkodnom.Én csak akkor látom értelmét egy ilyen csevegőnek, ha nem csak olyan trailereket posztolunk itt újra, melyeket megnézve már mindent láttunk a filmből, a történetet pedig jobb, ha nem is találgatjuk.
No offense.
