Igen, a rövid válasz az, hogy igen. Nyilván nem kell tudni elővezetni a Fermat-sejtés bizonyítását (hiszen az egy középiskolai matematikatanár képzettségének a szintjét is meghaladja), de tudni kell róla, hogy mi az, ahogyan a többi általad említett, nem humántudományos problémáról, elméletről is. Része a műveltségnek, ahogy sok minden más is.Aszpirin írta: ↑2018.12.10., hétf. 22:35Ez is szép gondolati ív, de részemről nagyon sok kérdést felvet.
Először is, miért van az az érzésem, hogy amikor egy humán értelmiségi “magaskultúráról” beszél, akkor ezt szinte kizárólag a művészetekkel kapcsolatos beható ismeretekre gondol, és azt ennek alapján határozza meg? Az a kizárólagos magaskultúra, hogy mennyi Márai-idézetet ismer az ember, vagy pl. mennyire járatos a filmművészet kifejezéstechnikájában, mennyit tud mesélni Dürer fesményeiről, Nietzsche világképéről vagy mondjuk Freud gyermekkori szexualitásra vonatkozó elméletéről?
De pl. hozzátartozik-e a magaskultúrához a nagy Fermat-sejtés (ami évszázadokig sejtés maradt, míg nem is olyan régen egy zseni bizonyította), vagy a kísérleti fizikát megrengető Heisenberg-féle határozatlansági elv, Gödel a matematika tökéletlenségét bizonyító tétele? Vagy az emberi központi idegrendszer működése, ami eme mélyenszántó gondolatok megfogalmazását benned is lehetővé teszi?
Része-e a magaskultúrának Einstein általános relativitáselmélete és annak következményei, a gyorsan pörgő feketelyukak viselkedésének Kerr-féle matematikai leírása, vagy hogy kicsit a földre is leszálljunk: a számítástechnikai eszköz működési elve, amin eme mélyenszántó gondolatokat a mai értelmiség zöme által mellőzött magaskultúráról bepötyögted, esetleg a kedvenc zenédet megszólaltató eszköz fizikája?
Nem érteni kell hozzá, nem kell Márai-idézetekkel kelni-feküdni, hanem legalább tudni róla. Az olvasottság és a tájékozottság nem azt a lehetetlen feladatot jelenti, hogy az ember mindent olvasott - nem igazán értem, hogy ez honnan került elő - hanem hogy tud valaminek a létezéséről, el tudja helyezni a térképen, és ha felkelti az érdeklődését, akkor tudja, hol és hogyan járjon utána. Meg persze azt is, hogy tudja, nagyjából meddig terjed a tudása.Ha leülünk egyet sörözni, és ezekről mesélek neked olyan dolgokat, amiket még valószínűleg Te sem tudsz, miközben egyetlen Márai-idézetet sem tudok neked fejből elmondani, akkor engem is beskatulyázol, mint aki nem ért semmit a “magaskultúrából”? Esetleg ha rajtakaplak, hogy az általam felsoroltak közül valamelyikhez fikarcnyit sem értesz, akkor mondjam rád én is, hogy nem vagy “olvasott, tájékozott” ember? Mert bizony ezek is le vannak írva.
A kultúrát intézmények, rendszerek tartják fenn, melyeket ugyan emberek működtetnek, de a rendszer mégis felettük áll, mert több, mint az őt alkotó egyének összessége. Így a magaskultúrának sincsenek "birtokosai", hiszen többé kevésbé autonóm, az egyénektől független működésű területről beszélünk. Vagyis nem mondhatjuk meg, mi az (vagy igen, de ez kinyilatkoztatásunk a rendszerből elfoglalt helyünk függvényében nyer értelmet), de tudásunk lehet róla (sőt, egyéni véleményünk is, ami nem nagyon változtat a rendszer működésén).Ki határozza meg a “magaskultúra” fogalmát, és van-e jogom tiltakozni az ellen, hogy nem vagyok eléggé “művelt”? Te biztosan mindenben eléggé “művelt” vagy? Csak a művészetek viszik előre vagy döntik romba az emberiséget, vagy a fenti dolgok is hozzátartoznak a kultúránkhoz? Ha igen, akkor van olyan ember, aki ezekhez mind-mind behatóan ért, elérve a “magaskultúra” általad felállított mércéjét? Ha nincs ilyen, akkor nevezhető-e bárki a “magaskultúra” birtokosának?
Még egyszer: nem vagyok a magaskultúra "birtokosa". Ráadásul tudom, hogy a "magaskultúra" ugyanúgy szubkultúrává lett, mint sok más kulturális terület: kevesek számára bír olyan érvénnyel, hogy sajátjuknak érzik, mint aminek hatása van arra, miként gondolják el magukat. De ez nem von le annak az érvényéből, hogy ez a minőség létrehozására szakosodott terület, illetve az általa létrehozott formák és ismeretek ott legyenek a legtöbb populáris és tömegkulturális területen, mert az azt létrehozó mesteremberek/művészek a legtöbbször a magaskultúrában továbbörökített tudást használják fel. Erre írtam korábban, hogy aki a Ray Donovan forgatókönyvét írta, az biztosan olvasta A Karamazov testvéreket.Minden tiszteletem mellett, és részemről is “no offence”: olyan dolgon keseregsz, amin évszázadok óta keseregnek a magukat a “magaskultúra” birtokosaiként meghatározó emberek: higy tudniillik nincs már respektje a “magaskultúrának”.
Ez egy kicsit szűkkeblű értelmezése "a" művészetnek. Művészet sokféle van, ahogyan a hagyományos célok között sem csak a kellemes pillanatok szerzése szerepel, hanem - bocs a latinért - az "utile, docere, delectare", vagyis a hasznos ismeretek közlése, a(z erkölcsi) tanítás és a gyönyörködtetés, mely később kiegészül a modernizmus öncélúságával, lásd még l'art pour l'art. Vagyis a tetszés csak egy a sok lehetséges művészeti cél közül. Abban viszont igazad van, hogy az, hogy valakinek valami tetszik, még nem feltétlenül helyezi őt mások fölé.A művészetek mindig is arról szóltak, hogy embereknek okozzanak kellemes pillanatokat az érzékeiken keresztül. Vannak, amelyek nagyon sok emberben sikerül ezt elérniük, és vannak és voltak, amelyek csak bizonyos rétegeknek szólnak. Amikor én azt írtam, hogy nekem teszik Tarr Béla művészete (amit nem mellesleg itt a többség pellengérre állított), az csak arról szólt, hogy engem szórakoztat, rám hat, és nem arról, hogy emiatt magamat mások fölé helyezzem, és magam kiváltságosnak érezzem emiatt.
Egyáltalán nem volt ez a szándékom. Kimondottan élvezem a beszámolóidat. Látsz, nem csak nézel, van véleményed, amit ki is tudsz fejteni. Kultúrából is sokféle van, és amennyire meg tudom ítélni, kimondottan jó ízléssel válogatod össze, hogy miről nyilvánulj meg itt. A legtöbbször még az ízlésünk is találkozik.Igen, nem tudom megmagyarázni úgy, mint Te, hogy miért hat rám egy-egy film, és miért kevésbé egy másik, ebben sajnos nem vagyok eléggé képzett, de vannak más dolgok, amit viszont talán jobban meg tudok magyarázni, mint Te, amik ugyanúgy részei az egyetemes kultúrának, mint a filmművészet, és bocs, de kikérem magamnak, mások nevében is, hogy beskatulyázz azon értelmiségiek körébe, akik nem értik és nem igénylik a “magaskultúrát”. Talán másfajta kultúrát mégis, mint amire Te gondolsz.
Vivaldi és Mozart nem a tömeg-, hanem a populáris kultúra része volt. Nem lehetett még Vivaldi & Mozart for Babies CD-ket kapni az idő tájt. A kultúra nem pusztán ipari termékek megvásárlását és fogyasztását jelentette, hanem részvételt, fizikai jelenlétet. Így az összehasonlítás nem teljesen pontos. Ennek ellenére így vagyok ezzel én is. Vannak olyan tömegkultúrába tartozó filmek, zenék, könyvek, stb., melyeket én is nagyon kedvelek. Példát is mondtam már. Nekem a "sok" kitétellel van gondom. Ami egy embernek "sok", mert egyszerűen ideje sincs megnézni, pláne újranézni, az a rendszer szintjén nagyon "kevés". Éppen ezért lenne szükség - ha már így összejöttünk - némi útmutatásra, hogy mit érdemes. És ezt lehet másképp is, mint hogy tetszik-nem tetszik, fúj tömegkultúra-fúj filmművészet. Persze, az embert elkapja a hév. Ha teheted, olvass bele a komolyzenei ajánlóba, hogy ott milyen adok-kapok megy néha, milyen szenvedélyesen tudnak megnyilvánulni egyesek. De talán ennek nem kellene személyeskedésbe fajulnia.Ja, és nagyon sok amerikai film van, amit nagyon kedvelek, olyan is, ami legalább annyira tömegművészet, mint Mozart vagy Vivaldi zenéje volt a maga korában. Le lehet szállni a földre is, nem leszünk ettől kevesebbek.
No offence, mégegyszer.
Non taken.
