Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[sutemenyx]

Az én fejemben a HiFi mánia valahogy úgy van elképzelve, hogy hallok valahol egy hangzást, olyat ami megdöbbent. Ami jobb, mint amit eddig hallottam. És megyek ez után. Nem az árhatárt viszem feljebb, vagy szebb - akár vintage - készülékre vágyok, hanem jobb hangra. Mert bárki bármint mond van olyan, hogy jobb hang. Amit nem megszokás, sokáig hallgatás után tartunk jobbnak, hanem a zene első másodperceiben már érezzük, hogy ez jobb, ez természetesebb nekem.

Az én fejemben ma már úgy működik ez a hifi mánia,hogy időnként kipróbálva ezt azt tök jó érzéssel tölt el az mikor visszatérek a kiinduló állapotra,nyugtázva azt hogy ez az ami kell nekem,és nem kell mást keresnem.
Jobb hangot hallottam már,és éltem is együtt velük,de hogy az a jobb hosszabb távon nem hozott nagyobb zenehallgatási kedvet is,azt mindig is éreztem.Én a jobb hangot nem tudom értékelni,sőt értelmezni sem nagyon bár tudom hogy mi van mögötte,mert nem a jobbra kell gyúrni,ha nem "csak" arra a jóra ami nekünk való,szerintem.
Kevés hifis tud egy magának való olyan jó rendszert összerakni ami nem lesz kérész életű,pedig ez a megoldás,és nem az hogy mindig fussunk a tálcán kínált jobb után.
Én ha ma kezdeném,tuti hogy csak komplett rendszerben gondolkodnék,és kérném azok véleményét,akik ilyeneket sok sok év tapasztalat után tudnak kínálni,és be is mutatni.Másképpen ez nagyon nehéz,és könnyen belefuthatunk abba a hibába is,hogy a lényeges dolgokat nem tudjuk megkülönböztetni a lényegtelenektől,sőt egy idő után már a lényegtelen lesz a prioritás.

Szerintem pedig teljesen egyértelmű a dolog, és te is tudod, mert benne van az írásodban.
A jobb az egyertelmuen megallapithato azzal, hogy több kedved van-e zenet hallgatni az adott rendszeren. Ha igen, akkor az a rendszer jobb. Ha ugyanannyi, mint a masikon, akkor csak “más”. Ha viszont kevésbé, akkor az visszalépés...akármennyire is lehengerlő az előzőhöz kèpest. Ezeknek a berendezéseknek a célja szerintem a jóérzéshez hozzájárulás. Minden más paraméter mellékes és csak akkor szabad följebb tornászni, ha az előbbi ezzel nem sérül.

[Shimano]

Az én fejemben a HiFi mánia valahogy úgy van elképzelve, hogy hallok valahol egy hangzást, olyat ami megdöbbent. Ami jobb, mint amit eddig hallottam. És megyek ez után. Nem az árhatárt viszem feljebb, vagy szebb - akár vintage - készülékre vágyok, hanem jobb hangra. Mert bárki bármint mond van olyan, hogy jobb hang. Amit nem megszokás, sokáig hallgatás után tartunk jobbnak, hanem a zene első másodperceiben már érezzük, hogy ez jobb, ez természetesebb nekem.

Az én fejemben ma már úgy működik ez a hifi mánia,hogy időnként kipróbálva ezt azt tök jó érzéssel tölt el az mikor visszatérek a kiinduló állapotra,nyugtázva azt hogy ez az ami kell nekem,és nem kell mást keresnem.
Jobb hangot hallottam már,és éltem is együtt velük,de hogy az a jobb hosszabb távon nem hozott nagyobb zenehallgatási kedvet is,azt mindig is éreztem.Én a jobb hangot nem tudom értékelni,sőt értelmezni sem nagyon bár tudom hogy mi van mögötte,mert nem a jobbra kell gyúrni,ha nem "csak" arra a jóra ami nekünk való,szerintem.
Kevés hifis tud egy magának való olyan jó rendszert összerakni ami nem lesz kérész életű,pedig ez a megoldás,és nem az hogy mindig fussunk a tálcán kínált jobb után.
Én ha ma kezdeném,tuti hogy csak komplett rendszerben gondolkodnék,és kérném azok véleményét,akik ilyeneket sok sok év tapasztalat után tudnak kínálni,és be is mutatni.Másképpen ez nagyon nehéz,és könnyen belefuthatunk abba a hibába is,hogy a lényeges dolgokat nem tudjuk megkülönböztetni a lényegtelenektől,sőt egy idő után már a lényegtelen lesz a prioritás.

[sutemenyx]

Pár tévút után én meg a Marantz-Tannoy párosnál maradtam :-) Egyrészt tetszenek, jó kezelni a készülékeket, masrészt
Azt mondtam magamnak: Ezek eleg patinás gyártók, annyira nem lehet rossz egy referencia termékük sem...(Marantz pm 15s2-Tannoy Hpd-315)

Azért mondtam, hogy részben, mert a Tannoy még hagyján. Szeretem a hangjukat. Elég színezettek tudnak lenni, de legtöbbször szerethető és élvezetes hangot produkálnak, még a kicsik is. Viszont rájuk is rájuk lehet húzni, hogy a régiek azért jobbak.
A Marantznak viszont nincs mentsége. Amit az elmúlt 25évben csináltak a megboldogult KI-val az élen az a lowend mélyrepülés.
Ès sajnos főként az elektronikai nemjóság az, ahol a zene lelke kiirtásra tud kerülni.

[zoli73]

Pár tévút után én meg a Marantz-Tannoy párosnál maradtam :-) Egyrészt tetszenek, jó kezelni a készülékeket, masrészt
Azt mondtam magamnak: Ezek eleg patinás gyártók, annyira nem lehet rossz egy referencia termékük sem...(Marantz pm 15s2-Tannoy Hpd-315)

Sajnos mára nagyon sok "patinás gyártó" úgymont elkurvult. Szinte mindent feláldoztak a minél nagyobb profit érdekében.
Itt is ugyanaz játszódik le, mint a háztartási gépek, autók, stb. piacán.

[-CB-]

Pár tévút után én meg a Marantz-Tannoy párosnál maradtam :-) Egyrészt tetszenek, jó kezelni a készülékeket, masrészt
Azt mondtam magamnak: Ezek eleg patinás gyártók, annyira nem lehet rossz egy referencia termékük sem...(Marantz pm 15s2-Tannoy Hpd-315)

[sutemenyx]

Én egy darabig szülői örökségből kifolyólag Tannoy és Marantz mániával rendelkeztem. Mindkét márkából elég sokmindent kipróbáltam, ami végül részben komoly tévútnak bizonyult.
Nekem azzal fejeződött be a pénzöntés a hangsugárzókba és készülékekbe, amikor rájöttem, hogy nincs elérhető összegért igazán jó hangú gyári berendezés, s ami esetleg volna azt vagy senki nem ismeri vagy én nem ismerem őket. :)

Azóta inkább fejlesztésre és alkatrészekre költök immár mégtöbbet

Bár azt hozzá kell tennem, hogy sosem azért probaltam ki ujabb cuccokat, mert az aktualis ne tetszett volna. Ellenkezoleg. Ha a kivancsisag nem hajtott volna, akkor siman lehet, hogy megmaradok a legelső rendszernél. Nagyon kevés kivételtől eltekintve nem volt olyan, hogy egy adott keszulek ne tetszett volna valamiert. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ilyen szorongas-tol vezerelt kereses nemigen volt, de latni lattam olyan embert is.
Most pedig már az hajt inkabb, hogy mit tudok még kihozni fejlesztesugyileg, de ez nem jelenti azt, hogy ami van az ne felelne meg. Sokszor elhallgatom a Bluetooth hangfalamat is, ha epp az a helyzet es egy masodpercig sem zavar, hogy nem elethuek a hangszerhangok, az egyszeruen nem arra valo. :)

[sutemenyx]

Én egy darabig szülői örökségből kifolyólag Tannoy és Marantz mániával rendelkeztem. Mindkét márkából elég sokmindent kipróbáltam, ami végül részben komoly tévútnak bizonyult.
Nekem azzal fejeződött be a pénzöntés a hangsugárzókba és készülékekbe, amikor rájöttem, hogy nincs elérhető összegért igazán jó hangú gyári berendezés, s ami esetleg volna azt vagy senki nem ismeri vagy én nem ismerem őket. :)

Azóta inkább fejlesztésre és alkatrészekre költök immár mégtöbbet

[kupecke]

A párosítás kérdését nem vesézném nagyon itt ki, van rá külön topic, annak kapcsán írtam, mily nagy tudatossággal próbáljuk legyűrni a tudattalant, sikertelenül . Ami mégis kapcsolódik, az az út fordulópontja (nálam), egy Sansui 719-et engedtem el és léptem (kívülállók szemében bizonyára) vissza. Ezt már jobbnak mondták a szakértők, hozzáértők (?) , mégsem hiányzik.

[zoli73]

Számomra minden szubjektív. Az objektumot, amit torzítva tükröz az agyunk szubjektum formájában, emberi mivoltunk korlátja miatt teljesen soha nem ismerhetjük. Ennek ellensúlyozására vannak a természettudományos mérések és számítások és egy csomó műszer. Mielőtt bárki megvádolna ezomezóval, mondom, hogy a természettudományokat és a méréseket nagyon nagyra tartom. Meg vagyok győződve ugyanakkor arról, hogy amikor két ember ugyanazt a rendszert hallgatja, nem ugyanazt a hangot hallja az agyában, hanem hasonlót, egyéni szubjektummal leöntve.

Ha az agyunkon kívüli objektumot kergetjük, szerintem akkor kerülünk arra a csúszós lejtőre, ahol a háztartásunk teljes költségvetését elnyeli a rendszer. Végül lesz egy méregdrága rendszerünk, amit egy hajszállal sem fogunk jobban élvezni, mintha a szubjektumnak építetnénk egy jó kevés kompromisszumos (tehát számomra szinte kompromisszummentes) rendszert.

Csapongó elménk játéka. Saját példa, úgy jártam, mint Paracelsus mester tanítványai, akiket figyelmeztetett, annak sikerül másnap az aranycsinálás, aki nem álmodik rózsaszín elefánttal.
Belekerültem egy csapatba, ahol JBL volt a stabil hs, kezdetben, alapszinten H/K- val. Eldöntöttem, csakazértsem! Jött Rega rendszer, vintage vonal, stb az évek során.
Mit hallgatok most? Természetesen JBL-t H/K erősítővel...

Hát igen, ilyen felesleges, és nem kevésbé költséges köröket, sajnos elég sokan futottunk/nak, de hát azt mondják a buta ember, saját kárán tanul.
A JBL+H/K témához. A hozzáértők azt mondják, néhány szerencsés kivételtől eltekintve, a H/K erősítők nem éppen a JBL-ek ideális partnerei. Leginkább az egy konszernhez való tartozás miatt gondolják magától értetődőnek, ezek párosítását. Persze lehet, hogy a tied az egyik szerencsés kivétel.

[kupecke]

Számomra minden szubjektív. Az objektumot, amit torzítva tükröz az agyunk szubjektum formájában, emberi mivoltunk korlátja miatt teljesen soha nem ismerhetjük. Ennek ellensúlyozására vannak a természettudományos mérések és számítások és egy csomó műszer. Mielőtt bárki megvádolna ezomezóval, mondom, hogy a természettudományokat és a méréseket nagyon nagyra tartom. Meg vagyok győződve ugyanakkor arról, hogy amikor két ember ugyanazt a rendszert hallgatja, nem ugyanazt a hangot hallja az agyában, hanem hasonlót, egyéni szubjektummal leöntve.

Ha az agyunkon kívüli objektumot kergetjük, szerintem akkor kerülünk arra a csúszós lejtőre, ahol a háztartásunk teljes költségvetését elnyeli a rendszer. Végül lesz egy méregdrága rendszerünk, amit egy hajszállal sem fogunk jobban élvezni, mintha a szubjektumnak építetnénk egy jó kevés kompromisszumos (tehát számomra szinte kompromisszummentes) rendszert.

Csapongó elménk játéka. Saját példa, úgy jártam, mint Paracelsus mester tanítványai, akiket figyelmeztetett, annak sikerül másnap az aranycsinálás, aki nem álmodik rózsaszín elefánttal.
Belekerültem egy csapatba, ahol JBL volt a stabil hs, kezdetben, alapszinten H/K- val. Eldöntöttem, csakazértsem! Jött Rega rendszer, vintage vonal, stb az évek során.
Mit hallgatok most? Természetesen JBL-t H/K erősítővel...

[zoli73]

Van olyan, hogy kompromisszum mentes rendszer? Úgy igazából? Hol, kinél hallottál ilyet? Vagy csak ez is személyes szubjektiv és időleges érzet, vélemény?

Totálisan kompromisszummentes rendszer valóban nincs.

Számomra mégis azt hívom kompromiszummentesnek, amit őszintén békén tudok hagyni és pl. egy év elteltével sem birizgál, hogy valamit változtassak, vagy ez olyan irreális költség lenne, hogy nincs lehetőség/kedv rá.

Lehet ez sok aspektusból kompromisszumos, de az aspektusok között van több kompromisszummentes, így ez utóbbi túlsúlyban van.

Véleményem szerint objektíven nézve, nem létezik kompromisszum mentes rendszer. Szubjektíven nézve viszont igen, létezik. Ami a pillanatnyi igényeinket maradéktalanul kielégíti, azt lehet kompromisszum mentesnek tekinteni. De ez is csak addig igaz, amíg teljesen ki nem ismerjük a rendszerüket, "jól nem lakunk vele", pláne akkor, ha jön egy új impulzus, hallunk egy(vagy több) másik rendszert, amit jobbnak hallunk a sajátunknál, kvázi kijelöli az utat, hová fejlődhetünk még tovább.
Ez esetben két kérdés vetődhet fel.
Az első, hogy mikor, milyen hamar jön el az a pont, hogy teljesen kiismerjük a rendszerüket, és megérlelődig az elhatározás a fejlesztés, továbblépés felé.
A másik, hogy minn, a rendszerünk melyik részegységén változtassunk, a kívánt előrelépés érdekében, vagy tudunk, hajlandóak vagyunk-e plusz anyagiakat bevonni a javulás érdekében.
Ez utóbbi, ami szervesen kapcsolódik a topic témájához.
Ki mennyire eltökélt, fanatikus, őrült, hogy minél többet költsön, egy-egy fejlesztésre?
Saját helyzetemre átültetve a gondolatmenetet, én már ott tartok, hogy kiismertem, "belaktam" a rendszerem, már azt is tudom, hogy minn kellene változtatni, de nagyon szeretném megtalálni a legjobb megoldást. Belemehetnék felelőtlen költekezésbe, megmozgathatnék plusz anyagiakat, de feleslegesen nem szeretnék sok pénzt beleölni. Nem szeretnék beleesni abba a hibába, hogy aránytalanul nagy összeget elköltök, egy minimális javulásra. Tudom, ettől elég hamar keserű lenne a szám íze, mert nem érne meg ennyit.
Azt is tudom, hogy egy bizonyos szint felett, már egyre többet kell elkölteni, egyre kisebb javulás érdekében.
Ez az amibe már nem szeretnék belesodródni, inkább marad minden a régiben, elvégre a hifi-n túl is van élet...

[sutemenyx]

És mi van akkor ha valami mindkettőt tudja?

Akkor megütötted a főnyereményt. Lentebb látsz egy Yamaha CR-1000 receivert. Nekem az egy olyan gép, ami mindkettő előnyeit egyesíti. Ezért nem tudom engedni. Jelenleg felújítás alatt van a belseje. Van egy nagy hibája viszont, hogy nem Marantz. Így a full vintage Marantz rendszeremben kakukktojásnak néz ki, ha bekötöm.

Nagy dilemma nálam sajnos a márkaegységesség vs. hang dilemmája. A legjobb rendszereim mindig vegyesvágottak voltak. Kompromisszummentes egységes toronynak pl. egy jó Naimot tudok elképzelni, persze horror áron.

Hááát... van ám olyan, ami márkán belül van és mindkettőt tudja. Bár se torony nem lesz belőle (max a teteje), se nem olcso nagyon, dehat ez van. Marantz 8 :)

[Retrofuturista]

Vagy csak ez is személyes szubjektiv és időleges érzet, vélemény?

Számomra minden szubjektív. Az objektumot, amit torzítva tükröz az agyunk szubjektum formájában, emberi mivoltunk korlátja miatt teljesen soha nem ismerhetjük. Ennek ellensúlyozására vannak a természettudományos mérések és számítások és egy csomó műszer. Mielőtt bárki megvádolna ezomezóval, mondom, hogy a természettudományokat és a méréseket nagyon nagyra tartom. Meg vagyok győződve ugyanakkor arról, hogy amikor két ember ugyanazt a rendszert hallgatja, nem ugyanazt a hangot hallja az agyában, hanem hasonlót, egyéni szubjektummal leöntve.

Ha az agyunkon kívüli objektumot kergetjük, szerintem akkor kerülünk arra a csúszós lejtőre, ahol a háztartásunk teljes költségvetését elnyeli a rendszer. Végül lesz egy méregdrága rendszerünk, amit egy hajszállal sem fogunk jobban élvezni, mintha a szubjektumnak építetnénk egy jó kevés kompromisszumos (tehát számomra szinte kompromisszummentes) rendszert.

[Retrofuturista]

Van olyan, hogy kompromisszum mentes rendszer? Úgy igazából? Hol, kinél hallottál ilyet? Vagy csak ez is személyes szubjektiv és időleges érzet, vélemény?

Totálisan kompromisszummentes rendszer valóban nincs.

Számomra mégis azt hívom kompromiszummentesnek, amit őszintén békén tudok hagyni és pl. egy év elteltével sem birizgál, hogy valamit változtassak, vagy ez olyan irreális költség lenne, hogy nincs lehetőség/kedv rá.

Lehet ez sok aspektusból kompromisszumos, de az aspektusok között van több kompromisszummentes, így ez utóbbi túlsúlyban van.

[cables]

Kompromisszummentes egységes toronynak pl. egy jó Naimot tudok elképzelni, persze horror áron.

Van olyan, hogy kompromisszum mentes rendszer? Úgy igazából? Hol, kinél hallottál ilyet? Vagy csak ez is személyes szubjektiv és időleges érzet, vélemény?

[Retrofuturista]

A márkaegységesség és esztétika sznobizmusnak tűnhet, és messzebb vihet “A” hangtól. Felismertem viszont, hogy kiválóan alkalmas a variálgatás csökkentésére, korlátozására, így én eszköznek tekintem a hobbi tudatos kontrolljára és elfogadom azt, amit ezzel veszítek.

[Retrofuturista]

És mi van akkor ha valami mindkettőt tudja?

Akkor megütötted a főnyereményt. Lentebb látsz egy Yamaha CR-1000 receivert. Nekem az egy olyan gép, ami mindkettő előnyeit egyesíti. Ezért nem tudom engedni. Jelenleg felújítás alatt van a belseje. Van egy nagy hibája viszont, hogy nem Marantz. Így a full vintage Marantz rendszeremben kakukktojásnak néz ki, ha bekötöm.

Nagy dilemma nálam sajnos a márkaegységesség vs. hang dilemmája. A legjobb rendszereim mindig vegyesvágottak voltak. Kompromisszummentes egységes toronynak pl. egy jó Naimot tudok elképzelni, persze horror áron.

[sutemenyx]

Az én fejemben a HiFi mánia valahogy úgy van elképzelve, hogy hallok valahol egy hangzást, olyat ami megdöbbent. Ami jobb, mint amit eddig hallottam. És megyek ez után. Nem az árhatárt viszem feljebb, vagy szebb - akár vintage - készülékre vágyok, hanem jobb hangra. Mert bárki bármint mond van olyan, hogy jobb hang. Amit nem megszokás, sokáig hallgatás után tartunk jobbnak, hanem a zene első másodperceiben már érezzük, hogy ez jobb, ez természetesebb nekem.

A "jobb" hang, mint fogalom számomra az egyén szubjektumán és preferenciáin belül értelmezhető.

Ahhoz, hogy eldöntsem, melyik a jobb hang, be kell hoznom egy szempontot, és el kell döntenem, hogy a szempontjaim közül melyik a fontosabb.

Egy egyszerű példával és a lenti illusztrációval élve:

Abszolút élethű hangszerhangok és tiszta hangzás szempontjából a felül látható, 55 ezer Ft-ért árult Audio Block erősítőm egyértelműen jobb.

Idegeim lenyugtatása, a zene által kavart érzések ereje és esztétikai összhang szempontjából a Marantz 2275 receiver egyértelműen jobb.

Melyik tehát jobb? Az, amelyik a számomra fontosabb szempont szerint erősebb. Senki a világon nem jogosult beleszólni, hogy melyik szempontot hogyan, milyen racionális és emocionális gondolatok szerint priorálod magadnak.

És mi van akkor ha valami mindkettőt tudja?

[sutemenyx]

“Kiváncsi vagyok mi lesz a következő váltásom, és mennyiért...”

Egy _jó_ szélessávú :)))

[Retrofuturista]

Az én fejemben a HiFi mánia valahogy úgy van elképzelve, hogy hallok valahol egy hangzást, olyat ami megdöbbent. Ami jobb, mint amit eddig hallottam. És megyek ez után. Nem az árhatárt viszem feljebb, vagy szebb - akár vintage - készülékre vágyok, hanem jobb hangra. Mert bárki bármint mond van olyan, hogy jobb hang. Amit nem megszokás, sokáig hallgatás után tartunk jobbnak, hanem a zene első másodperceiben már érezzük, hogy ez jobb, ez természetesebb nekem.

A "jobb" hang, mint fogalom számomra az egyén szubjektumán és preferenciáin belül értelmezhető.

Ahhoz, hogy eldöntsem, melyik a jobb hang, be kell hoznom egy szempontot, és el kell döntenem, hogy a szempontjaim közül melyik a fontosabb.

Egy egyszerű példával és a lenti illusztrációval élve:

Abszolút élethű hangszerhangok és tiszta hangzás szempontjából a felül látható, 55 ezer Ft-ért árult Audio Block erősítőm egyértelműen jobb.

Idegeim lenyugtatása, a zene által kavart érzések ereje és esztétikai összhang szempontjából a Marantz 2275 receiver egyértelműen jobb.

Melyik tehát jobb? Az, amelyik a számomra fontosabb szempont szerint erősebb. Senki a világon nem jogosult beleszólni, hogy melyik szempontot hogyan, milyen racionális és emocionális gondolatok szerint priorálod magadnak.

[-CB-]

...A mondanivalóm lényege, hogy bár túl volt a Tannoy ára a kitűzött határon, megvettem. Utána eladtam a nem használt fotós cuccomat, ami azóta sem hiányzik. Hobbi tudatos kontrollja.

[-CB-]

Van úgy, hogy tévúton jársz. Én sokáig 3 utas Német állóhangfalakat hallgattam szent meggyőződéssel. Egyszer hallottam egy nyeszlett Regát, azzal leírtam az Angolokat.
...Aztán belefutottam egy vintage Tannoyba..
Gyakorlatilag azonnal halálra itéltek a Németeket. Pedig a Tannoy hangja sokkal színezettebb, számomra mégis természetesebb, és élvezetesebb. Most erre esküszöm. Kiváncsi vagyok mi lesz a következő váltásom, és mennyiért...

[cables]

Az én fejemben a HiFi mánia valahogy úgy van elképzelve, hogy hallok valahol egy hangzást, olyat ami megdöbbent. Ami jobb, mint amit eddig hallottam. És megyek ez után. Nem az árhatárt viszem feljebb, vagy szebb - akár vintage - készülékre vágyok, hanem jobb hangra. Mert bárki bármint mond van olyan, hogy jobb hang. Amit nem megszokás, sokáig hallgatás után tartunk jobbnak, hanem a zene első másodperceiben már érezzük, hogy ez jobb, ez természetesebb nekem.

[hukkle]

Szokták mondani, hogy egy új IC kábel, biztosíték, alátét, stb bekerülése után, mintha elhúztak volna egy függönyt.

Ma én is így jártam.. EL

Ne ültessétek fel magatokat.

20200912_201258.jpg (3.28 MiB) Megtekintve 3973 alkalommal

[Retrofuturista]

Előfordult, hogy egy készülék iránti rajongás annyira magával ragadott, hogy többet vettem belőle mondván, hogy ha ekkora a rajongás, és szeretnék egy veterán cd lejátszót élethosszig használni, akkor érdemes minél többet begyűjteni belőle.

Így lett egy időben 3 db Marantz cd73-asom. Totális agyrém. Ami furcsa, hogy környezetemtől sehonnan sem kaptam aggódó visszajelzéseket, mindenhonnan elismerést kaptam, hogy nem semmi egy ilyen ritkaságból hármat is birtokolni, plusz jó, ha van donor egy ilyen régi lejátszóból. Feleségem nem szól bele a hobbimba, vagy hogy mikor mit veszek, mert tudja, hogy biztosítom a relatíve kényelmes életünk feltételeit.

Én viszont folyamatosan éreztem belül a figyelmeztetést, hogy itt bizony elgurult a gyógyszer. Úgy döntöttem tehát, hogy megválok két készüléktől, és megtartom a műszakilag legjobb, legeredetibb állapotút (ez a legfelső arany készülék, míg a másik kettő pezsgőarany). Megtartottam továbbá egy pót cdm0 futóművet. A megtartott lejátszó rendszerbe van kötve.

A kettő elengedett készülékből egyik már másnál zenél, a másik jelenleg hirdetés alatt van. Kicsi rá a kereslet. Ez azt mutatja, hogy ritka az a fajta rajongás, ami nekem volt. Ameddig nem hirdettem, azt hittem, hogy ez a veterán cd lejátszók szent grálja, és azonnal tömegek vetik rá magukat, ha megjelenik a piacon.

Hajlamosak vagyunk tehát a saját rajongásunkat, szenvedélyünket rávetíteni másokra és ebből téves következtetéseket levonni.

Ez a készülék megtanított arra, hogy másokra, vagy a piacra nézve nem teszünk becsléseket magunkból kiindulva, mert durván torz eredményt kapunk.

Nincs tragédia tehát, amikor imádott, rajongott készüléket engedsz el, sőt, az elengedés műveletétől fejben erősebb leszel, mész a tárgyaktól az élmények felé fontosságban.