Általában a hifiről

[Rock60]

Ez mind így lehet, ahogy írod, fapaci.
Dehát sok mindenről elmondhatjuk, hogy nem olyan rózsaszínű a sztori, mind ahogy tűnik.
A legegyszerűbb tatárbiefstek is sok mindenen átesik, míg a tehén azzá nem válik. A legeltetés, almozás és más nyűg sem jut eszünkbe miközben a piritósra kenjük szegényt.
De talán jobb hasonlat a filmkészítés, ami kb. nagyságrenddel több turpisságot rejthet, mint a hangrögzítés.
A film nézése közben mégsem azon agyalok, hogy éppen melyik technika révén érezhetem magam az ókori Rómában, vagy éppen a Nostradamus fedélzetén.
Hogy mennyi a digitális trükk, a makett, vagy életnagyságú modell, vagy ezek hibridje, az tőlem maradhat az ehhez értő készítők dolga.
Mikor kíváncsíságból megnézek egy-egy verkfilmet, mindig megállapítom, hogy nem igazán kedvelem őket. Oda a varázslat, az illúzió.

[Rock60]

Értem juliush, biztos úgy van ahogy írod, de én legutóbb tulajdonképpen Supravox hsz - ra reagáltam.
" Én soha semmilyen élőzenei előadáson nem fedeztem fel teret."

[Luxor Audio]

Azt kell megérteni, hogy már a mikrofonok mind elhelyezkedésük, mind karakterisztikájuk és egyéb elektroakusztikai átalakító tulajdonságaik folytán nem azt és nem úgy alakítják át elektromos jelek mintázatává, ahogy azt ott hallottad. Aztán az egész folyamat végén, a szobádban, valamilyen akusztikus környezetben, valahogy elhelyezett pár, karakterisztikájában a mikrofon tulajdonságaihoz egyáltalán nem igazodó hangfal próbálja megszólaltatni az addig már számtalan transzformáción átesett információt...

Nagyon jó logikával gombolyítod a témát. Javaslom, tedd bele a képletbe azt is, hogy a rögzített anyag keverésekor mi alapján, mivel és miként kontrollálva dolgoznak és máris kész vagy!

Többen is említették itt az élő produkciót, mint kiindulás és viszonyítási pontot, esetleg célt. Megértem őket, nálam is az, a HiFi-t én sem tudom enélkül elképzelni, hiszen ez a hobbi - bár sokan valami egyedi hangzást kergetnek benne - nem kreatív műfaj számomra, ahol létrehozunk valami újat, hanem itt visszaadni kell egy már mások által létrehozott dolgot. Csakhogy a zenei kiadványok túlnyomó többségét nem koncerttermekben rögzítik, hanem akusztikailag totálisan csillapított stúdiókban, tehát az a tér, az a hangzás, azok a megszólalási arányok, amiket elképzelünk/érzékelünk/sejtünk otthoni zenehallgatás során, abban a formában élőben soha nem léteztek. Ezeket olyan szoftverekkel állítják elő, mint amilyet a videóban mutattam (bár az egy kimondottan olcsó és egyszerű, inkább home stúdiós cucc).

Nagyon klassz lenne, ha csak annyi lenne a feladat, hogy egy kész, kerek akusztikus produkciót minden változtatás nélkül fehér kesztyűben felveszünk két mikrofonnal, az anyagot kitoljuk valamilyen hordozóra, vagy a streaming szerverekre és már kész is vagyunk, a hifisták többsége bizonyára így képzeli el a folyamatot. Csak hát ilyen helyszíneket (és zenészeket) találni, bérelni, mobil eszközökkel felvételre alkalmassá tenni, a közreműködőket odavinni, etetni, babusgatni, a kitelepülés technikai és szervezési gondjaival megküzdeni sokkal nagyobb feladat és nagyobb költség, mint bevonulni egy városi stúdióba, ahol minden készre van szerelve, zajtalan a környezet, van fűtés, világítás, áram, WC, kanapé és kalibrált kontrollrendszer.

Most szervezzük a MRC idei felvételeit (lesz vagy féltucatnyi, köztük néhány világsztárral is), amik közül némelyiket ki akarjuk vinni templomokba, koncerthelyszínekre és bizony kínkeserves a szervezés, hasonlatos egy 10 ezer darabos puzzle kirakóshoz. Sokkal egyszerűbb odatelefonálni egy stúdióba és lefoglalni pár napot, ezért érthető, hogy a többség így csinálja, vagy egyszerűen felveszik otthon a nappaliban és az effektelés, vagy a mastering során próbálnak kihozni belőle valami hallgathatót. A hifisták meg nagy műgonddal elemzik az anyagot, hogy mennyi részlet hallható és mekkora a hangszínpad...

[pali923]

Az hogy természetes egyensúlyokkal, otthoni környezetben még épp kezelhető dinamika tartománnyal, szép tér illúzióját keltve szólalhat meg, ezek után kész csoda, a hangmérnöki szaktudás (és mögöttes technológia) mágiája.

Ez mind igaz, de azért azt mindannyian tapasztaltuk és tapasztaljuk naponta, hogy vannak lemezek/cd-k/streaming fájlok, amik jól szólnak az otthoni rendszerünkön, vannak amik kevésbé. Gyanítom, hogy ez nem csak az én nappalimban van így. Függetlenül attól, hogy ez a felvétel helyszínén melyik széken hogyan hallatszott, meg attól is, hogy a hangmérnök hogyan és mivel varázsolt.

Végül is azt a drága hifi-rendszert meg valami ilyesmiért tartjuk. Már aki a zenehallgatás miatt vette meg.

[juliush]

Egy kis térben, ahol kamarazenét hallgatunk, vagy akár egy Jazz - klubban is a zenészek tőlünk való távolsága, hogy 6, 8, vagy éppen 10 méterre játszanak tőlünk, és a helység faláról eltérően visszaverődő hangok, és ezek összessége adja a térélményt, nem is akármilyet.
Vagy, aki ezt hallja, az hallucinál ? Ilyen, kérem, nincs ?
Köszi...
Na, szóval, ha ezt szeretnénk átélni otthon is, az nem valami hamis mágiára való törekvés, mert biza ez a valóság része.

Azt kell megérteni, hogy már a mikrofonok mind elhelyezkedésük, mind karakterisztikájuk és egyéb elektroakusztikai átalakító tulajdonságaik folytán nem azt és nem úgy alakítják át elektromos jelek mintázatává, ahogy azt ott hallottad. Aztán az egész folyamat végén, a szobádban, valamilyen akusztikus környezetben, valahogy elhelyezett pár, karakterisztikájában a mikrofon tulajdonságaihoz egyáltalán nem igazodó hangfal próbálja megszólaltatni az addig már számtalan transzformáción átesett információt. Az hogy természetes egyensúlyokkal, otthoni környezetben még épp kezelhető dinamika tartománnyal, szép tér illúzióját keltve szólalhat meg, ezek után kész csoda, a hangmérnöki szaktudás (és mögöttes technológia) mágiája.

[PgSpa]

Erről a hangzástér és felvétel témáról hasonlóan vélekedek, mint Chord, persze az ő ajánlásai sokat hozzáadtak zenei ízlésemhez. Két valós koncertélmény nagyon eltérő térélményt, zenei élményt adott a közelmúltban:
Mindkét esemény főszereplője a Capella Savaria, az első egy közepes templomtér (Szhely Ferences), zenekar+1-2 szólista, én középtájon ültem. A kiváló karácsonyváró programon felül kellemes, levegős hangzás, talán a magashangok hiányoztak egy kicsit a távolság miatt. A másik pluszban a Purcell kórus+ Vashegyi, Handel: Athalia. Helyszín: Bartók terem, középtájon ültem.
Mintha vatta lenne a fülemben, az orgonapozitívból semmi nem hallatszik, a fafúvósokból sem sok, a csembalók elvesznek. Az énekes szólisták olyan hangosak, hogy némelyik ária szinte fáj, az arcomba ordít. A koncertélmény ennek ellenére fantasztikus, de otthon egy felvételt Tidalról meghallgatva (Christopher Hogwood) megnyugtatott a kreált tér és levegő

[Rock60]

Egy kis térben, ahol kamarazenét hallgatunk, vagy akár egy Jazz - klubban is a zenészek tőlünk való távolsága, hogy 6, 8, vagy éppen 10 méterre játszanak tőlünk, és a helység faláról eltérően visszaverődő hangok, és ezek összessége adja a térélményt, nem is akármilyet.
Vagy, aki ezt hallja, az hallucinál ? Ilyen, kérem, nincs ?
Köszi...
Na, szóval, ha ezt szeretnénk átélni otthon is, az nem valami hamis mágiára való törekvés, mert biza ez a valóság része.

[cables]

----
Hogyan lehet kötetlenebb élmény a komolyzene?
https://papageno.hu/blogok/jm-blog/2021 ... molyzene/

[supravox]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.

Akkor nektek ajánlom ezt a rövid kisfilmet, megtekintése utána hátha kevésbé hajkurásszátok majd a teret. Ez az egyik legkönnyebben manipulálható paraméter, ezért én teljesen érdektelennek tartom a felvétel minőségi megítélésében.


youtu.be/ZRT70qx0vqA

Ja.
Én pld. soha semmilyen élőzenei előadáson nem fedeztem fel "teret".
Főleg nem hangosított koncerten.
Az,hogy otthon ilyesmik felfedezhetők az a bonus kategória.

[Luxor Audio]

Ezen logika mentén elindulva, én pl. a frekimenetet tartom teljesen érdektelennek egy felvétel megítélésekor, azt még könnyebb manipulálni. Meg a dinamikát , stb.

A frekvenciamenet átviteli paraméter, hangfelvételek esetében értelmezhetetlen, vegyük helyette inkább a megszólalási arányokat! A dinamika már valóban idevág, hangszerelésben és hangszeres játékban mutatkozik meg, no és a sokat emlegetett hangosságban is. Amennyire könnyűnek tűnik a manipulálása, legalább annyira nehéz, egyáltalán nem merül ki a sokat emlegetett kompresszorok használatában.

Ilyen témák felbukkanásakor mindig nagyon szívesen megkérdezném, ki mitől tekint "jónak" egy hangfelvételt, de persze ezúttal sem teszem meg.

[Tctronic]

Akkor nektek ajánlom ezt a rövid kisfilmet, megtekintése utána hátha kevésbé hajkurásszátok majd a teret. .....

Elnézést erről most ez jut az eszembe:


youtu.be/Aicdfl1-bi8

[Rock60]

Igen, végül is nem kell semmi.
Sem frekiátvitel, sem dinamika, sem térhatás.
Ezek nélkül sokkal " természetesebb " lesz.
Majd odaképzeljük.

[Rock60]

Érdekes, és leleplező ez a kis oktató film. Talán, így " fogyasztóként " tekinteni rá, valóban kijózanító.
Mondjuk, nem úgy fogalmaznék, hogy hajkurászom a teret, csak egyszerűen tetszik, ha van egy hihetően szép akusztikai tere a zenének.
Tulajdonképen már olyan nagyon nem is érdekel, hogy pont mennyire valóságos, vagy művi. Ha már minden pontja manipulált egy felvételnek, ez már nem oszt, nem szoroz.

[vlaca]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.

Akkor nektek ajánlom ezt a rövid kisfilmet, megtekintése utána hátha kevésbé hajkurásszátok majd a teret. Ez az egyik legkönnyebben manipulálható paraméter, ezért én teljesen érdektelennek tartom a felvétel minőségi megítélésében.


youtu.be/ZRT70qx0vqA

Hi!

Ezen logika mentén elindulva, én pl. a frekimenetet tartom teljesen érdektelennek egy felvétel megítélésekor, azt még könnyebb manipulálni. Meg a dinamikát , stb.

[fererencz]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.

Akkor nektek ajánlom ezt a rövid kisfilmet, megtekintése utána hátha kevésbé hajkurásszátok majd a teret. Ez az egyik legkönnyebben manipulálható paraméter, ezért én teljesen érdektelennek tartom a felvétel minőségi megítélésében.

Csodálatos és meglepő módon a gyerekeknek összedobott számítógépes hangrendszeren (kínia mini erősítő és 20+ éves Orion műanyag házi mozi egyutas szatellitjei) is tökéletesen működött.

[Luxor Audio]

És hogy klasszikust is említsek - Borbély László Goldberg-variációk-felvételén is ott voltam a Hunnia stúdióban. Azt szerintem (bocs, ha már nem elékszem pontosan, talán fapaci vagy a még akkor jelenlévők közül kijavít, ha hülyeséget írok) két egymáshoz közel helyezett, de egymáshoz képest elforgatott mikrofonnal vették, és "széthúzták", vagyis otthon olyan teret adott, amit a helyszínen - a zongorától nem több, mint másfél-két méterre ültem - nem lehetett úgy abban a formában hallani. Máig kedvelem ezt a felvételt.

MRC1901.jpg (335.49 KiB) Megtekintve 1123 alkalommal

[Luxor Audio]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.

Akkor nektek ajánlom ezt a rövid kisfilmet, megtekintése utána hátha kevésbé hajkurásszátok majd a teret. Ez az egyik legkönnyebben manipulálható paraméter, ezért én teljesen érdektelennek tartom a felvétel minőségi megítélésében.


youtu.be/ZRT70qx0vqA

[-CB-]

Jómagam - valami többletet keresek az otthoni hangzásban. A valósághoz képest. Ahhoz a valósághoz képest, amit itthon egy átlag koncerten élőben elérhetek. Hogy ez valami fals 'túlszépített' dolog, egy defektes ízlés-zsákutca, - vagy egy közelmikrofonozás által koncerten soha nem hallható hangzás-élmény, vagy egy különleges akusztika vagy hangszer Magyarországon le nem utánozható hangtere a felvételen, azt én nem tudom.

Érdekes amit írsz, és azt hiszem, én is így vagyok vele.
A közelmikrofonozás eredményét pl. általában szeretem, pedig (vagy pont azért, mert) az olyan "élményt" ad, amit a helyszínen igen negy valószínűséggel nem tudsz megkapni.

juliush említette itt az MRC felvételeit, amelyekből páran ott voltam én is. A leg-ideillőbb számomra a Varga Gábor Jazz Quartet volt, ahol - ha jól emlékszem - kétféle felvétel készült: egy közelmikrofonozott (minden hangszer kapott legalább egy mikorofont, a xilofon kettőt, a dob szokásos módon többet), helyszíni analóg pulton kevert, digitálisan DSD256-ba rögzített - és egy egyetlen középre helyezett sztereó mikrofonnal felvett, magnószalagra rögzített változat. Mindkettőt hallottam a helyszínen is visszajátszva, meg digitális forrásról utólag (a DSD256-ot elvileg módosítatlanul, az analóg rögzítettet a szalagról digitalizálva). Nekem a közelmikrofonozott digitális változat sokkal jobban tetszett, mint a sztereó mikorofnnal analógba vett, pedig a közelmikrofonozás és keverés miatt nagyon más lett a színpadkép, mint a helyszíni, ugyanakkor dinamikában egyik sem tudta az itthoni rendszeremen megközelíteni sem a helyszíni élményt.

Másik élményem viszont - amit azóta is emlegetek - a Solaris Nostradamus 2.0 bemutatókoncertje a MOMKult-ban. Ahol ültem (felső szint első sora, kissé balra), olyan szar volt az akusztika (szerintem nem a hangosítással volt a baj), hogy néha csak láttam, hogy a gitáros kavitrnyál a hangszerével, de nem tudtam beazonosítani a játékát. Borzalmas élmény volt, mindezt az általam legkedveltebb magyar zenekar nagy izgalommal várt koncertjén. Na, de persze ott lehetett kapni a CD-jüket először, és vettem is egyet - még az autóban hazafelé meghallgattam, majd otthon a nagy rendszeren, amint hazaértem, azon frissiben... és nagybetűsen SOKKAL jobb volt, mint a koncert.

És hogy klasszikust is említsek - Borbély László Goldberg-variációk-felvételén is ott voltam a Hunnia stúdióban. Azt szerintem (bocs, ha már nem elékszem pontosan, talán fapaci vagy a még akkor jelenlévők közül kijavít, ha hülyeséget írok) két egymáshoz közel helyezett, de egymáshoz képest elforgatott mikrofonnal vették, és "széthúzták", vagyis otthon olyan teret adott, amit a helyszínen - a zongorától nem több, mint másfél-két méterre ültem - nem lehetett úgy abban a formában hallani. Máig kedvelem ezt a felvételt.

A mai Stréber streamer világban pedig ha nem tetszik egy felvétel, már lépek is tovább. Ráadásul sokszor ugyanaz megvan többféle mastereléssel, kiadással, így lehet válogatni.

[Aszpirin]

Jómagam - valami többletet keresek az otthoni hangzásban. A valósághoz képest. Ahhoz a valósághoz képest, amit itthon egy átlag koncerten élőben elérhetek. Hogy ez valami fals 'túlszépített' dolog, egy defektes ízlés-zsákutca, - vagy egy közelmikrofonozás által koncerten soha nem hallható hangzás-élmény, vagy egy különleges akusztika vagy hangszer Magyarországon le nem utánozható hangtere a felvételen, azt én nem tudom.

Érdekes amit írsz, és azt hiszem, én is így vagyok vele.
A közelmikrofonozás eredményét pl. általában szeretem, pedig (vagy pont azért, mert) az olyan "élményt" ad, amit a helyszínen igen negy valószínűséggel nem tudsz megkapni.

juliush említette itt az MRC felvételeit, amelyekből páran ott voltam én is. A leg-ideillőbb számomra a Varga Gábor Jazz Quartet volt, ahol - ha jól emlékszem - kétféle felvétel készült: egy közelmikrofonozott (minden hangszer kapott legalább egy mikorofont, a xilofon kettőt, a dob szokásos módon többet), helyszíni analóg pulton kevert, digitálisan DSD256-ba rögzített - és egy egyetlen középre helyezett sztereó mikrofonnal felvett, magnószalagra rögzített változat. Mindkettőt hallottam a helyszínen is visszajátszva, meg digitális forrásról utólag (a DSD256-ot elvileg módosítatlanul, az analóg rögzítettet a szalagról digitalizálva). Nekem a közelmikrofonozott digitális változat sokkal jobban tetszett, mint a sztereó mikorofnnal analógba vett, pedig a közelmikrofonozás és keverés miatt nagyon más lett a színpadkép, mint a helyszíni, ugyanakkor dinamikában egyik sem tudta az itthoni rendszeremen megközelíteni sem a helyszíni élményt.

Másik élményem viszont - amit azóta is emlegetek - a Solaris Nostradamus 2.0 bemutatókoncertje a MOMKult-ban. Ahol ültem (felső szint első sora, kissé balra), olyan szar volt az akusztika (szerintem nem a hangosítással volt a baj), hogy néha csak láttam, hogy a gitáros kavitrnyál a hangszerével, de nem tudtam beazonosítani a játékát. Borzalmas élmény volt, mindezt az általam legkedveltebb magyar zenekar nagy izgalommal várt koncertjén. Na, de persze ott lehetett kapni a CD-jüket először, és vettem is egyet - még az autóban hazafelé meghallgattam, majd otthon a nagy rendszeren, amint hazaértem, azon frissiben... és nagybetűsen SOKKAL jobb volt, mint a koncert.

És hogy klasszikust is említsek - Borbély László Goldberg-variációk-felvételén is ott voltam a Hunnia stúdióban. Azt szerintem (bocs, ha már nem elékszem pontosan, talán fapaci vagy a még akkor jelenlévők közül kijavít, ha hülyeséget írok) két egymáshoz közel helyezett, de egymáshoz képest elforgatott mikrofonnal vették, és "széthúzták", vagyis otthon olyan teret adott, amit a helyszínen - a zongorától nem több, mint másfél-két méterre ültem - nem lehetett úgy abban a formában hallani. Máig kedvelem ezt a felvételt.

[BLX]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér
Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.
Egy kis anekdóta :
Nagyon régen, egy közös barátunkkal sokat járkáltunk hifizni, Tatabányára.
Az úr, akihez jártunk, nagy Accuphase - hívő volt, asszem 204 - est birtokolt.
Altec Lansing hangfalak, komoly öntvényházas Technics DD lemezjátszó.
Talán nem leszek indiszkrét, ha elárulom, hogy Jenő barátunknál jártunk, alias Tunermann.
A lényeg az, hogy hallgattuk a zenét, a Sólyom és a Hóember - t , Karcsi kérdezi tőlem, hogy na, hallottál már ekkora teret bármilyen hifiből ? Valóban érdekes és óriási volt, mint ide a Marcibányi tér - ahogy mondani szoktuk.
Más lemezeknél is hasonló hatás. Vollenweidernél előttünk távolban locsogott a tenger, a barlang óriási volt, amiben a gyerekek lépdeltek és sutyorogtak.
Történt egyszer, hogy Jenő megelégelte a Technics karjában lévő gyári madzagot, és kicserélte valami komolyabbra.
Akkor szembesült vele, hogy a kanócon van egy indokolatlan csomó. Kibogozta, kiegyenesítette, visszaszerelte.
Kéremszépen, eltűnt a brutális tér. Kicserélésre került a drót a tutira, de az extrém tér soha többet nem jött vissza. Hangzásbeli előrelépés történt, sok minden jobb lett, de a tér örökre elbújt.
Asszem, még évek múltával is ugrattuk, hogy csak kellene még egy - két csomó az új drótra is...
Azóta már biztosan kiheverte a megrázkódtatást, Lurne, Tangent, stb, de ez egy emlékezetes sztori volt.
Mindig elnevetem magam, mikor eszembe jut, ahogy tanácstalanul szemléli a kiegyenesített drótot.

Ehhez a sztorihoz némileg kapcsolódik:
A VibaVoice Tube Clone Integra erősítőben oldalanként a végfokpanelra menő jelkábel egy pár összecsavart szuper vékony tömör réz vezeték és van rajtuk egy "laza" csomó.

[chord_]

Chord, értem én, mit mondasz. Előbb is felmerült, hogy a kész lemez hangjának mennyi köze van a valósághoz - technikus így - hangmérnök úgy ...
Arra gondolsz, hogy ha az ő munkájuk művészi tevékenység, miért ne tekerhetnél egyet Te is rajta /?/

Mindannyian tekerünk rajta, nem kicsit. Olykor a valósághoz effektíve közelebb lesz az otthoni hang, egy másik lépcsőfoknál meg mondjuk kicsit távolodik tőle. De ez utóbbinál, lehetséges, hogy a személyes rezonancia, magához a zenéhez, teljesebb lesz.
És mindeközben, a személyes hangi ízlés is változhat, nem kicsit. Nálam simán előfordult már, hogy az istenített hangot pár év után egy másik rendszerből szemlélve, nem hogy nem-annyira-jónak, hanem szimplán hallgathatatlannak ítéltem. Úgy, hogy a két rendszer ára kb. egyforma volt.
Ez van.:)

[tunerman]

Talán nem leszek indiszkrét, ha elárulom, hogy Jenő barátunknál jártunk, alias Tunermann.
Azóta már biztosan kiheverte a megrázkódtatást, Lurne, Tangent, stb, de ez egy emlékezetes sztori volt.

Köszönöm, hogy 4 évtized távlatából is pontosan emlékszel minden apró részletre - úgy làtszik a bevésődés valóban létező dolog...
TJ.

[Rock60]

Szia, Jenő ! Így volt, vagy így volt ?

[-CB-]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér
Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.
Egy kis anekdóta :
Nagyon régen, egy közös barátunkkal sokat járkáltunk hifizni, Tatabányára.
Az úr, akihez jártunk, nagy Accuphase - hívő volt, asszem 204 - est birtokolt.
Altec Lansing hangfalak, komoly öntvényházas Technics DD lemezjátszó.
Talán nem leszek indiszkrét, ha elárulom, hogy Jenő barátunknál jártunk, alias Tunermann.
A lényeg az, hogy hallgattuk a zenét, a Sólyom és a Hóember - t , Karcsi kérdezi tőlem, hogy na, hallottál már ekkora teret bármilyen hifiből ? Valóban érdekes és óriási volt, mint ide a Marcibányi tér - ahogy mondani szoktuk.
Más lemezeknél is hasonló hatás. Vollenweidernél előttünk távolban locsogott a tenger, a barlang óriási volt, amiben a gyerekek lépdeltek és sutyorogtak.
Történt egyszer, hogy Jenő megelégelte a Technics karjában lévő gyári madzagot, és kicserélte valami komolyabbra.
Akkor szembesült vele, hogy a kanócon van egy indokolatlan csomó. Kibogozta, kiegyenesítette, visszaszerelte.
Kéremszépen, eltűnt a brutális tér. Kicserélésre került a drót a tutira, de az extrém tér soha többet nem jött vissza. Hangzásbeli előrelépés történt, sok minden jobb lett, de a tér örökre elbújt.
Asszem, még évek múltával is ugrattuk, hogy csak kellene még egy - két csomó az új drótra is...
Azóta már biztosan kiheverte a megrázkódtatást, Lurne, Tangent, stb, de ez egy emlékezetes sztori volt.
Mindig elnevetem magam, mikor eszembe jut, ahogy tanácstalanul szemléli a kiegyenesített drótot.

Asszem elkezdtünk most néhányan gondolkozni, melyik kábelünkre kössünk csomót próbaképp :-)

[Rock60]

Tctronic, a tér-idő, és a kamu - tér
Én is szeretem a nagy teret, szerintem / majdnem / mindenki szereti.
Egy kis anekdóta :
Nagyon régen, egy közös barátunkkal sokat járkáltunk hifizni, Tatabányára.
Az úr, akihez jártunk, nagy Accuphase - hívő volt, asszem 204 - est birtokolt.
Altec Lansing hangfalak, komoly öntvényházas Technics DD lemezjátszó.
Talán nem leszek indiszkrét, ha elárulom, hogy Jenő barátunknál jártunk, alias Tunermann.
A lényeg az, hogy hallgattuk a zenét, a Sólyom és a Hóember - t , Karcsi kérdezi tőlem, hogy na, hallottál már ekkora teret bármilyen hifiből ? Valóban érdekes és óriási volt, mint ide a Marcibányi tér - ahogy mondani szoktuk.
Más lemezeknél is hasonló hatás. Vollenweidernél előttünk távolban locsogott a tenger, a barlang óriási volt, amiben a gyerekek lépdeltek és sutyorogtak.
Történt egyszer, hogy Jenő megelégelte a Technics karjában lévő gyári madzagot, és kicserélte valami komolyabbra.
Akkor szembesült vele, hogy a kanócon van egy indokolatlan csomó. Kibogozta, kiegyenesítette, visszaszerelte.
Kéremszépen, eltűnt a brutális tér. Kicserélésre került a drót a tutira, de az extrém tér soha többet nem jött vissza. Hangzásbeli előrelépés történt, sok minden jobb lett, de a tér örökre elbújt.
Asszem, még évek múltával is ugrattuk, hogy csak kellene még egy - két csomó az új drótra is...
Azóta már biztosan kiheverte a megrázkódtatást, Lurne, Tangent, stb, de ez egy emlékezetes sztori volt.
Mindig elnevetem magam, mikor eszembe jut, ahogy tanácstalanul szemléli a kiegyenesített drótot.