Lemezjátszó

[Rock60]

Ok, legyen nektek igazatok.
Esetleg, más téma ?
Addig is megyek porszívózni. Analóg porszívóval.

[alfaati]

Na ja, hogyha valaki az ECM digitális korszakváltásából akarja leszűrni a konklúziót...

Korábban már írtam, hogy az ECM ellenpéldának tökéletes lenne, ha a digitális technika lenne önmagában felelős azért a gyenge minőségért ami érezhető volt 2-3 évig a felvételeken.

De ha valaki elővesz és meghallgat egy GRP records, Atlantic records, Windham Hill records, Novus records, stb lehetne napestig sorolni 1983-ból vagy környékéről amikor ezek már digital mastering-et alkalmaztak akkor bebizonyosodik, hogy igen is hatalmas potenciál volt az új technikában és a fenti kiadóknak sikerült különösebb probléma nélkül alkalmazni.

A Denon PCM pedig nyugodtan összevethető a legjobb analóg felvételekkel mint pl. Living Presence.

A Triangle se tudott hallgatgató Titánium magassugárzót gyártani, hiába a 30 év kísérletezgetés még is valaki hitt benne a gyárban, hogy sikerülni fog és csinálták. Mi lenne ha én is a Triangle magasa alapján akarnám megítélni az összes titánium magassugárzót?

[supravox]

A gumis mély, testetlen közép és kisé fedett magas, ami a digitális felvételekre jellemző,

Ez vegytiszta sületlenség.

[Rock60]

Indulatérzékenység ? Ezt a szót most találtad ki ?
Mindenki úgy élvez, ahogy tud ?
Ez nagyon felemelő gondolat lehet, ha még idézni is érdemesnek tartottad.

[Rock60]

A Fapacitól vett idézeted is figyelmetlenségedről tanúskodik.
A felvételi technika különbségéből származtatható hangminőségkülönbségről beszéltünk, nem a lánc végén lévő digitális erősítésű aktív hangfalak hangjáról.
Ha azok a digit hangfalak nem voltak sokkal rosszabbak az átlagnál, azokon is hallatszhatott a két felvételi technika közötti különbség.
Ahogy, a két úriemberen kívűl biztosan mások is érzékeltek.

[Voyager]

A gumis mély, testetlen közép és kisé fedett magas, ami a digitális felvételekre jellemző, itt is érezhető, de az ECM jellegzetes hangzása miatt itt mások kicsit az arányok, mint más kiadóknál.
Kielégítő a válaszom ?

Persze. Nekem nincs indulatingerlékenységem, csak viccnek szántam. És ahogyan ezt egy itteni ismerősöm szokta volt mondani, "mindenki úgy élvez ahogyan tud".

[Rock60]

Voyager, ennél sokkal jobban figyelhettél volna...
A felsoroltak közül csak az utolsó kettő digitális keverés, illetve felvétel.
És igen, hallhatóan gyengébben szólnak, mint a korábbiak.
A gumis mély, testetlen közép és kisé fedett magas, ami a digitális felvételekre jellemző, itt is érezhető, de az ECM jellegzetes hangzása miatt itt mások kicsit az arányok, mint más kiadóknál.
Kielégítő a válaszom ?

[Big]

Ha már felmerült a legjobb lemez kérdése a gyűjteményben, nekem ez: Oregon - Oregon 1983 US nyomatú ECM, ezt is ajánlom mindenkinek, A/1 nóta egy hatalmas hang orgia.
https://www.discogs.com/release/1926946-Oregon-Oregon

Te Big! És amúgy nem érzed gumisnak a mélyet?

Kiváló muzsika!

[Voyager]

Ha már felmerült a legjobb lemez kérdése a gyűjteményben, nekem ez: Oregon - Oregon 1983 US nyomatú ECM, ezt is ajánlom mindenkinek, A/1 nóta egy hatalmas hang orgia.
https://www.discogs.com/release/1926946-Oregon-Oregon

Te Big! És amúgy nem érzed gumisnak a mélyet?

Kiváló muzsika!

[Voyager]

Jarrett : Nude Ants 1980 An ECM Records
Jarrett : Solo Concert Bremen, Lausanne 1973 An ECM Records
Jarrett : Spirits 1985 Digital Remix and Editing ECM Records
Jarrett : Bach Klavier Buch 1988 Digital ECM Records

De akkor gondolom ezek is így szólnak.(?)
"Gumis mély, vékony közép, fedett magas"

ui: hála az égnek nálam nem

[Big]

Voyager nagyon jó példát hozott, én is tennék egyet ami úttörő példa volt a magyar lemezgyártásban 1984-ben. Mindenkinek ajánlom költsön el 2-3 ezer forintot rá, meg fog lepődni!
https://www.discogs.com/release/3083112 ... áskislemez

Ha már felmerült a legjobb lemez kérdése a gyűjteményben, nekem ez: Oregon - Oregon 1983 US nyomatú ECM, ezt is ajánlom mindenkinek, A/1 nóta egy hatalmas hang orgia.
https://www.discogs.com/release/1926946-Oregon-Oregon

[Rock60]

Na, jó estét Mindenkinek !

Előre bocsátom, kisé fáraszt már a téma, főleg a személyeskedésekben kicsúcsosódó szélmalomharcok.
Széljegyzetként : Egy szóval sem mondtam - utánanéztem, hátha én hallucinálok - hogy a digitális felvétel hallgathatatlan. Nem ismételem el, mit mondtam. Nem buborékban élek, csak van egy gyakorlatra alapozott véleményem, és egy ebből következtethető tendenciám, ami alapján kiválasztom a lemezeimet.
Lehet ezen háborogni, de kinek jó ez ?
De, ha már beigértem :
Jarrett : The survivors' suite 1976-77 An ECM Records
Jarrett : Works Recorded 1976 Nov. Nagoya, Japan 1978 An ECM Records
Jarrett : Expectations 1972 CBS Records
Jarrett : Staircase Recorded 1976 May. Paris ECM An Records
Jarrett : Nude Ants 1980 An ECM Records
Jarrett : The Köln Concert Recording 1975 An ECM Records
Jarrett : Organ Hymns Epheres 1976 An ECM Records
Jarrett : Solo Concert Bremen, Lausanne 1973 An ECM Records
Jarrett : Spirits 1985 Digital Remix and Editing ECM Records
Jarrett : Bach Klavier Buch 1988 Digital ECM Records

Nagyjából ennyi.
Holnap átnézem más előadók ECM felvételeit.

[alfaati]

Nem tudom akad-e még olyan itt aki Windham Hill Records lemezeket gyűjt vagy vannak neki?

Valahol 1980 környékén térhettek át a digitális felvételi technikára. A legtöbb amcsi kiadó átállt még a nyolcvanas évek legelején. Mindenki törődjön bele.

én már rég beletörödtem

https://en.wikipedia.org/wiki/Bop_Till_You_Drop

"Bop Till You Drop is Ry Cooder's eighth album, released in 1979. The album was the first digitally recorded major-label album in popular music. Bop Till You Drop was recorded on a digital 32-track machine built by 3M."

Igen tudom. Nem is neked szólt. Inkább azoknak akik buborékban éltek eddíg. A valóság arcon csapja az embert és akkor a színes bubi kipukkan.
Honnan tudom? Engem is arcon csapott már. Én is egy hasonló buborékban éltem régebben. Tele voltam prekoncepcióval, és az határozta meg, hogy mit akarok gondolni dolgokról vagy pl.: ebben a témában is amirôl itt folyt a diskurzus. Ezek szertefoszlottak mára.
A végeredmény a lényeg.

[dixie-chicken]

Nem tudom akad-e még olyan itt aki Windham Hill Records lemezeket gyűjt vagy vannak neki?
Nálam nagy favorit. Jó pár lemezem már rongyosra hallgatott. Állandó referencia pl.: Michael Hedges két albuma is.
Valahol 1980 környékén térhettek át a digitális felvételi technikára a Windham Hill-nél mert a 79-es lemezeken még analóg felvételi metódust tüntetnek fel a teljes lánc felsorolásával, a 81-es albumokon meg már a "two track digital recording" és "SONY PCM 1600-as digital mixing processing" felvételi eljárást kezdenek el feltüntetni az albumok hátulján.
Nekik sikerült az átállás zökkenőmentesen. De sok amerikai lemezkiadót fel lehetne sorolni akiknek sikerült. A legtöbb amcsi kiadó átállt még a nyolcvanas évek legelején. Mindenki törődjön bele.

én már rég beletörödtem

https://en.wikipedia.org/wiki/Bop_Till_You_Drop

"Bop Till You Drop is Ry Cooder's eighth album, released in 1979. The album was the first digitally recorded major-label album in popular music. Bop Till You Drop was recorded on a digital 32-track machine built by 3M."

[Voyager]

Ez annyira idepasszol....

Faló írta:
"Történt egyszer a történelemben, hogy azonos zenei tartalmú, de technikailag különböző módon készített hangfelvételeket mutattunk be nem is kicsi, több száz fős közönség előtt. Akkor is voltam olyan gonosz, hogy provokáltam a hallgatóságot és sikerült is néhányakból karakán állásfoglalást kikényszerítenem. Egy úriember a lelkesen bólogató barátjával kórusban kijelentette még a meghallgatás előtt, hogy neki aztán bárki bármit mondhat a digitális technikáról, ő egyszerűen képtelen elviselni azt a hangzást, így hát borítékolja, hogy neki csak az analóg anyag lesz elviselhető. Így is lett, mikor az analóg szalagról játszottuk be a műsort, ők elégedetten mosolyogtak, hogy na ugye... Szerintem azóta sem tudják, hogy a lejátszó rendszerben digitális jelfeldolgozású aktív hangsugárzókat használtunk, amik minden beérkező jelet digitalizáltak 88 kHz/24bit felbontással.

Szóval csak óvatosan a vak hittel és a prekoncepciókkal!"

[alfaati]

Nem tudom akad-e még olyan itt aki Windham Hill Records lemezeket gyűjt vagy vannak neki?
Nálam nagy favorit. Jó pár lemezem már rongyosra hallgatott. Állandó referencia pl.: Michael Hedges két albuma is.
Valahol 1980 környékén térhettek át a digitális felvételi technikára a Windham Hill-nél mert a 79-es lemezeken még analóg felvételi metódust tüntetnek fel a teljes lánc felsorolásával, a 81-es albumokon meg már a "two track digital recording" és "SONY PCM 1600-as digital mixing processing" felvételi eljárást kezdenek el feltüntetni az albumok hátulján.
Nekik sikerült az átállás zökkenőmentesen. De sok amerikai lemezkiadót fel lehetne sorolni akiknek sikerült. A legtöbb amcsi kiadó átállt még a nyolcvanas évek legelején. Mindenki törődjön bele.

[SoundMania]

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan mások.
De biztosan lehetne ilyen párosokat találni digitális adathordozón is. Csak elegendően jó lejátszó is kellene hozzá, ami lemezek esetén előbb megoldható, de hogy magasabb hangminőség szinten az biztos. Ezzel könnyebbé téve a különbségek észlelhetőségét.

induljunk ki abbol elsőre,hogy szerezzünk be ugyanazon lemez,nem digitális korszakbol származó,kiadott első kiadványokat angol,német,francia,japán,amerikai/kanadai példányok formájában...régen is voltak nagyon durva eltérések ezek között,nem volt még DOL/WaxTime kiadó ..és semmilyen extra rendszer nem szükséges az eltérések "feltérképezésre"

Kb annyi volt közöttük, mint ma a legrosszabbhoz hasonlítva egy új PinkFloyd The Wall EU kiadást. Így még mindig inkább egy régebbi Pinket hallgatnék.

[SoundMania]

Nade nem az van, hogy a lemezek lejátszás közben szép lassan kopnak?

Ideális esetben persze nem, de talán régebben nem volt annyira bevett szokás a tűcsere - mintha a finom kis nűansznok halványulnának el a lemezen, főleg kopottabb tű hatására.
Szerintem ezért nehezebb megítélni egy 20-30-40-...50!(te jó Ég!) éves lemez eredeti hangzását.
Ez csak egy saját gondolat és vadonat új lemezek hallgatásakor született meg, a régebbiekhez képest.
(reméljük ez nem azt jelenti, hogy az én fülemnek ezért a digitális master a megfelelő...)

Persze nagyon megvigyázott gyűjtemény esetére ez nem érvényes, és persze amikor csak lehet cseréljük a tűt, mert állítólag hallás alapján hamarabb cserére ítéljük, mint a javasolt gyári élettartam.

Minél jobb a rendszered, annál jobban meglepődhetsz, hogy mennyi minden van még a lemezen amit addig nem hallottál. Mi a baj akkor a lemezzel ?! :) Alapvetően semmi. NYugaton jellemzőbbek, a megkímélt lemezek és valósabban kategorizálják az állapotukat is. Lemezekre és lejátszó berendezésekre, hangszedőkre is több pénzük volt az embereknek . Ma is rengeteg őskövület lemezjátszón hallgatnak lemezeket itthon, még az eredeti tűvel. A lemezek mosása is fontos dolog és azt is nyugaton hamarabb elkezdték és hamarabb szélesebb körben elterjedt, mint idehaza. Amúgy ha lemosok jól egy GONG-os magyar lemezt, kb minden esetbe jobb hangja lesz mint a nyugati verziónak. Tudom érdekes, de jónéhány lemezen teszteltük és mindenkinek mindig a GONG-os tetszett jobban a mosás után.

[SoundMania]

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan

Elárulod kérlek 1958 és 68 között hol jelenik meg a digitális technika alkalmazása a felvételi eljárás folyamatában? Mert én arról beszélek! A felvételi eljárás folyamat során digitális technikát alkalmaznak. Ennek pedig az az elözménye, hogy Rock azt írta, hogy nem hiszi, hogy az olyan felvételek ahol ez a technkia a fenti formában megjelenik az hallgatható. Neki nem tetszik. Ssó sem volt digitálisan újrafeldolgozott analóg felvételkről. Már csak azért sem mert a 70-es, 80-as évek volt a téma. Ahol már megjelent a digitális technika a felvételi eljárás valamelyik szakaszában, valamilyen formában.
Szerintem megint nem olvastad el rendesen a diskurzust ami itt megy tegnap óta.
Jó, végül is ne csalódtam benned. Mindíg ez van. Megy a felesleges gépelés. Kezdem megszokni.

Szerintem pedig máshogy nem érdemes erőltetned a digitális jóságát, csak ha van mihez hasonlítanod. Szerintem sok igazság van Rock szavaiban. Sok digitális felvétellel vannak hallgathatósági problémák. Magam is szivesebben hallgatom az AAA-s lemezeket mint az ADA-netán DDA-t. Tény, hogy néha , leginkább figyelmetlenségből belefutok digitális cuccokba, de kevés ami tényleg felhőtlen örömmel hallgatható. Viszont a dolog eldönthető talán , ha legalább azt kipróbálnánk amit írtam. Mert olyan felvételt meg úgysem találni ami DAA vs AAA.. Ha mégis , akkor megkönnyítené a dolog eldöntését.
Persze akinek mindegy mit hallgat vegye csak halomba a digitális felvételeket, keveréseket akárki kiadóktól. A többiek meg válogassanak az egyéb lehetőségekből....

[dixie-chicken]

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan mások.
De biztosan lehetne ilyen párosokat találni digitális adathordozón is. Csak elegendően jó lejátszó is kellene hozzá, ami lemezek esetén előbb megoldható, de hogy magasabb hangminőség szinten az biztos. Ezzel könnyebbé téve a különbségek észlelhetőségét.

induljunk ki abbol elsőre,hogy szerezzünk be ugyanazon lemez,nem digitális korszakbol származó,kiadott első kiadványokat angol,német,francia,japán,amerikai/kanadai példányok formájában...régen is voltak nagyon durva eltérések ezek között,nem volt még DOL/WaxTime kiadó ..és semmilyen extra rendszer nem szükséges az eltérések "feltérképezésre"

[Endrion]

Nade nem az van, hogy a lemezek lejátszás közben szép lassan kopnak?

Ideális esetben persze nem, de talán régebben nem volt annyira bevett szokás a tűcsere - mintha a finom kis nűansznok halványulnának el a lemezen, főleg kopottabb tű hatására.
Szerintem ezért nehezebb megítélni egy 20-30-40-...50!(te jó Ég!) éves lemez eredeti hangzását.
Ez csak egy saját gondolat és vadonat új lemezek hallgatásakor született meg, a régebbiekhez képest.
(reméljük ez nem azt jelenti, hogy az én fülemnek ezért a digitális master a megfelelő...)

Persze nagyon megvigyázott gyűjtemény esetére ez nem érvényes, és persze amikor csak lehet cseréljük a tűt, mert állítólag hallás alapján hamarabb cserére ítéljük, mint a javasolt gyári élettartam.

[dixie-chicken]

Dikie - re reagálnék - nem használva a kék macskakarmot - hogy mintha én is hasonló felvetést pendítettem volna meg, talán véletlenűl rátapintottam, hogy a régi digitalizálási kisérletei az LP-nek gyatrábbak voltak, mint a maiak. Végül is nagyjából ugyan oda lukadunk ki.
Most már csak azért is, ha hazamegyek, kiborogatom a lemezpolcot, és átnézem egyesével az ECM lemezeimet.
Ezeket nagyon régen vettem, minden darabra nem emlékezhetek, hogy valóban egyik-másik esetleg digitális felvétel lehet, nem kizárt.
Valóban úgy van, hogy csak azért mert digitális, nem hagyok ott egy Jarrett lemezt.
De, a mondandóm lényege az, ami.
Lehetőség szerint nagy ívben kerűltem a digitális felvételeket, ma már " könnyebb " a helyzet, nem kell válogatni, mert mindegyik az.

Azért nagyon halkan megjegyzem - gondolom másnak is feltűnt - hogy az ECM lemezek hangzásképe, hogy is mondjam, kmmm..., hát, nem a legkiegyensúlyozottabb. Kissé vékony, vagy talán inkább úgy mondanám, hogy hűvös hang, nem a legbarátságosabb.
Talán igaz lehet, hogy digit-manó bújkál egyikben-másikban ?

köszi ,nah látod,ha igazán szeretsz egy előadót,nem igazán foglalkozol,milyen tehnikát használnak a felvétekészitésnél

az ECM "hang" meg olyan,ezért szeretjük ...skandináv szürkület+ridegség keveréke elsőre,de valahol mégis a felszin alatt ott van más is ... Garbarek sax hangjának a kereksége,Jarrett finom zongorahang "billentése",Steve Reich kompleksz ritmikai gondolkodása ahol nix electronica,de mégis a levegőven ott érezhetők a krautrock elemei,és ha kell ott van Nils Petter Molvaer féle "löket" DJ-ék segitségével...

jó kiadóház,csipem a dolgaikat

[alfaati]

az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...

Mondjuk pont az ECM-nek nem sikerült eleinte ez a digitális mizéria..
Ha már ECM akkor a zöld cimkés albumaik nekem sokkal szerethetőbben szólnak mint amiken büszkélkednek a digitális technikával.
De nyílván mint mindenre itt is lehet pro és kontra érveket felhozni.

igen a korai ECM felvételek digitalizálása nem volt sikeres,itt ildomos tartani magunkat a "zöld" cimkés LP-hez,ha jót akar az ember magának...de,átestek a gyerekbetegségeken,áttértek a csak digitális formában, CD-én kapható opcióra hosszú éveken keresztül,aztán,párhúzamosan,ma a kinálatban van CD és LP ismét...és itt elérkeztünk a "vegyes felvágott" ponthoz,ahol már nincs "régi zöldcimke",de van új "sötétkék" ,vagy CD..itt úgy veszem észre hogy ami új,aktuális megjelenés az rendben van,de a "visszafele" katalogizálunk folyamat nagyon gyatra,gyenge (általában,akadnak üde kivételek)...vasárnap volt egy nagyon jó cimbimnél egy kis "szeánszunk" Corea/Burton "Crystal silence" zöld cimke vs kék cimke vs CD,Jarrett "Melody at night,with You"+Jarett/Haden "Last dance" LP vs CD "csatánk"..érdekes dolgok ezek

Pontosan! Stephan Micus albumain kitapintható, hol volt a váltás. Manfred Eicher most vagy nem a megfelelő szakembereket alkalmazta, vagy nem hallgatott rájuk és ment a saját feje után. Nekik nem sikerűlt a digitális technika előnyeit kihasználni.
Viszont sok kiadó igen sikeresen alkalmazta.
Pont ezért írtam pár hsz-el korábban, hogy szerintem emberi hibára vezethető vissza a gyökérok.

[Rock60]

Dikie - re reagálnék - nem használva a kék macskakarmot - hogy mintha én is hasonló felvetést pendítettem volna meg, talán véletlenűl rátapintottam, hogy a régi digitalizálási kisérletei az LP-nek gyatrábbak voltak, mint a maiak. Végül is nagyjából ugyan oda lukadunk ki.
Most már csak azért is, ha hazamegyek, kiborogatom a lemezpolcot, és átnézem egyesével az ECM lemezeimet.
Ezeket nagyon régen vettem, minden darabra nem emlékezhetek, hogy valóban egyik-másik esetleg digitális felvétel lehet, nem kizárt.
Valóban úgy van, hogy csak azért mert digitális, nem hagyok ott egy Jarrett lemezt.
De, a mondandóm lényege az, ami.
Lehetőség szerint nagy ívben kerűltem a digitális felvételeket, ma már " könnyebb " a helyzet, nem kell válogatni, mert mindegyik az.

Azért nagyon halkan megjegyzem - gondolom másnak is feltűnt - hogy az ECM lemezek hangzásképe, hogy is mondjam, kmmm..., hát, nem a legkiegyensúlyozottabb. Kissé vékony, vagy talán inkább úgy mondanám, hogy hűvös hang, nem a legbarátságosabb.
Talán igaz lehet, hogy digit-manó bújkál egyikben-másikban ?

[alfaati]

Figyelj... Nem vagyok "ráhangolódva a gondolataidra". Fejtsd ki akkor mire gondoltál . Én arra amit írtam. Ezt más is meg tudja csinálni ( azaz más is ért hozzá annyira, itthon is,vagy máshogyan: máshol is ilyenekkel "küzdenek" )
De ha neked ezek akadnak bent , hogy CSAKAJApánlemezjátszókmeghangszedők , ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Te más nem tudsz, mi/én meg csak mosolygom rajta.

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan

Elárulod kérlek 1958 és 68 között hol jelenik meg a digitális technika alkalmazása a felvételi eljárás folyamatában? Mert én arról beszélek! A felvételi eljárás folyamat során digitális technikát alkalmaznak. Ennek pedig az az elözménye, hogy Rock azt írta, hogy nem hiszi, hogy az olyan felvételek ahol ez a technkia a fenti formában megjelenik az hallgatható. Neki nem tetszik. Ssó sem volt digitálisan újrafeldolgozott analóg felvételkről. Már csak azért sem mert a 70-es, 80-as évek volt a téma. Ahol már megjelent a digitális technika a felvételi eljárás valamelyik szakaszában, valamilyen formában.
Szerintem megint nem olvastad el rendesen a diskurzust ami itt megy tegnap óta.
Jó, végül is ne csalódtam benned. Mindíg ez van. Megy a felesleges gépelés. Kezdem megszokni.