Rendszeresen hallgatok bele Savall lemezeibe, próbálom megérteni mitől olyan népszerű, de nem tudok rájönni, valahogy nagyon távol áll tőlem ez a fajta felfogás.
Nagyon zavaró számomra a szinte folyamatos olasz nyelvű narráció is. Biztos sokat segítene ha érteném, de sajnos a latin nyelvek közük csak a spanyollal kerültem közelebbi kapcsolatba.
A Négy évszak az egyik leglerágottabb csont a komolyzene irodalomban, nagyon sokan, nagyon sokféleképpen játszották már, de én nagyon nem azt várom tőle, mint amit itt hallok. Erőtlen, unalmas előadás. Olyan mintha egy együtt elköltött kiadós ebéd után a zenészek és a közönség is le-lecsukodó szemekkel, reménytelenül küzdve az álmosság ellen szenvedték volna végig az előadást, hogy aztán a végén megkönnyebbülve, mindenki hazatérjen egy jó kis délutáni sziesztára, szunyókálásra. Csakhogy a Négy évszak pont nem erről szól.
Szinte biztos hogy vitát fog generálni a kissé sarkos véleményem, de remélem pökhendi úr nélkül képesek leszünk ezt kultúrált keretek közt tartani.
youtu.be/LwGYQi3Xr8







