kammerer írta: ↑2024.06.23., vas. 15:46
juliush írta: ↑2024.06.22., szomb. 18:19
tunerman írta: ↑2024.06.22., szomb. 17:47
A felvételre kerülő információ veszteséges rőgzítése volt elsőre az a "visszaesés"

TJ.
Minden felvételi technológia veszteséges az információ rögzítése tekintetében.
Ez az a tipikus értetlenkedő mindentmegrelativizálás megint. "Nem akarom érteni, hogy mit mond a másik" típusú "olvasás".
A digitális hangrögzítés mintavételez - utalt rá Jenő. KORLÁTOZOTT számú DISZKRÉT mintát vesz a FOLYAMATOS, ergo belsőleg "végtelen" felbontású fizikai eseményből - utalt rá Jenő. ELEVE, DEFINITÍVE veszteséges rögzítés - utalt rá Jenő. Én is ugye arra utaltam, hogy a
nagyfelbontású digitális hangformátumok
közelítik az analógot a digitális hibák kiküszöbölése tekintetében.
Az analóg hangrögzítés ugyebár nem mintavételez, hanem az egész folyamatot rögzíti, kvázi "végtelen" felbontásban, a digitális pedig mintavételez, igencsak alacsony felbontásban - utalt rá Jenő. És ehhez semmi köze nincs annak, hogy a világban semmi sem 100%-os hatékonysággal működik - tehát, hogy a világban minden "veszteséges". Persze, az analógnak ÉS A DIGITÁLISNAK IS megvannak a technológiai tökéletlenségből eredő hibái, alias "veszteségei" - de ennek semmi köze nincs ahhoz, amire Jenő utalt, amely ráutalás arról szólt, hogy a digitális hangrögzítés definitíve mintavételezési módszerre alapulása eleve egy visszaesés az analóg hangrögzítés "végtelen", tehát e szempontból elvileg veszteségmentes felbontásához képest.
Hatalmas viszaesés eleve. Definitíve.
Tehát nem, nem minden felvételi technológia veszteséges "az információ rögzítése tekintetében". A digitális hangrögzítési technológia definitíve veszteséges információrögzítő technológia. Veszteséges hangrögzítési TECHNOLÓGIA. Eldobja a rögzítendő folyamatos, tehát "végtelen" belső felbontású hangjelenség szinte teljes egészét, hogy igencsak véges számú diszkrét mintahalmazt állítson elő a jelenségből azon az alapon, hogy abból a mintából majd vissza tudja SZINTETIZÁLNI az eredeti folyamatos jelenséget. De mivel relatíve nagyon nagyon ritkán vesz mintát a jelenségből, ezért nagyon kevéssé tudja visszaállítani az eredeti jelenséget.
A minap itt is mutattam kedvenc példámat arról, hogy hogyan néz ki általában egy valós hangszer valós három térdimenziós hangrezgésének egy periódusa kétdimenziós grafikonon ábrázolva. Hja, "szinuszgörbe", persze (ne hozzátok megint ide, mert nem ide tartozik, hogy ezek éppen hány Hertzen megnyilvánuló eredők, tehát hogy a gyakorlatban egyébként hány minta jut egy periódusra adott felbontásban - ez itt most mindegy).
hangszerhangok periódusai - hifimagazin.jpg
Versus a Nyquist-Shannon-epigonok arról, hogy két egész valahány tized minta elegendő a hangszer rezgésperiódusának tökéletes visszaállításához, mert szinuszgörbe.
És ez csak egy-egy hangszer, nem egy egész zenekar, kórussal.
A digitális hangrögzítés veszteséges elvű TECHNOLÓGIA. Az analóg hangrögzítés veszteségmentes elvű TECHNOLÓGIA. Ez független attól, hogy az adott technológiák adott szintjének tökéletlenségeiből adódóan a gyakorlatban melyiknek milyen gyakorlati veszteségei vannak. Az is fontos téma, de semmi köze Jenő mondásához.
Szerintem többen arra próbáltak utalni, hogy:
- amikor hangrögzítés történik mondjuk egy 16-20-24 sávos magnóval, és ezzel párhuzamosan a keverőpulton PCM24/96 felbontásban és egy DSD256 digitális felvétel is "élőben" készül, akkor valójában az élő adáshoz képest mindegyik veszteséges, tekintve már a felvételi lánc keverőhöz történő beérkezésig eltelt jelfolyam veszteségeit, zavarait.
- utána jön a nagy kérdés, hogy az analóg szalagból hanyadik (mondjuk 2-3) másolást követően lesz egy mesterszalagunk (mert ugye illik kivágni belőle az oda nem illő dolgokat, esetleg a több sávot 1db 2 sávosra átvenni stb.
Szóval amit mindenek felett álló mesterszalagnak hívunk az is mondjuk 2-3 másolást elszenved a szalagos magnókon.
Ezt követően csinálnak Master Copy-t is szebb napokra.
És indulhat a további gyártás.
Ha a Master Copy jut el a direktvágásra, akkor egy jó minőségű analóg felvétel készíthető vinyl-re, ami "csupán" 3x-4x szenvedett el veszteséget forrás oldalon, és gyártáskor még egyet. És mindegyikbe beleszól a lejátszó rendszer állapota.
- nézzük meg ehhez képest a digitális oldalt, ami valóban elszenved veszteségeket a mintavételezés nem végtelen mivolta miatt... itt azért érdemes megjegyezni, hogy vajon az analóg világunk mennyi idő után kezd el az érzékszerveink tekintetében zavarba jönni, amikor már nagyon nagy felbontása van a digitálisnak. Erre talán nem a legjobb példa, de most ez jut eszembe: amikor 1mpx felbontású Kodak digitális fényképezőgépünk megérkezett, elkezdtük ontani a képeket a családdal, de azért még a filmes Nikon/Canon gépek a családban tovább dolgoztak, és a minőségi képeket ezek készítették, míg a másik a "tömeget" képviselte. Azután valahol jött egy áttörés, amikor már 15-20-40-100mpx felbontással operáltak, brutális minőségű lencsékkel és CCD-vel az újabb csodák, és már a professzionális felhasználók is a digitálissal dolgoznak (utómunka, költséghatékonyság, és minden egyéb tekintetében lenyomta a filmes megoldásokat). Amikor kitettek elém két képet, az egyik digitálisból, a másik "hagyományos" megoldással készült, a digitálisra böktem rá, hogy szerintem ő az analóg. Amatőr, hozzá nem értőként nálam itt eldőlt ez a kérdés. A mobiltelefonok korában pedig már 99.9999% a digitális oldal.
A kérdés vajon az, hogy mekkora felbontásnak kell lennie ahhoz, hogy nem csak elméletben, de gyakorlatban is gyorsabban mintavételezzen a digitális formátum, hogy a hallószervünk ne különböztesse meg az információmennyiséget, illetve két beérkező minta közötti "szakadást" ne detektáljuk? Van itt RedBook-unk is, és világ legjobb CD-játszója, amit sok tizenmilliós LP-nél is jobbnak hallanak egyesek (CD100), és akkor még nem beszéltünk a 24/96-24/192-24/768-DSD1024 felbontásokról... ott már brutális mintaszámról beszélhetünk. Vajon elértük a 100mpx, jó CCD, jó optikával készített képek minőségét, csak zenei oldalon?
- vajon ha a közvetlenül DSD256-ba rögzített felvételt azonnal egy orsósmagnóra rögzítem, jobb eredményt kapok-e, mintha az 5x másolatból csinálok egy 6. másolatot? (ami gyakorlatilag a legelső, amihez földi halandó hozzáférhet)
- vajon ha az elmúlt 30-40 év digitális stúdiómunkáját figyelembe vesszük, és az azok digitális terméséből készített vinyl kiadványokat (mondjuk a vinyl kiadványok 98%-át ezek teszik ki), akkor hány analóg rajongó rajong a digitális forrásból készített "analóg" albumaiért?