Általában a hifiről

[juliush]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

[kaef2]

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

szomorú... :(

Idén mi Varsóba megyünk.

Annak számottevően több értelme van.

[kaef2]

...A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában...
A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

[vlaca]

Miért nem hallgatunk új zenéket 33 éves kor felett?

https://qubit.hu/2019/10/08/miert-nem-h ... JQcpflfP2I

Britt tudósok szerint

[chord]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Ja, és az is érdekes, hogy mivel ezt a "komoly zenész" kártyát is majdnem minden - gyakran egymással tök ellentétes irányvonalat képviselő - gyártó, kereskedő rendszeresen meg is játssza, (valszeg az általad említett okokból tudja ezt megtenni), úgy tűnik, ez még valamennyire számít is.

Persze, hogy számít.
Komolyzenéhez komoly cucc kell.
Nincs mit tenni.
:)

[juliush]

...A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában...
A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

Biztos ég és föld a különbség!

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

Akkor már lehetne lemezt is vágni az analóg felvételről!

Lehetne, ha lenne legalább 100-200-300 vásárló rá és fejenként kifizetnének kb 12-15e ft-ot. Feltettem a facebookos csoportban a kérdést ma reggel, várom a válaszokat ott is. A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában. Azért ha meglesz a felvétel akkor megfontoljuk, ha lenne legalább 50-60 olyan érdeklődő, aki hajlandó előre is fizetni érte.

A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

[marconi]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

Akkor már lehetne lemezt is vágni az analóg felvételről!

[Klaca]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Ja, és az is érdekes, hogy mivel ezt a "komoly zenész" kártyát is majdnem minden - gyakran egymással tök ellentétes irányvonalat képviselő - gyártó, kereskedő rendszeresen meg is játssza, (valszeg az általad említett okokból tudja ezt megtenni), úgy tűnik, ez még valamennyire számít is.

[SoundMania]

De azt nem érik el a netes nyomulások, hogy valaki, nem hifis, egyszeriben 1-2M-t hirtelen belenyomjon egy audió lánc megvételébe.
Ehhez az kell, hogy odamenni, face-to-face megmutatni, valahogy hitelesnek lenni.
Itt az emberi tényező jóval fontosabb, mint az audió lánc 'minősége'.

Talán valóban nem. Viszont , hogy "tömegek" megvegyenek 20-30-100 ezer forintos "budget"-eket azt igen. Így a nyereség is több.

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

[chord]

De azt nem érik el a netes nyomulások, hogy valaki, nem hifis, egyszeriben 1-2M-t hirtelen belenyomjon egy audió lánc megvételébe.
Ehhez az kell, hogy odamenni, face-to-face megmutatni, valahogy hitelesnek lenni.
Itt az emberi tényező jóval fontosabb, mint az audió lánc 'minősége'.

[SoundMania]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Szerintem manapság, hogy a net behálóz mindent , sokkal durvább dolgok történnek!
Ja és gyakorlatilag folyamatosan ! :(

[chord]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

[Robici]

Esetleg ha be tudnád szkennelni, ami csak megvan, nagyon hálás lennék. Nekem sajnos nincs meg, amiket betettem szövegek is az archivumomban meglévő piszkozatokból vannak, picit eltérhetnek egy-két szóban a váglegestől.
Sok szempontból is nagyon tanulságos események, véelmények voltak. Nagyon nehéz volt megszervezni őket, igen sok egyeztetés és munka volt mögötte.

Sajnos jelenleg a magazinjaim 150 km-re vannak tőlem, de ha legközelebb hazamegyek remélem nem felejtem el és akkor megcsinálom.

[peterson]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. .......

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

A helyszínek megnézését és egy hosszabb beszélgetést ( a szokásokról, igényekről) követően a Penna választotta ki a megfelelő berendezését, és természetesen azt is figyelembe vette, hogy a cég szempontjából milyen eszközök marketingje aktuális.

A Ránki család és Szabadi Vilmos a kivitt eszközök nagy részét később megvette. Mindketten hetekkel a teszt lefutása után jöttek vissza, amikor már régen elhoztuk a cuccokat. Nem emlékszem hány ilyen cikk volt, lehetett vagy fél tucat, ahogy most felidézem a dolgokat.

Én ugyan nem vásároltam a jelzett folyóiratot, de a barátom igen, s egy "Kocsis Zoltánosra" is emlékszem, ahol talán Zu hangsugárzók voltak...

[kaef2]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. .......

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

A helyszínek megnézését és egy hosszabb beszélgetést ( a szokásokról, igényekről) követően a Penna választotta ki a megfelelő berendezését, és természetesen azt is figyelembe vette, hogy a cég szempontjából milyen eszközök marketingje aktuális.

A Ránki család és Szabadi Vilmos a kivitt eszközök nagy részét később megvette. Mindketten hetekkel a teszt lefutása után jöttek vissza, amikor már régen elhoztuk a cuccokat. Nem emlékszem hány ilyen cikk volt, lehetett vagy fél tucat, ahogy most felidézem a dolgokat.

[zoli73]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. A rövid tavaszi szünet után
– reméljük, úgy találják – újabb érdekes, elgondolkodtató szempontokat,
benyomásokat olvashatnak a High-End elvéről. Ez alkalommal Dés László
Kossuth-díjas szaxofonművész, zeneszerző vállalta, hogy behatóan
megismerkedik egy rendszerrel, melyet most is a Penna-Poor Kft.
munkatársai választottak ki, miután gondosan felmérték a művész
zenehallgatásra (is) használt szobájának paramétereit. S hogy hogyan
vizsgázott a lánc a három hét alatt, melyet beszélgetésünkig ebben a
bizonyos szobában töltött, s hogyan vizsgázott a High-End mint elv?
Kiderül e cikkből.

Bércesi Barbara

Dés László igen hasonló érzésekkel várta a rendszer érkezését otthonába,
mint sorozatunk legelső szereplői, a Klukon Edit–Ránki Dezső
művészházaspár. Vegyült némi rémület is a lehetőség kapcsán érzett
kíváncsiságába, hiszen az idő számára is drága kincs, rengeteg határidős
munka, fellépés, lemezfelvétel várja. De mivel rendkívül nyitott,
szemlélődő természetű művészember,

örömmel állt elébe,

hogy beüzemeljék nála az alább felsorolt elemekből álló láncot, míg saját
DVD-játszóját, erősítőjét és 5.1-es rendszerű, meggyfából készült
hangfalait a szoba sarkába tolták. „Amúgy teljesen elégedett vagyok a
saját készülékeimmel”, vallja meg, de megjegyzi, hogy a vendégrendszer
azoknál még magasabb színvonalat képvisel. Márpedig meglehetősen jó nevű
gyártóktól származnak saját berendezései.
Természetesen nem volt ismeretlen Dés László számára a High-End
hangzásélmény, korábban már egy, ugyancsak (a legfelso kategóriás) audiofil
berendezések forgalmazásával foglalkozó ismerőssel voltak hosszú
zenehallgató szeánszaik. Itt az analóg és digitális technika
szembeállítására hozott extrém példaként egészen a régi tölcséres, sőt
kurblis gramofon hangzásának értékeléséig eljutottak. Nos ekkor Dés László
már úgy érezte, az irrealitás vizeire eveztek… Hozzáteszi, zeneszerzőként
számítógépes zenei programokat, többféle digitális hangmoduláló eszközt,
samplert használ, de megfogadta, hogy nem esik néhány kollégája
csapdájába, akik mohón kutatják és szerzik be a hangtechnikai
újdonságokat. „Veszélyesnek tartom ezt a fajta végletességet, hiszen épp a
lényeg, a zene sikkad el az effajta hozzáállás során. Nem akarok
technokratává válni, mert úgy érzem, elveszíteném azt a fajta
érzékenységet, amely a zeneszerzéshez, mint állandó improvizáláshoz
szükséges. A legfontosabb az arányok megtartása, hogy ne váljon öncélúvá a
technikai eszközök használata.”
Az otthoni zenehallgatás során Dés László legalapvetőbb igénye, hogy az
általa használt rendszer

egyfajta globális élményt nyújtson

számára, s úgy érzi, ezt a vendéglánc (többször is) képes volt megadni.
Hangsúlyozza, nem minden lemez esetében. Persze tisztában van vele, hogy
mindent nem lehet elvárni a legmagasabb kategóriájú zenelejátszó
berendezéstől sem, hiszen „a lényeg azon a kis korongon van, s szinte
minden azon múlik, hogyan lett felvéve rá a zenei anyag. Ha ott baj van az
arányokkal, a hangszínekkel, a hangtér kialakításával, azon (nem hogy) nem
tud segíteni a berendezés, sőt még jobban kiemelheti, pregnánssá teheti ezeket a
hibákat. Tehát észnél kell lenni, és ezeket a fogyatékosságokat nem szabad
a rendszer számlájára írni”, húzza alá. Mivel ő rendkívül tapasztalt
zenehallgató, úgy érezi, szinte mindig képes azonosítani, ha a felvétel
tökéletlensége a ludas, ezért a vendégrendszeren csupa számára jól ismert
lemezt hallgatott, melyekről tudta, hogyan szólnak saját rendszerén.
Például Joni Mitchell Both Sides Now címu, Vince Mendoza által hangszerelt
albumát, amelynél rögtön felfedezett egy érdekességet. „Imádom Joni
Mitchell hangjának sajátos vastagságát, „szőrösségét”, s bár a zenekar
gyönyörűen szólt ezekből a hangfalakból, valahogy elnyomja az énekesnő
hangját. Itt hangszínben, dinamikában jobban belesimul Mitchell a
környezetébe, pedig tudom, hogy a saját rendszereimen – itthon is és a
vidéki házamban is – hallgatva a lemezt nem ez történik.”
Az egyik legnagyobb élménye egy, az ECM Records által megjelentetett
Kurtág-album volt, melyen a Keller Kvartett játszik. „Csodálatos a lemez
hangzása, a hangszínek, a zengetés, a terek, de maguk a művek is, nem
beszélve az interpretációról”, mondja Dés László, akiben, láthatóan,
élénken él ez a zenei élmény. „Halljuk még az előadók lélegzetét is,
amellyel a saját, belső tempójukat segítik. Annyira élethű a felvétel, s
ezt annyira támogatja a rendszer is, hogy a játékosok fiziológiai
működése, ahogy együtt élnek a zenével, az is „átjön”. Olyan,

mintha ott ülnék velük,

sőt ’még olyanabb’”, meséli. „Gyönyörűen szóltak a vonósok, és olyan
érzetet adtak a hangszórók, mintha nem is sztereóban, hanem surround
rendszeren hallgattam volna a kvartettet. Mélység, és térérzet, úgy
éreztem, benne vagyok a zenében!”
Kiemelte, hogy a vendég hangrendszer egyik határozott előnye, hogy tud
kifejezetten lágyan szólni, amit főképp az akusztikus hangszereken
előadott zenék esetében lehet érezni. Ennek a jellemzőnek egy másik
vetülete, hogy az általa megszokott berendezésekhez viszonyítva a
„jövevény” lánc legmagasabb frekvenciatartománya mintha szűkebb lenne,
mintha a magasak nem lennének annyira „kihegyezve” rajta. Jóllehet talán
ez is csalóka érzet, hiszen a mai, minket mindenhol körülvevő kommersz
felvételeknél és a silányabb minőségű hangeszközöknél előszeretettel
alkalmazzák a magasak és a mélyek túlzott kiemelését, ami idővel
alattomosan módosíthatja az ízlésünket. Mindenesetre az ő füle kívánt
volna még egy kicsivel többet hallani a legfelső frekvenciatartományból.
Dés László egyébként éppen elég nagy bajnak tartja, hogy mivel a fülünkkel
bármit meg lehet tenni (nem csukhatjuk be, mint a szemünket), ezt
rendszeresen ki is használják étteremben, üzletben, szinte bárhol. Pedig
ez nem nevezhető zenehallgatásnak, (legfeljebb akusztikai
környezetszennyezésnek) hiszen az valódi jelenlétet kíván az embertől – ő
maga legfeljebb egy órát tud koncentrált zenehallgatással tölteni.
Ha már kamarazenénél tartottunk, Dés László megemlíti, hogy Ralph Towner
és Jan Garbarek 1976-os Dis címu lemeze is ragyogóan szólt a rendszeren.
Ez a felvétel is megerősítette benyomását, hogy

legszebben az akusztikus hangszerek

hangját képes visszaadni a lánc. Az apparátusok tekintetében azonban nem
érzett számottevő különbséget a hangminőségben. Csodálatos élményként élte
meg a William Christie Les Arts Florissants nevu társulata által előadott
monumentális Rameau-opera, az Hippolyte et Aricie felvételének
újrahallgatását a High-End rendszeren. „Fantasztikusan plasztikusan szólt
ez a felvétel. Emelkedett hangulatba kerültem, s nemcsak a nagyívű
kompozíció miatt: a dús hangszerelésnek köszönhetően teljesen betöltötte a
szobát a hangzástér. Nagyon jó a felvétel és az előadás is a korabeli
hangszereken. Ez a zene tökéletesen állt a rendszernek.”
A napokon át tartó zenehallgatási folyamat betetőzéseként Dés László
betette a lejátszóba
Jeney Zoltán Halotti szertartás című liturgikus művének felvételét, mely a
2005. október 22-i bemutatón készült a Művészetek Palotájában. Óriási
zenei vállalkozás ez, mintegy kísérlet az európai zenekultúra
összefoglalására; a legkülönbözőbb korok formái szerepelnek benne a
gregoriántól a kortárszenéig. A legintimebb hangzású tételektől az
oratorikus felállásokig mindenféle apparátus megtalálható benne: szóló
ének, vegyeskar és nagyzenekar, melyet ütőegyüttes, zongora és cimbalom
egészít ki. „őrületes dinamikai váltások tarkítják akár egy tételen belül
is. Ha az ember arra kíváncsi, mit tud egy effajta High-End rendszer,
ahhoz ez a mű igen sok tanulsággal tud szolgálni. És nem utolsó szempont,
hogy különösen jól van felvéve, ami nem kis dolog egy koncert esetében!
Arra jutottam, hogy minden tekintetben, függetlenül a dinamikától, a
hangszerek számától és hangszínétől, lebilincselő zenei élményt nyújt ez a
rendszer”, összegzi véleményét.
Egy kérdés erejéig még

a rendszer kezelhetőségére

is kitértünk, s mindent egybevéve Dés László ezzel is maximálisan meg volt
elégedve. A High-Endnél megszokott módon a lehető legkevesebb gomb és
kapcsoló található a lánc egyes elemein. Ennél az egyedileg összeállított
rendszernél két extra mozzanat adódik. Az egyik, hogy az erősítő és a D/A átalakitó
akkumulátorról üzemel, amely időközönként természetesen töltést
igényel, ám ez egy éjszaka alatt elvégezhető. Nagy előny, hogy (igy) a
rendszer működés közben nincs közvetlen kapcsolatban a hálózattal, és igy mentes a hálózaton keresztül érkező zavaroktól. (ami
által jelentősen csökken a zajszint.) A másik különlegesség az a
demagnetizáló készülék (képünkön), amely a CD-korong festékében lévő fémszemcsék mágneses viselkedését bemágnesezodését
átmenetileg megváltoztatja, így a lemezek olvasása kevésbé veszi igénybe a lejátszók hibajavító elektronikáját, az olvasó fej vezérlését, tápegységét, aminek következtében javul a reprodukált hang minősége. (esetleges adatolvasási hibák jelentosen
csökkenthetok). Elég a lemez mindkét oldalát pár másodpercre a készülékbe
helyezni, az eredmény pedig – bármennyire is bűvészmutatványnak tűnik a
dolog – Dés László szerint is valóban hallható!

(Egy nappal a beszélgetésünk után Dés László ismét felhívott, hogy
elújságolja, megvásárolta a Paul Motian, Joe Lovano, Bill Frisell és
Charlie Haden nevével fémjelzett On Broadway Vol. 1 címu CD-t, mert nagy
rajongója az előadóknak, s kíváncsi volt, milyen érzés lesz egy olyan
albumot meghallgatni a High-End rendszeren, amelynek hangzásáról korábban
nem szerezhetett benyomásokat saját berendezésén. Csak szuperlatívuszokban
szólt róla, kiemelve a szaxofon különlegesen meleg tónusát, amelynél még a
nád hangját is hallani lehet. „Ez a zene maga a jazz.”)


A Dés Lászlónál összeállított rendszer elemei:

• Altmann Attraction D/A konverter
• Altmann BYOB erősítő
• Parasound D200 univerzális CD/DVD/SACD lejátszó
• Zu Druid MK IV hangfal
• Zu Gede összekötő és Zu Libtec hangfalkábel
• Acrolink 7N-DA6100 digitális összekötő kábel
• Oyaide Tunami hálózati kábel
• Mana asztal
• Shakti Stone és On-Line
• Exxide 50 Ah spirálcellás autó akku, az Altmannok táplálásához
• Acoustic Revive RD-3 demagnetizáló

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

[kaef2]

Ja, nekem van pár ilyen Gramofon magazinom amiben még megvannak ezek az interjúk. Kár, hogy a kezdeményezés nem tartott tovább. Nagyon jók amúgy a Gramofonban még Ujházy László cikkei is többek között.

Esetleg ha be tudnád szkennelni, ami csak megvan, nagyon hálás lennék. Nekem sajnos nincs meg, amiket betettem szövegek is az archivumomban meglévő piszkozatokból vannak, picit eltérhetnek egy-két szóban a váglegestől.
Sok szempontból is nagyon tanulságos események, véelmények voltak. Nagyon nehéz volt megszervezni őket, igen sok egyeztetés és munka volt mögötte.

[Robici]

Ja, nekem van pár ilyen Gramofon magazinom amiben még megvannak ezek az interjúk. Kár, hogy a kezdeményezés nem tartott tovább. Nagyon jók amúgy a Gramofonban még Ujházy László cikkei is többek között.

[kaef2]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. A rövid tavaszi szünet után
– reméljük, úgy találják – újabb érdekes, elgondolkodtató szempontokat,
benyomásokat olvashatnak a High-End elvéről. Ez alkalommal Dés László
Kossuth-díjas szaxofonművész, zeneszerző vállalta, hogy behatóan
megismerkedik egy rendszerrel, melyet most is a Penna-Poor Kft.
munkatársai választottak ki, miután gondosan felmérték a művész
zenehallgatásra (is) használt szobájának paramétereit. S hogy hogyan
vizsgázott a lánc a három hét alatt, melyet beszélgetésünkig ebben a
bizonyos szobában töltött, s hogyan vizsgázott a High-End mint elv?
Kiderül e cikkből.

Bércesi Barbara

Dés László igen hasonló érzésekkel várta a rendszer érkezését otthonába,
mint sorozatunk legelső szereplői, a Klukon Edit–Ránki Dezső
művészházaspár. Vegyült némi rémület is a lehetőség kapcsán érzett
kíváncsiságába, hiszen az idő számára is drága kincs, rengeteg határidős
munka, fellépés, lemezfelvétel várja. De mivel rendkívül nyitott,
szemlélődő természetű művészember,

örömmel állt elébe,

hogy beüzemeljék nála az alább felsorolt elemekből álló láncot, míg saját
DVD-játszóját, erősítőjét és 5.1-es rendszerű, meggyfából készült
hangfalait a szoba sarkába tolták. „Amúgy teljesen elégedett vagyok a
saját készülékeimmel”, vallja meg, de megjegyzi, hogy a vendégrendszer
azoknál még magasabb színvonalat képvisel. Márpedig meglehetősen jó nevű
gyártóktól származnak saját berendezései.
Természetesen nem volt ismeretlen Dés László számára a High-End
hangzásélmény, korábban már egy, ugyancsak (a legfelso kategóriás) audiofil
berendezések forgalmazásával foglalkozó ismerőssel voltak hosszú
zenehallgató szeánszaik. Itt az analóg és digitális technika
szembeállítására hozott extrém példaként egészen a régi tölcséres, sőt
kurblis gramofon hangzásának értékeléséig eljutottak. Nos ekkor Dés László
már úgy érezte, az irrealitás vizeire eveztek… Hozzáteszi, zeneszerzőként
számítógépes zenei programokat, többféle digitális hangmoduláló eszközt,
samplert használ, de megfogadta, hogy nem esik néhány kollégája
csapdájába, akik mohón kutatják és szerzik be a hangtechnikai
újdonságokat. „Veszélyesnek tartom ezt a fajta végletességet, hiszen épp a
lényeg, a zene sikkad el az effajta hozzáállás során. Nem akarok
technokratává válni, mert úgy érzem, elveszíteném azt a fajta
érzékenységet, amely a zeneszerzéshez, mint állandó improvizáláshoz
szükséges. A legfontosabb az arányok megtartása, hogy ne váljon öncélúvá a
technikai eszközök használata.”
Az otthoni zenehallgatás során Dés László legalapvetőbb igénye, hogy az
általa használt rendszer

egyfajta globális élményt nyújtson

számára, s úgy érzi, ezt a vendéglánc (többször is) képes volt megadni.
Hangsúlyozza, nem minden lemez esetében. Persze tisztában van vele, hogy
mindent nem lehet elvárni a legmagasabb kategóriájú zenelejátszó
berendezéstől sem, hiszen „a lényeg azon a kis korongon van, s szinte
minden azon múlik, hogyan lett felvéve rá a zenei anyag. Ha ott baj van az
arányokkal, a hangszínekkel, a hangtér kialakításával, azon (nem hogy) nem
tud segíteni a berendezés, sőt még jobban kiemelheti, pregnánssá teheti ezeket a
hibákat. Tehát észnél kell lenni, és ezeket a fogyatékosságokat nem szabad
a rendszer számlájára írni”, húzza alá. Mivel ő rendkívül tapasztalt
zenehallgató, úgy érezi, szinte mindig képes azonosítani, ha a felvétel
tökéletlensége a ludas, ezért a vendégrendszeren csupa számára jól ismert
lemezt hallgatott, melyekről tudta, hogyan szólnak saját rendszerén.
Például Joni Mitchell Both Sides Now címu, Vince Mendoza által hangszerelt
albumát, amelynél rögtön felfedezett egy érdekességet. „Imádom Joni
Mitchell hangjának sajátos vastagságát, „szőrösségét”, s bár a zenekar
gyönyörűen szólt ezekből a hangfalakból, valahogy elnyomja az énekesnő
hangját. Itt hangszínben, dinamikában jobban belesimul Mitchell a
környezetébe, pedig tudom, hogy a saját rendszereimen – itthon is és a
vidéki házamban is – hallgatva a lemezt nem ez történik.”
Az egyik legnagyobb élménye egy, az ECM Records által megjelentetett
Kurtág-album volt, melyen a Keller Kvartett játszik. „Csodálatos a lemez
hangzása, a hangszínek, a zengetés, a terek, de maguk a művek is, nem
beszélve az interpretációról”, mondja Dés László, akiben, láthatóan,
élénken él ez a zenei élmény. „Halljuk még az előadók lélegzetét is,
amellyel a saját, belső tempójukat segítik. Annyira élethű a felvétel, s
ezt annyira támogatja a rendszer is, hogy a játékosok fiziológiai
működése, ahogy együtt élnek a zenével, az is „átjön”. Olyan,

mintha ott ülnék velük,

sőt ’még olyanabb’”, meséli. „Gyönyörűen szóltak a vonósok, és olyan
érzetet adtak a hangszórók, mintha nem is sztereóban, hanem surround
rendszeren hallgattam volna a kvartettet. Mélység, és térérzet, úgy
éreztem, benne vagyok a zenében!”
Kiemelte, hogy a vendég hangrendszer egyik határozott előnye, hogy tud
kifejezetten lágyan szólni, amit főképp az akusztikus hangszereken
előadott zenék esetében lehet érezni. Ennek a jellemzőnek egy másik
vetülete, hogy az általa megszokott berendezésekhez viszonyítva a
„jövevény” lánc legmagasabb frekvenciatartománya mintha szűkebb lenne,
mintha a magasak nem lennének annyira „kihegyezve” rajta. Jóllehet talán
ez is csalóka érzet, hiszen a mai, minket mindenhol körülvevő kommersz
felvételeknél és a silányabb minőségű hangeszközöknél előszeretettel
alkalmazzák a magasak és a mélyek túlzott kiemelését, ami idővel
alattomosan módosíthatja az ízlésünket. Mindenesetre az ő füle kívánt
volna még egy kicsivel többet hallani a legfelső frekvenciatartományból.
Dés László egyébként éppen elég nagy bajnak tartja, hogy mivel a fülünkkel
bármit meg lehet tenni (nem csukhatjuk be, mint a szemünket), ezt
rendszeresen ki is használják étteremben, üzletben, szinte bárhol. Pedig
ez nem nevezhető zenehallgatásnak, (legfeljebb akusztikai
környezetszennyezésnek) hiszen az valódi jelenlétet kíván az embertől – ő
maga legfeljebb egy órát tud koncentrált zenehallgatással tölteni.
Ha már kamarazenénél tartottunk, Dés László megemlíti, hogy Ralph Towner
és Jan Garbarek 1976-os Dis címu lemeze is ragyogóan szólt a rendszeren.
Ez a felvétel is megerősítette benyomását, hogy

legszebben az akusztikus hangszerek

hangját képes visszaadni a lánc. Az apparátusok tekintetében azonban nem
érzett számottevő különbséget a hangminőségben. Csodálatos élményként élte
meg a William Christie Les Arts Florissants nevu társulata által előadott
monumentális Rameau-opera, az Hippolyte et Aricie felvételének
újrahallgatását a High-End rendszeren. „Fantasztikusan plasztikusan szólt
ez a felvétel. Emelkedett hangulatba kerültem, s nemcsak a nagyívű
kompozíció miatt: a dús hangszerelésnek köszönhetően teljesen betöltötte a
szobát a hangzástér. Nagyon jó a felvétel és az előadás is a korabeli
hangszereken. Ez a zene tökéletesen állt a rendszernek.”
A napokon át tartó zenehallgatási folyamat betetőzéseként Dés László
betette a lejátszóba
Jeney Zoltán Halotti szertartás című liturgikus művének felvételét, mely a
2005. október 22-i bemutatón készült a Művészetek Palotájában. Óriási
zenei vállalkozás ez, mintegy kísérlet az európai zenekultúra
összefoglalására; a legkülönbözőbb korok formái szerepelnek benne a
gregoriántól a kortárszenéig. A legintimebb hangzású tételektől az
oratorikus felállásokig mindenféle apparátus megtalálható benne: szóló
ének, vegyeskar és nagyzenekar, melyet ütőegyüttes, zongora és cimbalom
egészít ki. „őrületes dinamikai váltások tarkítják akár egy tételen belül
is. Ha az ember arra kíváncsi, mit tud egy effajta High-End rendszer,
ahhoz ez a mű igen sok tanulsággal tud szolgálni. És nem utolsó szempont,
hogy különösen jól van felvéve, ami nem kis dolog egy koncert esetében!
Arra jutottam, hogy minden tekintetben, függetlenül a dinamikától, a
hangszerek számától és hangszínétől, lebilincselő zenei élményt nyújt ez a
rendszer”, összegzi véleményét.
Egy kérdés erejéig még

a rendszer kezelhetőségére

is kitértünk, s mindent egybevéve Dés László ezzel is maximálisan meg volt
elégedve. A High-Endnél megszokott módon a lehető legkevesebb gomb és
kapcsoló található a lánc egyes elemein. Ennél az egyedileg összeállított
rendszernél két extra mozzanat adódik. Az egyik, hogy az erősítő és a D/A átalakitó
akkumulátorról üzemel, amely időközönként természetesen töltést
igényel, ám ez egy éjszaka alatt elvégezhető. Nagy előny, hogy (igy) a
rendszer működés közben nincs közvetlen kapcsolatban a hálózattal, és igy mentes a hálózaton keresztül érkező zavaroktól. (ami
által jelentősen csökken a zajszint.) A másik különlegesség az a
demagnetizáló készülék (képünkön), amely a CD-korong festékében lévő fémszemcsék mágneses viselkedését bemágnesezodését
átmenetileg megváltoztatja, így a lemezek olvasása kevésbé veszi igénybe a lejátszók hibajavító elektronikáját, az olvasó fej vezérlését, tápegységét, aminek következtében javul a reprodukált hang minősége. (esetleges adatolvasási hibák jelentosen
csökkenthetok). Elég a lemez mindkét oldalát pár másodpercre a készülékbe
helyezni, az eredmény pedig – bármennyire is bűvészmutatványnak tűnik a
dolog – Dés László szerint is valóban hallható!

(Egy nappal a beszélgetésünk után Dés László ismét felhívott, hogy
elújságolja, megvásárolta a Paul Motian, Joe Lovano, Bill Frisell és
Charlie Haden nevével fémjelzett On Broadway Vol. 1 címu CD-t, mert nagy
rajongója az előadóknak, s kíváncsi volt, milyen érzés lesz egy olyan
albumot meghallgatni a High-End rendszeren, amelynek hangzásáról korábban
nem szerezhetett benyomásokat saját berendezésén. Csak szuperlatívuszokban
szólt róla, kiemelve a szaxofon különlegesen meleg tónusát, amelynél még a
nád hangját is hallani lehet. „Ez a zene maga a jazz.”)


A Dés Lászlónál összeállított rendszer elemei:

• Altmann Attraction D/A konverter
• Altmann BYOB erősítő
• Parasound D200 univerzális CD/DVD/SACD lejátszó
• Zu Druid MK IV hangfal
• Zu Gede összekötő és Zu Libtec hangfalkábel
• Acrolink 7N-DA6100 digitális összekötő kábel
• Oyaide Tunami hálózati kábel
• Mana asztal
• Shakti Stone és On-Line
• Exxide 50 Ah spirálcellás autó akku, az Altmannok táplálásához
• Acoustic Revive RD-3 demagnetizáló

[kaef2]

A lemezjátszó topikban felmerült, hogy a híres zenészek miért is nem használnak drága hifi berenezéseket általában (tisztelet a kivételnek).

Egykor a Pennában a Gramofon című kiadvánnyal közösen vittünk különböző rendszereket ismert zenészekhez és aztán a tapasztalataikból cikket írt az újság a véleményükről.

Ez volt Klukon Edittel és Ránki Dezsővel az első cikk.
--------

„Ha ilyen készülékünk lenne, biztosan többet hallgatnánk zenét”

„Csak akkor törd meg a csendet,
ha mondanivalód szebb a csendnél.”
(indián mondás)

A 2006. tavaszi lapszámban ígéretet tettünk rá, hogy a következő, azaz a mostani megjelenéstől kezdve ismert, kitűnő magyar muzsikusokat szólaltatunk meg, akiket arra kértünk, hogy a Naim cég által összeállított – a Gramofon tavaszi számának 109. oldalán felsorolt elemekből álló – high-end berendezést fogadják otthonukba, használják, hallgassák, majd mondjanak el róla mindent, amit a készüléken való zenehallgatás közben éreztek, észleltek, megfigyeltek. Nagy örömünkre szolgált, hogy elsőként sikerült a Klukon Edit–Ránki Dezső zongoraművész-házaspárt megnyerni „ügyünknek”, akik szoros programjuk ellenére készséggel vállalták, hogy a májusi hetekben egy kicsit másképp hallgatnak zenét.

Bércesi Barbara



Rendkívül nyíltan, érdeklődően fogadta felkérésünket a házaspár, hogy ők legyenek az elsők, akikhez beköltözik a Naim cég által összeállított rendszer (CD-játszóval, integrált erősítővel, háromutas hangsugárzókkal és eredeti kábelekkel). Bár kértek egy kis gondolkodási időt, mert éreztek némi ijedtséget amiatt, hogy olyasmiről kellene véleményt mondaniuk – a zene megszólaltatásának módjáról –, aminek másfajta értelemben nevezhetők mestereinek, ráadásul sűrű gyakorlási rendjük, fellépéseik nehézzé teszik számukra a nyugodt, több órás zenehallgatást, mégis kötélnek álltak – s ahogy mondták, nem bánták meg döntésüket.

Hangzásélményeit eddig

egy teljesen hétköznapinak mondható, bár hi-fi minőségű berendezésen szerezte a művészházaspár. Túlnyomó részt CD-t hallgatnak, korábban DAT-ról hallgatták vissza koncertjeiket. Ahogy mondják, nem fordítottak különös gondot az eszközeik minőségére, mert a mesterségbeli tudást tartják fontosabbnak a hangzással szemben. Rengeteg feketelemezük is van, de azoknak az esetében is az volt mindig mérvadó számukra, hogy milyen zenemű milyen előadásban található a korongon.
„A hangversenytermek akusztikájával is hasonlóképp van az ember” – mondja Ránki Dezső. „Legyen bár kifogásolható a terem hangzása, egy idő után hozzászokik a fül, és kiszűri magának a lényeget, a művészi minőséget.” Klukon Edit hozzáteszi, hogy nagymértékben függ egy koncerttermi élmény és azon belül az akusztikus tér észlelése egy sor szubjektív tényezőtől. „A hallgatásban nem csak a fülünk vesz részt, minden zsigerünk «jelen kell legyen», teljes lényünkkel az előadásra kell tudnunk hangolódni, az előítéleteinket, előzetes elvárásainkat háttérbe kell tudnunk szorítani.”
„Érzelmi és intellektuális élmény volt annak idején a Kurtág György vezette nyírbátori zenei táborban Pablo Casals játékát hallani magnószalagon” – emlékszik vissza Klukon Edit. „Ott sem a hangminőség volt a mérvadó, hanem hogy a technika egyáltalán képes jelentős zenei eseményeket megörökíteni, és a jelen nem lévők számára élvezhetővé tenni azokat.”
Már 1970-től készültek lemezfelvételeik– idézi fel Ránki Dezső –, így a stúdióban használatos berendezések hangminősége ismert volt számukra, de akkoriban még szóba sem jöhetett, hogy az otthoni zenehallgatás hasonló színvonalat érjen el, így a két helyzetet az ember füle teljesen kettéválasztotta.

Manapság ritkán

és igen rendszertelenül hallgatnak zenét, leginkább akkor, ha egy új kiadvány felkelti az érdeklődésüket, vagy egy megtanulandó darabhoz keresnek illusztrációt – most épp A csodálatos mandarin négykezes változatának felvételét hallgatták ilyen céllal. Csak elvétve fordul elő, hogy egy lemezt kétszer is betegyenek a lejátszóba. „Négy-öt olyan előadó van, akinek a felvételei másodszorra még több élményt nyújtanak, nem pedig csalódást okoznak” – vallja be Ránki Dezső. „Valószínűleg a lemezhallgatásban is azt az egyszeri és megismételhetetlen élményt keressük, ami egy koncerten érhet bennünket, ezért is számottevőbb számunkra, hogy mi az a zene, ami szól, s az milyen hatást gyakorol ránk.” Soha nem hallgatnak semmit háttérzeneként, még ha karácsonykor az alkalomhoz illő művet tesznek is fel, arra sem tudnak nem odafigyelni.
Május első napjaiban

érkezett a készülék

Ránkiék otthonába, Dankó Péter és a Penna-Poor Kft. kollégái üzemelték be abban a tágas, fából készült helyiségben, amelyben a két művész gyakorol. A két gyönyörű hangversenyzongorán kívül kényelmes karosszékek állnak itt, előttük egy puha szőnyeg, egy hosszú polcon kották, összkiadások, a földig érő ablakokon át zöldellő borostyánlevelek tekintenek be. „Már az első perctől kezdve azt éreztük, hogy a készülék, ami beköltözött hozzánk, nem valamiféle akadály. Inkább olyan, mint egy jó zongora, ami segít abban, hogy azt halljuk, amit szeretnénk” – osztja meg velem érzetét Ránki Dezső. Klukon Edit hozzáteszi: „Ez a készülék kitűnően érzékelteti, milyen nagy szerepe van a zenehallgatásban a csendnek – mely sokszor értékesebb minden hangnál. Nagyon fontos, hogy csendet tud teremteni, illetve segít, hogy én magam csendben lehessek zenehallgatás közben.” Klukon Edit

első meghatározó élménye

az volt, amikor a Celibidache vezényletével előadott Bruckner-szimfónia hallgatása közben kipillantott az ablakon az esőáztatta borostyánlevelekre. „Úgy éreztem, hogy a leveleken megülő esőcseppek tükörszerű csillogása tökéletesen illeszkedik ahhoz a hangzáshoz, amely a muzsika lényegét tükrözi a hallgató felé. Nincs lehetőség a mellébeszélésre. Kiemeli és megsegíti azokat a minőségeket, amelyeket élőben és hangfelvételeken egyaránt megismertünk például Celibidachénál.” Nem elhanyagolható Ránki Dezső szerint az sem, hogy az általa megszokottnál nagyságrendekkel jobb hangzás előidézése mellett a készülék külső megjelenése is kellemes. Épp annyi funkció, s ennek megfelelően épp annyi gomb van rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Nemes és egyszerű.
A bő két hét során, mialatt a készülék a házaspárnál vendégeskedett, csak klasszikus zenét hallgattak rajta – különböző előadóktól, műfajokban, apparátussal. Véleményük szinte teljesen egybehangzóan az volt, hogy akár Debussy zongoraműveket, akár Bruckner-szimfóniát, akár Dukay Barnabás-darabokat, akár kórusműveket hallgattak, mindenre egyaránt kitűnőnek bizonyult a rendszer. „Szinte”, mert Klukon Editnek az énekhangot egy árnyalattal kevésbé esett jól hallgatni a készüléken. Abban – mint annyi másban is – tökéletesen egyezett a vélekedésük, hogy

a zongorahang hihetetlenül jól szólt

a készüléken, kiváltképp Michelangeli zongorajátéka. Ránki Dezső még hozzátette: úgy érezte, hogy a szimfonikus zenekari művek szólamarányai világosan érzékelhetőek voltak, anélkül hogy kemény, analizáló hangzáskép állt volna elő.
Ezen a ponton kezdtünk el rajta elmélkedni, hogy vajon milyen etalonnak is kéne hogy megfeleljen egy „zenereprodukáló” készülék. Ránki Dezső így fogalmazta meg elvárását: „Az igazán fontos az, hogy az előadóművész rendelkezzen egy benne megérlelt mondanivalóval a megszólaltatandó műről, legyen képes azt átadni, s egy viszonylag semleges, ám kitűnő minőségű közegen keresztül ez meg tudjon érkezni a befogadóhoz. Ez a készülék tökéletesen megfelel ennek a célnak. Biztos, hogy egy ilyen jellegű berendezést tartanék megfelelőnek hosszú távra.” „Magyarul: itt maradhatna…” – nevet Klukon Edit. „Kinyitotta a fülünket egy másfajta minőségre. Varázslat van benne.”

[bitrograde]

Köszi a tippeket! Úgy tűnik, a szigszalagos megoldás jó lehet akkor, csak vékonyabbal kell próbálkoznom, mint ami nekem otthon van... (feketével próbáltam, hogy megegyezzen a készülék színével, és az teljesen fedett - de az jó hír, hogy van olyan fekete is, amin átszűrődik a LED fénye - vag az enyém túl spéci).

A leginkább kézenfekvő megoldás természetesen a készülékcsere.

[supravox]

Van értelme a ledeknek, ilyen olyan fényes visszajelzőknek egyáltalán Az egyik legdurvább talán pl. a MF Trivista 21 dac, aminek ha jól emlékszem a lábai is világítottak különböző színekbe....Lehet valaki kedveli, de legalább lennének kikapcsolhatóak.

A tecnicsnek is sikerült felülnie erre a hülye kék led divatnak.
Ha lejár a garija a lemezjátszómnak valakivel kicseréltetem a klasszikus.piros zöld lámpákra..