Komolyzenei ajánló

Ez a Klasszikusok pop ritmusban is Angliából indult. Royal Philharmonic Orch
Ahogy Dr. Prokopp Dóra, a Szerencsekerék "háziasszonya" - amúgy modell és mentőorvos - mondta egyszer egy samponreklám kapcsán: "Van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik!"

Igen van az a pénz.
(Dr.P.D.-t én sosem láttam mentőn, ez egy urban legend volt. Ettől még nagyon csinos - tán - 4 gyermekes háziasszony)

Na ez most crossover vagy sem? :kiraly: OK!
Megint bűnöztem!
Ezt most még felteszem, de ígérem, holnaptól nem írok ebbe a topicba!

"...de ígérem, holnaptól nem írok ebbe a topicba! "

Kár lenne ígéreted betartás!
Ezek idevaló dolgok, hiszen oly nehéz a "Zenehallgatás" tortát éles szeletekre vágni.
Ez a Deep Purple nagy kísérlete volt.
Sikerült,
Mindig az igényesség döntsön. :kiraly:

Na ez most crossover vagy sem? :kiraly:
OK!
Megint bűnöztem!
Ezt most még felteszem, de ígérem, holnaptól nem írok ebbe a topicba!

Ez a Klasszikusok pop ritmusban is Angliából indult. Royal Philharmonic Orch
Ahogy Dr. Prokopp Dóra, a Szerencsekerék "háziasszonya" - amúgy modell és mentőorvos - mondta egyszer egy samponreklám kapcsán: "Van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik!"

ahol fellépett Mága Zoltán és valami hegedűs angyalok kísérték. A kollégáim egy része vevő is volt rá, nekem a gyomrom fordult fel. Pedig az úr állítólag nagyon sikeres külföldön is eszik.

[OFFTOPIC]
Ez a Klasszikusok pop ritmusban is Angliából indult. Royal Philharmonic Orch. :kiraly:

Mit hívtok crossovernek?

Amikor a komolyzene és valamilyen más zene (jazz, pop, rock) kölcsönösen hat a másikra, megjelenik benne ezek ötvözete, azaz egyfajta zenei fúzió. Ez szerencsés esetben igényes zenei átiratban jelenik meg, mint a JL Trionál, de kijöhet belőle olyan förmedvény is, mint a klasszikusok diszkó ritmusban, meg a mindenféle béna hegedűs üdvöskék slágerfellépései, akik elkomolytalanítják a klasszikusokat.

Akvapark majd biztos talál erre egy jobb meghatározást, tőlem most ennyire tellett.

Hát nehéz helyzetben vagyok.

Ami a számomra elkeserítő, az ilyen irányultságú zenékben az igénytelenség.
Azért mert valaki dekoratív nem biztos, hogy jól hegedül, zongorázik.
Tehát olyan dolgok keverednek, amiknek semmi közük egymáshoz.
Pl. köldökig kigombolt ingű ifjoncok tenoráriákat zengedeznek.
És még sorolhatnám.
Definíció?
Álljon itt inkább Horváth Iván nyelvész mondata, aki a HFM külsős munkatársa volt a kezdeti években.

"A mai mindenevő közönség értékítéletében kevésbé biztos"

Valahol itt lehet a baj; mindenevésre kényszerítenek minket a megélhetésért küzdő zenészek. :kiraly:

De ez nem crossover, ez - szerintem - feldolgozás.
Lehet :kiraly:
De lépjünk túl, mert úgy látom ez a téma OFFnak számít, és a többiek nem nagyon örülnek neki!

Nem kötekedésként, inkább "önvallomás", hogy a "crossover" zenét nem csak a komolyzenei topicokban nem szeretem.Számomra a katasztrófa a "Klasszikusok popritmusban"(Stars on 45?)-el kezdődött.
A rosszizlés megalapozója, a műfajtalanság, az esztétikai bizonytalanság megalapozójának tartotta, és tartom ma is.
Persze H.E. művészetét csak villanásokból ismerem, nem szeretnék nyilatkozni ily kis ismeretség után róla.

A crossovert alapvetően én sem szeretem, de ez még éppen belefér nálam, azaz határeset. Mivel szeretem a jazzt is, ezért ha kis kalandozások vannak, ha igényes, meghallgatom. Jaques Lussiert pedig kifejezetten szeretem.

Mikor kijött a 3 gitáros első lemeze (Friday night in San Francisco)
kiadott a Hungaroton egy Paco De Lucia lemezt, amit a "jazzbolondok" vettek is.
Majd csalódva vitték a bizományiba, mert tiszta flamenco volt. :kiraly:

De hogy mutassak egy izgalmas crossovert visszafelé, itt egy lemez, amin a Balanescu Quartett - ami egy klasszikus vonósnégyes - Kraftwerket (!) játszik, zseniálisan. No itt már nyomon követhető az egymásra hatás!
Hm.
Ezzel szoktam évek óta példálózni.
De ez nem crossover, ez - szerintem - feldolgozás.
Méghozzá igen kreatív. :kiraly:

Huuu, itt mar kicsit elment a tema masfele
Én voltam a hibás, bocs! :kiraly:

Huuu, itt mar kicsit elment a tema masfele, de nem baj En akkor visszakanyarodok a komolyzenei ajanlashoz. Ma delelott voltam a regi zeneakademian a Budapest Barokk Egyuttes kamarakoncertjen. Telt haz volt, sot még potszekeket is kellett behozniuk a szervezoknek annyian kivancsiak voltak az eloadasra. Egyebkent nagyon jo volt! A kovetkezo darabokat adtak elo:

- Händel: h-moll trió
- Bach: Duó (A fúga művészete - részlet, BWV 1080)
- Vivaldi: La Folia
- Bach: G-dúr trió , BWV 525
- Telemann: a-moll trió

Nagyon jo kis izelito volt a korszak zenejebol es az egyuttes jateka is elvezetes volt :kiraly:

De hogy mutassak egy izgalmas crossovert visszafelé, itt egy lemez, amina Balanescu Quartett Kraftweret (!) játszik, zseniálisan. No itt már nyomon követhető az egymásra hatás!
Igazad van! Ez egy igen-igen jó lemez!

És itt egy olyan példa, ahol az autentikus cigány népzene találkozik a jazzel, itt van Balogh Kálmán és a Gypsy Cimbalom Band közös lemeze David Muray-val. Vérbeli jazz, számomra ez a crossover valódi példája, mert itt a két műfaj teljességgel összeolvad! Mellesleg brutálisan jól szól! :kiraly:

De hogy mutassak egy izgalmas crossovert visszafelé, itt egy lemez, amin a Balanescu Quartett - ami egy klasszikus vonósnégyes - Kraftwerket (!) játszik, zseniálisan. No itt már nyomon követhető az egymásra hatás!

Mit hívtok crossovernek?
Amikor a komolyzene és valamilyen más zene (jazz, pop, rock) kölcsönösen hat a másikra

Számomra a valódi crossover lényege épp a kölcsönhatás, tehát nem csak az egyszerű feldolgozás.
A diszkó-borzalmak meg a hegedűs macák (bár ők legalább dekoratívak) egyszerű átiratok, a népszerű komolyzenei melódiákat eljátszák modern hangszerekkel, modernizált hangzással.
Ha az átirat műfajából valami jópofát akartok hallani, akkor ajánlom nektek a Brian Setzer Orchestra "Wolfgang's Big Night Out" lemezét. Klasszikusok swingben, bár aki ismeri Brian Setzert annak ezt nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagyon színvonalas feldolgozás, de egy percig sem titkolja, hogy poénnak szánták, és tele van zenei gag-ekkel!
Mindezt már a borítóval is jelzik!

Na, ezt találtam a neten, ez jobb, mint amit saját észből próbáltam kiokoskodni:

Ehhez annyit hozzátennék, hogy klasszikusan képzett művészek nem biztos, hogy tudnak jazz-t játszani, vagy másik műfajt. Mások a műfaji fókuszok. Eszter esetében pont ezt érzem, hogy egy nagyon jó klasszikus művészről van szó, de a jazz-zenében valahogy nem az igazi.

Vendég

ha a fordítást nézzük, keresztváltót jelent :kiraly:
Szerintem a műfajok közötti kalandozásokra (átfedésekre) gondolnak...

Vendég

ha a fordítást nézzük, keresztváltót jelent :kiraly:

Nem kötekedésként, inkább "önvallomás", hogy a "crossover" zenét nem csak a komolyzenei topicokban nem szeretem.Számomra a katasztrófa a "Klasszikusok popritmusban"(Stars on 45?)-el kezdődött.
A rosszizlés megalapozója, a műfajtalanság, az esztétikai bizonytalanság megalapozójának tartotta, és tartom ma is.
Persze H.E. művészetét csak villanásokból ismerem, nem szeretnék nyilatkozni ily kis ismeretség után róla.

A crossovert alapvetően én sem szeretem, de ez még éppen belefér nálam, azaz határeset. Mivel szeretem a jazzt is, ezért ha kis kalandozások vannak, ha igényes, meghallgatom. Jaques Lussiert pedig kifejezetten szeretem.

Mit hívtok crossovernek?

Nem kötekedésként, inkább "önvallomás", hogy a "crossover" zenét nem csak a komolyzenei topicokban nem szeretem.Számomra a katasztrófa a "Klasszikusok popritmusban"(Stars on 45?)-el kezdődött.
A rosszizlés megalapozója, a műfajtalanság, az esztétikai bizonytalanság megalapozójának tartotta, és tartom ma is.
Persze H.E. művészetét csak villanásokból ismerem, nem szeretnék nyilatkozni ily kis ismeretség után róla.

A crossovert alapvetően én sem szeretem, de ez még éppen belefér nálam, azaz határeset. Mivel szeretem a jazzt is, ezért ha kis kalandozások vannak, ha igényes, meghallgatom. Jaques Lussiert pedig kifejezetten szeretem.

JL nekem is az egyik kedvencem, mivel én szinte egyáltalán nem hallgatok komoly zenét JL és Nigel Kennedy tud csak némi klasszikust becsempészni a hallgatnivalóim közé. NL-t is először a könynedebb/jazzesebb/világzenésebb oldaláról ismertem meg, aztán hallottam az ő közreműködésével a 4 évszakot és akkor csodálkoztam rá, hogy mekkora különbség is lehet az előadásmódok között. Azóta elég sok felvételét hallgattam meg; nekem az ő stílusa nagyon tetszik, de itt megálltam, nem mentem tovább (nem is tudom merre kellene).

Nem kötekedésként, inkább "önvallomás", hogy a "crossover" zenét nem csak a komolyzenei topicokban nem szeretem.
Számomra a katasztrófa a "Klasszikusok popritmusban"(Stars on 45?)-el kezdődött.
A rosszizlés megalapozója, a műfajtalanság, az esztétikai bizonytalanság megalapozójának tartotta, és tartom ma is.
Persze H.E. művészetét csak villanásokból ismerem, nem szeretnék nyilatkozni ily kis ismeretség után róla.

OFF. Nézted tegnap este Horgas Esztert és Al di Meolát az m1-en?
Sajnos lemaradtam róla. Milyen volt?

A Carmen elóadáson 5 évvel ezelőtt ott voltam az Arénában, ami csalódás volt, de ez nem a zenének, hanem a környezetnek, hangosításnak szólt. Horgas Esztertől 5 lemezem van, tehát alapvetően szeretem, igazn nem túl gyakran hallgatom. Ez a -mondjuk így - II. Carmen már nem egy komplex mű volt, hanem válogatás. és átiratok a két szerző darabjaiból, lemezeiből. Nekem tetszett.

Ha már komolyzenei topic :kiraly: és Carmen, akkor Scsedrinnek van egy nagyon jó feldolgozása ebből az operából.
Eddig csak klf. Melógyija (Melodia) lemezeken láttam; sajnos a prés minőség is különféle volt.

De ajánlom!

Vendég

Részben örököltem, részben rágyúrtam! :kiraly:

megdolgoztál érte, gondolom.
A méretemért?
Részben örököltem, részben rágyúrtam! :kiraly:
De ne OFFoljunk itt tovább!

Vendég

megdolgoztál érte, gondolom.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.