Ha országúti mezőnyversenyzés, akkor teljesen egyetértek Revivel.
Kéne hozzá csapat és csapatedzés is. Máshogy kb esélytelen bármilyen komolyabb eredmény, pláne tartósan.
Másrészt azt is el kell fogadni, hogy olyan emberekkel, akik egész életükben ezt csinálták, az egész napjukat szabadon osztják be, akkor kerékpároznak, esznek, amikor akarnak, nem lehet felvenni a versenyt családapaként, napi 8 órás munkarend mellett. Ez bárkire vonatkozik, nem csak Atira.
Ott van pl Jamal, aki kerékpáron éli az életét, rohadt erős, de amikor magánzóként ment, hát nála sokkal gyengébbekből álló csapatok elég sokszor le tudták sz..tni szegényt.
), de még itt az a jó, felfel ágon vagy. Akkor lesznek ezek igazán dühítőek,amikor már rendre dobogóra várod magad és más is. Akkor nehezebb megemészteni egy hibás döntést. Ezt még megeszed reggelire és a következő, mert egyre jobb lesz, feledteti. 
Mert csak onnantól hegy, odáig csak táj az út mellett. 
; ill. a geológiai szakemberek azé' csak tudják, mi-micsoda 
> Tarnaleleszen volt az 1. nyomóskutas frissítőpontom. mire a kiöntött teavizet hideg(ebb)re cseréltem, egy igazi triatlonos húzott el előttem. intettem, azt' gondoltam, úgyis mingyá' utólérem, váltunk majd pár szót, a Hegyen meg otthagyom 
. hiába no, az arcom még megvan, de sem a kondi (a mai nappal van 500km-em az idén), sem a melegtűrés má' nincs 
. azzal vígasztalom magam, hogy legalább 60 má' elmúltam 
ezt ma már értelmezni sem tudom 
