Cd játszók

[PgSpa]

[/quote]
A megoldás lelke a keverőpult, amely bemeneteként fogadja külön-külön az egyes hangszerek szólamait rögzítő hangsávokat, vagy közvetlenül a mikrofonoktól, vagy előre rögzítve soksávos magnóról, egyéb háttértárolóról.
Nagyon leegyszerűsítve a keverő képes arra a trükkre, hogy minden egyes bemeneti sávot adott amplitúdóval (hangerővel), fázissal (időbeli eltolással), ha szükséges önálló ekvalizációval, zengetéssel a keverő kimenő csatornái közül egyhez vagy többhöz hozzáadja, keverje.
A hallgató fejének két oldalán, tehát bizonyos távolságra csücsülő, adott iránykarakterisztikával bíró fülekben a hangfalak felől eltérő fázissal és amplitúdóval érkező hangrezgések keltenek ingerületeket. Ezeket interpretálva az emberi elme a zenei élményben az egyes felismert hangmintázatok (mondjuk egy-egy hangszer) forrását "térben elhelyezkedve" véli hallani.
A keverőmérnök a stúdióban a keverő előtt ülve az egyes csatornákat a fentiek szerint adjusztálva, az eredményt a kontroll monitorokon rögtön visszahallgatva állítja be a kívánt térszerű hatást. Nyilván többnyire az előadó jóváhagyásával.
A fázis és amplitúdó viszonyok állítgatásával egészen elképesztő hatásokat lehet elérni, még a sztereó két hangszórójával is!
Ha megteheted, ülj le a sweet spotba otthon, tedd fel Roger Waters "Amused to Death" c. albumát, tekerd fel a kakaót, csukd be a szemed, és figyelj arra, hol ugat fel egy kutya, hol szólal meg egy reszelős öreg hang a rádióból, hogy dübörög egy mennydörgés keresztül a szobán, vagy vonul végig egy szán csilingelő csengőkkel.
Mindez az előtted álló két hangfal közvetítésével.
[/quote]

A következő szavak, kifejezések:

- trükkre
- hozzáadja
- keverje
- véli hallani
- állítja be a kívánt (sic!) térszerű hatást
- viszonyok állítgatásával
- elképesztő hatásokat lehet elérni

senki zenei attitűdjét nem sértegetve, számomra ez egy zenei AI tartalom, semmi egyéb...

De legalább választ kaptam a kérdésemre, ezúton is köszönöm!
[/quote]

Szerintem aki azzal nincs tisztában, hogy a felvételek túlnyomó többsége átmegy ezeken, az vagy naív, és/vagy tudatlan....

[dixie-chicken]

High Fidelity (természethű hangközlés)


youtu.be/j2Jp3K4bSOo

kölcsönadom a következő HES-re a 2CD-és változatát,ha akarod,és ha kint leszel mint kiállitó...de a lejátszását nem fogom megvárni ...majd Felixnek oda adod,ha befejeztétek,aztán majd mi Felixel valamikor rendezzük sorainkat...

[stx]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ez két olyan lemez (többek között) amit kb. 2-3 percnél tovább nem bírok hallgatni. Persze kiváló hangminőség, de maga a zene (főleg a zenészek) annyira csapnivaló, hogy számomra hallgathatatlan.
És sajna még sok ilyen lemez (LP, CD stb.) van, ami bár a hangminőség miatt meghallgatásra termett (volna) de maga a zene annyira sz@r, hogy nem lehet elviselni. (Fene egye meg a finnyás pofámat ... )

A Cantate Domino karácsonyi egyházi énekek gyűjteménye, benne több alapművel (Stille Nacht pl)....persze megértem, ha téged ezek taszítanak...
Pawnshop-on persze lehet polemizálni, az valóban egyféle beállítottság kérdése....de nyilván a spiritualitás is ilyen...

Nem, nem a spiritualitás vagy a polemizálás (bakker!) taszít vagy mi ... hanem a tehetségtelen dilettáns zenészek ... (mábocs!)

?? L0L ??

[Tulku1]

Én arra lennék kíváncsi, hogyan alkot teret egy elektromos gitár, egy szintetizátor vagy hammond orgona ami nem önmagában szól, hanem mindenféle konvertáló ügyeken keresztül maximum egy hangszórón szólal meg....ekkor a hangszórók összeállítása és hangossága határoz meg egy teret...gondolom minden más sávra van felvéve keverve, de hol van itt az együttjátszás tere?

A megoldás lelke a keverőpult, amely bemeneteként fogadja külön-külön az egyes hangszerek szólamait rögzítő hangsávokat, vagy közvetlenül a mikrofonoktól, vagy előre rögzítve soksávos magnóról, egyéb háttértárolóról.
Nagyon leegyszerűsítve a keverő képes arra a trükkre, hogy minden egyes bemeneti sávot adott amplitúdóval (hangerővel), fázissal (időbeli eltolással), ha szükséges önálló ekvalizációval, zengetéssel a keverő kimenő csatornái közül egyhez vagy többhöz hozzáadja, keverje.
A hallgató fejének két oldalán, tehát bizonyos távolságra csücsülő, adott iránykarakterisztikával bíró fülekben a hangfalak felől eltérő fázissal és amplitúdóval érkező hangrezgések keltenek ingerületeket. Ezeket interpretálva az emberi elme a zenei élményben az egyes felismert hangmintázatok (mondjuk egy-egy hangszer) forrását "térben elhelyezkedve" véli hallani.
A keverőmérnök a stúdióban a keverő előtt ülve az egyes csatornákat a fentiek szerint adjusztálva, az eredményt a kontroll monitorokon rögtön visszahallgatva állítja be a kívánt térszerű hatást. Nyilván többnyire az előadó jóváhagyásával.
A fázis és amplitúdó viszonyok állítgatásával egészen elképesztő hatásokat lehet elérni, még a sztereó két hangszórójával is!
Ha megteheted, ülj le a sweet spotba otthon, tedd fel Roger Waters "Amused to Death" c. albumát, tekerd fel a kakaót, csukd be a szemed, és figyelj arra, hol ugat fel egy kutya, hol szólal meg egy reszelős öreg hang a rádióból, hogy dübörög egy mennydörgés keresztül a szobán, vagy vonul végig egy szán csilingelő csengőkkel.
Mindez az előtted álló két hangfal közvetítésével.

A következő szavak, kifejezések:

- trükkre
- hozzáadja
- keverje
- véli hallani
- állítja be a kívánt (sic!) térszerű hatást
- viszonyok állítgatásával
- elképesztő hatásokat lehet elérni

senki zenei attitűdjét nem sértegetve, számomra ez egy zenei AI tartalom, semmi egyéb...

De legalább választ kaptam a kérdésemre, ezúton is köszönöm!

[Snipi]

Ellenben érdekes módon egy Pawnshop vagy Cantate Domino lemeznél még nem kell elkezdeni játszani-énekelni a zenészeknek-énekeseknek, már a tér rezgéséből hallom azt az élmény előszobát, ahonnan megszólalnak a hangszerek-énekesek. Persze tudom ezek élő felvételek, nem lehet mindent így felvenni, na meg ma is meg kell élnie a zenészeknek pl az ECM kiadónál...nyilván

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ez két olyan lemez (többek között) amit kb. 2-3 percnél tovább nem bírok hallgatni. Persze kiváló hangminőség, de maga a zene (főleg a zenészek) annyira csapnivaló, hogy számomra hallgathatatlan.
És sajna még sok ilyen lemez (LP, CD stb.) van, ami bár a hangminőség miatt meghallgatásra termett (volna) de maga a zene annyira sz@r, hogy nem lehet elviselni. (Fene egye meg a finnyás pofámat ... )

A Cantate Domino karácsonyi egyházi énekek gyűjteménye, benne több alapművel (Stille Nacht pl)....persze megértem, ha téged ezek taszítanak...
Pawnshop-on persze lehet polemizálni, az valóban egyféle beállítottság kérdése....de nyilván a spiritualitás is ilyen...

Nem, nem a spiritualitás vagy a polemizálás (bakker!) taszít vagy mi ... hanem a tehetségtelen dilettáns zenészek ... (mábocs!)

[dixie-chicken]

High Fidelity (természethű hangközlés)


youtu.be/j2Jp3K4bSOo

kölcsönadom a következő HES-re a 2CD-és változatát,ha akarod,és ha kint leszel mint kiállitó...de a lejátszását nem fogom megvárni ...majd Felixnek oda adod,ha befejeztétek,aztán majd mi Felixel valamikor rendezzük sorainkat...

[Tulku1]

Ellenben érdekes módon egy Pawnshop vagy Cantate Domino lemeznél még nem kell elkezdeni játszani-énekelni a zenészeknek-énekeseknek, már a tér rezgéséből hallom azt az élmény előszobát, ahonnan megszólalnak a hangszerek-énekesek. Persze tudom ezek élő felvételek, nem lehet mindent így felvenni, na meg ma is meg kell élnie a zenészeknek pl az ECM kiadónál...nyilván

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ez két olyan lemez (többek között) amit kb. 2-3 percnél tovább nem bírok hallgatni. Persze kiváló hangminőség, de maga a zene (főleg a zenészek) annyira csapnivaló, hogy számomra hallgathatatlan.
És sajna még sok ilyen lemez (LP, CD stb.) van, ami bár a hangminőség miatt meghallgatásra termett (volna) de maga a zene annyira sz@r, hogy nem lehet elviselni. (Fene egye meg a finnyás pofámat ... )

A Cantate Domino karácsonyi egyházi énekek gyűjteménye, benne több alapművel (Stille Nacht pl)....persze megértem, ha téged ezek taszítanak...
Pawnshop-on persze lehet polemizálni, az valóban egyféle beállítottság kérdése....de nyilván a spiritualitás is ilyen...

[Luxor Audio]

Én arra lennék kíváncsi, hogyan alkot teret egy elektromos gitár, egy szintetizátor vagy hammond orgona ami nem önmagában szól, hanem mindenféle konvertáló ügyeken keresztül maximum egy hangszórón szólal meg....ekkor a hangszórók összeállítása és hangossága határoz meg egy teret...gondolom minden más sávra van felvéve keverve, de hol van itt az együttjátszás tere?

Hangszerek nem alkotnak (hangzó) teret, arra a technikai és akusztikai környezet képes. Elektromos hangszereknél, pl. egy elektromos gitárnál nem értelmezhető az "eredeti" hang, mivel ahhoz mindig szükséges néhány kiegészítő, amik meghatározó módon teszik teljessé azt a megszólalást, amit az előadó el akar érni. És mivel a hangfelvételekhez törvényszerűen szükséges jónéhány elektromos, elektroakusztikus átalakítás, a felvételen soha nem lesz az, amit saját fülünkkel a felvétel helyszínén hallanánk. De az esetek többségében ez nem is cél.

... Nem véletlenül, saját maga is úgy érezte, egyébként sok más előadóhoz hasonlóan, hogy az akkoriban rendelkezésére álló technológiával még nem tudta teljes egészében megvalósítani művészi és hangzásbéli elképzeléseit...

Fripp személyesen hagyta jóvá és felügyelte Steven Wilson munkáját az egész King Crimson katalóguson (a 40. évfordulós kiadásoknál)...

Ian Anderson (Jethro Tull), Andy Partridge (XTC) és Steve Howe (Yes) is egyöntetűen ódákat zengenek Wilsonról...

Az eredeti alkotók (mint Fripp vagy Anderson) azért fogadják kitörő örömmel ezeket a keveréseket, mert végre azt hallják vissza a stúdiómonitorokon, amit annak idején a feljátszóban hallottak, mielőtt a sokszoros generációs másolás és a vinyl-kompromisszumok elfedték volna a részleteket.

Számomra örök talány, hogy a hallgató milyen alapállásból, indíttatásból szól le - az itt mostanában olvasható módon - egy zenei kiadványt, amit az alkotók jóváhagytak, akár egy régi anyag felújítása, újragondolása után. Ez számomra a High Fidelity pontos ellentéte, a saját ízlésvilág egoista túlértékelése, minek során felülbírálják az egészséges szerepeket, hallgatóból egyfajta alkotóvá válnak, akinek vágyait az eredeti alkotók szolgálni kötelesek. (?)

Én azt szoktam és tanultam meg, hogy mindenek feletti, elsődleges összetevő egy felvételnél az alkotói szándék, amit a rendelkezésre álló eszközökkel minél közelebb kell vinni a hallgatóhoz, ő meg majd kezd vele valamit. Zenehallgatóként arra vagyok kíváncsi, mit hoztak össze a közreműködők, nem arra, én mit tekernék az anyagon, nekem hogy tetszene jobban. Ha időközben változnak a lehetőségek, pl. fejlődik a technikai környezet, sok alkotó erős vágyat érez, hogy egykori ötleteit újra megvalósítsa, eredeti terveit az új technika segítségével hatékonyabban közvetítse a hallgató felé. És akkor jön valaki, aki szerint JOBB az eredeti. Meg hogy rossz irányba néz a ló alatta.

(Nem keverendő ide azon gyakori eset, mikor kereskedelmi célból egy jogtulajdonos újabb bőrt húz le a rókáról úgy, hogy semmi újat nem alkot. Ilyenre sajnos bőségesen van példa a Remastered kiadványok között.)

Arra is gondolok, mennyivel informatívabb és érdekesebb lenne ez a társalgás is, ha az olvasó számára teljesen semmitmondó JÓ/JOBB jelzők helyére konkrétumok kerülnének. Akkor lehetne érvelni, vitázni, egyeztetni. Hogy kinek mi tetszik, arról nem lehet.

No meg arra, hogy mennyire erős eszközt képeznek néhányak kezében az előítéletek és az áporodott dogmák. Bár van egy olyan sejtésem, hogy a két jelenség között összefüggés van és szándékosan nem hangzanak el konkrét érvek, mert akkor a vita során talán megreccsennének az elvi talapzatok.

[PgSpa]

Kicsit beszélgettem az Ikrekkel a CD generációk hangzásáról.
Gemini_CD-generációk.pdf

Ez azért kicsit rémisztő....
Totális káosz.
Mekkora szerencse, (nekem), hogy az Early Music felfutása '93-'95 körül kezdődött, ahol a felvételek már az új világ rendje szerint készültek.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden egy kaptafára készült.

Elég jól meg lehet különböztetni a hang-megvalósítási hozzáállásokat.

Szerintem a "nekem" szót rossz helyre tetted, mert az Early Music felfutása már a '70-es évektől kezdődött, pár névvel jelezném ezt: Deller, Clemencic, Harnoncourt, Leonhardt, Pinnock, Gardiner, Hogwood, Herreweghe. Ha a CD témára vonetkoztatjuk ezt, Savall is a '70-es '80-as évek felvételeit vette elő a Heritage sorozatában.....

[Snipi]

Ellenben érdekes módon egy Pawnshop vagy Cantate Domino lemeznél még nem kell elkezdeni játszani-énekelni a zenészeknek-énekeseknek, már a tér rezgéséből hallom azt az élmény előszobát, ahonnan megszólalnak a hangszerek-énekesek. Persze tudom ezek élő felvételek, nem lehet mindent így felvenni, na meg ma is meg kell élnie a zenészeknek pl az ECM kiadónál...nyilván

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ez két olyan lemez (többek között) amit kb. 2-3 percnél tovább nem bírok hallgatni. Persze kiváló hangminőség, de maga a zene (főleg a zenészek) annyira csapnivaló, hogy számomra hallgathatatlan.
És sajna még sok ilyen lemez (LP, CD stb.) van, ami bár a hangminőség miatt meghallgatásra termett (volna) de maga a zene annyira sz@r, hogy nem lehet elviselni. (Fene egye meg a finnyás pofámat ... )

[dixie-chicken]

Nekem jó lesz az eredeti angol...
R-708318-1263225944.jpg

de emlékeim szerint,amikor visszahoztad a Wilson féle Aqualung-ot,2CDés változatát,amit kölcsön adtam megfülelésre,nem panaszkodtál rá..

[juliush]

Én arra lennék kíváncsi, hogyan alkot teret egy elektromos gitár, egy szintetizátor vagy hammond orgona ami nem önmagában szól, hanem mindenféle konvertáló ügyeken keresztül maximum egy hangszórón szólal meg....ekkor a hangszórók összeállítása és hangossága határoz meg egy teret...gondolom minden más sávra van felvéve keverve, de hol van itt az együttjátszás tere?

A megoldás lelke a keverőpult, amely bemeneteként fogadja külön-külön az egyes hangszerek szólamait rögzítő hangsávokat, vagy közvetlenül a mikrofonoktól, vagy előre rögzítve soksávos magnóról, egyéb háttértárolóról.
Nagyon leegyszerűsítve a keverő képes arra a trükkre, hogy minden egyes bemeneti sávot adott amplitúdóval (hangerővel), fázissal (időbeli eltolással), ha szükséges önálló ekvalizációval, zengetéssel a keverő kimenő csatornái közül egyhez vagy többhöz hozzáadja, keverje.
A hallgató fejének két oldalán, tehát bizonyos távolságra csücsülő, adott iránykarakterisztikával bíró fülekben a hangfalak felől eltérő fázissal és amplitúdóval érkező hangrezgések keltenek ingerületeket. Ezeket interpretálva az emberi elme a zenei élményben az egyes felismert hangmintázatok (mondjuk egy-egy hangszer) forrását "térben elhelyezkedve" véli hallani.
A keverőmérnök a stúdióban a keverő előtt ülve az egyes csatornákat a fentiek szerint adjusztálva, az eredményt a kontroll monitorokon rögtön visszahallgatva állítja be a kívánt térszerű hatást. Nyilván többnyire az előadó jóváhagyásával.
A fázis és amplitúdó viszonyok állítgatásával egészen elképesztő hatásokat lehet elérni, még a sztereó két hangszórójával is!
Ha megteheted, ülj le a sweet spotba otthon, tedd fel Roger Waters "Amused to Death" c. albumát, tekerd fel a kakaót, csukd be a szemed, és figyelj arra, hol ugat fel egy kutya, hol szólal meg egy reszelős öreg hang a rádióból, hogy dübörög egy mennydörgés keresztül a szobán, vagy vonul végig egy szán csilingelő csengőkkel.
Mindez az előtted álló két hangfal közvetítésével.

[Tulku1]

High Fidelity (természethű hangközlés)


youtu.be/j2Jp3K4bSOo

Én arra lennék kíváncsi, hogyan alkot teret egy elektromos gitár, egy szintetizátor vagy hammond orgona ami nem önmagában szól, hanem mindenféle konvertáló ügyeken keresztül maximum egy hangszórón szólal meg....ekkor a hangszórók összeállítása és hangossága határoz meg egy teret...gondolom minden más sávra van felvéve keverve, de hol van itt az együttjátszás tere?

Tudom hibbant vagyok...meg nyilván digitalizálás ellenes...

[tunerman]

High Fidelity (természethű hangközlés)


youtu.be/j2Jp3K4bSOo

[Tulku1]

... Az említett újrakevert (remastered) világról nem mondanék semmit, mert az nem HiFi, tehát szóra sem érdemes

Bár elhatároztam, hogy csak hátradőlök, és élvezem a fodrokat a tavacska felszínén, de ez szíven ütött!
Aztán rájöttem, hogy bizonyára arra céloz, hogy a leképzett frekvenciatartomány már rég nem 40-16000Hz...

Habár mókás a hozzászólás, de a digi keverőpultok és a mögöttük ülő önjelöltek hangzás rombolása örökre megmarad. Ennek bizonyítéka a Compact Disc nyomtatott ADD felírata.
TJ.

Bár CD topik így messzire kerülünk, de érdemes lenne előbb tisztázni, mit is tekintünk zenei felvételnek, illetve ki mit fogad el...
Mondjuk nálam ezek a stúdió keverések (egyik felénekli Chicagoban a másik rágitározik Dallasban, aztán adnak neki szintit és egyéb gépzene kíséretet....ez persze sarkítás volt rendesen) nem igazán az élőzene kategória, ha ilyen modern felvételeket hallok azonnal hallom a hangképen a "modernitást" de ez bizonyára jócskán az én balfékségem és berögzültségem...
Ellenben érdekes módon egy Pawnshop vagy Cantate Domino lemeznél még nem kell elkezdeni játszani-énekelni a zenészeknek-énekeseknek, már a tér rezgéséből hallom azt az élmény előszobát, ahonnan megszólalnak a hangszerek-énekesek. Persze tudom ezek élő felvételek, nem lehet mindent így felvenni, na meg ma is meg kell élnie a zenészeknek pl az ECM kiadónál...nyilván

[juliush]

...a digi keverőpultok és a mögöttük ülő önjelöltek hangzás rombolása örökre megmarad...

Akkor még egy kis szösszenet a keverőpult mögött ülő, önjelölt rombolóról, Steven Wilsonról.
(És arról, hogy mennyire feleslegesen értelmetlen ilyen dogmaszerű kijelentéseket tenni a digitális stúdiótechnológiára és annak folyamataira vonatkozó alapvető ismeretek nélkül, pusztán előítéletekre támaszkodva.)

Ezúttal a Jethro Tull legendás "Aqualung" lemeze a téma:

Ian Anderson hírhedten utálta az eredeti Aqualung keverést. A felvételek a londoni Morgan Studios egy olyan új, hatalmas termében készültek, aminek borzalmas volt az akusztikája, ráadásul a szomszéd teremben épp a Led Zeppelin rögzítette a negyedik lemezét, ami a falakon keresztül folyamatosan áthallatszott. Az eredeti mesterszalagok tele voltak fázishibákkal, a hangkép "sáros" volt, Anderson éneke és a fuvola pedig mintha egy vastag sötétítőfüggöny mögül szólt volna.

Amikor Wilson elővette a több mint 40 éves soksávos szalagokat, nem a megszokott stúdiós utat választotta. Kíméletlen mérnöki precizitással helyretette a sávok közötti fáziscsúszásokat és azokat a mikro-időzítési hibákat, amiket 1971-ben az analóg keverőpulton fizikai képtelenség lett volna korrigálni. Ezt egyetlen mezei "remaszter" sem tudta volna megjavítani, mert a hibák magukban a nyers sávokban voltak kódolva.

Anderson reakciója nagyon beszédes volt: saját bevallása szerint Wilson munkája nem megváltoztatta a lemezt, hanem szó szerint megmentette azt. Végre előkerült az alsó-közép tartomány sűrű masszájából az akusztikus gitárok valódi teste, a dobok tranziense, és a tér rétegeződése.

Egy dedikált, felbontóképes láncon ez a különbség nem csupán egy "kicsit tisztább" hangzást jelent. Egy komolyabb rendszer azonnal megmutatja, ahogy egy fárasztó, tompa archív felvételből hirtelen egy lélegző, háromdimenziós akusztikus esemény lesz. Ez az a pont, ahol az utólagos digitális jelfeldolgozás (DSP) és a reverz mérnöki munka nem megöli a zenét, hanem visszaadja azt.

[tunerman]

... Az említett újrakevert (remastered) világról nem mondanék semmit, mert az nem HiFi, tehát szóra sem érdemes

Bár elhatároztam, hogy csak hátradőlök, és élvezem a fodrokat a tavacska felszínén, de ez szíven ütött!
Aztán rájöttem, hogy bizonyára arra céloz, hogy a leképzett frekvenciatartomány már rég nem 40-16000Hz...

Habár mókás a hozzászólás, de a digi keverőpultok és a mögöttük ülő önjelöltek hangzás rombolása örökre megmarad. Ennek bizonyítéka a Compact Disc nyomtatott ADD felírata.
TJ.

[juliush]

... Az említett újrakevert (remastered) világról nem mondanék semmit, mert az nem HiFi, tehát szóra sem érdemes

Bár elhatároztam, hogy csak hátradőlök, és élvezem a fodrokat a tavacska felszínén, de ez szíven ütött!
Aztán rájöttem, hogy bizonyára arra céloz, hogy a leképzett frekvenciatartomány már rég nem 40-16000Hz...

Mellesleg a "remastered" nem egyenlő az újrakeveréssel,

• míg az előbbinél az eredeti (sztereo, kvadro, háromcsatornás) keverést az eredeti arányok megtartása mellett frissítve,

• az utóbbi esetén a felvétel során készített eredeti, legtöbbször soksávos mesterszalagról újrakeverve

készítik el a célmédiumnak megfelelő csatornaszámmal és fizikai jellemzőkkel a gyártás alapjául szolgáló mesterszalagot.

Nyilván szubjektív minden ilyen vélemény, de az egyik örök kedvencem a "Tubular Bells", amelyből rendelkezem német nyomású LP-vel, korai CD-vel, SACD-vel is, de mindegyik elbújhat a 2009-es remix mellett, amelyet maga az előadó követett el.
Nem véletlenül, saját maga is úgy érezte, egyébként sok más előadóhoz hasonlóan, hogy az akkoriban rendelkezésére álló technológiával még nem tudta teljes egészében megvalósítani művészi és hangzásbéli elképzeléseit.

És akkor ismét az Ikrek, Steven Wilsonról:

A King Crimson esete: Robert Fripp és a tökéletes kontroll
A zenekar agya, alapítója és diktátora, Robert Fripp hírhedten kontrollmániás, és a legmagasabb mérnöki/zenei elvárásokat támasztja mindenkivel szemben. Fripp személyesen hagyta jóvá és felügyelte Steven Wilson munkáját az egész King Crimson katalóguson (a 40. évfordulós kiadásoknál).

Fripp nyilatkozataiból és a kiadványokhoz fűzött kommentárjaiból kiderül, hogy maximálisan elégedett volt. Miért engedte be Wilsont a szentélybe?

• A bizalom alapja: Wilson nem egy külsős stúdiómérnök, hanem maga is progresszív rock zenész (Porcupine Tree). Érti a bonyolult poliritmiát, a fázisviszonyokat és az akusztikus hangszerek valódi hangját.

• Közös munka: Fripp sok esetben ott ült Wilson mellett, és A/B tesztelték az új sávokat az eredeti 1969-es, '70-es évekbeli vinyl nyomásokkal, hogy az alapkarakter megmaradjon.

Miért rajonganak a zenészek Steven Wilsonért?
Ian Anderson (Jethro Tull), Andy Partridge (XTC) és Steve Howe (Yes) is egyöntetűen ódákat zengenek Wilsonról. Ennek oka Wilson szigorú, mérnöki restaurációs filozófiájában keresendő, amely gyökeresen eltér az átlagos stúdiós gyakorlattól.

Wilson nem "remaszterel", hanem "remixel". Ez a legfontosabb technikai különbség:

• A remastering során a mérnök kap egy kész, lekevert kétcsatornás sztereó mesterszalagot, és azon tologatja az EQ-t és a kompresszort. Itt a hibák (pl. egy tompa pergődob) már bele vannak sütve a jelbe, javítani csak kompromisszumokkal lehet.

• A remix (amit Wilson csinál) azt jelenti, hogy előveszik a 8, 16 vagy 24 sávos eredeti szalagokat (ahol a gitár, az ének, a dob külön sávon van).

Wilson zseniális mérnöki algoritmusa:

• A digitális klón: Digitalizálja a multitrack sávokat a legmagasabb felbontásban, mindenféle beavatkozás nélkül (flat transfer).

• A reverse engineering: Mielőtt bármit megváltoztatna, szoftveresen milliméterre pontosan újraalkotja az eredeti sztereó keverést. Fázis- és szinthelyesen lemodellezi az eredeti hangmérnök (pl. Eddie Offord) döntéseit, a panorámázást és a reverbeket.

• A mikrosebészeti beavatkozás: Csak ezután, az eredeti mixet megtartva tisztítja ki az alsó-közép tartomány "sarát", távolítja el a szalagzajt, és helyezi el a hangszereket egy sokkal precízebb 3D-s térben. Soha nem használ brickwall limitert, a dinamikatartományt (DR) szinte érintetlenül hagyja.

Az eredeti alkotók (mint Fripp vagy Anderson) azért fogadják kitörő örömmel ezeket a keveréseket, mert végre azt hallják vissza a stúdiómonitorokon, amit annak idején a feljátszóban hallottak, mielőtt a sokszoros generációs másolás és a vinyl-kompromisszumok elfedték volna a részleteket.

[chord_]

Kicsit beszélgettem az Ikrekkel a CD generációk hangzásáról.
Gemini_CD-generációk.pdf

Ez azért kicsit rémisztő....
Totális káosz.
Mekkora szerencse, (nekem), hogy az Early Music felfutása '93-'95 körül kezdődött, ahol a felvételek már az új világ rendje szerint készültek.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden egy kaptafára készült.

Elég jól meg lehet különböztetni a hang-megvalósítási hozzáállásokat.

[Snipi]

A jól szóló CD-kel kapcsolatban annyit tennék hozzá, hogy van pár régi (nem tudom hányas kiadású) Telarc Digital CD-m. (Az is biztos digitális felvétel, de kit érdekel.) Általában Jacques Loussier felvételek (én nem annyira szeretem - bár a Négy Évszak meg az Erik Satie: Gymnopédies & Gnossiennes teccik - , aputól örököltem őket, de ő inkább a hangminőség miatt vásárolt ilyeneket) eredeti USA (onnan hozta őket anno az öreg) cuccok. No azok bakker tényleg k...va jól szólnak. (Bár maga a zene hagy helyenként némi kívánnivalót maga után főleg André Arpino dobolás, főleg a Ravel Boléro CD-n ... )

[Robici]

Én csak reagáltam rá
TJ.

Én meg rád reagáltam.

[tunerman]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Az a nem kicsit puffanó beszólás, hogy a korai CD kiadványok az LP vágáshoz keszített szalagokból lettek volna bedigitalizálva - hát nem semmi ötlet, ekkora lejáratása a digitális formátum világának .
Akkor a 45-50dB dinamikatartományú, leszűkített frekvenciaátvitelű felvételekkel bízonyították, hogy a Compast Disc a jővő királya?
Hol a >90dB dinamika? Hol az 20Hz-20kHz frekvenciaátvitel? És a 0,005% THD?

https://www.dutchaudioclassics.nl/phili ... _cdplayer/

TJ.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ne már. Már az LP korszak végén is az volt a menő (legalábbis így akarták eladni), ha "Digital Recording" volt az LP-re írva. Az új CD-knél is mindegyiken jól láthatóan hirdették, ha az digitális felvétel volt nem pedig analóg mert az volt az igazi. Ha már annyira CD100 über alles akkor elég lenne csak belelapozni a hozzá adott katalógusba ahol külön kiemelik ha egy lemez digitális felvétel, meg még a tokokon is ott figyel a "digital recording" plecsni.

Eltévesztetted a beidézett hozzászólást - nem én írtam/okoskodtam az LP-re előkészített szalagok bedigitalizásáról a Compact Disc-ek gyártásához.
Én csak reagáltam rá
TJ.

[Robici]

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Az a nem kicsit puffanó beszólás, hogy a korai CD kiadványok az LP vágáshoz keszített szalagokból lettek volna bedigitalizálva - hát nem semmi ötlet, ekkora lejáratása a digitális formátum világának .
Akkor a 45-50dB dinamikatartományú, leszűkített frekvenciaátvitelű felvételekkel bízonyították, hogy a Compast Disc a jővő királya?
Hol a >90dB dinamika? Hol az 20Hz-20kHz frekvenciaátvitel? És a 0,005% THD?

https://www.dutchaudioclassics.nl/phili ... _cdplayer/

TJ.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Na ne már. Már az LP korszak végén is az volt a menő (legalábbis így akarták eladni), ha "Digital Recording" volt az LP-re írva. Az új CD-knél is mindegyiken jól láthatóan hirdették, ha az digitális felvétel volt nem pedig analóg mert az volt az igazi. Ha már annyira CD100 über alles akkor elég lenne csak belelapozni a hozzá adott katalógusba ahol külön kiemelik ha egy lemez digitális felvétel, meg még a tokokon is ott figyel a "digital recording" plecsni.

[arzachel]

Nekem jó lesz az eredeti angol...

R-708318-1263225944.jpg (62.14 KiB) Megtekintve 327 alkalommal

[dixie-chicken]

Kicsit beszélgettem az Ikrekkel a CD generációk hangzásáról.
Gemini_CD-generációk.pdf

Jetho Tull "Aqualung":

2011 Steven Wilson Remix. : a zene szó szerint kinyílt, mintha levettek
volna egy takarót a hangfalakról. kompresszió elhagyásával a

Miles Davis "Kind of blue:

Az 1997-es remaszter. Előkeresték a
háromsávos eredeti biztonsági
másolatokat, korrigálták a
sebességhibát, és az újrakeverésnél
helyreállt a hangszerek valódi teste és
lecsengése.

A Wilson féle újrakevert "Aqualung" az a remixek doktori disszertációja...amikor megjelent,magam is kételkedtem az egészben,nagyon sokáig nem mertem meglépni,jól ismert felvétel volt számomra LP és CD-én,de úgy voltam vele,hogy azon semmit nem lehet javitani...aztán mégis

Ok,de ez egy szélsőséges példa,egyrészt mert az aqualungot 83!-ban adták ki először cd-én,és ettől,meg 2011 közt azért volt nem kevés felújított kiadás is.Nem kételkedve persze a Wilson féle kiadás jóságáról,csak legyünk tényszerűek. Nekem ez 98-as kiadásban van meg,nem panaszkodom.

ugyanezen elvre alapozzák ma az újrakiadásokat az újrakiadók amikor piacra dobják pl a "50th anniversary" változatát valamelyik ismert felvételnek...a tehnika azon része amely a meglévő master után van,amikor az elkészült ,sokat fejlődött..