Kezdő bringás kabóca korszakom az első felnőtt méretű bringámmal annak jegyében telt, hogy hogyan tudnám a félverseny gépemet lépésenként versenygéppé fejleszteni.
De folytatva a listát a különbségekről:
Húzott, hőkezelt acél csövekből készült vs. lemezből csővé hajlított, varratos csövekből készült váz. Patentzáras agyak vs. hatlapfejű anya, esetleg szárnyasanya. Alu nyeregcső normális bilinccsel, vs. durung acélcső, acélbilinccsel. Vázra forrasztott elemek: váltókar konzol, váltókonzol, kábelvezetők, kovácsolt papucsok vs. biliccsel rögzített alkatrészek, lemezből sajtolt papucsok. Fékkargumis markolat vs. pucér fémmarkolat. Párnázott versenynyereg vs. széles túranyereg, akár rugókkal. Duplafalú vs. szimplafalú felni. Egy darabból kovácsolt alu vs. több darabból egybesajtolt acél agytest. Négyszögtengelyes, kovácsolt aluhajtómű, ékes acélkarok rásajtolt acéltányérral.
Nem folytatom, egy normális versenygéphez képest ezek csak a szarvkormányban hasonlítottak (ami szintén acél volt a félverseny gépeken) szóval nem volt az annyira homályosan körülírható kategória és akkor még nem beszéltünk a geometriáról: nagy tengelytáv, lusta kormányzás. A súlyuk meg végképp eszement volt, minden jósággal felszerelve az amúgy is nehéz félverseny gépek 15 kiló körül lehettek.
Jól elkalandoztam nosztalgikusan az osztrák közlekedési táblától, látszik, hogy öregszem.






