Luxor Audio írta: ↑2026.03.27., pén. 15:24
zoli73 írta: ↑2026.03.27., pén. 13:55
Luxor Audio írta: ↑2026.03.27., pén. 09:25
A többség elengedte, ez egyértelműen látszik a vásárlási statisztikákból és ezt nem cáfolja a hozzád hasonlóan kitartó hobbitársak létezése. Egy korosztályba tartozunk, talán néhány évvel korábban csaptam bele a HiFi-be a 80-as évek elején. Lemezjátszóval kezdtem, de a kazettás magnó lett a fő eszközöm, mert azzal nem voltam kiszolgáltatva a mai szemmel nézve nevetséges kínálattal bíró lemezboltoknak. Éveken át minden vasárnap hajnali 5-kor elzarándokoltam a pécsi vásárba, hogy boltnyitás előtt megszerezzem a nyugatról csempészett lemezeket, amiket aztán szociálista tevékenységként egész nap másolgattunk egymásnak kazettákra. Izgalmas időszak volt, de már akkor is el tudtam képzelni ennél élvezetesebb zenehallgatási módot. Göczey Zsuzsa zenei rádióműsorait hallgatva arról álmodoztam, hogy valahogy otthonról kellene hozzáférni a rádió zenetárához valamilyen egyedi, kódolt frekvencián, amin csak nekem sugároznák a telefonon kért muzsikát. Nagyképűen azt is mondhatnám, feltaláltam a streaminget.
Aktív életet éltem, rengeteget mozogtam, így nálam szempont volt a mobilitás. Walkman, discman, majd az autós rendszerek... Ezek közös jellemzője volt, hogy karcolták a lemezeket, nyúzták a szalagokat, rongálták a hallásom, megkeserítették az életem. Megváltás volt számomra, mikor a 90-es évek közepén megjelentek a számítógépes zenelejátszás kezdetleges megoldásai (ezzel párhuzamosan a hangfelvétel készítésben is, ami akkor már a hivatásom volt). Sokat költöztem akkoriban (is) és mikor az életemet egy személyautóba tuszkoltam, durván kellett szelektálnom a tárgyak között. Egy ilyen alkalommal hirtelen felindulásból a kukába dobtam több száz kazettát és CD-t, miknek tartalma akkor már egy merevlemezen is megvolt. Utólag barbár tettnek minősítem ezt a lépést, bár tárgyaktól megszabadulni ma is fontos képesség számomra. 20-30 CD-t tartottam meg, amikhez valamilyen mély emlék fűz, de évek óta csak tologatom őket egyik fiókból a másikba, tehát teher, amitől idővel bizonyára megszabadulok (a fáraó sírokban sem találtak CD-ket, tehát bizonyára ők is kidobták őket).
Otthon rengeteg cucc váltotta egymást, képtelen lennék felsorolni őket. Volt egészen bonyolult is, fél szobát elfoglaló, saját kezem által bütykölt aktív keresztváltó + 6 db A osztályú monoblokk + 3 utas hangsugárzó + 2 db szubsugárzó rendszerem, nyilván rengeteg utálatos kábellel. Gyári hangsugárzót nagyon ritkán vettem, inkább építettem magamnak már csak csóróságom okán is, ami lemezgyűjteményem bővítését is hátráltatta. Jól elvoltam a kütyüzéssel ideig-óráig, de az nem a zenehallgatásról szólt, inkább a hangok kergetéséről, így pár hét után mindig meguntam (hogy aztán néhány hónappal később ismét belevágjak). Évek óta az egyszerűségre törekszem (minden téren), már nem akarom kábelekkel, készülékekkel körülvenni magam. Meguntam, más lett fontos. (Bár mostanában nézegetem a hirdetéseket szép régi cuccokra vadászva, de kizárólag szobadísznek szánom őket, szóval valami még mocorog bennem.)
Történetemből talán kiolvasható, hogy a praktikum volt a döntő szempont nálam. Ha csak a hangminőség lett volna az egyetlen cél, ma is hanglemezeket hallgatnék, bár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy 20 percenként cseréljek és ne azt hallgassam, ami eszembe jut, hanem ami ott van a polcon. Ugyanakkor mérnökként mindig is érdekes kérdés volt számomra, miért lehet kiemelkedően élvezetes hangzást elérni technikailag bonyolult mechanikai, optikai, mágneses megoldásokkal és miért nem nyújt egyértelműen hallható előnyt, ha a hangfelvétel eredeti formájához közvetlenül férünk hozzá minden durva átalakítás nélkül. A streamingnek minden logika szerint sokkal JOBBAN kellene szólnia, mégsem sikerül. Ezt majd talán megfejti a következő generáció.
Hátrányt akkor szenved az ember, ha nem jut hozzá a vágyott élményhez az elvárt módon és minőségben. Ha ezt valaki bármelyik lejátszási technikától megkapja, azt kívülről kritizálni, lesajnálni otrombaság és maximális hülyeség. Nehezen érthető, de létező jelenség, hogy embercsoportok kitartóan győzködik egymást arról, mit is kellene használniuk saját kedvtelésükhöz, milyen zenelejátszót, fényképezőgépet, sportcipőt, kerékpárt, autót vegyenek. Épp hogy azt nem vitatják meg, mit ebédeljenek és melyik nőt válasszák feleségnek. Nyilván van benne jó nagy adag önigazolási kényszer is, ami az egyik legutálatosabb emberi jellemző. Szerintem érdemes elfojtani.
Mivel nagyon jó, és érdekes a téma, így szívesen válaszolnék, kifejteném a véleményemet, de mivel ez itt off, így nem teszem.
És itt?
Itt már igen!
Azt, hogy a többség elengedte volna a fizikai hanghordozókat, én nem tudom megítélni, ahhoz a rendelkezésemre álló minta sajnos szegényes. Te biztosan több hobbitárssal vagy kapcsolatban, mint én, pl. az akusztikai mérések miatt számtalan rendszert láttál, hallottál, és az már tekinthető reprezentatívnak.
Az én ismeretségi körömben, illetve akiknél jártam mondjuk az elmúlt 2 évben adás-vétel okán, náluk a fizikai formátumok vannak döntő többségben, ami bevallom meg is lepett, látva az itt is tapasztalható trendeket.
Sajnos nálam ez a "tudni kell a tárgyakat elengedni" magatartás, nem igazán alakult ki, több tekintetben is megálltam a fejlődésben.
Például az általad említett számítástechnika térnyerése, amiből mennyit profotáltál mind a hobbi, mind a munka területén. Na én teljesen a partvonal túloldalán vagyok, nekem a számítástechnika soha, semmilyen formában nem játszott szerepet az életemben, ebből én teljesen kimaradtam, ezért is vállaltam már fel többször is, hogy digitális analfabéta vagyok. S talán ez a legnagyobb gátja annak, hogy nyissak a stream lejátszás fele, holott a vitathatatlan előnyeit látom, és elismerem.
A tapasztalatom kevés vele, csak másoknál láttam, hallottam, a benyomásaim vegyesek, és magamat sem nagyon tudom elképzelni benne.
Ha racionálisan akarom megközelíteni, akkor azt mondanám, hogy figyelembe véve a zenehallgatásra fordítható időmet, nekem teljesen felesleges pénzt áldoznom egy harmadik formátumra, mert ezt az időt az Lp és CD gyűjteményem is tökéletesen lefedi. Engem a stream lejátszásban egyedül a szolgáltatás zenei kínálata vonz, minden más vele kapcsolatban inkább taszít. Nekem a Lp, vagy CD cserélgetés, a vele való kütyüzés sohasem volt nyüg, a streammel kapcsolatban nekem nem érv, hogy nem kell felállni a fotelből.
Nagyon jól mondod, hogy sokfélék vagyunk, mindenkinek mások az igényei, preferenciái, lehetőségei, senkinek sem mondhatjuk meg, hogy neki mi tetszen, mit szeressen.
Az első kommentem végén nem véletlenül írtam, hogy kerüljük a hitvitákat, formátum versenyeztetést, de úgy látom valahogy mégis e felé sodródik a téma. Pedig én az ilyesmiben sohasem foglatam állást, mert értelmetlennek tartom. Minden használatos formátummal lehet kiváló, és csapni való hangot csinálni, mindegyikre láttam/hallottam már példát. Egyiket sem tartom alább, vagy fölébb valónak a másiknál.
MoFi MasterTracker - Funk Firm LSD - "Palotás" phono - Audio Research CD-1, LS-15, 100.2 - JBL Ti5000 - LessLoss - WireWorld - ValhallA - Siltech - Entreq - Furutech
. Amúgy komolyan. Nagy élmény kis géppel repülni! Sokáig repkedtem siklóernyőtől vitorlázógépen át az autogiróig, ezek után csak vigyorgok mikor az utasszállítón sikoltoznak egy nagyobb turbulenciától.
