Sokan azt hiszik, zongorázni nem is annyira bonyolult, hiszen a vonós hangszerekkel ellentétben a hangok fixen rögzítve vannak, ha leütöd a C-t billentyűt, az mindig pontosan C-nek fog hangzani, sosem lesz alul vagy felül intonált, feltéve ha rendesen be van hangolva.chord_ írta: ↑2026.02.17., kedd 19:02Persze, ez nyilvánvaló, a zongora máig tartó diadalmenete bizonyosan ehhez köthető. A piano-forte, az már maga az 'érzelemgenerátor', és a mai közönség nagyon erősen szereti; egy jó játékkal kimondottan hatásosak, akár a Bach művek is.alto írta: ↑2026.02.17., kedd 14:05
Amatőr műkedvelő zongoristaként játszok egy-két dolgot Bachtól, de valóban nem találkoztam nála ilyesmivel. Egyébként örülök ha tudom tartani az ostinatot, oda sose fogok sajnos eljutni, hogy izoritmiával vagy rubatoval kísérletezzem. Inkább a dinamikával próbálok némi érzelmet belevinni. Ebben egyébként a zongora sokkal jobb mint a csembaló.
Nem-zenészként, ezt a ritmus-leszakadást, elképzelni nem tudom, hogy lehet megcsinálni.
Ujjal dobolva az asztalon, kétfélét, mondjuk az egyik legyen dupla ütem, majd csak ezt pl. belassítani, de csak egy picit, úgy, hogy a másik tartsa az eredetit, csak próbáljátok.... :)
Sajnos ennyire azért nem egyszerű, például ujjal asztalom dobolva üssél sima negyedeket egyszerre két ujjal, egyes és hármassal, aztán kettessel és négyessel, majd hármassal és ötössel. Jobb kézzel, bal kézzel, és egyszerre mindkét kézzel.
