Általában a hifiről

[Tctronic]

.....

Kedves barátom különleges és drága DIY hangsugárzóját 3 éven át építette, csiszolta, fejlesztette, némi segítséget nyújtottam hozzá mérésekkel, számításokkal. Legutóbb nyáron úgy jöttem el tőle, hogy kellemes zenehallgatást kívántam neki, mert minden felmerült problémát megoldottunk és nagyon jól is szólt már a cucc, mondhatni elkészült. Most karácsonykor jött tőle egy levél, amiben új terveiről számolt be, egy teljesen másféle hangdoboz építésébe vág bele tisztelendő lelkesedéssel.....

Talán a hifistákra is igaz: A cél a versenyző halála. Vagy: Nem a cél fontos hanem az oda vezető út.

Igen van egyfajta még jobbra vágyás, vagy új megtapasztalása iránti igény. Ez egy egészséges dolog, kb ez a hifi highend mozgatórugója. A gond ott van ha átesünk a ló túloldalára és már csak tesztelésre használjuk a rendszert...

[Alex_Aston]

...? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához?....

Mi az a saját út? Először ezt kéne tisztázni, mert lehet erről is oldalakat lehetne tele írni

Van aki nem is keres, itt is látni sokszor, hogy véleményt kér, mit vegyen, mert meghallgatni nem tudja (vagy inkabb lusta hozzá, csak nem akarja magának sem bevallani). Ez saját út lenne? Akár ez is lehet, hogy mindig más véleménye alapjan, aztán az biztos jó, hisz a neten olvasta.
Ez látható mindenhol, ahol egyes embereket ezrek, vagy milliók követnek. És persze mindig mást mondanak. Azoknak a követőknek lesz valaha saját útjuk?

Nekem van: a zenehallgtás.
Ja, hogy ehhez kellett valami eszköz is? Igen. Cseréltem is? Igen. Keresgélek? Nem. Csak ha van valami lehetőség, nem ugrok félre. De amúgy nem vakarózok zenehallgatás közben, hanem élvezem.

Érdekes módon itt is sok olyan fórum tag van, aki mar rendszer váltás előtt is hifizett, de még most sem zenét hallgat, mert mindenhol még most is azt olvasni, hogy keresgél, variál. Vajon zenet mikor hallgatott utoljára, mármint ugy rendesen, es nem animálva?

[Luxor Audio]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

Tudom, hogy tudod.

Én is szoktam pampogni amiatt, hogy mennyire problémás, mikor valaki nem hisz a saját fülének, inkább mások véleménye alapján hoz döntéseket. Sokaknál valamiért biztonságosabb és kényelmesebb folyamat a hálózatot böngészni a kiszemelt kütyüről, amire jellemzően szintén valamilyen beszámolóban bukkantak. Erről szól az a gyakran olvasható érv is, hogy "nincs lehetőségem meghallgatni", ami egy ilyen aprócska országban nehezen érthető (leszámítva a ritkán fennálló valódi akadályoztatást). Ilyen az ember, sőt egyre inkább ilyen.

A fórumok szerepe számomra kissé más. Itt is vannak győzködések, "domináns" személyek és írások, de ezek hiányában szerintem sokkal kevesebben űznék a hobbit. (Van is erős kapcsolat a fórumok és a hobbi népszerűségének változása között.) A zenehallgatás magányos műfaj, de a hifizés közösségi élmény is tud lenni és mint látjuk, sokan több időt töltenek vele, mint magával a zenehallgatással, ami általában az eredeti cél volt. Ezért is tekinthetők ezek különböző hobbinak.

Elcsépelt duma, mégis igaz, hogy maga az út sokszor érdekesebb, mint a célba érkezés. Csak hát mindenki rohan, tanulságos lépcsőfokokat akarnak átugrani és a startkockából tripla hatost dobva rögtön a célba ugrani. Nincs ezzel feltétlenül baj, hiszen aki (a nép) kizárólag zenehallgatási céllal akar valamit vásárolni, az beszélgetni róla nem, csak használni akarja a cuccot. Én is használom a vízvezetéket, de nem érdekel a vízszerelő szakma, nem is látogatok ilyen fórumokat. Viszont akinek a hifizés a hobbija, az szerintem nem tud/akar igazán célba érkezni, mert jól szórakozik utazás közben.

Kedves barátom különleges és drága DIY hangsugárzóját 3 éven át építette, csiszolta, fejlesztette, némi segítséget nyújtottam hozzá mérésekkel, számításokkal. Legutóbb nyáron úgy jöttem el tőle, hogy kellemes zenehallgatást kívántam neki, mert minden felmerült problémát megoldottunk és nagyon jól is szólt már a cucc, mondhatni elkészült. Most karácsonykor jött tőle egy levél, amiben új terveiről számolt be, egy teljesen másféle hangdoboz építésébe vág bele tisztelendő lelkesedéssel. Ez szerintem egy tipikus hifista sztori, ami számomra kedves. Akkor keseredik meg a történet, ha hősünk az audio nirvanába akar mindenáron megérkezni és emiatt tekeri a mókuskereket, amíg csak erővel és pénzzel győzi.

[kaef2]

Sajnos a mai, online világban nagyon sok az önjelölt, magát szakértőnek láttatni akaró megmondóember.
Az utóbbi 1-2 évben több olyan, jellemzően fiatalabb fórumtárssal találkoztam, akik számára az ilyen oldalak hivatkozási alapok, és jóformán csak ezek intelmeire tánaszkodnak. Volt szerencsém olyas valakihez is, aki az egyik ilyen "hifi influenszer" okitása alapján építette a rendszerét, jóformán saját tapasztalat nélkül. A végeredmény borítékolható volt, nem igazán azt kapta, amit elképzelt. Valóságos zsákutcában érezte magát, mert a korlátozott saját tapasztalat miatt, teljesen tanácstalan volt, és az "istenített" hifiguru intemei is csak tévutra vitték.
Úgy tapasztalom, hogy vannak akik a rendszerépítést is meg akarják oldani az internet adta kényelem segítségével, de szerintem ez az út, csak részben járható. Ennél sokkal több "melót", fáradságot kell beletenni, ha jó megoldást akarunk, jó döntéseket akarunk hozni.
Számomra az ilyen források maximum figyelem felkeltésnek felelnek meg, a végső döntést az én fülem hozza meg, lehetőség szerint egy saját rendszeres próba után.
A kettő között vannak a megbízható, hasonló ízléssel rendelkező barátok, fórumtársak, ill. a "népítélet", a használati tapasztalatok. Ezek százszor többet mondanak/segítenek, mint a reklámszagú, szponzorált "tesztek", bemutatók.

Kb erről írtam az előző hsz-ben.
Sokan egyszerűen nem elég kitartóak, türelmesek, ahhoz, hogy megértsék saját magukat, és környezetüket - és itt jönnek az influenszerek...

Tanulni sem szégyen (inkább élvezet), hogy ez minél jobban megvalósuljon. Kiérlelni egy életre szólónak szánt döntést ritkán megy hamar, nem kizárt, hogy évtizedes távlatú türelem kell hozzá.

Legyetek bátorak, hogy egy klasszikust idézzek, és hozzatok hosszú távú, lassú, türelmes döntéseket.

[chord_]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

Értelmetlen tagadni, hogy nagyon erős a kívülről / kommentekből / review-kből érkező hatás.
Ki az, aki nem túrja fel tesztekért a netet, amikor készül megvenni valamit?
Jómagam sem vagyok kivétel. Sajnos, az, hogy a 'sorok között lehet olvasni', mint régen, az ma már nem működik. pl. a dac-ok piaca olyan elképesztően kiszélesedett, és akkora kínálat van jelen, hogy pár alap-hifis-igazság, az kb. mehet a kukába.
Példa?, hát, itt van pár,

'a kínai dac az mind sz@r'
'az r2r megoldás szép hangteret, nagy színpadot, élethűséget hoz'
'a multibites / chip-alapú megoldás inkább analitikus, a részlet-visszaadásra összpontosít'
'a belső létrás / relés hangerőszabályzó mindig jobb, mint a digitális'
'a LPSu mindig jobb, mint a SMPSU'
'a sokkal drágább kábel mindig jobb hang'
stb...

A fizetett tesztek helyett, okosan, próbálunk a kommentekben nézelődni, ahol hifis kollégák egymással társalognak - nem az avx-re gondolok most - az adott berendezésről. Igen nehéz valamit is kiszűrni, ami előre vihet. Itt egyetlen segítség pl. nekem, ha valaki, elég csak egy valaki, beszól, hogy ez neki nem volt jó, tul.képpen egy sz@r..:) - ez ritka.

Az alapkérdés teljesen jogos. Mert olyan nem létezik, hogy ülünk a fotelben, kicsit zizzen a hifibogár, és hopp, hajszálra tudjuk, mi az, amit akarunk, és megyünk, és megvesszük.
Nem.
Napokig lógunk a neten, keresve a teszteket, meg önmagunk megtámasztását, hogy majd az x berendezés / kábel az nagyon jó lesz itthon, és fog tetszeni nagyon. Mert OK, saját út kell, de valaki/valami mindig súg, valamelyik híradóban mindig becsillan valami, amiről aztán továbbhaladási-ideológiát gyártunk.

A cables-verzió a kezdetekben tévedhetetlen. Igen, valamit hallunk valakinél, ami q.vajó, és addig nyomulunk, míg nekünk is lesz olyan. De később, a ki-finnyásodott ízlésünkkel, ez már nem megy, mert nem nagyon van pont olyan hang, ami kellene, hangilag túlságosan széthúzó már a társaság.
Ilyenkor el kell képzelni, hogy majd jobb lesz a valamivel.
Saccolni kell.
Játszani kell.

[zoli73]

Nekem mostanában az AI sokat segített.

Hifi témában nekem még nem merült fel, hogy kikérjem az AI véleményét, viszont másban igen.
A másik hobbim a horgászat, eddig háromszor próbáltam rá, hogy segítséget kérjek az AI-tól, de eddig nem tudott használható infoval szolgálni. Sőt, szinte laikusnak hatott a válasza, csak közhelyes, megmosolyogtató dolgokat hordott össze. Ebben még bőven van mit fejlődnie...

[Tctronic]

Még annyi, hogy egy számunkra (ami azért egy idő után azért már más, mások számára is) jó rendszer felépítése nem kis idő, nem kis utánajárás, és nem kevés pénz szerintem. Hifisták számára kész rendszer amúgy sincs csak abbahagyott Hányszor mondtuk azt hogy ez már a végleges, aztán meg mégse. Egy hifista rendszere akkor van kész, ha bármit lecserélsz benne csak rosszabb lesz, vagy akkora összeget kellene beletolni a pozitív irányú változásba ami már nincs otthon
SZVZS.

[zoli73]

Sajnos a mai, online világban nagyon sok az önjelölt, magát szakértőnek láttatni akaró megmondóember.
Az utóbbi 1-2 évben több olyan, jellemzően fiatalabb fórumtárssal találkoztam, akik számára az ilyen oldalak hivatkozási alapok, és jóformán csak ezek intelmeire tánaszkodnak. Volt szerencsém olyas valakihez is, aki az egyik ilyen "hifi influenszer" okitása alapján építette a rendszerét, jóformán saját tapasztalat nélkül. A végeredmény borítékolható volt, nem igazán azt kapta, amit elképzelt. Valóságos zsákutcában érezte magát, mert a korlátozott saját tapasztalat miatt, teljesen tanácstalan volt, és az "istenített" hifiguru intemei is csak tévutra vitték.
Úgy tapasztalom, hogy vannak akik a rendszerépítést is meg akarják oldani az internet adta kényelem segítségével, de szerintem ez az út, csak részben járható. Ennél sokkal több "melót", fáradságot kell beletenni, ha jó megoldást akarunk, jó döntéseket akarunk hozni.
Számomra az ilyen források maximum figyelem felkeltésnek felelnek meg, a végső döntést az én fülem hozza meg, lehetőség szerint egy saját rendszeres próba után.
A kettő között vannak a megbízható, hasonló ízléssel rendelkező barátok, fórumtársak, ill. a "népítélet", a használati tapasztalatok. Ezek százszor többet mondanak/segítenek, mint a reklámszagú, szponzorált "tesztek", bemutatók.

[-CB-]

.....

Nekem mostanában az AI sokat segített.

Hifiben még nem kértem a segítségét, de másban már nekem is segített. Valóban, ezt is egyre inkább figyelembe lehet(-kell?) venni.

Ennek a kis diy doboznak az átalakitásához is adott támpontot. AI kép, elkészült munka, Eredeti állapot.

[Tctronic]

.....

Nekem mostanában az AI sokat segített.

Hifiben még nem kértem a segítségét, de másban már nekem is segített. Valóban, ezt is egyre inkább figyelembe lehet(-kell?) venni.

[-CB-]

Az online tér hasznos is tud lenni, csak körültekintően kell használni. Arra jó, hogy felkeltse, felhívja a figyelmünket valamire. Ha már a figyelem felkeltés megtörtént én először online utána járok, "review"-ket olvasok olyanoktól akiknek már van vagy volt ilyen terméke. Ez elég hasznos tud lenni, de a gerilla marketing itt is működik, nem mindent és minden oldalnak szabad elhinni amit írnak. Ezután ha további pozitív megerősítés van, akkor ha van rá lehetőség saját rendszerben próbálom meghallgatni. Ez időigényes, de sokszor kifizetődő. Hazudnék ha nem vettem volna olyan dolgot amit előtte nem tudtam letesztelni, ezek közül volt ami így is bevált, volt ami nem. Ezt sajnos tudomásul kell venni, el kell fogadni.
Nagyon hasznos tud lenni egy-vagy több nagyobb tapasztalattal rendelkező "érdektől mentes" mentor, aki már végigjárta a szamárlétrát, és tapasztalata alapján nekünk lehetőségünk van nem megfutni azokat a köröket amit ő már megtett.
(Nem árt azért ha a közös ízlés, zenei vonal megvan mert azért ebből is lehetnek félreértések.)

Nekem itt a fórumos is van pár ember akiknek a véleményére jobban adok mint máséra. A rendszeremben közvetve vagy közvetlenül de több dolgot is köszönhetek nekik.

Nekem mostanában az AI sokat segített.

[-CB-]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? ...

Semennyire. Az ismerősöknél hallott, jó, vagy sokkal jobb hang inkább számít. SZVSZ

Szvsz. Megfigyelhető adott ismerősi körön belüli istenhívés is. Értem ezalatt, hogy csöves, félvezetős, 1 vagy többutas, sodrott, vagy egyeres kábel, A, AB, D osztály, stb. Ja, meg milyen zenét hallgatsz. Ha megpróbálsz az adott csoportban elfogadott szokásokból kitörni, hát lesz némi meggyőző beszélgetés

[Tctronic]

Az online tér hasznos is tud lenni, csak körültekintően kell használni. Arra jó, hogy felkeltse, felhívja a figyelmünket valamire. Ha már a figyelem felkeltés megtörtént én először online utána járok, "review"-ket olvasok olyanoktól akiknek már van vagy volt ilyen terméke. Ez elég hasznos tud lenni, de a gerilla marketing itt is működik, nem mindent és minden oldalnak szabad elhinni amit írnak. Ezután ha további pozitív megerősítés van, akkor ha van rá lehetőség saját rendszerben próbálom meghallgatni. Ez időigényes, de sokszor kifizetődő. Hazudnék ha nem vettem volna olyan dolgot amit előtte nem tudtam letesztelni, ezek közül volt ami így is bevált, volt ami nem. Ezt sajnos tudomásul kell venni, el kell fogadni.
Nagyon hasznos tud lenni egy-vagy több nagyobb tapasztalattal rendelkező "érdektől mentes" mentor, aki már végigjárta a szamárlétrát, és tapasztalata alapján nekünk lehetőségünk van nem megfutni azokat a köröket amit ő már megtett.
(Nem árt azért ha a közös ízlés, zenei vonal megvan mert azért ebből is lehetnek félreértések.)

Nekem itt a fórumos is van pár ember akiknek a véleményére jobban adok mint máséra. A rendszeremben közvetve vagy közvetlenül de több dolgot is köszönhetek nekik.

[cables]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? ...

Semennyire. Az ismerősöknél hallott, jó, vagy sokkal jobb hang inkább számít. SZVSZ

[kaef2]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

Jobban befolyásolják az embert a külső, közösségi médiás hatások, mint ideális lenne. Túl sok döntés születik mások véleménye alapján.
Arra nincs szabály, hogy kinek mennyi idő szükséges. Lehet hogy soha nem lesz meg, száz milliók elköltését követően sem.

A türelem a legfontosabb hifista erény. Szerintem. És röviden. Amiből sokszor még a pénznél is kevesebb van.

[audioline]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

[kaef2]

Ma megnéztem a Tsuyoshi Yamamoto Trio: Live in Montreux (3vakegér) nemrég megérkezett cd-je bookletét

[OFF - katt ide ha látni akarod]

hogy kellene írni ?

és találtam egy ilyen rajzot a végén. Ha jól értelmezem, akkor a felvétel körülményeit rögzíti.
Olyannal találkoztam pl. Telarc lemezeknél, hogy a felvételhez használt technikát sorolják fel, de ilyennel még nem.

Vicces, hogy elírták a hangkeverő gyártóját, nem Neeve, hanem Neve.
De legalább ennyit meg kellene adni az élő és audiofileknek szánt felvételek körülményeiről szerintem.

[dixie-chicken]

Ma megnéztem a Tsuyoshi Yamamoto Trio: Live in Montreux (3vakegér) nemrég megérkezett cd-je bookletét

[OFF - katt ide ha látni akarod]

hogy kellene írni ?

és találtam egy ilyen rajzot a végén. Ha jól értelmezem, akkor a felvétel körülményeit rögzíti.
Olyannal találkoztam pl. Telarc lemezeknél, hogy a felvételhez használt technikát sorolják fel, de ilyennel még nem.

egy másik TBM kiadvány:

[GTomi]

Ma megnéztem a Tsuyoshi Yamamoto Trio: Live in Montreux (3vakegér) nemrég megérkezett cd-je bookletét

[OFF - katt ide ha látni akarod]

hogy kellene írni ?

és találtam egy ilyen rajzot a végén. Ha jól értelmezem, akkor a felvétel körülményeit rögzíti.
Olyannal találkoztam pl. Telarc lemezeknél, hogy a felvételhez használt technikát sorolják fel, de ilyennel még nem.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.

Ahogy én emlékszem, tiniként pont ilyenek voltunk és akkor is nagyon ciki volt, mikor a felnőttek belekezdtek, hogy "Bezzeg a mi időnkben...". A befordulás, elszigetelődés a külvilágtól, leválás a szülőkről, lázadás a konvenciókkal szemben és a saját világ teremtése mindig is a kamaszkor sajátossága volt, én is keményen toltam. A walkman, a hangos zene akkor is bevált, gyakran használt eszköz volt az elkülönülésre.

Mikor a mai fiatalokat szapuljuk, abban sokszor a saját korlátoltságunk nyilvánul meg. A telefonját nyomkodó kölyökre sajnálattal tekintünk, hogy szegény mennyire magányos és mennyire értelmetlen dolgokkal foglalkozik, közben könnyen lehet, hogy közösségi életet él, a barátaival beszélget, információkat keres, zenéket ismer meg, más hasznos dolgot űz, meg persze sokszor tényleg csak az időt múlatja, ahogy mi is órákat ültünk a padon és közben nagyjából semmit nem csináltunk. Hogy nem volt a kezünkben mobiltelefon, attól még nem voltunk hasznosabbak.

Nem érdekeltek minket a kütyük, csak hogy legyen valami, amiből lehet zenét hallgatni. Hangdobozokat sem a jobb minőség reményében építettem, hanem mert normálisra nem volt pénzem. Nem volt szenvedés az akkori gagyi cuccok használata, hiszen ellátták feladatukat és ma is rácsodálkozom, mikor valaki azt állítja, zenét csak nagyon komoly berendezésen illik/szabad/lehet hallgatni. Hab a tortán, hogy most bármilyen olcsó kütyü is jobb hangzást ad, mint a mi gyerekkorunk eszközei, bármennyire is megszépíti emlékeinket az eltelt idő.

Szóval szerintem a mai fiatalok alig térnek el egykori önmagunktól és a viszonyuk a zenéhez is nagyon hasonló a mienkhez. Butaság a részleteken és a felszínen fennakadni és ezekből komoly következtetéseket levonni. Amiben biztosan mások, az a hús-vér jelenlét, a szemkontaktus és érintés hiánya, de mivel ezekhez kevésbé szoknak hozzá, nem is fog nekik annyira hiányozni. Pont úgy temetjük őket, ahogy minket is temettek a korábbi generációk, akik szemében életképtelenek, céltalanok és lusták voltunk, aztán most magunkból kreálunk etalont.

Hogy a bonyolult, sokdobozos, indokolatlanul drága hangrendszerek és az utálatos kábelek eltűnnek az otthonokból, azért semennyire sem kár, de zenét a következő generációk is biztosan hallgatnak majd.

Nincs köztünk egyet nem értés.
Talán félreérthető voltam, nincsenek nevelési gondjaim, annak ellenére, hogy én sem konvencialis módon nőttem fel.
Onnét indultunk, hogy min hallgatnának zenèt és min nem akarnak egyáltalán pl. egy mini hifit is alig tudok rájuk tukmálni.

Amúgy a minimalista setupot én is üdvözlöm, oly annyira, hogy ha a jelenlegi nappalimban tehetném a hangsugárzókat is elrejteném.

[Luxor Audio]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.

Ahogy én emlékszem, tiniként pont ilyenek voltunk és akkor is nagyon ciki volt, mikor a felnőttek belekezdtek, hogy "Bezzeg a mi időnkben...". A befordulás, elszigetelődés a külvilágtól, leválás a szülőkről, lázadás a konvenciókkal szemben és a saját világ teremtése mindig is a kamaszkor sajátossága volt, én is keményen toltam. A walkman, a hangos zene akkor is bevált, gyakran használt eszköz volt az elkülönülésre.

Mikor a mai fiatalokat szapuljuk, abban sokszor a saját korlátoltságunk nyilvánul meg. A telefonját nyomkodó kölyökre sajnálattal tekintünk, hogy szegény mennyire magányos és mennyire értelmetlen dolgokkal foglalkozik, közben könnyen lehet, hogy közösségi életet él, a barátaival beszélget, információkat keres, zenéket ismer meg, más hasznos dolgot űz, meg persze sokszor tényleg csak az időt múlatja, ahogy mi is órákat ültünk a padon és közben nagyjából semmit nem csináltunk. Hogy nem volt a kezünkben mobiltelefon, attól még nem voltunk hasznosabbak.

Nem érdekeltek minket a kütyük, csak hogy legyen valami, amiből lehet zenét hallgatni. Hangdobozokat sem a jobb minőség reményében építettem, hanem mert normálisra nem volt pénzem. Nem volt szenvedés az akkori gagyi cuccok használata, hiszen ellátták feladatukat és ma is rácsodálkozom, mikor valaki azt állítja, zenét csak nagyon komoly berendezésen illik/szabad/lehet hallgatni. Hab a tortán, hogy most bármilyen olcsó kütyü is jobb hangzást ad, mint a mi gyerekkorunk eszközei, bármennyire is megszépíti emlékeinket az eltelt idő.

Szóval szerintem a mai fiatalok alig térnek el egykori önmagunktól és a viszonyuk a zenéhez is nagyon hasonló a mienkhez. Butaság a részleteken és a felszínen fennakadni és ezekből komoly következtetéseket levonni. Amiben biztosan mások, az a hús-vér jelenlét, a szemkontaktus és érintés hiánya, de mivel ezekhez kevésbé szoknak hozzá, nem is fog nekik annyira hiányozni. Pont úgy temetjük őket, ahogy minket is temettek a korábbi generációk, akik szemében életképtelenek, céltalanok és lusták voltunk, aztán most magunkból kreálunk etalont.

Hogy a bonyolult, sokdobozos, indokolatlanul drága hangrendszerek és az utálatos kábelek eltűnnek az otthonokból, azért semennyire sem kár, de zenét a következő generációk is biztosan hallgatnak majd.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.

Alto, engem érdekelne, hogy a kereskedők, hogy látják a saját jövőjüket, a "hagyományos" zenehallgatás visszaszorulásával, az új generációs igények és a prognosztizálható technológia integrációval összefüggésben?
Szondázzátok valahogy a fiatalabbakat?

[Alex_Aston]

Érdemes belegondolni, mi volt régen.
Saját példám persze biztos nem általános, de mást nem tudok írni, csak azt, mi volt nálam, és amit akkor láttam.

80-as években nekünk (3-an vagyunk testvérek) a nyócker lakótelepen egy szürke Grundig orsós magnó jutott, amivel jó esetben a rádióból tudtunk zenét felvenni, ha az az idióta B. TÓTH László persze nem pofázta végig az elejét meg a végét 1-1 percben...
Amikor aztán bejelentették, hogy most elejétől a végéig leadnak egy számot, akkor lélegzet visszafolytva vártuk a kezdést (meg gondolom a fel ország).
Faternak volt egy Tesla komolyabb orsós magnója, piros gömb Beag hangszóróval párosítva, és azt tátott szájjal hallgattuk, milyen jól szól. Osztálytársaknál sem volt jellemző semmi komoly cucc, van akinél max rádió volt, egyedül a szembe szomszéd osztálytársamnál volt mindig valami új dolog (mikrohullámú sütő, VHS magnó, Commodore Plus4, stb.) mert ott mindkét szülő maszek újságárus volt, es tele voltak lóvévál. Csak ámultam, amikor vettek egy Dual hifi tornyot.
80-as évek végén aztán a Sky channel meg a Bécsbe történő kirándulás elhozta a Kánaánt. Mar a TV-ben is volt mindenféle zene, és vettek a szülők egy Tensai kétkazettás magnót a bátyámnak, ami Stereo volt!!! Csak lestünk, hogy milyen amikor kettő hangszóróból időnként mas szólt.
Az igazi csúcs hetedikes koromban jött, 1991-ben, amikor is persze nem tudom honnan szedtek össze ennyi pénzt a szüleim, de 20e Ft-ért vettek egy Philips music centert. Volt.rajta Dinamic Bass Boost, meg lemezjátszó, két "hatalmas" hangfallal, persze CD nélkül, hisz az tényleg sci-fi kategória volt. Ez a hangzás amit tudott amúgy is az eddigi elképzelhetetlen kategória volt.
Aztán jött a középiskola, meg a hifi szalonokba járás, meg az álmodozás.
Az első saját hifimet talán 17 évesen tudtam megvenni, nyári munka pénzből, a Király utcai egyik bizományi boltban, egy JVC erősítőt, meg egy Sharp decket. Hangfal egy fater által a munkahelyéről kukázott 2 utas Videoton volt, persze perem nélküli hangszórókkal, amihez a Hajós utcában vettem új hangszórókat, meg a kopott dobozt öntapadós fóliával tettem elfogadható kinézetűre. Meg volt egy házi mélyládám, amit egy asztalosnak tanuló barátom kalapál össze két kukázott 20cm-es Videoton mélyhez.
Pár hónap múlva sikerült meg pénzt össze kaparni, es vettem egy midi méretű Philips CD-t, ami aztán tényleg elhozta számomra a minőségi zenét. Sosem felejtem el az első albumot, amit megvettem a lemez boltban, a Depeche Mode - Black Celebration lemez volt.
Majd '99-ben jött az igazi megérkeztem érzés, amikor már a rendes munkám fizetéséből jött a Mission 703 és hozzá a Marantz CD-67MKII és a PM68. Ezzel hátradőltrm, és csak hallgattam a zenét, igazából ugyanolyan élvezettel, mint anno a Tensai magnón az alapzajos Kitaro kazettát Sony HF-ről, de azért picit mégis jobban mosolyogtam talán.

Ehhez képest manapság egy fiatal a zsebpénzéből is jobb hangzást érhet el egy BT JBL dobozzal, vagy valami 20e Ft-os fülessel is a telefonjával a YT végtelen kínálatával. Ha meg picivel többet szán rá, akkor a Spotify és valami egybe cucc aztán tényleg elhozza a non plus ultrát, ha akarja.

Szóval kár fanyalogni szerintem, hogy mi lesz. A lehetőségek tárháza, és az elérhető tisztességes, a zene élvezetéhez bőven elegendő minőség manapság fillérekért megkapható.
Más kérdés, hogy kell e nekik.
Meg szükségét érzi bárki is majd a kábelekkel, meg egyéb "hülyeségekkel" bíbelődni.

Egy jó koncert élményt úgy sem lehet akár 100 milliós rendszer birtoklásával sem előidezni otthon. Akkor pedig joggal kérdezhetik, hogy minek? Inkább elmennek havonta 2x valamelyik kedvencükre, mert ugye most mar ez is lehetséges, míg régen évente egy koncert is nagy szó volt, amit én max kintről hallgattam, ha apu elvitt a stadion mellé.

Én kicsit úgy érzem, hogy manapság sokan beragadtak a hifi bűvöletébe, és ahelyett, hogy a csordultig tele, vagy inkább kibuggyanó poharat élvezettel kiinnák, azt nézik, hogy miként lehet még beletölteni még többet, aztán majd a halálos ágyukon sem area fognak emlékezni, hogy milyen jo zenéket hallgatott, hanem arra, hogy nem érkezett meg.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.

Egyet értünk.

Megkérdeztem lányomat (17) a témáról.
Alapvetően a közlekedéskor és egyéb haszontalan( nem tevékeny) időben muszáj a füles zene mert"kell valami impulzus" de a hangosított zenét csak a bulihelyen igényli, egyébként ciki, ahogy a "kortárs könnyűzene" is egyre inkább.
A másik érdekesség, hogy a tanulást el sem tudja képzelni, hogy a fülében ne szólna a zene. Barátnői hasonlóan.

Erre a multitasking agyra másik példa fiam volt aki ennyi idősen online játékot játszva, monitoron PIP filmet nézve, fülesen zenét hallgatva, az ölében a tankönyvvel tanult. ÁLLÍTÓLAG.

Akkor kissé kétségbeesve gondoltam, hogy mi lesz ebből a gyerekből?!
Ma már egy elismert gimnáziumban tanít ember lett belőle így is.

Vissza a hifire. A zenei izlés és érdeklődés gyorsan változik, az impulzusok olyan töményen érik őket, hogy lányom pl. egyre inkább "szereti a csöndet" tudatosan választani.
És ehhez nem kell kütyü.
Meg is mosolygott amikor megkérdeztem kell e neki hifi.

[alto]

A fiatalok és a hifi. Vagy a fiatalok és a High-end. Vagy inkább a High-end jövője? Vajon lesz igény a High-end-re? Két gyerkőcöm és baráti körük alapján a tapasztalataim vegyesek. Lányom 14 fiam 18. Lányom telefonon Bluetooth + Sony füles (fehér szigorúan) ezen hallgat zenét iskolába menet edzésre menet szinte mindig. Fiam AKG fülesen játszik neten, hallgat zenét itthon. Ö jövet-menet nem hallgat zenét. Kb ez minden.
Az itthoni nagy rendszert csak filmekhez röffentik be , ők ezen nem szeretnek zenét hallgatni... Kicsit szomorú vagyok. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy szerintem nem merik, szeretik felvállalni mit hallgatnak. Ez szerintem egyfajta védelmi rendszer, ami az osztálytárasak és haverok ellen jól működik és szerintem azt gondolják itthon is kell...
Viszont mindketten megállapították, hogy iskolai bulin milyen rakás sz@r volt a hangosítás, mert nagyon torzított , dübörgött, recsegett minden. Hallják a különbséget, de nekik elég a füles.
Fiamnak vettem egy régi Braun hangfalat pár éve meg valamilyen erősítőt, de kb egyszer-kétszer hallgatták a haverokkal főleg, kihasználatlanság miatt el is lett adva....

Nem tudom mit hoz a jövő, később lesz-e igény egy hagyományos sztereo rendszerre, de félek tőle már nekik ez nem kell....

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.