A vezetőn áthaladó minden elektron meglátogatja az adott keresztmetszetben előforduló szennyező részecskéket és kristály hibákat, eddig nem tartottam érdemi megbeszélni valónak, mert blőd alaptan állítás.kaef2 írta: ↑2025.12.05., pén. 08:27Ez az állítás persze, semmilyen érdemi tudományos jellegű módon nem igazolható, legalábbis tudomásom szerint, de szívesen elolvasnék róla valamilyen autentikusabb írást.
A tudomány ezeket mondja szerintem (réz anyagra koncentrálva):
- minél vastagabb egy kábel, annál alacsonyabb lesz az ellenállása, ami kisebb veszteséget jelent a vastagabb drót esetében a jeltovábbítás
- a rézvezetők gyártásakor (öntés, hengerlés, húzás, stb) a szennyeződések (oxigén, kén, vas) elsősorban a kiindulási anyag minőségétől függenek, nem a geometriától vagy végső átmérőtől
- a gyártás során a vékony szálak (pl. litze szerkezet) érzékenyebbek lehetnek a szennyeződésre vagy szerkezeti változásra a húzási folyamat miatt
- vékony szálak húzásakor gyakoribbak a felületi hibák vagy szakadások a nagyobb fokú mechanikai igénybevétel miatt
- vastagabb vezetéknél a gyártási technológiából származó hibák (gázbuborékok, nem fém részecskék) előfordulási valószínűsége nem “négyzetesen” nő a vastagság növekedésével, hanem vagy konstans, vagy lineárisan változik.
De ha már, akkor mégis érvelnék pár dologgal, ami totálisan ellent mond ennek a légből kapott állításnak.
Az elektromos áram elektronja kettő atomfizikai állapotban létezik, részecske és hullám formában is képes mutatkozni akkor, amikor egy atomhéjról valami energia közlés hatására átmozog egy másik atom közelébe, ahol stabilizálódik, amíg onnan valami mégis tovább mozgatja.
Az elektron hullám formáját először vákuumban tudták kimutatni, két résen áthaladás után interferencia képével.
Arra kísérleti igazolásról nem tudok, hogy fémes vezetőben elektromos feszültség hatására egyik atom külső elektron pályáról egy közeli másik atom éppen megüresedő pályára átugrik, ekkor részecske vagy hullám tulajdonságát mutatja. Azonban az tudjuk, az atommag körüli elektronok pályájukon nem diszkrét részecske gombócként keringenek, hanem egy pálya átmérőjével arányos egész számú hullámhosszú felhőként. Amikor kilép egy vagy több elektron a külső pályákról, akkor két atom közötti úton akár hullámformában vagy részecske formája szerint viselkedhet. Azonban az egyértelmű, hogy egy elektron tovább nem osztódik, tehát marad egy anyag-energia egységben akkor is ha több elektron egymás közelében mozog ezen az atomok közötti térben. Az elektronok mindkét megjelenési formájában azonosan negatív elektromos potenciált mutatnak, tehát igyekeznek egymást is taszítani. Ebből arra is lehet következtetni, fémes vezetőben, atomok közötti térben az elektronok nem egyesülnek, nem alkotnak egy homogén felhőt, ha éppen hullám formájukban is lennének jelen.
Mi következik ebből? Az, hogy egy-egy elektron az atomok közötti mozgásukban nem látogatják meg a vezető keresztmetszetében előforduló minden útvonalat, beleértve az idegen, kevésbé vezető szennyezéseket és rácshibákat is.
Ez az állítás részben ellentmondhat a Feymann féle részecske kölcsönhatásokra megfogalmazott minden lehetséges útvonal és történés figyelembe vételével. De a minden lehetségesekből a legvalószínűbbek következnek csak be, bizonyos szűk szóródással.
Nem gondolom, hogy erről érdemes elméleti vitát tartani. De ha van közöttünk atom-részecske fizikában tanultabb személy, akkor pontosíthatna.
Azt most hagyjuk, az audio jelenségek szubjektív megítélései többsége nem magyarázható egzakt reál tudományos módszerekkel. De, az elektron áramlás elektromos vezetőben az nem szubjektív megítélési téma.
?
Egyebkent rendkivul merev kabelek, nagyon nehez optimalisan elhelyezni, meg csak az elosztobol az eszokzbe is alig lehet beszurni mert elcsavarni a veget igen csak nehezkes ezeknek a halozati kabeleknek.
